Noha a rendőrség azzal érvel, hogy a lakosság szubjektív biztonságérzete romlott csupán, a statisztikák ezt az állítást nem támasztják alá. Épp ellenkezőleg: az erőszakos bűncselekmények számában jelentős növekedés következett be az előző évekhez képest.

Az ORFK adatai szerint az elmúlt három évben az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények száma 29 728-ról 32 995-re emelkedett. A növekedés több mint tízszázalékos egyetlen év leforgása alatt. Az egyes bűncselekmény-típusok tovább árnyalják az egyébként sem túl rózsás képet: a könnyű testi sértés 17 százalékkal, a súlyos pedig 12 százalékkal nőtt. Megugrott a hivatalos személy elleni erőszakos esetek száma, itt a növekedés egy év alatt 8 százalék. Ami ennél még megdöbbentőbb, az a közfeladatot ellátó személyek elleni erőszak 16 százalékos növekedése…

Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a lakosság szubjektív biztonságérzetét a média ássa alá, mert bemutatja a szörnyű jeleneteket… Ez a valóságról tudomást nem vevő strucc-mentalitás először a tanárok elleni támadások kapcsán látott napvilágot, és azóta bizonyos körökben egyre gyakrabban hangoztatják. Kriminológusok, szociológusok, magatartás-szakértők is óvnak tőle, ne keltsünk pánikot. De vajon riogat-e a sajtó? Ez csak abban az esetben lehetne igaz, ha a statisztika az érzetet nem támasztaná alá. De alátámasztja.

Minden erőszakos és garázda jellegű bűncselekmény számában jellemző a növekedés. A személy elleni bűncselekmények egy év alatt 14 százalékkal nőttek. Az erőszakos bűncselekmények elkövetésében Budapest vezet 6535 bűnesettel, második helyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áll 3024 bűnesettel, ezt Borsod, Fejér és Hajdú-Bihar megye követi. A fővárosban tavaly az előző évhez képest több mint öt százalékkal nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma. De vajon hány látens bűnesemény lappanghat a háttérben, olyan, amiről nincs adat, mert az áldozat nem tesz feljelentést? Szakértői becslések szerint a látens bűnözés akár az ismertté vált háromszorosa is lehet.

Egyik fiatal diáklány arról számolt be a Demokratának, hogy néhány napja három cigány fiú közrefogta és a telefonja átadására kényszerítette a 3-as villamoson.

– Háromig számolunk, utána szúrunk – sziszegte a cigány fiú.

A lány majdnem sírva fakadt, de végül odaadta a telefont. A jelenetet sokan látták, ám senki nem avatkozott közbe… A sértett nem tett feljelentést. Hogy miért nem? Reménytelennek tarja. Úgysem fogják megtalálni az elkövetőket. És még a végén rasszistának bélyegzik, mert beszámol arról, hogy a támadója cigány…

– Kinek kell ez a tortúra? – teszi fel a kérdést.

Lőni és futni

A romló közbiztonság, a káosz és a felfokozott indulatok odáig vezettek, hogy néhány hete tízezerszámra vásárolja a lakosság az önvédelmi fegyvereket. A vásárlási láz soha nem látott mértéket öltött. Van olyan üzlet, ahol a korábbi heti eladási mennyiséget ma már naponta teljesítik, egyes típusok már hiánycikknek számítanak. A fegyverkereskedelem fellendült: az emberek félnek… A félelem, a veszély, a kiszolgáltatottság érzése sokakat arra késztet, hogy tegyenek valamit a biztonságukért.

Furcsa érzés keríti a hatalmába az érdeklődőt a fegyverbolt ajtajában. Agatha Christie regényébe illő képek: hidegen, fémesen csillog a kicsomagolt fegyver, a pulton hever a finoman megmunkált cső. Bár nem igazi, a megtévesztésig hasonlít gyilkos társára. Öt különböző fegyverszaküzlet egybehangzó állítása szerint az elmúlt két-három hétben csaknem háromszorosára (!) nőtt a gáz- és riasztópisztolyt vásárlók száma.

Mi az, amit látunk? Fegyverkezik a lakosság?

– A jog nem védi kellőképp az áldozatot – magyarázza a pénztárnál sorban álló idős úr.

– Szabadrablás van – helyesel a mögötte álló fiatalember is.

Mivel a gáz riasztópisztolyok vásárlása nem engedélyköteles, egyre többen adnak ki néhány tízezer forintot a kétes biztonságérzet kedvéért. Mert használni a legtöbben nem szeretnék új szerzeményüket.

– Nem szeretném, ha előadná magát olyan helyzet, hogy meg kelljen húzni a ravaszt – teszi a táskájába meg-megremegő kézzel a kis csomagot egy fiatal anyuka, a másik kezével a babakocsit navigálva. A hölgy minden bizonnyal elájulna a félelemtől, ha most vásárolt fegyverével lőnie kellene.

– Igen, jól látják – mutat a laikusnak látszó vevőkre a Nimród-Derringer fegyverszaküzlet tulajdonosa. – Valóban feltűnő, hogy rengeteg az olyan vevő, aki életében először itt a boltban fog fegyvert a kezébe. Feltűnően nagy az új vásárlók aránya. Nyugdíjasok, nők, tanácstalan, bizonytalan vevők… 20-25-féle gázpisztoly közül választhatnak a hazai üzletekben. Sokan viszont nem igazán tudják, hogy mit is keresnek. Tapasztalatlan vevő akad mindenfelé, az Airsoftgun névre hallgató, riasztófegyverek forgalmazásával is foglalkozó szaküzletben is. – Van, aki még azt sem tudja biztosan, hogy vajon melyik végén durran. Hisz a legtöbb embernek nincs benne a zsigereiben, hogy a fegyveréhez nyúljon. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a gyakorlatlan pisztolytulajdonos egy éles helyzetben könnyen pórul jár. Mire előszedi a fegyvert, már rég ellátták a baját. Hogy mit lehet tanácsolni? Ha a fegyver előkerül, azonnal használni kell. Nem szabad fenyegetőzni vele, mutogatni, várni a hatást, hisz nem tudni, hogy profi elkövetőkkel vagy amatőrökkel állunk szemben. Lőni, azután futni, ez a szabály, nem várni meg, míg a másik magához tér, mert akkor megnézhetjük magunkat – mondja a fegyverszakértő, aki igyekszik a kevésbé akcióhősnek látszó vevőit ellátni néhány jó tanáccsal. – Olyan is volt, akit egyenesen lebeszéltem arról, hogy fegyvert vásároljon. Tündéri teremtés volt, de annyira sután fogta a pisztolyt a kezében, hogy megkérdeztem, tényleg biztos benne, hogy meg akarja venni? Nem volt nehéz lebeszélni, ő is érezte, hogy nem az ő kezébe való.

A Gun-box névre hallgató fegyverbolt eladója a média számlájára írja a megnövekedett keresletet.

– Minél többet foglalkozik a sajtó a romló közbiztonsággal, annál több riasztópisztolyt fogunk eladni. Nem kell engedély a vásárlásához, a használata pedig egyszerűbb, mint egy elektromos kenyérpirítóé. Az ára is megfizethető: 15-60 ezer forintig terjed – teszi hozzá, a közeljövőben további keresletbővüléssel számolva. – Az igazi roham még csak most kezdődik – véli a kereskedő. Fegyverkezzünk tehát? Védjük meg magunkat? Irány a fegyverbolt? Hadd érezzük a ruhánk alatt a testünkhöz simuló hideg vas kétes biztonságát?

Miközben napról napra nő a gázpisztolyt vásárlók száma, egyre többen vélik úgy, az önvédelmi fegyver a legtöbb ember számára nem nyújt védelmet egy esetleges támadással szemben. Épp ellenkezőleg.

Erősen kétséges, hogy ha van is fegyver valakinél, vészhelyzetben hogyan reagál: képes-e megfelelő döntést hozni a fegyverhasználat jogosságáról, higgadtan mérlegelni, illetve a fegyvert szakszerűen használni. Ha a támadó meglátja, hogy áldozatánál valamilyen erőszakra utaló tárgy vagy önvédelmi eszköz van, általában nem megfutamodik, hanem még agresszívabban lép fel. Manapság a bűnözők nem ijednek meg egy fegyver láttán. Sokak szerint a küzdősportokban való jártasság nagyobb védelmet nyújt a riasztópisztolyoknál. De jóval egyszerűbb bemenni a boltba, és venni egy gázpisztolyt, mint évekig edzésre járni…

A gázpisztolyok Magyarországon 2004 óta szabadon vásárolható önvédelmi fegyvernek minősülnek. Közterületi viselésük, használatuk azonban engedélyköteles. A fegyverviselési engedélyt a helyileg illetékes rendőrkapitányság adja ki, az engedély mindössze kétezer forintba kerül, büntetlen előélethez és nagykorúsághoz kötött. A gázpisztolyok speciális kialakításuk révén alkalmatlanok éles lőszer kilövésére, mivel a csőbe akadályokat építenek. A riasztópisztolyoknak két típusa van, revolver és öntöltő pisztoly. A fegyverhez három tölténytípus kapható: riasztó töltény, paprika- és könnygáz. Hatása azonban csupán az utóbbi kettőnek van, a csupán dörrenő és villanó riasztótöltény inkább arra való, hogy aki még sosem sütött el fegyvert, azzal gyakoroljon, hogy éles helyzetben ne érje váratlanul saját fegyverének működése.

De vajon hány fegyver lehet a lakosságnál? Az Országos Rendőr-főkapitányság 2008. decemberi statisztikája szerint összesen 238 317 darab engedélyezett fegyver van a polgári lakosság tulajdonában. A közel negyedmillió fegyver 20 százalékát, 49 482 darabot önvédelmi céllal engedélyezték. Az engedélyköteles önvédelmi fegyverek száma tehát már tavaly év végén megközelítette az ötvenezret.

– Az önvédelmi gáz- és riasztófegyverekre érvényes viselési engedélyek száma 2006–2008 között 23,9 százalékkal növekedett – tudtuk meg az ORFK sajtószóvivőjétől. Jelenleg csaknem 40 ezer érvényes ilyen engedélyt tartanak nyilván. Közben az önvédelmi maroklőfegyverekre érvényes engedélyek száma 27 százalékkal csökkent, a sportvadászatra kiadott engedélyeké pedig 6,2 százalékkal nőtt. – A gáz- és riasztófegyver önvédelmi célú viselésére benyújtott kérelmek számában a 2009-es adatok alapján jelentős változás nem volt tapasztalható. Természetesen ezekből a számokból nem lehet következtetést levonni a megvásárolt gázpisztolyok számára, mivel ezek megvásárlásához nem szükséges engedély – tette hozzá az ORFK sajtószóvivője.

Ha tehát a vásárlások száma a kereskedők tapasztalatai alapján megháromszorozódott, az ORFK pedig nem észlel változást az engedélykérelmek számában, akkor ez azt jelenti, hogy a lakossági vásárlók jelentős része fegyverét nem közterületi használatra szerezte be. A fegyverüzletek eladói is úgy számolják, hogy csak minden harmadik riasztófegyverre kérnek engedélyt.

Eszerint mára a lakosság birtokában akár 150 ezer riasztópisztoly is lehet. Az új tulajdonosok zöme a fegyverét valószínűleg otthona, családja védelmére szánja, mivel fegyverboltban engedély nélkül megvásárolt gáz- és riasztófegyver rendőrhatósági engedély nélkül csak otthon tartható, közterületen való viselése jogszabálysértő. A bírság mértéke viszont nem túl magas. A lőfegyverrel kapcsolatos szabálysértésekről az 1999. évi LXIX. törvény rendelkezik. Eszerint „aki a lőfegyver vagy lőszer gyártására, tartására, kereskedelmére, javítására és használatára vonatkozó szabályokat megszegi, lőfegyverdarabot vagy lőszerelemet engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható” – áll a törvény szövegében. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetve hatástalanított lőfegyver esetén a pénzbírság az éles lőfegyverek feléig, azaz ötvenezer forintig terjed. A bírság tehát nem igazán elrettentő. A legtöbben ráadásul abból indulnak ki, hogy nem fogják riasztófegyverüket közterületen használni. Vagy ha mégis, akkor sikerül elriasztani vele a támadót, így az ügyre nem derül fény. Nem lesz, aki feljelentést tegyen, vagyis a bírság elkerülhető. Ha pedig mégsem kerülhető el, akkor is kifizethető…

Úgy tűnik, hogy az új fegyvervásárlók zöme bizalmatlan: szeretné titokban tartani a fegyvervásárlását, ezért kifejezetten örül, hogy nem kérnek személyit a boltban, és a vásárló neve iránt sem érdeklődnek a garanciajegy kiállításakor. Az új fegyvertulajdonosok hétköznapi emberek, olyanok, akiknek megfelelő közbiztonság mellett eszükbe sem jutna riasztópisztolyt venni.

Só a sebre

Pásztor Albert januári kijelentésére, miszerint a magyar ember bankot rabol, a roma pedig inkább az utcai bűnözést választja, ez idáig nem cáfolt rá az élet. De hiába a diagnózis, ha a gyógyuláshoz vezető útról a rendőrségnek és a kormánynak csak homályos sejtései vannak.

A rendőrség válságának több összetevője van. A Gyurcsány-kormány 2007 óta 44 milliárd forintot vont el a fegyveres testülettől. A rendőrség és a határőrség tavaly év végi összevonása után, az integrált szervezet keretein belül a rendőrség 44 milliárd forinttal kapott kevesebbet a 2007-es évhez képest. Míg 2007-ben 233 milliárd 760 millió forintot, 2008-ban 211 milliárd 770 millió forintot biztosított a központi költségvetés a rendőri szervnek. 2009-re 203 milliárd forintot adott volna, de ezt a végső változatban Veres János módosító csomagja további 14 milliárd forinttal megrövidítette. A rendőrség támogatása ebben az évben mindössze 189 milliárd 310 millió forint lesz. De nem jobb a helyzet a rendőrség gépjárművei terén sem. 2009. január elsejétől a szolgálati gépkocsik éves futási keretét darabonként 300 kilométerrel csökkentették, ami azt jelenti, hogy egy járőr autója napi 18 kilométert futhat. És ha túllépi? Leáll az első parkolóban, nem üldözi tovább az elkövetőt? Így elég nehéz eredményt elérni…

A rendőrség 7600 db-os rendőrségi gépkocsiflottájából 180 darabot kivonnak. De sebaj: a rendőrséget a Miniszterelnöki Hivatal százmilliós támogatásban részesíti, és 150 leselejtezett, de még jó állapotban lévő rendőrautót adományoz az Országos Polgárőr Szövetségnek. Cserébe azt kéri, hogy a közös járőrözések arányát növeljék. Tavaly ugyanis a polgárőrség összesen kilencmillió órát járőrözött, ebből csupán egymilliót a rendőrökkel közösen. A most átadott autók listája a 70-es évek hangulatát idézi: a 150 autóból 79 darab Lada Niva, 2 darab Zsiguli, de még egy csónakszállító utánfutó is szerepel a listán…

Az ORFK továbbá még az idén hatvan kistérségben 120 új körzeti megbízottat állítana munkába. Terepre küld száz olyan rendőrt is, akik eddig kapusként szolgáltak, helyettük négy hónapos kiképzésen átesett őröket állítanak a kapitányságok és az őrsök kapujába, akik rendőrségi dolgozók lesznek ugyan, de nem hivatásosak. Ugyancsak kizárólag őrző-védői feladatokra kiképzett rendőrségi dolgozók védik majd néhány kivételtől eltekintve a külképviseleteket. Jelenleg 200 rendőr strázsál naponta a követségek környékén, őket is járőrként foglalkoztatnák a későbbiekben. Az ORFK emellett két év alatt kétszáz őrző-védő kutyát is csatasorba állítana a rendőrök elleni támadások, a rendbontások hatékonyabb megfékezése érdekében. Több helyen roma polgárőrséget szerveztek, illetve a kritikus helyeken, mint amilyen egy ideje Miskolc, készenléti rendőrséget állítottak fel.

Az elvonások életbelépésével szinte egy időben a miniszterelnök előhúzott a varázscilinderből előbb 2, majd újabb 12 milliárd forintot, kifejtve, hogy a közrend védelmében erősebb, megbecsültebb, határozottabb rendőrségre van szükség. Ezért az idei év végéig mintegy 1800 fővel több rendőr lesz az utcákon, akiknek fele új járőr lesz. A rendőrség a korábbiakon túl 250 településen napi szolgálatot teljesít. A következő hónapokban pedig több mint száz új körzeti megbízotti állást alakítanak ki, és szorosabbra fonják a polgárőrök és a rendőrök kapcsolatát.

A több sebből vérző rendőrség legfőbb gondja a pénzhiányon kívül a presztízsveszteség és az ország morális válsága. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint az a tény, hogy soha nem volt több rendőr az országban, mint most. Nem a rendőrök számában van tehát hiány.

Háromszáz az egyhez

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) adatai szerint Magyarországon 1990-ben 24 329 rendőr szolgált az utcán. Ez a szám 1994-ben harmincezer fölé ugrott, és azóta is folyamatosan 28 ezer fölött maradt a rendőrség létszáma. 2008. január elsején a határőrség és a rendőrség integrációja után az engedélyezett státust 45 ezerben állapították meg.

Ha hinni lehet a számoknak, akkor ma háromszáz magyarra jut egy rendőr. Ezzel a számmal az európai középmezőny második felében vagyunk, jóllehet a hozzánk hasonló méretű országok, mint Csehország és Portugália jobban állnak a rendőrség létszámát illetően. Portugáliában a 2006-os felmérés szerint 45 ezer rendőr teljesít szolgálatot, 420 rendőr jut százezer emberre. A tíz és fél milliós Csehországban 46 ezer rendőr tölti be hivatását.

Az osztrákok és a románok viszont a létszámot tekintve lemaradnak mögöttünk. A nyolcmilliós Ausztriában az UNODC adatai szerint 2006-ban 27 ezer rendőr teljesített szolgálatot. Szlovénia nyolcezres rendőrséget tart fenn, a négy és fél milliós Horvátország 2006-ban 19 ezer fő alá csökkentette a hivatásos rendőrök létszámát.

A számokat tekintve tehát egyáltalán nem állunk rosszul, de mit ér a sok rendőr, ha a rendőrség rendszerében rendszerhiba van? Ezt Bencze József jelentette ki az egyik kereskedelmi csatorna közéleti műsorában. Az országos rendőrfőkapitány szerint komoly átrendeződés történt: igazságügyi szakértők és rendőrorvosok is elmentek a testülettől, vagy máshova helyezték át őket. A tapasztalt rendőrből van tehát kevés…

A 2008. decemberi adatok szerint 2006 óta körülbelül hatezer-ötszáz rendőr szerelt le és ment nyugdíjba. Ezt ugyanis huszonöt évnyi szolgálat után lehetővé teszik a jogszabályok. Így a negyvenes éveik közepén járó rendőrök sorra hagyják el a szolgálatot. A folyamat ma is tart, hiszen a kormány nem gördít semmiféle akadályt ez elé. A középkorú rendőrök nyugdíjasként negyven-ötvenezer forinttal több havi juttatásban részesülnek, mint ha állományban maradnának. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy ma rengeteg fiatal rendőr van állományban: a fővárosban 28, Veszprémben 31 év az átlagéletkor. A fiatalítás akár még jót is tehetne a rendőrségnek, a középkorú rendőrök viszont hiányoznak, pedig ők lehetnének a fiatalok mentorai.

Közben Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter jogászkodással válaszol a mélyen gyökerező krízisre: a papírgalacsin és tojásdobálás szankcionálása után még tovább szigorítaná a Btk-t. Várhatóan két jelentős módosítás lesz: az erőszakos cselekmények elkövetőinél szigorítanának, de a rendőrök védelménél, az önvédelemnél is változtatnának a szabályokon.

De elejét lehet-e ezzel venni a bűnözés terjedésének? Mi az oka a megnövekedett erőszaknak? A presztízsvesztés? A tekintély és a rend felbomlása? A válság? Az értékvesztés?

Münnich Iván kriminológus szerint az erőszakos és garázda bűncselekmények növekedésének hátterében az áll, hogy a normák felbomlottak, a szabályok és a jogkövető magatartás érvényessége megkérdőjeleződött.

– Mindez annak köszönhető, hogy a szabályozó apparátus, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság viselkedése kiszámíthatatlan, az eljárások és az ügyek kimenetele bizonytalan. A bűnelkövetők azt látják, hogy meg lehet úszni egyes bűncselekményeket, az eljárások lelassultak, nincsenek közvetlen következményei a tetteiknek – foglalta össze a kialakult helyzet lényegét a szakértő.

Münnich úgy véli, nemcsak a bűnügyi statisztikák romlanak, hanem a látens bűnözés is jelen van, amely semmilyen rendőrségi statisztikában nem szerepel.

– A jelenlegi helyzet szétzilálja a társadalom biztonságérzetét. A krízishelyzetre mindenki máshogyan reagál. Van, aki indulattal, van, aki szorongással, de van, aki tettekkel – fűzi hozzá.

A szakértő szerint a növekvő fegyvervásárlás nem a lakosság agressziójának növekedését mutatja a potenciális bűnelkövetőkkel szemben. Hiszen a lakosság java része nem késeket, bárdokat vagy más, emberélet kioltására alkalmas eszközöket vásárol.

A kriminológus szerint ez azt mutatja, hogy a társadalom önvédelmi reakciója beindult: már felvette a harcot a félelem ellen. Védekezik.

Hernádi Zsuzsa, Usztics Anna