Európa történelme elképzelhetetlen a kereszténység nélkül. Nemcsak a történelme, maga Európa is mint fogalom, minden, ami ebbe beletartozik, kultúrája, hagyományai, értékrendje. Magyarország különösen szerencsés helyzetben volt: területén virágzott ki az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok, akiknek munkálkodásában mindig előkelő helyet foglaltak el a nemzeti érdekek.

A pálos rend története és hányattatása viszszatükrözi Magyarország viharos történetét is. Nem véletlen, hogy Pázmány Péter szerint: „Ha tudni akarod az ország soros állapotát, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van”. Sokat mondó megállapítás, és nagyon igaz. A pálosokat valaha mindenki ismerte, fehér habitusuk okán „fehér barátok”-nak nevezték őket. Ősi helyük az ország valamikori fővárosa – Esztergom – közelében volt, az ősi magyarság szakrálisnak tartott területén, a Pilisben. Hogyan és mikor alakult meg a pálos szerzetesrend? A rendalapítás tényét mintegy kétszáz év előkészület előzte meg. Remeték már meglehetősen korán, Géza fejedelem idejében is éltek hazánkban. A Nyitra folyó menti Zobor-hegyről András és Benedek későbbi vértanúk neve ismert, Szent Günther a Bakony erdejében élt, de maga Szent Gellért is ott töltött hosszú időt, miután Imre herceget fölnevelte. A XI. században már számtalan remete élt félrevonultságban főleg a Pilis és a Mecsek erdeiben. Az elvonultságot arra használták, hogy minden külvilági befolyástól mentesen Istennek szenteljék életüket. A hagyomány szerint Szent László király uralkodása idején (1077-1095) élt egy nagy tudású remete, akit Vácnak neveztek. I. Géza, az ő emlékére alapította Vác városát és templomot is építtetett a Boldogasszony tiszteletére. A monda szerint a templom helyét egy csodaszarvas jelölte meg. Vác, amikor látta, hogy lakhelyén nyüzsgő város épül, bevonult a Pilis rengetegébe és ott élt tovább. Többen Vácot tekintik a rend alapítójának, aki összefogta a szétszórtan élő pilisi remetéket. Az igazi rendalapítót Boldog Özséb személyében tiszteljük, alakja nem csak ősi mondákban él, valóságos személy, esztergomi kanonok volt. Özséb kapcsolatba került a pilisi remetékkel, akik bejártak Esztergom városába, hogy készítményeiket eladják és szükségleteikről gondoskodjanak. Özséb közismerten vendégszerető házat tartott fönt és nyilván sokat beszélgetett velük. Valami megfogta őt a magányban élő emberek tiszta életéből, és 1246 körül hat társával együtt elhagyván a várost, a Pilisbe költözött. Az engedélyt a távozásra Vancsay érsektől kapta meg, aki nagyon sajnálta a jámbor és karizmatikus kanonok távozását, de látva Özséb elhivatottságát, nem gördített akadályt útjába. Kik voltak a Pilis remetéi? Többféle vélemény ismert ezen a téren. Némelyek szerint gnosztikus, ariánus vagy nesztoriánus keresztények lehettek, bár bizonyíték egyikre sincsen. Még leginkább a nesztoriánusokkal lehetett valami kapcsolat, mivel a hunok, a türkök, sőt még a tibetiek is nesztoriánus értelmezésben ismerték a kereszténységet. Ha létezett is valami halovány „beütés” ezen a téren, a legvalószínűbb – amelynek történelmi alapja is van -, hogy a remeték bizánci rítusúak voltak. Jól ismert, hogy Gyula vezér alatt Erdélyben már bizánci rítusú keresztények éltek, Sarolta – Szent István király édesanyja – is bizánci keresztény volt. Szent István és Géza fejedelem is a keleti kereszténységet vallotta, és a magyarság „megkeresztelkedése” lényegében nem volt más, mint a bizánci kereszténységről való áttérés a nyugati, vagyis a római kereszténységre. Hogy menynyire elterjedt volt a bizánci rítus, jelzi, hogy Visegrádon, Tihanyban élő szerzetesek ezt gyakorolták, csakúgy, mint a Veszprémben élő, azonos rítusú apácák. Tehát Özséb ezek között a remeték között élt. A Pilisbe való kivonulása után szinte azonnal elhatározta, hogy monostort épít az elszórtan barlangokban élő remetéknek. Először az úgynevezett Hármas-barlangban telepedett le hat társával. A barlang mellett egy forrás is volt. A legenda szerint Özséb a barlangtól nem messze lévő forráshoz letűzött egy keresztet és ott építette föl a remeték első pilisi monostorát és templomát. A Szent Kereszt monostor ismereteink szerint Pilisszántó közelében volt. Így tudta Ipolyi Arnold is, aki az 1250-ben az Özséb által alapított főmonostor helyét „prope Santo”, vagyis Szántó közelébe teszi. Közben Özséb vonzásának hatására nőtt a remeték száma, lassan megtelt a kolostor. László király javadalommal látta el, hogy legyen miből éljenek; a rend főnökéül Özsébet választották. Az így megalakult szerzet azonban nélkülözte az apostoli szék jóváhagyását. A rend alapításával szoros kapcsolatban van a mecseki Szent Jakab-kolostor. Többen vélik úgy, hogy a pálos rend eredete a patacsi remetékhez nyúlik vissza, és alapítójuknak Bertalan pécsi püspököt tekintik. A Gyöngyösi pálos atya korabeli kódexében (Gyöngyösi Gergely 1520-1522 között volt a rend generálisa) a patacsi remeték reguláját Bertalan pécsi püspöknek tulajdonítja. Ugyanakkor azt írja: „Özséb hatodmagával megalapítja a pilisszentkereszti főmonostorban első Remete Szent Pál rendjét, vagyis a Pálosokat”. P. Árva Vince pálos szerzetes ezt a problémát fölvetette Mályusz Elemér történésznek, aki azt felelte: „…A regula nem Bertalantól ered, mert a belső kritériumok ezt nem erősítik meg. Lehetséges, hogy Gyöngyösi hallomás után írta le a regulát.” Tény, hogy Özséb első útja a Pilisből a Szent Jakab-hegyi remetékhez vezetett a Mecsekbe, akik már 1225-től közös életet éltek. Elkérte a szabályzatukat, a két monostort egyesítette, és társai megválasztották Özsébet az első tartományfőnökké. A legenda szerint Özséb egy elragadtatott látomásában a Pilisben élő remeték apró lángok formájában jelentek meg, majd közeledni kezdtek egymás felé, végül egy nagy fényes tűzgömbbé egyesültek. Ez jelentette számára Isten akaratát, hogy a remeték együtt szolgálva hatásosabban képviselhetik az Úr szándékát. A pálosok nem a hagyományos értelemben vett remeték voltak, akik elvonultak a világtól. Nap mint nap bejártak Esztergomba, ott a maguk által készített kosarakat elcserélték élelemre, beszélgettek az esztergomi érsekkel, a zászlós urakkal. Egyszóval, tájékozottak voltak az ország dolgaiban. Inkább csak azért hívták őket remetéknek, mert amíg monostoruk föl nem épült, barlangokban laktak. Főmonostorukat – a Szent Kereszt-monostort – a mai napig keresik, ahová Özséb rendalapítót is temették. A legújabb kutatások szerint a Hármas-barlang Pilisszántónál volt, de berobbantották. Mellette találtak hat ülőfülkét, nemrég pedig egy exhumálás alkalmával a régi temető alatt középkori templom maradványaira bukkantak. A kutatóárkot olyan szerencsésen jelölték ki, hogy egy 1250-es 4×14 méteres kápolna előtt húzódott. Majd következett egy bővítés, ami magába foglalhatta az előbbi kis kápolnát is. Kun László megrongálta a templomot, de pápai parancsra újjáépíttette, mégpedig sokkal nagyobbra. 1398-ban az akkori tartományfőnök kibővíttette, érdekes módon mindkét oldalon két-két méterrel. Ezt csak annak ismeretében lehet megérteni, ha tudjuk, hogy egy oltárnál egy időben csak egy pap misézhetett, ezért szerzetestemplomokban több oltárra volt szükség, hogy a miséket megfelelő időben fejezhessék be. A megtalált romok minden valószínűség szerint a Boldog Özséb által épített kolostor és a Szent Kereszt-templom maradványai lehetnek. Visszatérve a kezdetekhez, Özsébnek a remeték összefogása után meg kellett szerezni a Szentszék jóváhagyását. Gyöngyösi szerint „az Úr 1262-ik évében Özséb, az első prior provinciális néhány testvér kíséretében elment IV. Orbán pápához, és ügyében Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban”. IV. Orbán pápa jóváhagyta a rendet, de azt nem engedte meg, hogy átvegyék Szent Ágoston rendi szabályait, mert a szükséges anyagi feltételeket nem látta biztosítottnak. Zavart okozott a történelmi eseményekben, hogy IV. Orbán pápát 1261. augusztus 29-én választották pápává, ezt követően Orvietóba menekült, ott tartózkodott egész pápasága végéig, amikor Perugiába ment és másnap elhunyt. Így Özséb feltehetőleg Orvietóba ment a pápához, Aquinói Tamás pedig – aki akkor Bolognában tanított – elkísérte Özsébet IV. Orbánhoz. A pápa – mint említettük – nem hagyta azonnal jóvá Özséb tervét, de megbízta Pál veszprémi püspököt, hogy vizsgálja meg, megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy az új rend az ágostonosok regulája szerint éljen. Mint engedélyezett társulat továbbra is a remete életmód szerint szolgálhatják az Urat mindenben. A szerzet így először csak az egyes püspökök joghatósága alatt állt. Végül 1308-ban V. Kelemen pápa megengedte a pálosoknak, hogy Szent Ágoston szabályait kövessék. Eközben a rend létszáma egyre bővült, nagy kedveltségnek örvendtek az országban. Egymás után épültek kolostoraik, Buda körül a pilisszentlászlói (1290 körül), a budaszentlőrinci (1300 körül), Nagy Lajos idején a márianosztrai (1352), a máramarosremetei (1363) és a máriavölgyi (1377). Virágzásuk tetőpontján 192 kolostoruk volt, ebből 131 magyar felségterületen. A magyarországi középkori pálos kolostorok jegyzékét az úgynevezett Zöld Kódex tartalmazza, amely Gyöngyösi Gergely generális Vitae fratrumával együtt a Mohács előtti pálos rendtörténet legfontosabb forrása. Mivel foglalkoztak a pálos szerzetesek? Szinte mindennel, és kolostoraik vonzáskörzetében a környék lakosságát is mindenben segítették. Művészetekkel, természetgyógyászattal, fejlett mezőgazdasági technológiákkal ismertették meg a falvak népét. Különösen nagy közkedveltségnek örvendtek a pálosok I. (Nagy) Lajos (1342- 1382) király idején, aki több monostort is alapított, a legnevezetesebb a márianosztrai. Kérésére XI. Gergely pápa a rend tagjait kivette a megyéspüspök joghatósága alól, és közvetlenül a Szentszék alá rendelte. 1381-ben a király megszerezte Velencétől Remete Szent Pál ereklyéit és azt a szentlőrinci (Budaszentlőrinc) monostorban helyezték el. Özséb rejtélyes módon az Egyiptomban remetéskedő Szent Pálról nevezte el rendjét, így ő a rend szellemi alapító atyja. Szent Pált – legendája szerint – a sivatagban egy holló táplálta, mindennap egy fél cipót hozott neki. Később, amikor már Remete Szent Antal is hozzá költözött a pusztaságba, a holló egész cipót vitt nekik naponta. Remete Szent Pált Szent Antal temette el, a legenda szerint két oroszlán segített megásni a sírját. Ezért a pálosok címerében szerepel a holló, az oroszlán és a pálma motívum is. A pálos rend Magyarországról kiindulva elterjedt az egész világon. Főkolostoruk 1301-től a budalőrinci lesz, később a rend anyaegyháza is. 1341-től a pálosok habitusa fehér színű, hogy megkülönböztessék magukat a fekete ruhás papoktól és a szürke ruhás kóborló remetéktől. Mátyás király is több pálos kolostort alapított, illetve átadott más rendektől. Ezek között az első a zsámbéki premontrei kolostor volt. Pilismarót közelében Fehéregyháza volt Mátyás újabb alapítása, majd Vázsony. A két „hollós” címerrel rendelkező intézmény – a király és a pálos rend – mitikus szimpátiát érzett egymás iránt. Mátyás király halálakor a pálos évkönyvbe ezt írták: „A legjobb fejedelmet siratja el a pálos-rend, amely elismeri, hogy egyrészt az egyik hollóstól: Isteni Pál atyánktól eredetét nyerte, másrészt a másik hollóstól, Mátyástól nem szerény anyagi javakat kapott, s ezért gyászolva őt emlékezetében örökké megtartja.” Az utolsó magyar királyi pálos kolostor Nagyvárad mellett 1498-ban Szentjobbon épült II. Ulászló alapításával. A török invázió idején a pálos szerzetesek is szembe szálltak az ellenséggel, először Visegrádnál, hogy a Szent Koronát megőrizzék. A törökök ezt követően országszerte felkoncolták a pálos szerzeteseket, Budaszentlőrincet felgyújtották és földig rombolták (a kolostort 1971-ben Zolnay László tárta fel, romjai ma is láthatóak). Remete Szent Pál ereklyéjét Trencsén várába menekítették, ahol egy tűzvész során elpusztult. A pálos kincstár Felsőelefántra került, majd a horvátországi Lepoglavára menekítették. Mohács után lépett a történelem színpadára Fráter György (1482- 1551), a „pálosok fejedelme”. Halála után szomorú másfél évszázados űr költözött a Magyar Királyság területére. A pálos rend első nagy keresztre feszítését fejlődése csúcspontján szenvedte el, amikor már Európa országaiban Portugáliától Oroszországig, Egyiptomban és még Palesztinában is már csaknem kétszáz kolostoruk működött. Buda visszafoglalásában – 1686-ban – komoly szerepet játszottak a pálosok. Majthényi László atya is ott harcolt gyalogos és lovas csapatai élén (ő vezette Visegrádon is a nosztrai pálosokat a harcba). A török után 1725-ben felépült a pesti rendház (a mai egyetemi templom), mely rendi központ is lett 1786-ig. Belépett a rendbe – 1775-ben – Virág Benedek író, költő, Ányos Pál költő és Verseghy Ferenc költő is. A Habsburg-uralom alatt érte a második nagy veszteség a rendet. 1786-ban II. József más szerzetesrendekkel együtt eltörölte a pálosokat is. A császár úgynevezett „racionalizmusa”, a materializmus ősképe már 1789-ben templomokat rombolt. A pálosok eltörlésének egyik oka vagyonukban rejlett. Ekkor mintegy 4,5 millió rénus forinttal rendelkeztek, mivel gazdaságaik jól működtek. Iskoláik voltak, filozófiájuk Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tanaira épült. Nem volt jó ajánlólevél az sem, hogy a rendet mindenkor erős magyar szellemiség jellemezte: ez volt a pálos lelkület, a pálos szellem. A rend könyvtáraiban feloszlatásukkor több mint tízezer kötet maradt gazdátlanul. A XIX. században Scitovszky János bíboros szerette volna hazatelepíteni a pálosokat. Be is hozatott Lengyelországból néhány szerzetest, akik Esztergom közelében kaptak házat. A hercegprímás halála után azonban a lengyel elöljáróság feloszlatta az új szerveződést, lakóinak vissza kellett térni Krakkóba. Az 1930-as években rövid „feltámadás” vette kezdetét: 1934-ben újjáalakulhatott a magyar tartomány, birtokba vehették a Gellért-hegyi Sziklakápolnát. 1937-ben felépült Pécs pálos temploma is, majd Pálosszentkút kapott új kolostort. A fellendülés sajnos nem tartott sokáig. A második világháború után – 1949-ben – feloszlatták őket, egy-két kispap kivételével valamennyi szerzetest internáltak. 1951 húsvéthétfőjén az ÁVH betört a Sziklatemplomba, amit lehetett, elvittek, a többit összetörték. A barlang bejáratát két méter magas betonfallal zárták le. Ács Ferenc István atyát menekülés közben lelőtték. Ugyanazon év augusztusában lett vértanú Vezér Ferenc, ő Mindszenty hercegprímás segéde volt. Hónapokon át kínozták, majd a Gyűjtőfogház udvarán felakasztották. Kováts Ferenc atyát ’56 után az ávósok úgy összeverték, hogy belehalt sérüléseibe. A most élő idősebb pálosok mind a klandesztin (földalatti) szerzetesek közül valók. Az 1960-as évektől Árva Vince atya 26 évig rendfőnöki megbízottként titokban vezette a közösséget. Így ment ez 1989-ig. P. Árva Vince titokban lett a pálosok vezetője, még az egyház szempontjából is illegálisan. Ő terjesztette föl Rómába a „földalatti” pálosok névsorát, akiket II. János Pál pápa csak 1989 májusában ismert el „igazi” pálos szerzeteseknek. A rendszerváltoztatás után ismét újjáalakulhatott a magyar tartomány és napvilágra került a Sziklakápolna is. A központ Pécs lett, növendékképzésre szolgáló rendházzal, és visszakapták márianosztrai, valamint petőfiszállási házukat is. A rendalapító Özséb atyát Pázmány Péter nevezte „boldognak”, de a pálosok soha nem indítottak szentté avatási eljárást. Ez a törökdúlás után már reménytelenné is vált, mert nyoma veszett annak a kódexnek, amelyben lejegyezték minden rendtársuk életét és csodáit. Lékai László bíboros azonban hivatalosan is elindította a szentté avatást Boldog Özséb ügyében, és P. Árva Vincét nevezte ki az eljárás posztulátorává. Hogy mennyire összefonódott a magyarság a pálos renddel, mutatják a népénekekben megjelenő, a fehér barátokra utaló sorok: „Ősi királyok otthonát, barlangok sötét száját fehér barátok járják, s a jövő királyát imádják.” Vagy: „A fehér atyák a régi múltunkat újra nekünk adják”. Az a titokzatos szakrális kapcsolat, ami a pilisi pálosok, a pilisi királyi központ és a magyarság között van, nem irtható ki, mivel újra és újra előbukkan. Hiába van a közösség nemzetközi központja a lengyelországi Chestochowában, a magyar pálos rend szíve a Pilisben dobog: a magyarság és a kereszténység ősi egységben jelenik meg a pálosok rendjében. Özséb boldoggá avatása talán felgyorsítja majd azt a folyamatot, amelynek eredményeként újjá éled az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok. Hankó Ildikó