Fejleszteni kell!

– Mit jelent önnek a függetlenség?

– Politikával soha nem foglalkoztam, a polgármester-jelöltségemről egyedül döntöttem. A döntéseimet mindig én hozom, és ez a jövőben is így lesz. Függetlenként éltem az életemet, soha nem voltam párttag, még ha a közvélemény vagy a versenytársaim mindig igyekeztek is valamilyen politikai oldalhoz sorolni. A függetlenség természetesen nem azt jelenti, hogy senkivel nem dolgozom együtt, hiszen együttműködő partnerekre szükség van a célok teljesítéséhez.

– Kik az egyéni képviselőjelöltjei?

– A húsz egyéni képviselőjelölt közül tizenketten a Fidesz–KDNP tagjai. Négyen a Lakótelepi Emberek Érdekképviseleti Társulása Egyesület színeiben indulnak, akik nem pártpolitikusok. Büszke vagyok, hogy a SZÉP Egyesületből távozó öt képviselőjelölt is mellém állt, közülük van, aki Botka László környezetéből vált ki, mert nem értett egyet a politikájával. Ők is szekértáboroktól függetlenül a szegedi közéletért akarnak tenni.

– Ön 2008 óta a Csongrád Megyei Iparkamara elnöke. Kamarai elnökként milyen kapcsolata volt Botka Lászlóval?

– Eleinte kimondottan jó munkakapcsolatban voltunk. Építőipari cégem a helyi közbeszerzéseken több megbízást is elnyert, és olyan városi projekteken dolgozhattam, mint a REÖK-palota reno­válása vagy a Dóm téri épületek belső megújítása. Együttműködésünk a város számára is előnyös volt, hiszen előnyben részesítettük a helyi alvállalkozókat. Még a gazdaságfejlesztésről is egy véleményen voltunk, folyamatosan egyeztettünk a szakképzésről, a hiányszakmákról a vállalkozói szféra érdekeit szem előtt tartva. 2012-től azonban markáns véleménykülönbségek alakultak ki közöttünk, elsősorban iparfejlesztési kérdésekben. Egyre kevesebbet találkoztunk, a mostani önkormányzati ciklusban pedig már egyáltalán nem. A kamara gazdasági konferenciáin a polgármester már nem jelent meg, csak valamelyik alpolgármestere képviselte a várost.

– Ezért indult?

– Egyre több vállalkozó fordul hozzám azzal, hogy változtassunk a szegedi közéleten, mert a polgármester és a miniszterelnök együttműködése nem felhőtlen, ez talán a Modern városok program során ütközött ki a legélesebben. Egyetértettem a vállalkozókkal abban, hogy határozott gazdaságfejlesztésre van szükség, és keresni kell a partnerséget a kormánnyal is, hogy nagyobb léptékű elképzelések is megvalósulhassanak, mint amilyeneket saját erőből létrehozunk. A vállalkozói szférában közismert, hogy kitűnő együttműködést építettem ki a kormánnyal, így egyre többen biztattak, hogy induljak a polgármesteri székért.

– Miért van szükség változásra?

– Szegednek nincs gazdasági jövőképe. A megyei jogú városok rangsorában, amely figyelembe veszi a gazdasági tényezőket, egyre hátrébb csúszunk. Azokban a városokban, ahol a városvezetés együttműködik a kormány gazdaságpolitikájával, kihasználva annak előnyeit, a lakosok markánsan jobban élnek. Szegeden még csak álmodni sem merünk arról, hogy olyan több tízmilliárd forint értékű beruházások valósulhassanak meg, mint Győrben, Debrecenben vagy Miskolcon. Ha befektetői delegáció érkezik Szegedre, először az egyetemre, majd az iparkamarához mennek tárgyalni, és csak utána a városházára. Ez nincs rendben, hiszen elsődlegesen a városvezetésnek kellene bizalmat keltenie a befektetőkben. A szegedi ipar a kilencvenes évek elejére leépült, és már nyomokban sincs meg az a gazdag ipari élet, amely a várost naggyá tette korábban. Jelenleg az élelmiszeripar, a Pick Szeged és a Sole-Mizo, valamint egy nemzetközi gumigyár, a ContiTech jelenti Szegeden a termelőipart. A Szegedhez hasonló nagyságú megyei jogú városok már évtizedekkel ezelőtt nekiláttak olyan közös projekteknek, amelyek a zöldmezős ipari parkok megépítését tették lehetővé. Több száz hektáron fejlesztettek, megfelelő infrastruktúrával, energiaellátó rendszerekkel, rendezett építési, szabályozási tervvel. Ha egy befektető konkrét fejlesztési, üzleti tervvel keresi fel az önkormányzatot, néhány hónapon belül elkészülhet az engedélyezési-kivitelezési dokumentáció. Ennek hiányában a projekt megvalósulása másfél-két évvel meghosszabbodhat. Ma mindez nincs meg nálunk annak ellenére, hogy a kormány hosszú évek óta az iparfejlesztéshez szinte minden segítséget megad a településeknek.

– Előfordult, hogy Szeged elesett egy jelentős beruházástól?

– Több komoly cég hagyta már itt a várost, mert a beruházás időtartama nagyon elhúzódott volna. Legutóbb a Knorr-Bremse szeretett volna idejönni, de inkább Kecskeméten, Gyöngyösön vagy Pécsen fektettek be. Nehezen értelmezhető számomra, hogy a Modern városok programban előkészített ötvenhektárnyi terület miért hever érintetlenül. Amikor az állami tulajdonú földek eladása zajlott, felhívtuk a város figyelmét, tárgyalnia kellene a kormánnyal egy összefüggő ipari park létesítéséről. Például ahhoz, hogy a Pick Szeged Zrt. feldolgozóüzeme Szegeden maradhasson, szükségük volt 200 hektár területre. Az önkormányzat nem tett ez ügyben semmit, nem a városon múlott, hogy a szalámigyár végül mégsem költözött el.

– Botka László egy interjúban visszautasította, hogy Szegeden kevés beruházás valósult volna meg. Szerinte a legjelentősebb fejlesztés az ELI Lézerközpont, ahol tudományos-ipari park jön létre. Erről mi a véleménye?

– Az egyetemi beruházások infrastrukturális ellátottsága finoman fogalmazva sem tökéletes. Az ELI Lézerközpont közvetlen területe ma már aránylag rendezett, de ha Botka László komolyan gondolja, hogy ezt a területet tudományos parkká kívánja fejleszteni, akkor bőven van még tennivaló, mert a jelenlegi állapotok tudományos parkhoz méltatlanok, és üzleti szempontból is elfogadhatatlanok. Az infrastruktúra fejlesztése alapvetően önkormányzati feladat, az elmúlt években ezen a téren nem történt semmi. Az ELI Lézerközpont iskolapéldája annak, hogyan nem szabad végrehajtani egy nemzetközi szintű beruházást. Szegeden az iparfejlesztés már ciklusok óta rangon alul kezelt kérdés. Ez nemcsak az én véleményem, hanem azé a szakmai közösségé is, amelyet iparkamarai elnökként képviselek.

– A városban a Szegedi Tudományegyetem a legnagyobb foglalkoztató, mintegy nyolcezren dolgoznak ott. Milyen az egyetem és a városvezetés kapcsolata?

– Sajnos nem jó, fontos kérdésekben nem értenek egyet. 2008-ban a járóbeteg-ellátás és a háziorvosi szolgálat kivételével a város egészségügyi ellátását integrálták az orvostudományi egyetem szervezetébe. Később az I-es kórház épülete visszakerült a város kezelésébe. Az intézmény jelentőségét az adta, hogy ha az orvostudományi egyetem valamelyik részlegét felújították, minden tevékenységet az I-es kórházba költöztettek. Az egyetem és a városvezetés között többek közt azért romlott meg a viszony, mert az önkormányzat jó ideje el kívánja adni ezt az épületet. Ez egy gazdag történelmi múltú létesítmény, kiváló elhelyezkedése és infrastruktúrája alkalmassá teszi rá, hogy a falai között folytatódjon a gyógyítás. Mi alapítványi formában működtetnénk tovább, amely a város költségvetésében jelentős tétel lenne, de úgy gondolom, az idősek egészségügyi ellátásában jelentősebb önkormányzati szerepvállalásra van szükség, az ugyanis nem az egyetemi egészségügyi ellátórendszer feladata.

– Hány új munkahelyet hozna létre, ha megválasztanák?

– A Szegedi Tudományegyetemen évente több száz informatikai szakember végez, aminek köszönhetően nemzetközi IT-cégek települtek ide. A városban több mint ötezer informatikus dolgozik. Ebben a szektorban két-háromezer új munkahely hozható létre. Emellett szakmunkásokat foglalkoztató gyáregységek telepítésére is szükség van. Ezek a fejlesztések szintén két-háromezer új munkahelyet jelentenének. Minden társadalmi rétegnek munkahelyeket kell biztosítani, csak így tudjuk elérni, hogy a város gyarapodjon, fejlődjön.

– A kampányban egy 15 kérdésből álló kérdőívet küldött a helybélieknek.

– A lakossági fórumok tapasztalatai alapján négy fontos területre fókuszál a kampányom. Az első és talán legfontosabb a már említett gazdaságfejlesztés, ipari park létesítése és a befektetők idevonzása. A második a közlekedés, amelynek egyik legfontosabb eleme a harmadik Tisza-híd megépítése, a tömegközlekedés javítása és az olcsóbb parkolás megvalósítása. Nem kerülik el a figyelmem a népjóléti kérdések sem, mint például az egészségügy, a környezetvédelem vagy a szegedi fiatalok helyben tartása. Az egyetemmel közösen olyan gazdaságfejlesztési stratégiát dolgozunk ki, amely Szegeden tartja a fiatalokat. A negyedik a közbiztonság kérdése, amely szintén sok szegedit foglalkoztat. A városi közbiztonság viszonylag jónak mondható, de vannak olyan lakótelepek, ahová térfigyelő rendszert kellene telepíteni. A sajtótájékoztatón, ahol az egyéni képviselőjelöltjeink bemutatkoztak, arra hívtam fel a szegediek figyelmét, hogy ne kíméljenek minket, nyugodtan keressenek a kérdéseikkel, ötleteikkel, javaslataikkal ne csak a kampányban, hanem azután is. Új típusú önkormányzati működést, nyitottabb demokráciát szeretnék Szegeden. Olyan városházát, ahová akár egy szűkebb közösség problémáit is be lehet vinni, és megoldást lehet találni.

– Milyenek az esélyeik?

– Optimista vagyok, mert úgy látom, a szegediek többsége megérti, mit és miért kívánunk másként csinálni, mint a jelenlegi városvezetés. Tapasztalataimat abból merítem, hogy évtizedek óta sikeresen jelen vagyok a gazdasági életben, a kamarai intézményvezetés pedig olyan rutint adott, ami arra bátorít, hogy egy nagyobb közösséget is eredményesen tudnék vezetni. A jelenlegi kormánnyal is jó kapcsolatokat ápolok, amit Szeged előnyére szeretnék fordítani.