„Az előttünk álló hónapokban az új Magyarország történelmét írjuk. Meggyőződésem, hogy ez a kormány pozitív értelemben bevonul a magyar történelembe, és 1956 és 1989 után ismét a külföldi újságok címlapjára kerül” – nyilatkozta Kóka János a második Gyurcsány-kormány megalakulásakor a Népszabadságnak. A gazdasági miniszter a jövőbe látott. Kevesen voltak, akik hittek neki, pedig négy hónap sem telt el, és októberben már minden, magára valamit is adó nemzetközi televíziótársaság a Parlament tövében, a Kossuth téren forgatott. Ami azonban a Bukarestet és Budapestet a mai napig keverő Nyugat szemében pusztán nézettségi és olvasottsági csúcsokat hozó „sztori” volt, idehaza a két éve újraválasztott kormánykoalíció összeomlását elindító, a magyar társadalmat meg- és felrázó, történelmi mérföldkővé vált.

A liberálisok később elnökké választott homo novusa akkor nyilatkoztatta ki a fentieket, amikor a Népszabadság 2006 júniusában bátortalanul megkérdezte, nem tart-e attól, hogy hiába fordul termőre négy év múlva a sok-sok változás, a nép nem felejti majd el a ciklus eleji megszorítást. A magabiztos válasz nem maradt el. „Engem az sem érdekel, ha 2010 után nem leszek miniszter, ha látom, hogy Magyarországot új fejlődési pályára tettük. Ezzel együtt nem gondolom, hogy a négy év múlva várható esélyeink most romlanának. Éppen ellenkezőleg. Az átalakítás vége a siker.”

Nincs ma ember Magyarországon, aki e prófécia megvalósulására egy forintnál nagyobb összegben fogadna.

Sokan házassághoz hasonlítják a szocialisták és a szabad demokraták több részletben, 1994 és 1998, illetve 2002 és 2008 között együtt töltött tíz esztendejét. Különös módon az elválás békésebb volt, mint a frigy megkötése. A liberálisokat 1994-ben sokkal inkább megosztotta az akkor parlamenti többséget szerző, de a kétharmadot nélkülük el nem érő MSZP-vel kialkudott szövetség, mint most a koalíció felmondása és ezzel a szocialisták lassú halálra ítélése.

A most vasárnapi küldöttgyűlésen 434-en szavaztak igennel, 53-an nemmel, 32-en tartózkodtak. Az ezúttal szabályosan szavazó párttagok persze nemigen tehettek mást. Az országosan jelenleg leginkább elutasított párttal, az MSZP-vel voltak koalícióban, és az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa, Kóka János vezeti őket, akinek a sorsa a június 7-i tisztújító közgyűlésen végleg megpecsételődhet, és eltűnhet a magyar belpolitika süllyesztőjében.

Alig mondta ki a sértett házastárs a boldogító nemet, már újra szerelmes pillantásokat vetett volt hitvesére. „Nagyon drukkolunk, hogy a szocialisták olyan politikát képviseljenek, amit támogathatunk. A magam és az SZDSZ vezetői részéről kellő nagyvonalúságot és türelmet ígérek. Őszintén mondom: sok sikert kívánok az MSZP-nek!”

A piruló kormányfő még aznap este, a távirati irodán keresztül köszönte meg a liberálisoknak, hogy együtt kormányozhattak. A meghitt pillanatokat kihasználva Horn Gábor örökös koalíciós egyeztetésügyi, tehát most munka nélkül maradt államtitkár nem felejtett el lelket önteni a törpepárt megmaradt maroknyi szurkolótáborába. Szerinte fennállása harmadik legfontosabb döntését hozta meg az SZDSZ, megalakulása és a 14 évvel ezelőtti koalíciókötés óta. Ha így megy tovább, a következő a feloszlatása lesz, teszik hozzá az ellendrukkerek. 1994-ben mindkét fordulóban több mint egymillió szavazatot kaptak a liberálisok, ma ennek csak ötödére számíthatnának, ha most vasárnap lennének a választások. Horn úgy vélekedett, egy előre hozott választástól sem kell félni, mert 6-7 százalékot elérhetnek. Miután kiugrottak – tehetnénk hozzá.

Úgy látszik, a Demokrata több hete megjelent előjelzése pontos volt: az SZDSZ kiugrásának célja a parlamenti küszöb elérése lehetett. Tudták, merték és tettek érte.

A szocialisták most tartanak ott, ahol a szabad demokraták a régi szép időkben: egymillió potenciális voksnál. Ha nem figyelnek, a Kapolyi László-féle szervezkedő szociáldemokraták a Vajnai Attila vezette munkáspártiakkal és a centrumosokkal még a megmaradt aktív törzsszavazóikat is széthordják. A miniszterelnök azonban nem zavartatja magát. Április elején még azt is megemlítette, pártja jövendő kormányzati rátermettségét bizonygatva, hogy Európában a világháború után minden harmadik kormány kisebbségben kormányzott. Mi azért megnéztünk volna a szocialista táborban egy kisebbségi kormányt…

Lehet, hogy egyszerűen arról van szó, Gyurcsány Ferenc keményebb dió az SZDSZ számára, mint Medgyessy Péter volt. A házasság hasonlatánál maradva: ha a liberálisok töltik be a fekete özvegy szerepét (az egy pókfajta, ahol a párzás után a nőstény felfalja a hímet – a szerk.), akkor már csak hónapok kérdése lehet, hogy felfalják a jelenlegi miniszterelnököt is. Kérdés persze, mit nyernek ezzel, ha a választási küszöböt mégsem lesznek képesek átlépni. A veszély egyelőre még nagy, amit a közvélemény-kutatások is jeleznek, ezért a kormánybuktatás ősz előtt nem várható, a fekete özvegyeknek még erősödniük kell.

————————–

Tíz az egyhez

Kudarcok és sikerek, avagy kétévenként új Gyurcsány-kormány

Nem nevezhetők különösebben sikeresnek az MSZP–SZDSZ-koalíciós szerződések és a közös kormányok programjai. 2002-ben a jóléti rendszerváltás megteremtése, a modernizáció és a demokratikus intézmények megerősítése volt a három legfontosabb célkitűzés. Két évvel később, az első Gyurcsány-kormány programjának (Lendületben az ország!) célkitűzése a gyarapodás feltételeinek megteremtése volt, többek között az államigazgatás racionalizálását ígérte az (végül megvalósult, de a 2006-os választások után azonnal visszavont) adócsökkentés, a négyes metró építésének elkezdése mellett. A megvalósítandó célok között szerepelt az átlátható és tervezhető finanszírozás megteremtése is az egészségügyben. A szöveg szerint „elérhető célok” remélt teljesítése helyett a pannon pumát újabb két év múlva fogyókúrára fogták: a 2006. évi Új Magyarország című kormányzati terv már az „Új egyensúly 2006–2008”, ismertebb nevén Gyurcsány-program és a konvergenciaprogram árnyékában született. A kiigazítás olyan „jól” sikerült, hogy újabb két esztendő elteltével, idén áprilisban a miniszterelnök hatalomra kerülésének negyedik évében már harmadik kormánya összetételén gondolkodhatott. Gyurcsány Ferenc 2005-ben jelentette meg „Útközben” címmel, könyv alakban a harmadikutas szociáldemokrácia jegyében fogant eszmefuttatásait. Egy új kötet minden bizonnyal az „Eltévedtem” címet kapná. A Demokrata, miután rövid fejszámolás után összeadta az eddigi Gyurcsány-kormányokat, a harmadik megalakulása előtt a második állapotát tekintette át röviden.

———————

Tárcabörze

Három távozó és hét új miniszter, valamint jelentős szerkezeti átalakítás – ezzel kezdi Gyurcsány Ferenc a kisebbségi kormányzást májustól. Az új összetételű kabinetben Bajnai Gordon eddigi önkormányzati és területfejlesztési miniszter kapta a gazdasági tárcát, ez a minisztérium dönt a jövőben a fejlesztési pénzekről is. Emellett új tárcát hoznak létre a gazdaság élénkítésére, ide tartozik majd az infrastruktúra is. Ennek vezetője Szabó Pál, a Magyar Posta eddigi vezérigazgatója lesz, akinek neve a botrányt kavart biciklibeszerzések kapcsán vált ismertté. Lesz kutatás-fejlesztésért felelős minisztérium is, ezt Molnár Károly, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora irányítja majd. Az egészségügyi tárca élén Horváth Ágnest Székely Tamás, az Országos Egészségügyi Pénztár főigazgatója váltja, akit az eddigi tapasztalatok szerint az orvostársadalom is elfogad. A környezetvédelmi miniszter Szabó Imre, az önkormányzati tárca vezetője pedig Gyenesei István lesz, aki függetlenként, a Somogyért Egyesület színeiben került a parlamentbe, ám többnyire eddig is a kormányoldallal szavazott. Posztot kap Puch László, az MSZP pártpénztárnoka is, aki Szabó Pál mellett lesz a gazdaságélénkítési tárca államtitkára. Hosszú idő után nem lesz a kormány tagja a több tárcát is megjárt Lamperth Mónika, aki az MSZP elnöki kabinetjének vezetésével vigasztalódhat. A szociális és munkaügyi tárcát Szűcs Erika, az MSZP választmányának elnökhelyettese veszi át.

(bépé)

——————————-

Államháztartás, gazdaság: a pénzügyi csődöt a 2006 őszén bevezetett bevételnövelő intézkedésekkel, adóemelésekkel, új adók bevezetésével elkerülte az ország. A költségvetési hiány még idén is 4 százalék körül alakul. A közigazgatásban dolgozók számának csökkentésével az államigazgatás működési zavarai megszaporodtak. A jóléti támogatások megnyirbálása, a munkanélküliség emelkedése, a reálbérek csökkenése szociális válságot okozott. A gazdaság nem nő, hanem stagnál, az infláció magas. Az euró bevezetésének dátuma továbbra is bizonytalan. A külkereskedelmi egyenleg javult, a gazdaság kifehérítését célzó intézkedések mérsékelt eredménnyel jártak.

Egészségügy: nagy árat kellett fizetni a társadalombiztosítási alap egyenlege és a gyógyszerkassza javításáért. A vizítdíj, a kórházi napidíj, a dobozdíj bevezetése, az aktív kórházi ágyak számának csökkentése, a biztosítottak jogviszonyának ellenőrzése, az új egészségbiztosítási rendszer bevezetéséről szóló törvény megszavazása ellenére a „reformintézkedések” túlnyomó része elhalt a társadalom ellenállásán. Az egészségügyi ellátás színvonala nem javult, a hálapénz visszaszorítása nem sikerült.

Felsőoktatás: a 2007-ben felsőfokú intézménybe iratkozók idén szeptemberben kezdték volna fizetni a fejlesztési részhozzájárulásnak nevezett összeget, de a márciusi népszavazás eltörölte azt. Sikeresnek bizonyult viszont az egyetemen, főiskolán tovább tanulni szándékozók eltérítése: tovább csökkent, és hosszú évek után először 2008-ban százezer fő alá került a felsőoktatási intézménybe jelentkezők száma.