Fel kellene ébrednünk

– Ismét eltelt egy év, karácsonyra készülünk. Milyen volt ez az esztendő?

– Én minden évet Isten ajándékának tekintek. A külvilágban is, és a szűkebb környezetemben is azt érzem, hogy a koronavírus után most egy új, civakodó, háborúskodó vírus kezd terjedni. Sajnos nemcsak Ukrajnában vagy a Közel-Keleten, hanem sokszor a családokon belül is szedi az áldozatát. Ahogy a koronavírus ellen is védekeztünk, most is meg kell tennünk mindent azért, hogy a harag, a gyűlölet, a mások elítélésének vágya ne verjen gyökeret a szívünkben.

– Mit kér az emberiségnek karácsonyra? Mire lenne a világnak a legnagyobb szüksége?

– Az első karácsonykor maguk az angyalok kívántak békét a jóakaratú embereknek. Most is nyugalomra, higgadtságra, békére volna szükség, és én azt gondolom, ha nem lenne rá reális esély, akkor kétezer évvel ezelőtt nem jött volna el közénk a Megváltó. Sokszor kérdik: hol van az a nagy szeretetparancs, amit Jézus meghirdetett? A válasz a közvilágítás, közoktatás, közbiztonság, közegészségügy – ezek mind a kétezer éves szeretetparancs intézményesített gyümölcsei! A nyugati kereszténységgel nagy bajok vannak, de tenni kell ellenük. Én sem vagyok vak, látom, hogy gazdasági krízis van, háború, nehézségek. Ferenc pápa mondta, hogy ez a harmadik világháború, aminek az elején vagyunk. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. De én azt gondolom, hogy kétezer évvel ezelőtt is sok probléma volt. Az embereket adták-vették a piacon, nyilvános kivégzéseket tartottak. Gondoljunk csak Keresztelő János lefejezésére. Jézus mégis közénk mert jönni, hogy megtanítsa nekünk a szeretet parancsát, mert képesnek tartott minket rá. Én olyan istenben nem hiszek, aki döglött lóra ver patkót. Ha Jézus bízott bennünk, nekünk is bíznunk kell egymásban. Ha egyre többen odaállunk a betlehemi jászol elé, egyre szebb lesz a világ és lakhatóbb a Föld.

– A családokat is meglegyintette a válság szele. Sokan panaszkodnak, hogy sok a válás, a fiatalok nehezen találnak maguknak társat.

– Megvettünk egy telket a gyergyói strand mellett, és csináltunk egy szerelemtanösvényt. Ültettünk négyszáz rózsatövet. Nem csak a fiataloknak, az idősebbeknek is ajánlom. A Petőfi-év keretében egyúttal a költő és Szendrei Júlia szerelméről is megemlékeztünk.

– Hogy telik a karácsony Déván?

– Izgalmas céljaink vannak az idei karácsonyra. Nyolcszáz évvel ezelőtt, 1223-ban Szent Ferenc hazatért a Szentföldről és úgy gondolta, hogy amit ott látott, megpróbálja megjeleníteni. Egy istállóban rendezte be a jászolt, amit azután a ferences szerzetesek elterjesztettek az egész világon. Ma már a karácsonyt el sem lehet képzelni betlehemi jászol nélkül.

– Sajnos épp Betlehem az a város, ahol nem lesz az idén karácsony, mert úgy érzik, nincs mit ünnepelniük…

– A városban most nincsenek zarándokok, nem tartanak ünnepségeket, de abban biztos vagyok, hogy a szerzetesek maguk közt most is megünneplik Jézus születését.

– Mik az idei terveik?

– A Szent Ferenc Alapítvány mozgó karácsonyt rendez, amely Sepsiszentgyörgyről indul. Megállunk a városokban, a gyerekek énekelnek, reméljük, lesz sütemény is, meleg bor, kakaó is. A budapesti Fővárosi Nagycirkusz segít, hogy a gyakorlatban is meg tudjuk valósítani ezt a nem mindennapi tervet. Nagy körutat tesz a Greccio Betlehem Karaván Erdélyben és Magyarországon, azzal a céllal, hogy minél több emberhez juttassuk el Jézus születésének, a betlehemi hagyománynak és Szent Ferencnek az üzenetét. December 23-án 12 órakor érünk Budapestre, a Fővárosi Nagycirkusz elé, ez az utolsó állomás, a házigazda Fekete Péter igazgató lesz. A részletes program már megtalálható az alapítvány honlapján.

– Mi lesz idén a fa alatt?

– A foci.

– Ezt hogy értsem? Labda?

– Labda is. De mindenekelőtt egy komoly bajnokság Sepsiszentgyörgyön, ahonnan a karácsonyi karaván indul. A gyerekeinket megajándékozzuk egy színvonalas mérkőzéssel, és megtanítjuk őket szurkolni.

– Szoboszlai felejthetetlen góljai és a magyar válogatott bravúrja után érthető, ha a gyerekek erre vágynak. De mi ennek az üzenete?

– A szurkolás azt jelenti, hogy meg kell tanulni osztozni a mások örömében. Azután fel kell állni a kispadról, és bemenni játszani a pályára. Csak akkor válnak valóra az álmaink és a céljaink, ha teszünk értük valamit. A példabeszéd a tíz szűzről, akik közül öt okos és öt balga volt, vagy az a szolga, aki elásta a talentumait, mind arról szól, hogy mindig attól félünk, hogy valami butaságot csinálunk, és ezért inkább nem csinálunk semmit. Sem a balga szüzek, sem az, aki elásta a talentumát, nem csinált rosszat, csak épp nem volt a helyzet magaslatán: nem végezte el a feladatát. A mulasztás is kárhozattal együtt járó bűn lehet. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert manapság nagyon sok gazdag ifjú van, aki megtartja ugyan a parancsolatokat, a haja is jól áll, semmi gond nincs vele, csak éppen nem vállalja a feladatait. Jézus is megfeddi, azt mondja neki, nehéz úgy bejutni a mennyek országába, hogy semmit sem csinálsz. Ez a kritika az egyházzal szemben is gyakran felmerül.

– Csaba testvér viszont nagyon is csinál: befogadott és felnevelt több mint hatezer gyereket. Mi ad ehhez erőt?

– Hiszem, hogy Isten lehetetlen feladat elé nem állít minket. Nem egy görög tragédiában élünk, ahol nincs megoldás. A gyerekeknek is mindig azt mondom, hogy a számtanpéldának is biztosan van megoldása. A Mennyei Atya mindenkinek ad feladatot, önöknek is, nekem is. Nem hiszek egy olyan istenben, aki egy utópiát kergettet velünk, aki bevisz a zsákutcába, ahonnan nincs kiút. Biztos, hogy van jó megoldás, az a feladatunk, hogy megtaláljuk.

– Legújabb könyve is erről szól: A létezés öröme – Örök értékek a 21. században. Mi inspirálta e könyv megírására?

– Elgondolkodtam azon, hogy minek tud a ma embere örülni. Miközben kiapadhatatlan örömforrások vesznek minket körül, mi kétségbeesetten kergetjük az anyagi javakat, a fiatalságot vagy a hiúságunkat legyező dicséreteket. Én több mint hatezer gyerek apjaként akkor vagyok boldog, ha az életük sínen van. Egy szülőnek nagyobb fájdalma nincs, mint amikor a gyermeke szenved. Nem hiszek olyan Mennyei Atyában, aki azt élvezi, ha botladozunk, a sárban csúszkálunk, elesünk. Isten nem azt szeretné, ha mi fakírok lennénk, vagy elesett emberek. Jézus maga is azt mondja: Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, és az örömötök teljes legyen. Azt járom körbe ebben a könyvben, hogy Isten milyen örömöket kínál fel az embereknek.

– Felsorolná?

– A létezés örömét. Az alkotás örömét. Az élet befogadásának örömét. A szépségben való gyönyörködés örömét. A bölcsesség örömét. A jól végzett, becsületes munka örömét. Olyan tiszta örömök ezek, amelyek után nincs másnaposság. Egy gyönyörű táj szépsége vagy egy műalkotásban való gyönyörködés.

– Miért nem éri be sok ember ezekkel?

– Mert a gonosz lélek is szeretné a maga örömeit eladni nekünk.

– Ő mit kínál?

– Például a test kívánságát. Más szóval a mértéktelen fogyasztást. A pusztában böjtölő Jézusnak azt tanácsolja, parancsolja meg a köveknek, hogy változzanak kenyérré. Miközben autóbalesetben naponta két-három ember veszti az életét, vagy medvetámadásban évente három-négy, addig harminchét ember hal meg naponta abban, hogy túl sokat eszik. A rántott hús, a túrós csusza vagy a somlói galuska a medvénél veszélyesebb. Aztán van a birtoklás öröme, más szóval a szem kívánsága. Meglátom és kívánom. A gonosz azt sugallja, borulj le előttem, és az egész bevásárlóközpont a tied lehet. A harmadik alapvető bűn a lélek kevélysége. A gonosz lélek felviszi Jézust a templom tornyára, és azt mondja neki: Dobd le magad. Az angyalok úgyis megtartanak. Te leszel a sztár! És Jézus azt feleli neki: „Távozz tőlem, Sátán!” Sajnos a mai ember ezeket a bűnöket nyakló nélkül habzsolja. A fogyasztást, a birtoklást és a hatalom iránti vágyat. Ha ez egy bizonyos szinten túlnő, akkor jönnek a háborúk meg a keserves idők. 1937-ben volt egy ferences atya Erdélyben, Angelus atya, aki azt mondta, annyira elindult ebbe az irányba a világ, hogy csak a könny és a vér tudja észhez téríteni.

– Újabb kataklizma küszöbén állunk?

– Nem kell feltétlenül így lennie, de ha nem térünk észhez, megtörténhet. Jónás elment Ninivébe, nem volt kataklizma, Szodoma és Gomora, a városok mégis megtértek. Fel kellene ébrednünk. Nem a birtoklásban, a hatalomban vagy a préda elejtésében, a zsákmányszerzésben rejlik a boldogság.

– Mi a boldogság titka?

– Sok mai ember elfordul a gyermekvállalástól. Jézus Krisztus felkínálta nekünk a maga örömét. Én kipróbáltam, és engem boldoggá tesz az élet befogadásának az öröme.

– A legnagyobb jó, ami történhetett velük, hogy Csaba testvérhez kerültek. Árvák, félárvák, alkoholista szülők nehéz sorsú gyerekei. Sokan közülük már felnőttek, hogyan alakult a sorsuk?

– Több mint tíz olyan házunk van, amelyet a korábbi gyerekeink vezetnek. Az élet legkülönbözőbb területein állnak helyt, családot alapítottak, gyermekeket nevelnek – és ami a legfontosabb, egyik „unokánk” sem került vissza az intézetbe. Most a legnagyobb büszkeségünk két olyan sportoló, akik ma indultak Jerevánba a bokszvilágbajnokságra, miután megnyerték a helyi és az országos versenyt. Tizenhat, illetve tizenhét évesen ők viszik a magyar zászlót.

– Mit szoktak kapni a gyerekek karácsonyra?

– Az édességeken és a játékokon túl igyekszünk nekik lelki ajándékokkal készülni. Volt olyan év, amikor megpróbáltuk őket összehozni a vér szerinti szüleikkel, rokonaikkal. Sokan közülük hajléktalanok, vagy nagyon közel állnak hozzá. Karácsonyra behoztuk őket és együtt imádkoztunk, énekeltünk velük. Egy másik karácsonyon azt mondtuk, ajándékozzuk meg a gyerekeinket a jó cselekedet örömével. Minden gyerek csinált egy kis csomagot. A két ünnep közt felhívtuk a fegyházat, hogy be szabad-e menni a rabokhoz. Megkaptuk az engedélyt, bementünk. A gyerekek énekeltek, átadták az ajándékaikat. Az elítéltek nagyon meghatódtak, volt, aki hangos zokogásban tört ki. Volt, hogy a szereplés örömével ajándékoztuk meg őket. A gyerekek megtanultak egy musicalt és előadták. Idén is valami hasonlóra készülünk.

– Mi a titka a jó közösségnek?

– A legfontosabb az odafigyelés. Mindig odafigyelünk egymásra.

– Ma ennek épp az ellenkezője, az elszigetelődés kultúrája terjed a világban. Mi az oka a társadalom atomizálódásának?

– A húszas évek elején hangzott el Jean-Paul Sartre veszélyes aforizmája: „Az embertárs számomra a pokol.” Én is ezt látom, és a hatóság is megtesz mindent: tizenkét főnél nagyobb otthonokat már nem engedélyeznek. Voltam a moldvai csángóknál, ahol egy nagycsaládban, hat vagy hét gyermek közt volt egy igencsak eleven fiúcska. Az édesanyja kilátásba helyezte a számára, hogy ha nem viselkedik rendesen, bezárja a tisztaszobába, és ott fog egyedül aludni. A gyerek innentől kezdve olyan lett, akár egy angyal. Ami egy normális, hagyományos nagycsaládban büntetés, az ma egyre inkább általános: egyke vagy, nincs testvéred, és be vagy zárva egyedül a szobádba.

– Hátborzongatóan igaz. Mennyi hasznos tapasztalat, amit igyekszik velünk megosztani. Csaba testvér már több mint húsz könyvet írt. Hogy van még erre is energiája?

– Ha a román állam kifizetné a villanyszámlánkat, biztos nem írtam volna ennyit. Gondolom, ha József Attilának valaki alkotói szabadságra pénzt adott volna, vékonyabb lenne az életműve…