Félcédulás anarchista

Biz a szegény Edit odavan. Ott ácsorog a kerepesi butikja ajtajában – a becsengetés előtti matrózblúzroham már lecsitult –, sápadt arcán piros foltok kerekednek, mert hogyan lehetséges az, hogy ő a mindenek tudója Magyar Péter érkezéséről nem is hallott? Az idegtől már félig síri állapotban át is futott a szembeszomszéd frizuraszalonba, ahol megint leforrázódott, mert a facebookos valóság tényleg az, hogy a „kis göthös” hamarost a faluház mellett ereszkedik alá, mint varjú a vetésre.

– Én itt születtem, tudtommal felénk normális emberek élnek, minek jön ide – üti el tájékozatlanságát, majd nevetve teszi még hozzá: – Akkor ezért vágták a faluház mellett gőzerővel a füvet a közmunkások, pedig az a gyep nem is az önkormányzaté.

Akárki birtoka, csütörtökön az idegenből tucatszámra idedzsípíeszezett aktivisták taposták, mint kiéheztetett akollakók, miközben az uborkásládából kiosztott Tisza Párt Önkéntes festetű sárga mellényekben feszítő kétlábúak, akik pocakfüggően cserélgették az ancúgot, katonás (romuluszos) eligazítást kaptak egy hirtelenvörös hajú, sovány asszonyparancsnok ajkain csüngve: Figyelni, kísérni, újságot osztani, biztosítani, zászlót lengetni, hurrázni et cetera!

Miközben unalmában a nap lemenőre váltott, a színpadépítők éppen ég felé tornászták fel a Működő országot pingálatú vastraverzeket, amire majd a Péter feláll, hogy látsszon. De akár a nap, ők sem vitték túlzásig a munkatempót. Fő a jókedv, az együttlét, a közös utálat és gyűlölet mint a kelesztés ragacsos kovásza.

Akár a tölgyfa ledobta száraz levelek, szállingóznak az első helykeresők, néhányuk már nem szomjas atyámfia, de a többségük hol itt, hol ott megfordult, rutinos mozgalmár. Egyikük Nemzeti Hang feliratú szürke pulcsiban tolja maga előtt a hasát, vállán magyar zászló. Magam több mint tíz esztendeje ismerem, lévén hogy 13 évig lehettem Kerepes városalapító kétharmaddal megválasztott független polgármestere.

– Te Robi – kezelek vele nagyot –, te annak idején az Együtt–PM színeiben voltál nemzeti többségű testületem ellenzéki képviselője, mi sodort a Tiszába?

– Akkor nokiásdobozban lopták a pénzt, most már kamionnal, ezért lettem Péter-hívő – summázza a beavatottak nyugalmával ő, aki még az SZDSZ-ben kezdte buszsofőrként, később tán a Momentumba is benevezett egy rövid kanyarra. De közelít felénk a település egyik volt főkommunistája, később MSZP-s harcosa is, aztán jön a nyugdíjas gyári melós munkásőr, követi őt az utolsó községi párttitkár lánya, majd szép libasorban a megárvult MSZP-sek, DK-sok, momentumosok, jobbikosok, ahogy érkezik a régebben még lelkes, mára csalódott fideszes házaspár is. Masíroznak, ki hallgatni, ki pártolni, ki öklöt rázni. Harminc év alatt kitanulták.

– Ha jövőre Orbán fának hajt, az csakis a fideszes gazdagodás meg Hatvanpuszta miatt lesz – mondja a temető melletti autósboltos –, és most úgy látom, ebből könnyen lehet baleset – teszi még hozzá, miközben a beépített aktivisták meg a sárga mellényes őrök kiadják a jelszót: „Itt az idő! Integessetek zenére, lengessetek zászlókat!”

Nyakam tekergetve konstatálom, habár a messiást derék termete okán még nem látom, hogy minden bizonnyal befutott a Tisza Cicerója, mert nicsak, egy tartó nélküli magyar zászló araszol egyenesen a színpadnak.

– Ennek nem a magyar, hanem egy kalózlobogó való a kezébe

– bök oldalba a Mariann-féle közért elől jól ismert cowboykalapos csöves. – Tényleg, főnök! Véletlenül nincs magánál egy doboz Borsodi világos?…

Nincs, de osztogatnak színes kiadványt, az én kezembe is nyom egyet egy molett fiatalasszony. Miután megkérdem tőle, miért csinálja, azzal indokolja, mert ő szabad embernek született, még az anyjának is ellentmond, ha kell, és két gyermekét szintén így neveli. Mielőtt gratulálnék, odasóz még egyet, mint gazdasszony a pörköltnek: „Utálom az Orbánt, azt kellene elküldeni.” Egyébként a kiadvány újságnak szégyen, röpcédulának drága, viszont Cicero képe uralja.

– Na, ezért sem maradnék itt – hajol közel, és miután óvatosan körülnéz, nem hallgatózik-e valaki, emigyen folytatja az egykor népszerű autószerelő özvegye: – Ezek az agresszív sárga ingesek mindenkit fenyegetnek, utasítanak meg lökdösnek. Félek tőlük, még megvernek vagy felakasztanak, ha megmukkannék Orbán mellett. Ezzel a nyikhajjal ugyan ki állna szóba, mert Trump, Putyin vagy a kínai elnök biztosan nem. Aki utálja Orbánt, gondoljon arra, hogy ő valaki, őt tisztelik az egész világon, odateszi magát a magyarokért, de ezt a kis paprikajancsit egy nívósabb rendezvényre sem engedné be a jegyszedő. Megyek, mert lekésem a gödöllői hévet.

Itt viszont az agresszív sárgák alkotta karéj mögött a többség már úgy tapsikol, mint falusi búcsún a bábosoknak.

– Mindenki tudja, hogy mi mindenkit képviselünk – kezdi Cicero. – Olyan országot építünk, ahol nincs hazudozás, nincs propaganda, ahol hazaszeretet van, ahol a hazánk szeret minket.

Még látom az autószerelő özvegyét, amint a rendőrök között a megálló felé szalad. No hiszen!

És Cicero, akár egy felhúzható, nyilvános zenegép (wurlitzer), automatikusan nyekereg tovább, még zseton se kell bele, inkább a párt számlájára pörög.

Most arról cincog, hogy az applikációjuk már százezer tagot számlál, hiába írt neki harmadik osztályos színvonalon levelet a Fidesz ÁVH-sa, Lánczi elvtárs, mert a Szuverenitásvédelmi Hivatalt úgyis megszüntetik. A monoton daráló minden negyedik szava Karmelita, Kreml, Lázár-kastély, Lőrincz-jacht, Hatvanpuszta, oligarchák, csalók, rablók, majd, mint Sziszifusz a számára bevehetetlen hegyoromra, úgy üvölt fel Orbánra:

– Visszavesszük tőletek a húszezermilliárd forintot, amit elloptatok! – és tehetetlenül liheg tovább a szikla alatt.

Hogy honnan veszi, milyen féligazsággal összekevert hazugságokból a számait és vádjait, gyanítom, ő sem tudja, de jól hangzanak, és nagyokat lehet rájuk tapsolni meg pfujolni. És Barabás megvezetett hívei gyanún felül meg is teszik.

Jönnek sorra, akár a vágóhídi rámpára felhajtott báránykák, a fiatalok, akiknél meg azt akarja kisírni, hogy segítsenek beléptetni a mannát termő Tiszába az anyjukat, nagyapjukat, és tanítsák meg őket otthonosan evickélni a számítógépes világban, mert 2300 pártsziget már kilátszik az apadó folyóból. Szorgalmasan fényképezzék őt meg a gyűléseit, nyugodtan és ingyen, aztán tegyék fel, osszák meg, ezzel is járjanak a történelem főutcáján. Ehhez képest a momentumos Gelencsér Ferenc államférfiúi képzelgése kismiska. Ráadásul fiatalok körül tapodja a földet, miközben a sajátjai sem laknak vele közös fedél alatt.

Aztán a kocsikenőcshajú Cicero a hazudozásait maga mögé dobva nyílt fenyegetésre vált, és Gulyás Gergelyt, volt diáktársát, akinek pedig Németországban töltött hónapjaiban a lakhatását köszönheti, lehazugozva bejelenti az örömhírt:

– Orbán Viktor jövőre megbukik! Nem utazgathat milliárdokért!

Előrelátását megalapozandó, azért, mert nagyon sok fideszes csatlakozik hozzá, akik nem az aljas miniszterelnökre fognak szavazni (!). Amiatt hal meg 30 ezerrel több ember, mert Orbánék leépítették az egészségügyet, nincs ellátás – fejeli még meg –, miközben 300 ezer gyerek éhezik az országban.

Istenem, ha nem húznak akár a mentelmi jogával együtt kényszerzubbonyt erre a hazug jellemtöpörtyűre, abból még nagy felfordulás kerekedhet. Bizonyítékok nélkül rágalmaz, gyaláz és teheti, mert Weber a hóna alá nyúlt és védelmezi.

Még az is lehet, Kuljával verik le a csempét meg lopják el a vécépapírt a kórházakból, hogy aztán legyen mit bejelenteni.

A gyermekéhezés is aljas rágalom, hiszen a világon sincs olyan, hogy a jövedelem nélküli szülők gyermekei a bölcsődétől az iskoláig naponta háromszor ingyen étkezhessenek, még a nyári szünetben is. Szalámis kenyérrel dobálják egymást. A szülők is tudják, mégis hisznek neki és tapsikolnak. Hová süllyedt a közmorál? Vagy Cicero egy mágus?

– Ha ma lenne a választás, kétharmaddal megnyernénk – üvölti szürke fapofával, mire kitör az éljenzés. – Mi az adócsökkentés kormánya leszünk! – hazudja tovább, és a hurrá még nagyobb. Meddig hülyül ez a pár száz ember, ráadásul a fele nem is kerepesi… Persze hülyének lenni állampolgári jog! Például áfát csökkenteni, eltörölni csak más adók emelésével lehetséges, ezt még a Kéri házaspár meg sokan mások is tudják, de hallgatnak, mint hal a szatyorban. 15 éve éheznek a hatalomra. Mit számít egy kis kussolás.

– A győzelem után az első utam majd Varsóba vezet, Tuskkal ápolni a lengyel–magyar barátságot – nyekergi a lázas beteg –, a második Bécsbe, a harmadik pedig Brüsszelbe, ahonnan hazahozzuk azt a pénzt, amit Orbán Viktor és családja miatt eddig nem kaphattunk meg, mert Orbán és családja lopott.

A mentelmi jog védelmében a határtalan gyűlölködés, akár mérgező gáz, tódul az emberek szeme közé, amitől ordítozva zászlót, öklöt egyszerre ráznak. Az ember voltukból való kifordulás pillanatai. Kit érdekel, mi lesz a déli határon beözönlő migránsokkal, az olcsó orosz energiával, a genderrel, a szuverenitással, végül a rezsicsökkentéssel, csak dőljön az a lé, és tűnjön el az Orbán.

Ezt a forgatókönyvet odakint írják, de itthon akarják vászonra vinni. Egyre inkább úgy tűnik, mindenáron!

Miután hangosan, hozzá káromkodva is megjegyzem, hogy noha nem vagyok fideszes meg orbánista, amit ez az ember összehazudozik, az már hányinger, mellettem terem az agresszív sárga mellényesek kapitánya, az a hirtelenveres hajú sovány asszonyság, és számonkérőn lesi kezemben tartott jegyzetfüzetemet. Csak nem megtetszettem, kérdem tőle, mire odébbmegy, és onnan figyel tovább. Szerencsétlen bolond!

Már a gyűlöletpiknik vége felé a fortyogó katlanba dob Cicero még egy ízfokozót: „Felcsúti maharadzsa! Lesz hely a börtönökben. Ne aggódjon, miniszterelnök elvtárs, lesz helye.”

– Borzasztó, ez akar miniszterelnök lenni – suttogja egy középkorú szilasi asszony, akivel gyakran köszöntjük egymást a vasárnapi misén. – Menjenek végig, mennyi minden épült az országban, ezeknek elment az eszük. Álljon a sarkára a hatalom! Ha gazember van köztük, azonnal dobják ki, de azonnal büntessék meg törvényi erővel azokat is, akik hazudozással, gyalázkodással hergelik a népet… És ne hallgassunk tovább! Menjenek szét az egész országban, terjesszék az igazat, nyugtassák meg az embereket, különben itt megint kommunizmus lesz. De ne ilyen bunkó módon csinálják, mint ez a Tisza.

– Nem ment el az eszünk – szól oda dacosan egy gödöllői zenetanárnő –, szerintem is változás kell, hiába emelték 500 ezerre a fizetésem, mikor a beteg férjem már hat hónapja vár a műtétre.

A tomboló demagógia zenitjén minden intellektuális erőfeszítésre utaló jel nélkül, közönséges tahó módjára dobja be Cicero hívei közé a gyeplőt: „Mindennek vége! Tisza-kormány lesz! Fel győzelemre! Zászlót fel!”

Az idő haladtával teljes sötétségbe fordult gyűlöletpiknik záróaktusa egy brutálisan egyszerű nyelvezetre hangolt panaszfélóra, amikor a Károlyi Mihály, Kun Béla, Rákosi és Kádár demagógiáját is túlszárnyaló messiás válaszol hívei alákérdezéseire. A hozzá intézett oktatási, egészségügyi meg választási anomáliákon oly kéjesen képes elcsámcsogni, mint fogatlan ember a pirítós kenyéren. Együtt picsog, zokog a kérdezőkkel. Mi a vége, csapó? Mindenről azorbán tehet!

Csak egy keszegsovány cigány asszony mond ellent, amikor képébe vágja: Orbán Viktor hozta helyre az országot! Körülöttem azonnal pfujolni kezdenek műkörmös, kiskutyás hölgyek, márkás cuccos suhancok, meg vastagon cigányozni a csak a hasukon feszes Tisza-pólós urak, mert úgy tudják, ez a cigány asszony állandóan a bolt előtt ücsörög és piál. Cicero is kap az alkalmon, és úgy megforgatja szegényt az ujja körül, mint portás a kulcscsomót. Mikor párjával szégyenében kisündörög közülük, utánuk szólnak: „Menj a francba innen!” Tényleg, hol vannak ilyenkor a jobboldaliak, a fideszesek meg a nemzetiek? Csak egy 40 kilós roma nőben lakozik mersz? Idáig jutottunk? Cicero elégedetten cicceg, ezzel is megvolnánk. Már félnek tőle a normális emberek? Magyar Péter egy felelőtlen, félcédulás anarchista!

Esztendő múltával egy csörgősipkás beteggé lett ez az ember, de abban süvegelendő ezermester, hogy amit egy kaptafára összehazudozik, azt nem csak magával képes elhitetni. Szerintem azok szédelegnek, akár dermedt lepke a gázláng körül, Plató Péter magasított sarkú dorkója előtt, akiknek az elmúlt 10-15 évben nem úgy alakult a sorsuk szerelemben, tanulásban, munkában, előmenetelben és karrierépítésben, ahogyan szerették volna, és most őszinte szembenézés helyett mindenért is a rendszert okolják, utálják és ha vannak, a gyermekeiket is erre nevelik. Magyar Péter ugyanilyen sérült ember, hiszen ő is mindenben és mindig csak a második lehetett. Többre nem futotta neki, abból is jól megélt, amíg az elsődlegest, a feleségét meg a gyerekeit el nem űzte maga mellől. Azóta viszont, mint az ördög Mária szoknyája mögül, úgy ármánykodik a Weber-féle mentelmi jog takarásából. Zakója, akár jelleme, töpörtyű szabású.

Persze, hőbörgésen vett hívei közül sokan csalódtak a rendszerben, a hatalomban is, hiszen 15 esztendő alatt legalább 15 szarvashibát gyűjtött be az Orbán vezette Fidesz… És 15 még gombócból is sok. Most mankót kapnak felháborodásuk mellé, egyfajta megerősítést a Tiszától, hogy nem is ők a gyengék, hanem a hatalom kegyetlen, és ha az kell, akkor a 106 parlamenti széken egyedül a félcédulás Magyar üljön. A vélt vagy valós egzisztenciális, illetve ideológiai (a számonkérés 1990-ben elmaradt) sérelmek pedig összeadódva és Csányival, Mészárossal, NER-lovagokkal meg Hatvanpusztával megspékelve most cunamiként söpörnek végig a sokszor becstelen internetes platformokon. Pusztító nyomában klaviatúrán összeállt frusztrált falkák istenfélőket, hazaszeretőket, tisztelettudó keresztényeket alázó és fenyegető hadjáratba kezdtek, nemzeti színű zászlóba kapaszkodva. A gyűlölet és irigység úgy hömpölyög, mint párizsi útpadkán a szennylé, és Magyar Péter, ha tehetné, már guillotine-t üzemeltetne a flaszteron.

Ellenben ha némely feltupírozott féligazság valóban bűnt jelez, akkor a hatalmukkal visszaélőket, a gazembereket, a csalókat (köztük Magyar Pétert is) meg a mohó kormánypártiakat azonnal vonják felelősségre és utalják bíróság elé. Most!

Ugyanakkor a Tisza-féle fizetett gyűlölködésbe nem beleállni kell és nem az ő alpári stílusukban káromkodva, üvöltözve felvenni a kesztyűt, hanem határozottan le kell állítani őket.

Meg kell védeni tőlük fizikálisan is az embereket és meggyőzni tiszta érvekkel, egyenes beszéddel a terepen, szigorú hatósági intézkedéssel a csődületeken és igen, a törvény szigorával, ha mégis túlmerészkednek a normalitás határain. Most!

Kerepesen a 80 napos gyűlöletpiknik csütörtöki máglyarakása már leégett, és a sötétség éppen nekinehezedett a vastraverz színpadnak, amikor a pártelnök kisétált a rivaldából. Tapsikolói lehettek 400-an, esetleg 450-en, közöttük legalább száz idegen. A 11 ezer lakosú városka választásra jogosult lakói száma ugyanakkor közelíti a 9 ezret, vagyis a település mindössze négy-öt százaléka hurrázott egyet, majd bóklászott haza a rá borult sötétségben. Ennyien, no nem ők, de templomba is eljárnak Kerepesen, ráadásul nem évente egyszer tombolni, hanem minden vasárnap imádkozni.

Mégis, ami mostanában az országban és itt is történt és elhangzott, az már fertőző.

Az alapos kézmosás kevés lesz!