„Felelős vagyok a csepeliekért”

– Szokott a gyerekeinek mesélni?

– Általában a feleségem olvas a gyerekeknek, de én is mesélek nekik könyvekből. Előfordul, hogy kitalálok történeteket. Nagy élményként élték meg, amikor mesés formában adtam elő nekik, hogy miként ismertem meg az édesanyjukat. Mint tudjuk, rendkívül fontosak a mesék, mi pedig azt az értékrendet adjuk át a segítségükkel, ami a miénkkel megegyezik. A lányainkat kislánynak neveljük, és sokszor beszélgetünk velük arról, hogy ha majd ők is anyukák lesznek, milyen boldogan élik le az életüket. Nekem a gyerekvállalás hozta el az igazi boldogságot, ez adja az életem értelmét.

– Ezek után egyértelműnek tűnik azon döntése, hogy betiltotta a csepeli bölcsődékben, óvodákban a Meseország mindenkié című kötetet. Nem bízik a csepeli pedagógusokban, hogy így döntött?

– Nem erről van szó. Teljes mértékben bízom pedagógusainkban és kollégáikban. Kiváló értékrendjük van, a bajt viszont érdemes megelőzni, mint később a problémákat kezelni. Ez a könyv akár egy szülő által is könnyen bekerülhet a csepeli bölcsődékbe, óvodákba, én viszont szerettem volna ennek elejét venni. Így született meg a döntés, hogy nem engedélyezem a feltűnését az intézményeinkben.

– Azokról az intézményekről van szó, ahová az ön gyerekei is járnak…

– Három kislányom van, közülük már csak az egyik jár óvodába. Értük vagyok elsősorban felelős, ugyanakkor felelősséggel tartozom a kerületben élő családokért, gyermekekért is. Szülőként tisztában vagyok vele, hogy a mesekönyv annak a korosztálynak szól, amelyik a legjobban formálható, nevelhető. Nem magamtól találom ki ezeket. Nemrég olvastam egy nagy tekintélyű szakpszichológus írását, ami arról szól, hogy nem feltétlenül genetikailag alakul ki a „másság”, hanem el is téríthető egy személyiség. Ez a könyv pedig, úgy gondolom, kiválóan alkalmas lehet erre az olyan mesékkel, amiben például homoszexuális királyfik szerepelnek, akik még házasságot is kötnek egymással. Éppen ezért sem az érzékenyítést, sem pedig a homoszexuális-lobbi térnyerését nem engedem meg Csepelen.

– Nem úgy máshol. Úgy hírlik, hogy már három budai kerületben is bevezették a mesekönyvet.

– Talán nem véletlenül. A tavaly októberi választás átírta a politikai térképet a fővárosban. Most láthatják, hogy milyen irányba tartanak az események ott, ahol balliberális vezetést választottak. Ugyanakkor hangsúlyozom, mindenki a saját döntéseiért vállalja és viseli a következményeket. Én nem értek egyet ezekkel az önkormányzatokkal. Büszke vagyok rá, hogy az országban elsőként csatlakoztunk a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kezdeményezéséhez, és tűztük ki a szivárványos helyett a babazászlót a polgármesteri hivatalra, azt üzenve ezzel, hogy mi a nemzet gyarapodásában, a családban, a gyermekek megszületésében hiszünk.

– Csakhogy a balliberális megmondóemberek továbbra is öntik a propagandát, hogy szerintük a jobboldal nem fogadja el a másságot.

– Nem értek egyet, és a vita nem erről szól. Magyarország toleráns, ahogy Csepel is. Elfogadjuk, hogy nem vagyunk egyformák. Azt viszont én személyesen nem fogadom el, hogy a gyerekeimet megpróbálják leterelni a helyes útról.

– Mit gondol, a kötet betiltása hogyan fér össze azzal a kijelentésével, amelyet épp a napokban egy csepeli játszótér átadása kapcsán tett, amely szerint azért dolgoznak, hogy Csepel integrált és befogadó kerületté váljon?

– A kettő nem ugyanaz. A különbség a befogadás és elfogadás között van. Csepelen már a második olyan integrált játszótér épült, ahol az ép és egészséges gyerekek a mozgássérültekkel, megváltozott képességű gyerekekkel játszhatnak együtt. Ezt nem lehet összehasonlítani azzal, hogy megpróbáljuk a gyerekeket „befogadóvá” tenni, vagy arra az útra terelni, hogy a királyfi nem a királylányba lesz szerelmes, és nem őt veszi el feleségül, hanem a királylány fiú­testvérét. Ne erre neveljük a gyerekeket! Bölcsődéinktől, óvodáinktól távol kell tartani minden olyan propagandát, ami a gyerekek nemi identitását tévesen befolyásolhatja.

– Nem sikerült viszont távolt tartani magát a megszólalástól a téma kapcsán Szabó Szabolcsnak, Csepel és Soroksár független országgyűlési képviselőjének. A politikus közösségi oldalán páros lábbal szállt bele önbe azzal, hogy szerinte a polgármester tettével a „Mi Hazánk nevű szélsőjobbos bagázs bornírt politikáját hajtja végre”. Javaslatként pedig csak annyit tudott megfogalmazni, hogy ha egy könyv nem tetszik, akkor nem kell elolvasni. Mit gondol erről?

– Vannak olyan alapkérdések, amelyek a pártpolitikán felül állnak. Másrészt nem követem sehol, hogy Szabó Szabolcs mit nyilatkozik. Nem is érdemes, hiszen Csepel fejlődéséhez semmit nem tett hozzá. Az viszont el tudom képzelni, hogy gyerekkorában sok ilyen könyvet olvasott.