Antall József halála után 17 évet kellett várni, míg el lehetett kezdeni a polgári Magyarország felépítését – mondta Orbán Viktor a rendszerváltozás miniszterelnöke halálának negyedszázados évfordulóján. 

Fotó: MTI/Illyés Tibor (szerk.)

– Új alkotmány, új eszmei alapok nélkül hazánk nem találhatott volna vissza a kommunizmus előtti önmagához, az internacionalizmustól a nemzeti büszkeséghez, az ateizmustól a kereszténységhez, az osztályharctól a polgári Magyarországhoz – tette hozzá.

A Veritas Történetkutató Intézet és az Antall József Tudásközpont által Küldetés és szolgálat címmel rendezett konferencián a kormányfő Antall József posztkommunista erők elleni harca folytatójának nevezte magát és kormányát. Orbán Viktor visszatekintve azt mondta, 1990-ben kétharmados felhatalmazás híján nem sikerült szakítani a kommunizmussal, ezért nem születhetett új alkotmány. 

– A régi átmentése a sikertelenség szimbólumává vált – fogalmazott a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy a kor nagy tetteket kívánt, és mivel megvolt benne a tehetség és az elszántság, 20 évet megspórolhattunk volna, ha Antall József kellő felhatalmazás birtokában véghez viheti, ami szándékában állt. – Tette, amit tehetett, és így is csoda, hogy elindult a gazdasági szerkezetváltás, csoda, hogy sikerült elkerülni a csődöt, és nagy dolog, hogy visszautasította Soros országkifosztó ajánlatát – monda Orbán Viktor, utalva a milliárdos spekuláns azon felvetésére, hogy a korabeli magyar államadósság kifizetéséért cserébe stratégiai vagyontárgyak tulajdonosává válhasson. 

A kormányfő szerint Antall József politikai örökségének lényege, hogy sohasem adta föl azt a célt, hogy Magyarországot visszavezesse a kommunizmus előtti önmagához. Személyes hangot megütve végül háláját fejezte ki Antall türelméért és szeretetéért, amit a fideszesek iránt tanúsított. 

– A Jóisten segítsen minket, hogy legalább utólag kiérdemeljük – zárta gondolatait Orbán Viktor.

Fotó: MTI/Illyés Tibor (szerk.)

– Higgadtan, magabiztosan, elszántan, a nemzet iránti elkötelezettséggel kormányzott – emlékezett a negyedszázada elhunyt Antall Józsefre Marinovich Endre, a Veritas főigazgató-helyettese. A néhai kormányfő egykori kabinetfőnöke felidézte, hogy Antall évtizedeken át tudatosan készült az ország vezetésére anélkül, hogy egy percig is hihette volna, egyszer eljön az idő. Az első szabad választás után felálló kormány kétharmados törvények tömkelegével találta szembe magát, még a költségvetés elfogadása is ehhez volt kötve, így félő volt, hogy kormányozhatatlanná válik az ország. A helyzetet az SZDSZ-szel kötendő nagykoalícióval vagy politikai alkuval lehetett feloldani, Antall József az utóbbit választotta, így adhatta az ellenzék a köztársasági elnököt Göncz Árpád személyében, akit maga a miniszterelnök javasolt. A kormányzás nehézségeit fokozta, hogy kevés volt az ember. 

– Aki alkalmas volt, az nem akarta vállalni a felelősséget, aki pedig akarta, az alkalmatlannak bizonyult – mondta Marinovich Endre, aki ugyanakkor emlékeztetett, hogy a rendszerváltó országok közül egyedül Magyarország kormánya töltötte ki a négyéves ciklust. A volt kabinetfőnök hangsúlyozta, hogy Antall József hozta vissza a nemzetpolitika fogalmát a kormányzásba.
Kádár Béla, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Antall-kormány egykori gazdasági minisztere szerint a kis országoknak együtt kell élniük azzal, hogy gazdaságpolitikai mozgásterüket gyakran a külhatalmi tényezők határozzák meg. Ez így volt 1990 után is, nagy volt az eladósodottság, pénzügyi összeomlás veszélye fenyegetett, hirtelen lezuhant a jövedelemtermelékenység, kevés volt a Magyar Nemzeti Bank devizatartaléka, a külföldi bankok pedig elkezdték kivonni a hiteleket. Mindehhez rossz gazdaságszerkezet társult, így válságkezelésre volt szükség. – Új hiteleket és külföldi működőtőkét kellett volna bevonni, ám a nagyhatalmaknak nem volt céljuk Közép-Európa felzárkóztatása, így a rendszerváltás nem járt együtt a gazdaságpolitikai mozgástér kiszélesedésével – mondta Kádár Béla. 

Ellenkezőleg, az átalakulás a washingtoni konszenzus (dereguláció, privatizáció, liberalizáció, pénzügyi stabilizáció) alapelvei mentén, a Nemzetközi Valutaalap útmutatásai alapján ment végbe, az általuk az 1980-as években kiképzett magyar pénzügyi apparátus pedig végrehajtotta a direktívákat. A magyar kormány enyhíteni próbálta a következményeket, ennek köszönhetően 1993-ban már növekedési pályára állt a magyar gazdaság.

– Antall József azon kijelentése, hogy lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, viszonyítási pont, és jelentős hozzájárulás a magyar demokráciához – szögezte le Csáky Pál felvidéki európai parlamenti képviselő. 

A Magyar Koalíció Pártja (azóta Magyar Közösség Pártja) korábbi elnöke felidézte, hogy az Antall-kormánynak bonyolult külpolitikai környezetben kellett helytállni: felbomlott a Szovjetunió, létrejött a német egység, miközben dúlt a délszláv háború. 

– Antall József megtette, amit megtehetett, és bár az 1918-ban történtek nehéz helyzetbe hoznak minden tisztességes magyar politikust, a felvidéki magyarok 1990 után végre úgy érezhették, hogy hazajönnek Magyarországra – fogalmazott Csáky Pál. 
Hozzátette, Közép-Európának Antall József szabott irányt a visegrádi együttműködés kezdeményezésével, a Varsói Szerződés megszüntetése pedig világpolitikai jelentőségű tett volt. A felvidéki politikus a görög drámák mélységeihez hasonlította, hogy a felkészült és bátor Antall Józsefnek betegsége miatt nem maradt elég ideje beteljesíteni politikai művét.