Felforgatók globális hálózata

– Szabadkőműves tematikájú hiánypótló kötetei sorában ezúttal nemzetközi összefüggéseket tárt fel Szabadkőművesek köztársaságai – A rémuralom kezdetei című, a Kárpátia Stúdió által gondozott új könyvében. Mi indokolta a kitekintést?

– Ezúttal a Magyar Királyság külső ellenségeinek tevékenységét foglaltam össze levéltári és idegen nyelvű szakirodalmi kutatás alapján. A hozzáférhető dokumentumokból rekonstruálható a szabadkőművesség működési mechanizmusa. Ez egy nagyon jól szervezett, szigorú hierarchiával üzemelő rendszer; valamely országban csak úgy lehet új páholyt létrehozni, ha egy külföldön már működő nagypáholy nagymestere a hozzá felterjesztett alapító okirat alapján engedélyezi a működést. Az 1900-as évektől a Svájcban működő Alpina Nagypáholy volt az egyik ilyen meghatározó közösség, ez szervezte a nemzetközi szabadkőműves-kongresszusokat, szorgalmazva a minél kiterjedtebb és szorosabb együttműködéseket. A hazai levéltárakban fellelhető iratokból az tűnik ki, hogy bizonyos előzmények után 1908-ban, 10-ben, 11-ben és 12-ben rendszeresen jártak Magyarországra a legmagasabb beosztású nyugat-európai szabadkőműves-vezetők, hivatalosan szociáldemokrata és liberális politikusok. 1908-ban például Jászi Oszkárék meghívására érkezett Budapestre egy brüsszeli szociáldemokrata parlamenti képviselő, egyben magas rangú szabadkőműves, Léon Furnémont.

– Mi dolga volt itt?

– Előadásokat tartott a szintén Jásziék által jegyzett Társadalomtudományi Társaságban, a ma ELTE-ként ismert Budapesti Tudományegyetem Galilei Kör nevű diákegyesületében, amelynek vezetői a fővárosi Eötvös Páholyhoz voltak bekötve. Emellett szociáldemokrata nagygyűlést is tartott. De nem Furnémont volt az egyetlen külföldi szabadkőműves, aki Budapestre látogatott. Ugyanabban az évben, 1908. február 1-jén Lisszabonban az Olaszországban és Franciaországban működő liberális carbonarimozgalomnak a portugál Montanha Páhollyal szoros kapcsolatban álló helyi ága egyik tagja, egy katonatiszt agyonlőtte I. Károly portugál királyt és 18 éves elsőszülött fiát, Lajos Fülöp trónörököst. A kisebbik herceget és a királynét is ki akarta végezni, de a felséges asszony védekezett, egy testőrtiszt pedig lelőtte a merénylőt. Ennek előzménye, hogy 1907-ben egy Brazíliából hazaköltöző újságíró, Magalhães Lima egyesítette az egymással vitázó portugál szabadkőműves-páholyokat, és ő lett az egyesített portugál nagypáholy, a Grande Oriante Lusitano Unido nagymestere. A dokumentumok bizonyítják, hogy ő adott utasítást a király megölésére. 1910 őszén aztán szabadkőműves tisztek lázadást szítottak, elűzték a meggyilkolt uralkodó utódját, kisebbik fiát, II. Mánuel királyt, és kikiáltották a köztársaságot, élén több, egymást követő szabadkőműves államfővel. Figyelemre méltó, hogy ugyanezen a napon, október 5-én Spanyolországban is ugyanezt tervezték, azzal a céllal, hogy egy portugál–spanyol–francia szabadkőműves tengelyt hozzanak létre. Itt azonban nem jártak sikerrel, a spanyol hadsereg leverte a lázadást. Nos, a gyilkosságban bűnrészes Magalhães Lima 1912-ben szintén eljött Budapestre, és előadást tartott a Martinovics Páholy több mint száz tagja előtt. Erről a páholy egyik éves jelentése tudósít, az előadás tartalmáról azonban nem számol be; nyilván jó okuk volt rá. Tény azonban, hogy a harcosan keresztény- és egyházellenes, gyilkosságra felbujtó Limát a Jászi Oszkár által alapított páholy meghívta és lelkesen méltatta. Látható, hogy Budapest különösen fontos volt a nemzetközi szabadkőművességnek.

– Miért?

– Úgy látták, a maguk szempontjából helyesen, hogy a magyar fővárosban rendelkezésükre áll az a személyi állomány, ami elősegítheti politikai céljaik megvalósítását: a keresztény Magyar Királyság megsemmisítését, liberális szabadkőműves köztársasággal való felváltását és ezzel az Osztrák–Magyar Monarchia megrendítését, a német szövetségből történő kiugrasztását.

– Találkozott az ideológia a pragmatikus nyugati érdekekkel?

– Bizonyos szempontból igen, főleg Franciaországéval. Magalhães Lima ugyanis közeli kapcsolatban állt és rendszeresen konzultált két ismert francia szabadkőműves politikussal, Georges Clemenceau-val és annak állandó külügyminiszterével, Stéphen Pichonnal. Az ő céljuk az 1871-ben létrejött erős Németországnak, a világ akkori legnagyobb katonai hatalmának a megtörése volt, ehhez pedig Közép-Európa földarabolását látták jó eszköznek, mondván, ha megszűnik a Monarchia, a németek nem találnak erős szövetségest. Machinációikhoz kétségtelenül megtalálták a lelkes végrehajtókat Magyarországon is, ahol Jásziék összekapcsolták a szociáldemokráciát és a polgári radikalizmust a szabadkőművességgel. Ez a képlet, mondhatni, az első MSZP–SZDSZ-koalíció került hatalomra 1918-ban. A tragikus következményeket ismerjük. Ez, mármint a történelmi tudás a segítségünkre lehet most is.

– Amennyiben?

– Ma ugyanazok keltenek politikai zavarokat, ugyanazok akarják kicsavarni a keresztény, nemzeti kormány kezéből a hatalmat, akik bő száz évvel ezelőtt. Igen, ezek ugyanazok, a szocialista és liberális pártoktól a jobboldalt eláruló karrierista csőcselékig, vagyis a Jobbikig. Ez a moslékkoalíció a kereszténység visszaszorításáról, az egyházi iskolák újraállamosításáról beszél, liberális gazdaságpolitikát hirdet, tagadja a nemzet egységét, felszámolná a családvédő és -támogató politikát, újra kiszolgáltatná Magyarországot a nyugati nagytőke zsákmányszerző törekvéseinek és a nyugati kultúrmarxista ideológiáknak. Ahogy a XX. század elején, úgy most is külföldi segítségért könyörögnek a saját hazájuk ellenében, és meg is kapják. Gróf Tisza Istvánt szabadkőműves puccsisták ölték meg 1918 októberében, a gyűlöletben elmerült baloldal egyes mai képviselői is nyíltan vállalják, hogy legszívesebben holtan látnák a magyar miniszterelnököt. Április harmadikán az ő hatalomátvételüket kell megakadályoznunk, ennek jegyében kívánok mindannyiunknak boldog április negyedikét!