A Tűzfalcsoport idézi az április 4-i eseményen elhangzottakat, amelyek nemcsak sértőek, hanem sokak számára megalázóak is lehetnek.

Hirdetés

“Aki kérdez, menjen külföldre – és maradjon is ott”

A politikus szerint a magyar oktatási rendszer nem alkalmas arra, hogy gondolkodni képes embereket neveljen. Aki pedig mégis ilyen, az szerinte inkább elhagyja az országot:

„Az, hogy olyan dolgok jöjjenek létre és olyan emberek legyenek, akik képesek kérdéseket feltenni… Akik meg igen, azok meg elmennek külföldre tanulni, mert hogy itt ugye nem lehet kérdést feltenni, tehát ahhoz el kell menni külföldre, akkor meg maradjanak is ott.”

Ez az álláspont nemcsak a magyar oktatási rendszert, hanem a benne tanuló és tanító emberek munkáját is semmibe veszi.

Megalázta a kétkezi dolgozókat is

Tarr Zoltán a gyári munkásokat sem kímélte. Azt állította, nincs szükség olyanokra, akik a futószalag mellett dolgoznak, mert szerintük ez nem képvisel valódi értéket:

„Nem olyan emberekre van szükség, akik a futószalag mellett állnak. Tehát az, van ilyen emberekre szükség, csak ez, nincs hozzáadott érték.”

– mondta zavarosan a magyar dolgozókról a Tisza alelnöke.

Ez különösen sértő lehet azok számára, akik Magyarországon nap mint nap becsületesen dolgoznak az autóiparban, az elektronikai gyártásban vagy más feldolgozóipari szektorokban. Ezek a munkások tartják fenn azt a gazdaságot, amelyből a politikusok – köztük Tarr Zoltán is – fizetést kapnak.

A Tűzfalcsoport úgy fogalmaz:

„Könnyű lenézni a kétkezi dolgozókat, amikor valaki egy brüsszeli irodában ül havi több millió forintért… Ez a hozzáállás rettentően elitista.”

A tanárokat sem kímélte

Tarr nemcsak a munkásokat, hanem a tanárokat is becsmérelte. Állítása szerint a magyar oktatási rendszer nem képes olyan embereket kinevelni, akik gondolkodók és innovatívak:

„Ezek az emberek nem a magyar oktatási rendszerben a nem tudom milyen általános iskolákba képződtek, vagy lehet, hogy ott képződtek, de hálistennek megúszták.”

Ez a mondat közvetve azt sugallja, hogy a magyar pedagógusok évtizedes munkája hiábavaló, hiszen nem képesek valódi tehetségeket nevelni. Holott a magyar iskolákból kerültek ki azok az orvosok, mérnökök, informatikusok és Nobel-díjasok is, akiket Tarr Zoltán maga is elismer.

Akkor ki maradjon Magyarországon?

Felvetődik a kérdés: ha a tanár, a gyári munkás, az autószerelő vagy az óvónő nem számít értékesnek, akkor kiket tartana érdemesnek Tarr Zoltán arra, hogy Magyarországon maradjanak? Csak a diplomás, nyugatra menekült elit számít?

Mert aki lenézi a társadalom gerincét adó embereket, az nem szolgálni akarja őket – hanem uralkodni felettük.

A beszélgetés végén a politikus még egy elszólással is élt:

„Átlátnak a Tiszán.”