Felszámolnák az államiságot
Szuverenisták és föderalisták, a nemzetek Európájának hívei és az Európai Egyesült Államok mániákusai,a józan ész, a valódi európai életérdekek kipróbált és jól bevált modelljének védelmezői és hagymázas totalitárius társadalommérnökök feszülnek egymásnak a májusi európai parlamenti választáson. De mit akarnak az utóbbiak?
Az Európai Unió igencsak tökéletlen, de erős tagállami érdekérvényesítő képességgel elviselhető konstrukciójának lényegi eleme a szubszidiaritás, vagyis az érintettekhez lehető legközelebbi szinten meghozott döntések elve. Ennek érvényesítésére fokozottan tiszteletben kell tartani a tagállami jogokat. Ezek elragadása, semmibevétele gyakorlatilag megsemmisíti az államiságot.
Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata egyértelműen rögzíti, hogy „…az Európai Unióról szóló szerződésben és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előírtak szerinti, az unió és tagállamok közötti hatáskörmegosztás rendszerével összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháztak át az unióra, a tagállamoknál marad”. Ez az elv az önálló állami keretek között gyakorolt közösségi önrendelkezés alapja. Ennek értelmében jogsértő minden olyan kísérlet, amellyel az unió bármely szerve a tagállamok deklaráltan védett jogkörét önkényesen nyirbálva igyekszik politikai nyomást gyakorolni valamely kormányra.
A massza ellen
Igaz, a latin eredetű unió kifejezés nemcsak szövetséget, de egyesülést is jelent. A történelemben azonban nemcsak a szoros, egyetlen központi főhatalom vezette államszövetségeket nevezték így, például a Szovjetuniót vagy az amerikai polgárháború északi táborát, hanem az 1300-as évek végétől az 1700-as évek végéig létezett Lengyel–Litván Uniót is, noha ez valójában konföderáció volt, melynek csak uralkodója volt közös, az államügyeket mindkét alkotó ország saját hatáskörében intézte. Többé-kevésbé ez mondható el az amerikai Dél konföderációjáról is. Az unió fogalmával eredetileg nagyjából azonos jelentésű föderáció és a konföderáció közötti legfőbb különbség, hogy előbbi alkotói elveszítik nemzetközi jogalanyiságukat, míg utóbbi tagjai megőrzik azt. Egyszerűbben fogalmazva a föderáció résztvevői önként vagy kényszerből alávetik magukat a központi akaratnak, a konföderált államok ellenben megőrzik önállóságukat, csupán bizonyos területeken közösen gyakorolják a hatalmat.
Nem érdektelen mindezzel tisztában lenni ma, amikor minden korábbinál világosabban rajzolódnak ki Európa politikai frontvonalai. A barikád egyik oldalán az Európai Unió eredetileg konföderációként elképzelt felépítését megvédeni, egyben a jelen kihívásait figyelembe véve megreformálni akaró patrióta-nacionalista (e szó feltétlenül pozitív töltetű kifejezés, nem azonos, hanem élesen szemben áll a sovinizmussal) erők állnak, a másikon a nemzeti közösségek önrendelkezését és ezzel magukat a nemzeti közösségeket felszámolni akaró társadalommérnökök. Egy részük veszedelmes utópista, más részük birodalmi álmokat kergető megszállott; utóbbiak felelősségét súlyosbítja, hogy vágyott kontinentális politikai építményük nélkülözi a minden valamirevaló birodalom szellemi-erkölcsi alapját képező éthoszt. E centralizáló szándék nem szinergiában egyesítené az európai nemzeteket, hanem lényegüktől megfosztva feloldaná, szürke masszává alacsonyítaná őket.
Cukros méreg
Az Európai Egyesült Államok lázálmát kergetők többé-kevésbé a teljesen más történelmi, szellemi, kulturális, eszmei gyökerekből megszületett, nem mellesleg mindmáig ezernyi belső feszültséggel terhelt Amerikai Egyesült Államok modelljét adaptálnák. Tervük végrehajtása érdekében egyetlen központi akaratnak vetnék alá Európa nemzeteit.
De mit is jelent ez a gyakorlatban? A Gyurcsány Ferenc és neje, Dobrev Klára neve által fémjelzett Demokratikus Koalíció, a hazafiatlan, nemzetellenes kalandoroknak ezen újratöltött SZDSZ-e nem kertel, hanem demagóg programjában nyíltan meghirdeti Magyarország teljes felszámolását: „A mostani választás döntő lesz Európa történetében. Most dől el, hogy az Európai Unió előrehalad, az integráció befejezése, egy erős, egységes és sikeres szövetségi Európai Egyesült Államok felé, vagy hátra, az önző, veszekedő, vesztes országok világába” – olvasható a programban. (Jellemző baloldali intellektuális renyheség az a gyermeteg elképzelés, hogy a történelem hátulról előre, netán lentről felfelé „halad”, és ha ez „ideológiailag helyes”, akkor elérkezik a vágyott beteljesülés, a történelem vége.)
A Gyurcsány–Dobrev-párt nyíltan és ordas demagógiával az uniós szerződésekben rögzítettekhez képest még többet adna át a tagállamok hatásköreiből Brüsszelnek: „Minden, az unióban élő gyermek fontos, jár neki a támogatás, boldog gyermekkor, ezért javasoljuk az európai családi pótlék intézményének bevezetését.” Jól hangzó csali, akárcsak az európai minimálnyugdíj, ám kibújik a szög a zsákból: „egységes szabályozással kell előírni, hogy a minimális időskori nyugdíj minden tagállamban fedezze a megélhetés minimális költségeit.”
Vagyis külföldi kézbe adnák a tagállami család- és szociálpolitika alakításának lehetőségeit, és a bérek megállapítását is központosítanák: „…az EU úgy szabályozza a minimálbérek meghatározását, hogy egyetlen tagországban se lehessen alacsonyabb a minimálbér, mint az ottani megélhetés minimális költsége.” A bérfelzárkóztatás természetesen fontos cél, ám demokratikus és piacgazdasági viszonyok között azt az adott tagállam, a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek megállapodásai szokták meghatározni, nem pedig egy távoli Központi Bizottság.
Ugyanezért elfogadhatatlan a DK által szorgalmazott közös uniós jövedelempolitika és az „azonos munkáért azonos bért – egész Európában!” jelmondat. Ez ugyanis, bár újfent csábítónak tetszik, a 2004-ben és később csatlakozott tagállamok kevésbé tőkeerős hazai vállalkozásait tömegesen tenné tönkre, munkanélküliséget, szociális és gazdasági válságot, valamint fokozódó munkaerő-kiáramlást eredményezve ezen országokból. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a termelékenység és a piaci érvényesülés ezernyi okból még jó ideig nem lesz azonos fokú az EU-ban. A DK színes-szagos csomagolású törekvése tehát valójában idegen érdeket szolgál.
Igaz ez a következő demagóg, különböző fontos fejlesztéseket egymással szembeállítani igyekvő harsányságra is: „…azt akarjuk, hogy jöjjön létre egy olyan európai egészségügyi minimum, amit minden kormánynak biztosítani kell, és amely betartását uniós szervezetek ellenőrzik. A minimumfeltételek biztosítása legyen az uniós fejlesztési források egyik fő célja. Ha lehet uniós pénzen főteret csinosítani vagy templomot felújítani, akkor kell hogy legyen forrás a megfelelő egészségügyi ellátás biztosítására is!” A módszer ugyanaz: felületes olvasó számára tetszetősnek tűnő fölvetések mögé rejtik a következetes hatáskör-átruházó szándékot.
Országfelszámolás
Idővel aztán már a látszatra sem figyelnek, hanem eljutnak a teljes Orbán-gyűlölő népfront közös kedvencéhez, az európai ügyészség intézményéhez: „Európai garanciát akarunk arra, hogy a hatalmon lévők ne bújhassanak ki a felelősségre vonás alól, az ellenzékieknek pedig ne kelljen koncepciós eljárásokkal szembenézniük. Azt javasoljuk, az Európai Korrupcióellenes Ügyészség minden tagállamban kizárólagos hatáskörrel rendelkezzen a nyomozásra és vádemelésre az uniós forrásokhoz, kormányokhoz, politikusokhoz kötődő korrupciós ügyekben.”
Vagyis a Gyurcsány–Dobrev-társaság a magyar államiság egyik hatalmi ága, az igazságszolgáltatás hatáskörét jelentősen csorbítaná, és voltaképpen protektorátus alá rendelné. Külföldi diktátumokkal tiportatnák el a sajtószabadságot is: „Létre kell hozni az Európai Unió tájékoztatási szolgálatát (…) kötelezővé kell tenni a tagállamok számára, hogy biztosítsák, ennek információi, műsorai minden európai polgár számára elérhetőek legyenek.”
Szintén brüsszeli hatalmi szóval szakítanák el Magyarországot keresztény gyökereitől, és idegen hatalmi központ által tiltanák, torolnák meg a vallásgyakorlás, a felekezeti intézmények segítését, támogatását: „A modern Európa közös szellemi alapjának elválaszthatatlan része a felvilágosodás öröksége, az egyházi befolyástól mentes állam és az állami befolyástól mentes hitélet. Ezért olyan egységes európai szabályozást akarunk, amely szigorúan elválasztja az egyházakat az államtól, garantálja az egyházak elismerését és egyenjogúságát, fölszámolja az egyházi előjogokat.”
Gyurcsány–Dobrev végül odáig jut, hogy saját jogrendjüktől is megfosztanák a tagállamokat: „…erősebb uniót akarunk, a tagállami elkülönülés helyett partnerséget, föderális Európát az Európai Parlamenttel mint kizárólagos uniós törvényalkotóval, közös európai kormánnyal, kormányfővel, az állam- és kormányfők tanácsát az EP szenátusává, második kamarájává alakítva.”
A DK tehát lefokozná a tagállamok szabadon megválasztott kormányait és parlamentjeit, és a Brüsszelben székelő, hagyományosan baloldali-liberális EP-többséggel felülíratná az egyes nemzetek szuverén, demokratikus akaratát. Ez nem más, mint a magyar államiság felszámolására irányuló törekvés.
