Feltámadt a hadiipar
Harckocsigyár Zalaegerszegen, helikopteralkatrész-gyár Gyulán, kézifegyvergyár Kiskunfélegyházán, saját fejlesztésű lőfegyvercsalád – egy évtizede még ennek a töredéke is elképzelhetetlennek tűnt, pedig csak néhányat emeltünk ki az elmúlt évek gigaberuházásai közül. A fejlődést jól mutatja, hogy már nem pusztán gyárakról, hanem védelmi ipari klaszterekről beszélünk. Így távolról sem tűnik légből kapottnak, hogy 2030-ra a térség meghatározó szereplői legyünk.
Reneszánszát éli a magyar hadiipar. 2018 óta több százmilliárd forint értékű beruházásról született döntés. Jövő tavaszra elkészül, 2023-tól pedig termelni kezd a magyar állam és a német Rheinmetall közös beruházásában, Zalaegerszegen épülő harcjárműgyár. Az Airbusszal együttműködve helikopteralkatrész-gyár és összeszerelő üzem épül Gyulán az ipari parkban, Kaposváron gumikerekes járművet, Várpalotán robbanószert, Gödöllő vonzáskörzetében műholdat, Nyírteleken radarokat fognak gyártani.
Hasonló léptékű ugrásszerű fejlődést utoljára 1938-ban, a győri program idején láthattunk. Persze voltak a fegyvergyárainknak jó évei a rendszerváltás előtt is: 1988-ban még húszmilliárd forint értékben termelt közel negyven hazai cég, ám a kilencvenes évek elején megszűnt a Varsói Szerződés felvevőpiaca, a Magyar Honvédség pedig messze nem adott elég megrendelést az ágazat túléléséhez. A magyar hadiiparban a 80-as évek végén még harmincezren dolgoztak, a szám a rendszerváltás után ezer körülire esett vissza. A FÉG 2005-ös csődjével hivatalosan megszűnt a korábban is tetszhalott nagyipari fegyvergyártás.
Átgondolt stratégia
A hadiipar leépülésével fontos képességek vesztek oda. Pedig a nemzetbiztonsági és a gazdasági érdekek is azt kívánják, hogy minél több fegyvert és harceszközt állítson elő a hazai gazdaság. A gyártási és kutatás-fejlesztési kapacitások megteremtése ugyanis csökkenti a külső szállítóktól való függőséget, és végső soron anyagilag is mindenki jól jár, ha a Magyar Honvédség hazai termékeket használ. A védelmi ipar hozzájárul a munkahelyteremtéshez, a beszállítói láncokon keresztül a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességének fokozásához, a külföldi beruházások ösztönzéséhez, a világszínvonalú technológiák, képzési, oktatási és műszaki rendszerek magyarországi megjelenéséhez, elterjedéséhez.
Nem meglepő hát, hogy a kormány régóta szeretne kilépni a jól ismert mókuskerékből, amely úgy néz ki, hogy Magyarország egy külföldi gyártótól megvásárol tíz-húsz harcjárművet, majd tetemes összeget fizet a fenntartásukért (hiszen a hadiipari eszközök és a harcjárművek javítására és karbantartására életciklusuk alatt nagyjából ugyanannyit kell költeni, mint amennyibe a megvásárlásuk került), végül a hadsereg addig használja őket, míg a rozsdatemetőbe nem kerülnek. Ilyen kitörési próbálkozás volt a szépreményű Hadik-program, amely abból indult ki, hogy a magyar hadiipar, elsősorban az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok gyártsanak korszerű eszközöket, amelyeket a Magyar Honvédség rendszeresít, ez referenciául szolgál a remélt külföldi vevők előtt, és jöhetnek az exportsikerek. A terv végül nem csak a 2010-es évek elejére jellemző forráshiány miatt esett kútba. A mérhetetlen versenyről híres nemzetközi fegyverpiacra amúgy sem könnyű bejutnia egy magyar gyártónak, mint ahogy a Komondor harcjármű szomorú története is mutatja.
Ezúttal azonban más a helyzet, hiszen a mostani fejlesztések középpontjában vegyesvállalatok állnak, amelyekben többnyire nagy múltú német és francia gyártók a partnerek. Az ő nemzetközi elismertségük és piacismeretük garancia arra, hogy ezúttal az exportsikerek se maradjanak el. Erre szükség is van, tekintve hogy a hatalmasra duzzasztott gyárberuházásoktól a kormány öt-tíz éven belüli megtérülést vár, amit a Magyar Honvédség megrendelései aligha biztosítanak, a hosszú távú profitábilis üzemeltetésről nem is beszélve. A korábbiakhoz képest meglepően átfogó program egyszerre több területen hoz fejlődést, volumenét pedig jól mutatja, hogy már nem csupán gyárakról, hanem hadiipari klaszterekről szól. A stratégia felöleli az iparfejlesztést, a vagyonkezelést, a kutatás-fejlesztést és számos más kapcsolódó tevékenységet is. A védelmi szempontok mellett fókuszba került az üzleti stratégia kiépítése is. A munkában részt vesz a Honvédelmi Minisztérium, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve az állami vagyonkezelő szervezetek, mindezt pedig a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos titkársága hangolja össze.
A 2020-ban aláírt Lynx-üzlet során vált szembetűnővé, hogy a nagybevásárlások nem csak a harcjárművekről szólnak, az offset csomag részeként jelentős ipari együttműködések kezdenek szárba szökkenni. A már említett harckocsi- és helikoptergyárak mellett jó példa erre az Embraerrel kötött üzlet. A két KC–390-es szállítógép megvásárlása után idén jelentették be, hogy a brazil nagyvállalat nálunk nyitja meg európai mérnökirodáját, ezáltal kutatás-fejlesztési projekteket telepít Magyarországra, de a tervek szerint még további két területen, a gyártástechnológiában és az űriparban is együttműködés kezdődik. Így amellett, hogy a Magyar Honvédség két modern, rámpás szállítógéppel gyarapszik, az üzlet hozzájárul egy új iparág meghonosításához.
Nemrég indult el Kiskunfélegyházán a Česká zbrojovkától megvásárolt licenc alapján a P–07 és P–09 típusú pisztolyok, Bren 2-es gépkarabélyok és Scorpion EVO 3 típusú géppisztolyok gyártása. Azon túl, hogy az új gyár korszerű fegyverekkel látja el a magyar fegyveres testületeket, és exportlehetőségekkel kecsegtet, ugyanennyire fontos, hogy felélesztette a magyar kézifegyvergyártást, amely évtizedekkel ezelőtt megszűnt, a szakemberek eltűntek az országból. Az újrainduló gyártás viszont jó alapot adott ahhoz, hogy a mérnökök elkezdjenek hazatérni külföldről, ma pedig már egy új, hazai fejlesztésű lövészfegyvercsaládot fejleszt a Gestamen Kutatás Fejlesztés Zrt.
Klaszterek rendszere
A fejlesztést-gyártást ma már hat klaszter fogja össze. A repülőgépiparhoz kapcsolódó tevékenységek Békés megyében koncentrálódnak, Békéscsabán a repülőteret és a helyi szakképzési centrumot is átalakítják az iparág igényeinek megfelelően. Egy másik nagy klaszter a kézifegyvergyártás, amely a Csongrád–Kecskemét–Kiskunfélegyháza tengelyen húzódik, magában foglalva a kutatás-fejlesztést és a gyártást. Zala megyében sorakozik fel a harc- és gépjárműgyártás, jórészt Zalaegerszegen, a több mint huszonötezer négyzetméteres Lynx-gyártócsarnok szomszédságában működő tesztpálya off-road elemekkel bővül, így az elektromos és önvezető gépkocsikon túl már drónok és harcjárművek kipróbálására is alkalmassá válik. Első ütemét nyáron már át is adták.
Kaposváron történik majd a török Nurol Makinától vásárolt Gidrán harcjárművek fejlesztése és gyártása a Rheinmetall bevonásával, aminek során a német és magyar mérnökök teljesen újragondolják az eredeti páncélozott szállítójárműveket, amelyek így sokkal magasabb színvonalon kerülnek majd a Magyar Honvédséghez.
Várpalotai központtal jön létre a lőszer-, robbanóanyag-gyártó és szimulációs rendszereket üzemeltető klaszter. Az iparáról is híres katonavárosban a tervek szerint robbanóanyaggyár és nagy kaliberű lőszert előállító üzem létesül, többek között azért itt, mert a térségben hagyománya van a lőporgyártásnak, a Veszprémi Egyetemen kapcsolódó képzések folynak, és nem utolsósorban a terület alkalmas a lőszerek kipróbálására is, mivel van egy egybefüggő, több mint ötven kilométer hosszú lőtere. Érdekesség, hogy a Lynx harminc, a Leopard harckocsik 120 és a Panzerhaubitze 2000-es önjáró tarackok 155 milliméteres lőszere kerül majd le a gyártósorról, vagyis el fogja tudni látni a mostanában rendszeresített három harcjárműtípust.
Budapesten rádió- és műhold-kommunikációs rendszereket gyártó klaszter formálódik, rádióelektronikai, optikai, informatikai és mesterségesintelligencia-fejlesztésekre koncentráló cégek, valamint egyetemi kutatóközpontok bevonásával. Végül Nyírteleken és vonzáskörzetében a lokátorgyártás központja jön létre, amely integrálja az Elta gyártású radarokat és a Bonn Hungary Elektronikai Kft. által gyártott passzív radarokat a Magyar Honvédség részére.
Új munkahelyek, magas hozzáadott érték
Érdemes kiemelni az új hadiipari üzemek pozitív hatását a magyar munkaerőpiacra. Önmagában impozáns terv, hogy az ágazat 2030-ra nagyjából tízezer főnek adjon majd munkát, de már a jelenleg előkészítési szakaszba jutott beruházásokkal számolva is hétezer fő körül alakul majd a védelmi iparban foglalkoztatott munkaerő nagysága. Ráadásul az új gyárak egy része olyan térségekben létesült, például Dél-Magyarországon, amelyet eddig elkerültek a nagyberuházások, így a védelmi ipari infrastruktúra bővítése éppen oda visz munkalehetőséget, ahol a legnagyobb szükség van rá. Egyúttal nem azokban a régiókban fokozza a munkaerőhiányt, ahol ez már eddig is probléma volt. Ebből a szempontból különösen nagy a jelentősége, hogy tervezik Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod és Heves megye bevonását is. Mindennek az értékét tovább növeli, hogy a jól sikerült megállapodások révén nemcsak gyártókapacitások, hanem kutatás-fejlesztés is meghonosodik Magyarországon, és olyan, jellemzően magas hozzáadott értékű munkaterületeket hoz létre, mint a mesterséges intelligencia, a digitalizáció és a robotika, így nagymértékben segíti a magyar csúcstechnikájú ipar kiépítését.
A védelmi ipar kutatási hátterét az állami hátterű Védelmi Innovációs Kutatóintézet fogja össze, az intézet három telephelyen kezdheti meg a működését: míg Budapesten az alkalmazott kutatásokon, főként a mérnöki területen lesz a hangsúly, addig Szegeden a tudományos és innovációs park a lézerkutatásokért felel, Zalaegerszeg pedig a különböző eszközök validációjára – például a speciális drónokéra – szakosodik. Összességében a Védelmi Innovációs Kutatóintézet (VIKI) a magyar védelmi innovációs ökoszisztéma központi szereplője, integrátora lesz.
