Ahhoz, hogy megértsük a Gyurcsány-kormány kommunikációjának és kormányzati politikájának mozgatórugóit, egészen 2002-ig kell visszamennünk.

A jelenlegi kormányfő ekkor Medgyessy Péter kampánytanácsadója volt. Így foglalta össze a kormányzás lényegét: „A kormányzás tehát a következő választási kampány része. Ennek megfelelően legalább részben érvényes rá a választási kampányok több jellemzője. A választás az emberek fejében, lelkében dől el. A vélemények, a hitek, a meggyőződések, a félelmek felülírják a tényeket. Az győz, aki kezdeményez. A kezdeményezés döntően kommunikációs természetű.” (Debreczeni József: Az új miniszterelnök, 213. oldal) Gyurcsány már hatalomra kerülése előtt két évvel papírra vetette hatalomgyakorlási ars poeticáját: kormányzás egyenlő a kampánnyal, amelyben a kulcsszó: felülírni a tényeket.

Ennek egyik legszembetűnőbb példája a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2005 decemberében indított propagandahadjárata volt. A gazdasági tárca ekkor futószalagon gyártotta az egész oldalas kormányzati sajtóhirdetéseket, amelyek összesen 48 millió forintba kerültek. „Robog a gazdaság, nőnek a reálbérek. Bármily meglepő, Európában sehol sem volt ekkora növekedés.” (2005. december 5.) „A sok fanyalgás és hitetlenkedés ellenére tudnunk kell, hogy az elmúlt 10 évben Magyarország gyorsabban fejlődött, mint az öreg Európa vagy a szomszédos Szlovákia és Csehország. Persze, aki benne él, nem érzékeli eléggé a változást.” (2005. december 9.) Közben december 7-én még a Népszabadság is címlapon hozta, hogy „A Fitch leminősítette Magyarországot. Először romlott 90 óta a legfontosabb adósértékelő osztályzat.” A propagandagépezet azonban nem állt le, hanem önmaga paródiájába fordult. December 12-én a Financial Times nevű angol üzleti napilapban a hazánkról szóló cikkek mellett a gazdasági tárca által fizetett negyedoldalas hirdetések jelentek meg. „A magyarok alig vesznek róla tudomást, vagy legalábbis magától értetődőnek veszik az új befektetési hullámot, amely a tavalyi EU-csatlakozás után felpörgette a gazdaságot. A gazdaságban tapasztalható veszélyes egyensúlyhiány ellenére a magyarok jobban élnek, mint valaha.” Erre az exportált kormányzati önreklámra hivatkozva Gyurcsány is felszólalt a parlamentben, Kóka pedig újabb egész oldalas hirdetést jelentett meg, Magyarország sikerre ítélve címmel.(December 16.) Tóth Judit, a gazdasági tárca szóvivője később elismerte, 20 millió forint értékben támogatta ennek a „special-reportnak” a megjelenését.

A 2006-os választási győzelmet követően a kormányzati retorika főleg arra épült, hogy a „reformok végigvitele” után 2008–2009-ben már érezhetőek lesznek az eredmények. „Magyarországon idén növekedni fognak a jövedelmek és a nyugdíjak. Magyarországon idén kicsikével könnyebb lesz. Jövőre még könnyebb lesz.” (Gyurcsány 2007. május elsejei beszéde). Idén ősszel a kormány úgy gondolta, hiteltelenné válnak megrögzött híveik előtt is, ha állandóan csak türelmet és megértést kérnek, valami eredményt fel kellene mutatni. Azaz, újra beindítani a kormányzati kommunikációs gépezetet. Azt a gépezetet, amely a reformok kommunikálása terén katasztrofális vereséget szenvedett. A népszavazás után a kormányzati kommunikáció állandó jelzője lett az „elhibázott.” MSZP-s, SZDSZ-es politikusoktól kezdve balliberális újságírókon át egészen a Heti hetesig mindenki beismerte, elhibázott volt a reformok kommunikálása, az emberek nem értették meg a kormány jó szándékát. Szerintük természetesen nem a reformintézkedésekkel volt a baj, csak annak tálalásával. Gyurcsány a népszavazás eredményét értékelő beszédének egyetlen önkritikus felvetése az volt, hogy „több mint hárommillió embernek nem sikerült elmagyarázni a reformokat.” Reformkommunikációra elfolyt milliárdok, hiábavaló médiakampányok, széles vásznú, egész estét betöltő, alákérdezős PR-interjúk. Budai Bernadett jelenlegi kormányszóvivő, akkor még a Vision Consulting elemzője egy televíziós vitaműsorban értékelte Gyurcsány ATV-s szerepléseit, amikor Gyurcsány több napon keresztül napi egyórás időkeretben próbálta megértetni a reformokat. Az elemző szerint a „magyarázzuk el a reformokat” típusú eseménysorozattal a kormányfő egyik fő célja volt, hogy elfedje a valódi szakpolitikai hibákat és azokat „csak” kommunikációs problémaként mutassa be.

Ezt az általuk oly sokat szidott kommunikációs gépezetet kellett tehát idén ősszel újra beindítani. „Amikor keményen dolgozunk, sokszor csak az erőfeszítésre, a napi küzdelmekre gondolunk. Pedig munkánknak ma már látható, kézzelfogható eredménye van: idén növekedésnek indultak a reálbérek, és minden esélyünk megvan, hogy újra szárnyaljon a gazdaság. Ezért küzdünk, ezért vállaljuk a cselekvés kockázatát.” Nyakó István, a szocialista párt szóvivője szeptember végén jelentette be, hogy az MSZP „Beindultunk” címmel országos kampányba kezd az elmúlt két év gazdasági eredményeinek megismertetéséért. Nyakó István azt mondta, nem állítják, hogy „eljött a Kánaán”, de rá akarnak mutatni, nem igaz a Fidesz azon állítása, miszerint tönkrement az ország. Nyakó szerint az eddigi erőfeszítések után most elindult valami, idén már láthatóak és kézzelfoghatóak az eredmények a gazdaságban. Az „eredménykampány” kitűzött célja ugyanaz volt, mint az összes eddigié: felülírni a tényeket. A pénzügyi válság kirobbanása viszont a jól eltervezett kommunikációs propagandát írta felül.

– Az MSZP a kialakult pénzügyi, gazdasági helyzetre tekintettel befejezi az eredménykampányát – nyilatkozta Nyakó október 10-én. Pedig két nappal ezelőtt Gyurcsány ezt írta a blogjában: „Rendkívül felelőtlen a Fidesz magatartása. Nem egyszerűen félrevezető, hanem kifejezetten pánikkeltő magatartás ez, és ebben az esetben a pánikkeltés maga a közvetlen károkozás. Bűnnek tartom azt az érzést kelteni, hogy a magyar pénzügyi-gazdasági rendszerben súlyos válság-közeli jelenségek lennének. Bűnnek tartom azt hangoztatni, hogy hasonló beavatkozásokra lenne szükség Magyarországon, mint az Egyesült Államokban, vagy akár Nagy-Britanniában. A magyar pénzügyi rendszer stabil.” A válság megváltást jelentett a kormányzati propagandának. A provokáló „Beindultunk” plakátok eltűntek az utcákról és a kormányzati PR-technikák első körben Gyurcsány hatalmának stabilitását hozták. A Nemzeti Csúcs marketingszempontból bejött, mert a „haza megmentője” szerepben tetszelgő Gyurcsány megmutatta, sikerült egy asztalhoz ültetnie a pártokat, közben minden közvélemény-kutatócégnél csökkent a különbség a két nagy párt között, és csökkent a kormányváltást óhajtók aránya is. Gyurcsány távozása lekerült a napirendről.

Hasonlóan látja a válság miatt kialakult helyzetet Lakner Zoltán, a Vision Consulting vezető politikai elemzője.

– Ha válság fenyegeti az országot, akkor azonnali döntésekre kell jutni és minden ellenszenv ellenére segíteni kell egymást és az ország vezetését, nem aktuális a kormánybuktató akciók indítása. A miniszterelnök erre az érzületre épít, ezt célozza a demonstratív csúcsokkal, ötpárti találkozókkal, amelyek átmenetileg lehalkították a Fidesz hangos ellenzékiségét, míg a kis pártokat kézzelfogható közelségbe hozta a költségvetés valamilyen formában történő „átsegítéséhez” –mondta a Demokratának a politológus, aki szerint a Gyurcsány-kormány fontos példája annak, hogy a sokszor mitizált kommunikációs tevékenység nem ír felül mindent, időről időre beleütközik a valóság korlátaiba.

Lakner szerint a válság lehetőséget adott Gyurcsánynak, hogy átnavigáljon 2009-be, de a következő év sok bizonytalanságot hordoz számára, amelyekre nehéz lesz pusztán kommunikációs technikákkal reagálni.

2002 óta a szocialista–szabad demokrata kormányok mennyit költöttek kormányzati reklámra és propagandára. A válaszokból kiderült, az elmúlt hat évben a tárcák saját tevékenységüket népszerűsítő propaganda- és reklámkiadások 21 milliárd forintot tettek ki. Ennek az összegnek majdnem felét, tízmilliárd forintot a Miniszterelnöki Hivatal költötte el. A kommunikációs kiadások évről évre nőttek. Gyurcsány Ferenc a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodásról szóló ötpárti tanácskozás után jelentette be a válság miatti megszorító intézkedéseket: a közszférában nem lesz tizenharmadik havi bér, és a fizetések sem emelkednek. Egyúttal kormányzati megszorítást is hirdetett: csökkenteni kell az állami kiadásokat is, többek között a kormányzati kommunikációval kapcsolatosakat. Felszólította a tárcákat, tekintsék át a folyamatban lévő és a tervezett lakossági tájékoztatással kapcsolatos kiadásokat, és fogják vissza azokat. Kivéve, ha halaszthatatlanok és a válság kezelése érdekében történnek. Ehhez képest a múlt héten kiderült, a 2009-es költségvetés tervezetében majdnem egymilliárd forintot különítettek el a Miniszterelnöki Hivatal részére lakossági tájékoztatás céljára. Mivel a Gyurcsány-kormány négyéves tevékenysége nem volt más, mint kommunikációs trükkök sorozata, ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a kommunikációs kiadások lefaragására tett bejelentés is csak egy újabb kommunikációs trükk a trükkök százai közül.

Lass Gábor

A MINISZTÉRIUMOK KOMMUNIKÁCIÓS KIADÁSAI (2002–2008)

Oktatási és Kulturális 2 800 993 733 Ft

Egészségügyi 1 657 260 000 Ft

Honvédelmi 624 628 095 Ft

Önkormányzati 858 243 Ft

Pénzügyminisztérium 36 163 000 Ft

Igazságügyi és Rendészeti 163 132 450 Ft

Környezetvédelmi 332 907 716 Ft

Miniszterelnöki Hivatal 10 684 859 Ft

Közlekedési 2 933 266 Ft

Szociális és Munkaügyi 797 340 000 Ft

Külügy 20 708 734 Ft

Földművelésügyi 321 461 000 Ft

Gazdasági 2 862 324 000 Ft

ÖSSZESEN 21 324 544 449 Ft