Vad számháborúk dúltak 2007-ben, a kórházpolitikai hírek ágy szám csökkentésekről, átcsoportosításokról szóltak. Az egészségügyi ellátórendszer átalakítása során a szakmai és a gazdasági érvek helyett a politikai lobbik játszottak főszerepet. Legalábbis Miskolcon így történt, ahol a meglévő korszerű tüdőgyógyászati osztályt megszüntették, és a szomszéd kórházban kezdték a semmiből felépíteni az ellátást. A döntés már első körben több száz millió forintba került.

Miskolcon négy kórház található: A Megyei és a Szent Ferenc Kórház a fideszes többségű megyei önkormányzathoz, a MISEK Kft. (MISEK Miskolci Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktató Kórház Nonprofit Kft.) tagintézményei a Vasgyári és a Semmelweis Kórház a szocialisták által vezetett városhoz tartozik.

A Szent Ferenc mintakórházként él a köztudatban, a magas szintű ellátás mellett számos adottsága miatt kedvelik. A népi szóhasználatban tüdőkórházként emlegetett intézmény hatalmas fákkal övezett kertjében az asztmás panaszokkal és a daganatokkal küzdő betegek is felüdülést nyernek. Az átalakítások előtt a Bükkben található csanyiki szanatórium is az intézményhez tartozott. Új épületszárnyakkal büszkélkednek, modern épületegyüttest alakítottak ki. Az orvostudományt és az alternatív gyógymódokat a légző- és mozgásszervi betegek kezelésénél is hatékonyan ötvözik. A kórháznak nincs adóssága, sose volt, szemben a szomszédban található intézménnyel, amelynek adósságállománya folyamatosan nő. Ez rányomja bélyegét az ottani körülményekre. A kórházban gyakran nincs meleg víz, alacsony a hőmérséklet, a bérfeszültségektől és bizonytalanságtól sújtott dolgozók mosolya keserű, a betegétkeztetés sem megfelelő. A régi belgyógyászati osztály, ahol az átalakítások után a tüdőgyógyászat helyet kapott, sötét, hűvös épület, amelyet a szakemberek a betegellátásra alkalmatlannak tartanak.

Eltelt három év az átalakítások óta, de a Semmelweis Kórházban még mindig hiányoznak a tüdőgyógyászati ellátás feltételei. A kórházi ágyak újraosztását 2007-ben azzal magyarázták az illetékesek, hogy fenntarthatatlan az ellátórendszer, ezért a hatékony betegellátás és a takarékosság jegyében ki kell küszöbölni a párhuzamosságokat. Miskolcon ekkor jött létre a valódi párhuzamosság. Két egymással szomszédos intézményben is kezelnek légzőszervi betegeket. A megyei önkormányzat kórházától a városi intézmény javára elvonták az aktív ágyakat.

Papírforma szerint az aktív ágyakon zajlik a sürgős, komoly ellátás, a krónikus ágyaknak, amelyek most a Szent Ferenc Kórházban vannak, a megelőzés és a lábadozás folyamatában van szerepük. Az aktív ellátás finanszírozása magasabb, mint a rehabilitációs tevékenységé. Az adósságban úszó városi intézmény 2007-ben megszerezte a „nyereségesebbnek” számító ellátás jogát, ám a bajok tovább gyűrűztek, a tüdőbeteg-ellátás minősége és a kórház anyagi helyzete egyre lesújtóbb.

– Ez nem pusztán Molnár Lajos döntése volt, hanem politikai paktum eredménye. Az SZDSZ a magánbiztosítási rendszerben volt érdekelt, cserébe az MSZP döntött a kórházi struktúraváltás kérdéseiben – állítja dr. Kása Miklós, a Szent Ferenc Kórház igazgatója, aki szerint a miskolci szocialistáknak élenjáró szerepük volt a helyi tüdőgyógyászat lerombolásában.

– A rivális kórház korábbi főigazgatója, dr. Koleszár Lajos – aki MSZP-s politikus is – az akkori szociális alpolgármester, később szociális miniszter, jelenleg államtitkár Szűcs Erika segítségével elérte, hogy a városi kórház kapja meg az ágyainkat. Esztelen, pazarló döntés volt, a komolyabb vizsgálatokat most is nálunk végzik – mondja dr. Kása Miklós.

Fantomkórház

A Szent Ferenc Kórház 2006-ban még a súlyponti intézmények listáján szerepelt, majd a légző- és mozgásszervi gondokkal küzdő betegek szempontjából tragikus fordulat következett. A kórház tüdőgyógyászati osztálya 2007. április elseje előtt 160 aktív ággyal rendelkezett.

Ez volt az intézmény fő profilja. Nyolcvan ágy megszűnt, a többit felosztották az edelényi intézmény és a miskolci önkormányzathoz tartozó kórház között. A reumatológiai ellátást sem kímélték. A betegek tüntettek, az igazgató hatástanulmányt készített, leveleket írt Gyurcsány Ferencnek és az egészségügyi miniszternek, de beadványaira válasz nem érkezett. A szakma a Szent Ferenc mellett foglalt állást, amely több évtizeden keresztül megyei tüdőintézetként működött, szemben a másik kórházzal, ahol az ellátásnak nem volt múltja.

– Minden erőnkkel tiltakoztunk. Egyben maradt a csapat, az orvosok nem mentek át. A parlament egészségügyi bizottságának ellenőrző albizottságához fordultam hatástanulmányunkkal. A meg beszélésre hivatalos volt Szűcs Erika és Koleszár Lajos is, de csak a megyei önkormányzat illetékesei jelentek meg. Harcoltunk, de a politikai erő a másik oldalon állt, elbuktuk a csatát, amely több évtizedes visszaesést okozott a térség tüdőgyógyászati ellátásában. Az aktív ellátást felszámolták nálunk, de a pályázaton nyert százmillió forintot ügyesen hasznosítottuk, korszerű reumatológiai és tüdőgyógyászati rehabilitációs központtá váltunk, egy fillér adósságunk sem volt soha, most is pluszban vagyunk, pedig a nyereségesnek tartott ellátásokat odaadták a városi MISEK Kft. tagintézményeinek. A reumatológia a vasgyári, a tüdőgyógyászat a szomszéd kórházba költözött, az adósságállományuk mégis nő. Első fokon azért buktuk el a pert a bírósági indoklás szerint, mert túl sok határozatot adott ki abban az időben a miniszter, akinek nem volt ideje mérlegelni. A háborút megnyertük, a legfelsőbb bíróság szerint jogsértő miniszteri határozat alapján bántak el velünk. Győztünk, de mire megyünk vele? Visszafordíthatatlan folyamatokon mentünk át, nem tudjuk újraindítani a tüdőgyógyászatot – panaszolja Kása Miklós, aki most a 40 aktív reumatológiai ágy visszaszerzésében reménykedik.

Az igazgató szerint intézményük fantomkórházzá alakult, csak papíron kapták vissza az elkobzott ágyakat. Szeretné, ha a megyei és a városi önkormányzat rendkívüli közös bizottsági ülésén rendeznék végre a kórház ügyét. Az ember azt gondolhatná, majd egy új kormány gyorsan orvosolja a problémát, ám a helyzet nem ilyen egyszerű.

– Törvényi módosítás született: a mindenkori miniszter már nem rendelkezhet korlátlanul, így kormányváltás esetén az új miniszter sem dönthet csak úgy a kapacitásokról. Nem fogadjuk el a jogellenesen kialakult állapotot, mert jogállamban élünk. Azokhoz az ágyakhoz ragaszkodunk, amelyek működtetéséhez minden feltétel adott. Várjuk az egyeztetéseket, de nincsenek illúzióink a városvezetés hozzáállását illetően. Miért adnánk át bármit? Annyi mindent tönkretettek már. A puccsok ideje lejárt, nem lehet politikai erővel mindent elsöpörni. Ha kudarcba fulladnak a tárgyalások, addig megyünk, amíg nem születik valódi megoldás – érvel dr. Ódor Ferenc, a megyei önkormányzat fideszes elnöke.

A miskolci szocialisták azonban további igényeiket szeretnék érvényesíteni a megyei önkormányzat kórházával szemben.

Dr. Mokrai Mihály, a város MSZP-s szociális és egészségügyekért felelős alpolgármestere kifejtette: visszaadják a reumatológiai ágyakat, ha rendezik vitás ügyeiket, ha cserébe kapnak más osztályokat.

Az alpolgármester felajánlotta, hogy a városi önkormányzathoz tartozó MISEK Kft. befogadja a Szent Ferenc Kórházat, ám a megyei önkormányzat nem kér a nagylelkű ajánlatból, nem kívánnak a közel egymilliárdos adósságcsapdában vergődő városi intézménybe beolvadni.

Véletlen haszonélvezők

Kérdésünkre, hogy a városvezetés érez-e felelősséget a színvonalas aktív tüdőgyógyászati ellátás felszámolásában, az alpolgármester így felelt:

– Én sem tapsolnék örömömben a kórházigazgató helyében. Mi ennek az ügynek véletlenül haszonélvezői lettünk. Nem volt múltja a kórházunkban a tüdőgyógyászati ellátásnak, de van jelene – mondta az alpolgármester.

Dr. Trencsényi Erzsébet, a Regionális Egészségügyi Tanács (RET) egykori elnöke másként emlékszik.

– Én vezettem a tanácskozásokat, igaz, kijelentettem, sok Miskolcra négy kórház, de nem mi írtuk a forgatókönyvet, a döntés politikai volt, a szakma bele sem szólhatott.

– Politikai koncepció mentén megszüntették a jól felszerelt, felújított kórház aktív mivoltát. Most se felszereléssel, se megfelelő alapterülettel nem rendelkezik a helyi tüdőgyógyászat, a legközelebbi megfelelő osztály Edelényben található, de a kapacitások ott is végesek – érvelt dr. Csiba Gábor, a RET jelenlegi elnöke.

Szűcs Erika szerint akkoriban a megyének és a városnak is áldozatot kellett hoznia.

– A városi Vasgyári Kórházból a traumatológia a megyei kórházba költözött, nem értem, miért tragikusabb a Szent Ferenc története. Ezek után lehet nekem erkölcsi tanácsokat osztogatni, csak nem veszem komolyan. A Semmelweisben van mellkas-sebészet és sürgősségi osztály, komplex nagy kórházban gondolkodtunk. Tudom, pert nyertek, de nem mindig a jogászoknak van igazuk. Kása Miklós kitűnő menedzser, de azért nem sodródott adósságba a kórháza, mert ott voltak a nyereséges üzletágak. A betegek érdeke nem csorbult, megteremtettük a feltételeket – állítja Szűcs Erika.

Félúton

A szocialista városvezetéshez tartozó kórház jelenlegi orvos igazgatója, dr. Basler Beáta nem ilyen derűlátó, hiszen egy új szakmát nem lehet a semmiből azonnal megteremteni.

– Három hete vagyok pozícióban, tájékozódom, látom, messze vagyunk még a korszerű tüdőgyógyászattól. A régi épület átalakítása – ahova három éve az ellátás költözött – tavaly befejeződött, de kevés a szakorvosunk, legalább két kollégát kell felvenni, és számos eszközt beszerezni. Bízom benne, hogy hamarosan kiépül a tüdőgyógyászat. Hadd legyek optimista: szerintem az út felén már túl vagyunk – válaszolta a rivális kórház orvosigazgatója, mikor arról faggattuk, mikor kapnak olyan színvonalú ellátást a légzőszervi betegek, amilyet a Szent Ferenc Kórház 2007 tavaszáig biztosított.

A Semmelweis Kórház Tüdőgyógyászati osztályán jelenleg rezidensekkel és a nyugdíjas szakemberekkel együtt hét orvos dolgozik. A megyei intézményben korábban tizenhét orvos felelt a betegekért, de most is több a szakemberük. Miközben a szocialista politikusok csuklás nélkül mondogatják: „megcsináltuk”, „megteremtettük a feltételeket”, a szakma és a betegek keserűen szemlélik a leépült tüdőgyógyászatot.

– Az épület sötét, zord, az étel is csapnivaló. Édesanyám vastag pulóverben is vacog, hideg a kórterem, a zuhanyzókból hideg víz folyik. Szegénykórház. A kezelés is jobb volt odaát – panaszolja Ádám Csaba, akinek édesanyja tüdőgyulladás miatt a Semmelweis Kórházban fekszik. – Másfél éve voltam az új osztály betege, ahol oxigént sem kaptam. A férfiakkal közös mosdót használtunk, az illemhely kilincsén egy férfi/nő feliratú tábla jelezte, ki van éppen benn. A tükrözésre a szomszédba vitték a betegeket. Állítólag fejlett tüdőgyógyászat legközelebb Debrecenben vagy a fővárosban van. Igyekszem szinten tartani magam, megelőző kezeléseken veszek részt, sóterápiára járok. Rég volt komoly rohamom – teszi hozzá J. Tiborné.

A Szent Ferenc Kórház a fideszes többségű megyei önkormányzathoz, a Semmelweis a szocialista városhoz tartozik, a fulladásos rohamokkal küzdő betegek viszont pártszimpátiától függetlenül az életükért küzdenek. A Szent Ferencben rehabilitációra kaptak csak támogatást, de komoly eredményeket értek el a légzőszervi és a reumatológiai betegeknél. Az intézménynek nem csak múltja, jelene is van, de ha nagy a baj, a mentő a városi kórházba rohan: oda, ahol most vannak félúton…

Juhari Andrea