Pásztoréletet bemutató különleges kiállítás nyílt a Füleki várban
Felvidék gyöngye
November 15-éig tekinthető meg a füleki várban a Pásztorélet Nógrádban és Gömörben című időszakos kiállítás, amely a magyar és szlovák pásztorság egyedülálló tárgyi kultúráját mutatja be. A vár Bebek-tornya ugyanakkor izgalmas állandó tárlatokkal is várja a látogatókat az őszi turistaidényben. Az alsó szinten őslénytani bemutató fogad, míg a felsőbb emeleteken helyet kapó kiállítás többek között a török idők végvári küzdelmekkel terhelt évszázadaiba repít vissza.
Történészek szerint a mai füleki kővár helyén már a XII. században is állt egy fából készült erődítmény, amely a tatárjárás pusztító esztendeit is átvészelte. A következő évszázadokban a végvár szinte állandóan a nemzetközi politikai játszmák és hadműveletek kereszttüzében állt. Falait nemcsak magyar királyok és főurak nevében, hanem Habsburg- és török uralkodók parancsára is védték, támadták. Utóbbiak egy véres, sok ezer áldozatot követelő ostrom után 1682-ben robbantották fel.
Az elmúlt évtizedekben zajló felújításoknak köszönhetően azonban az erődítmény ismét életre kelt, a falai között végzett ásatások eredményeként pedig újra átélhetővé válnak a hajdan itt élt elődeink mindennapjai.
Kincsek a föld alól
Kivételes panorámában gyönyörködhetünk a füleki vár ötszintes Bebek-tornyának erkélyszerű kilátójából, ahonnan a lábunk elé terülő felvidéki város épületei fölött egészen a szlovák–magyar határvonalon húzódó Karancs- és Sátor-hegyekig ellátunk, de tiszta időben a somoskői és salgói vár csúcsának sziluettje is kirajzolódik.
– Az első régészeti feltárást a várban Kalmár János, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori munkatársa irányította, akinek 1944-ben folytatott ásatásait a II. világháború szakította félbe – idézi fel a múltat dr. Titton Viktória régész, a füleki vármúzeum igazgatója. – A munkálatok során többek között kerámiacserepeket, kályhacsempéket, szerszámokat, ékszereket, érméket, fegyvereket és megannyi ágyúgolyót találtak. Az 1970-es években az erődítmény rekonstruálása során végzett földmunkálatok idején szintén napvilágra kerültek fontos régészeti leletek, amelyekről azonban semmilyen feljegyzés nem maradt fenn, sorsuk máig ismeretlen, hasonlóan azokhoz a szintén eltűnt tárgyakhoz, amelyeket Somoskő és Divény várának helyreállításakor találtak. A füleki vár felújítása és az ásatások a város önkormányzatának kezdeményezésére 2004-ben immár dokumentáltan folytatódtak, és azóta is majd minden évben zajlanak feltárások. A helyszínen megtalált régészeti leleteket a látogatók a 2008-ban megnyitott füleki vármúzeum Bebek-tornyában tekinthetik meg, amely XVI. századi építtetőjének nevét viseli.
Az utolsó várkapitány
A Bebek-torony történeti tárlata a vár és a város krónikáján vezeti végig a látogatót az első írásos emléktől az erődítmény 1682-es lerombolásáig. A török időket idéző bemutatón korabeli lószerszámok, fegyverek, szablyák, kardok mellett láthatunk egy eredeti, a szigetvári hős Zrínyi Miklóséval megegyező típusú sisakot, amelyből a történettudomány mindössze négy olyan darabot ismer, amelyeket közgyűjteményben helyeztek el: Berlin, Bécs és Budapest mellett egy töredékesebb állapotban megmaradt változatot őriznek Füleken.
– A vár területén folytatott ásatások során kerültek elő az itt bemutatott, főként Nógrádra jellemző középkori fehér kerámiák is, amelyek a tűzbiztonsági okokból városfalon kívülre telepített helyi műhelyből származnak – fejti ki Illés Gábor, a füleki vármúzeum igazgatóhelyettese. – De a régészek további használati tárgyakat, köztük török pipát, tulipán formájú bronz gyertyatartót, kínai porcelántöredékeket és mesterien megmunkált díszes kályhacsempéket is találtak, amelyek bizonyíthatóan a híres besztercebányai kályhaműhelyben készültek.
A tárlaton számos érdekességet megtudhatunk például II. Koháry Istvánról, az erődítmény utolsó kapitányáról is, aki a vár XVII. századi török kézre kerülése és felrobbantása után több mint három évig raboskodott a törökkel szövetkező kuruc vezér Thököly Imre birtokain. Kiszabadulását követően a füleki várkapitány ismét fontos közéleti szereplővé vált, politikai pályája felfelé ívelt, császárhűségének köszönhetően hősi kultusza megerősödött. Később Fülekre is visszatért, hogy ferences kolostort és római katolikus templomot építtessen Szűz Mária tiszteletére, hálából a kuruc fogságból való szabadulásáért. Ő maga I. Lipót Habsburg-uralkodótól grófi rangot és birtokokat kapott, így leszármazottai már az európai és tengerentúli uralkodódinasztiák sarjaival házasodhattak.
Leleményes pásztorok
A Bebek-torony legfelső, ötödik szintjén berendezett Pásztorélet Nógrádban és Gömörben című időszakos kiállítás a határon innen és túl élő pásztorok sokszínű világának mindennapjairól mesél, zömében XIX. századi, illetve XX. század eleji tárgyi emlékek segítségével.
Az 1920 előtti történelmi nógrádi és gömöri magyar, illetve szlovák ajkú pásztorok számára Szent György-naptól, jellemzően Szent Mihály- vagy Demeter-napig, tehát az első tavaszi kihajtástól a szeptember–októberi őszi beterelésig tartott a legeltetési idény.
Illés Gábor, a kiállítás kurátora arról számol be, hogy a csikósok, gulyások, csordások, juhászok, kondások és kanászok általában rendkívül leleményes, kiváló kézügyességgel megáldott emberek és híresen jó fafaragók voltak, de ismerték a bőr megmunkálásának tudományát is. Terelési, hétköznapi használati és reprezentációs eszközeiket, valamint hangszereiket a pásztorbottól az evőeszközökön át a bőrtarisznyáig és furulyáig egyaránt maguk készítették. A legeltetés mellett a fejéshez, a sajtkészítéshez és az állatok gyógyításához is értettek. Tudásuk nemzedékről nemzedékre öröklődött.
Saját csordájuk azonosítására csengőt, illetve kolompot használtak, amiket úgy próbáltak meg összehangolni, hogy a nyájat a csengés hangzása alapján is meg lehessen különböztetni. A sárgaréz-, illetve lemezalapú jelzőeszközök a pásztorélet értékes tárgyainak számítottak, készítésükre mesterek szakosodtak. Gömörben például a Besztercebányai kerülethez tartozó Jolsván, a kézművesség központjában tevékenykedtek.
– A történelmi Magyarországon élő magyar és szlovák pásztorok egy erősen migráló közösség tagjai voltak, akik nemcsak a szomszédos területek, hanem távolabbi régiók, országrészek között is vándoroltak, és ennek az úgynevezett mozgó életformának a nyoma a tárgyi kultúrájukon is megmutatkozik – hangsúlyozza Illés Gábor. – Bár a tárlat anyagában találkozunk jellegzetesen magyar, valamint szlovák pásztortárgyakkal és díszítőtechnikákkal is, a közöttük lévő különbségek a kultúrák folyamatos keveredése következtében nem mindig számottevőek. A felvidéki Losoncon, szlovák megrendelésre készült cifraszűrök például nagy valószínűséggel kevésbé díszítettek, mint a magyarok által használt, gazdagon hímzett Balassagyarmat környékiek, még akkor is, ha a portékát ugyanaz a szűrszabómester varrta. De az eltérések például a hangszerkészítésnél is megfigyelhetők. Míg a szlovák dudák úgynevezett bolhalyuk nélkül készültek, addig a magyar hangszerek dallamsípján bolhalyuk is található, ami további lehetőségeket kínál a hangok módosítására és díszítésére.
A tárlat füleki, losonci, rimaszombati, rozsnyói és balassagyarmati múzeumok együttműködése nyomán jött létre, de a kiállított vitrinekben magángyűjtőktől származó tárgyakat is elhelyeztek.
A Bebek-torony bemutatójával párhuzamosan a füleki városi Honismereti Múzeumban Farkas József fotográfus és dokumentarista tematikailag ide kapcsolódó, Pásztoresztendő című fotókiállítását is megtekinthetik az érdeklődők.
A füleki vár felemelkedése és pusztulása
Az egykori vulkán lekopott bazaltperemére, magas sziklaszirtre épült középkori erődítményről 1242-ből származik a legrégebbi ismert írásos emlék. Titton Viktória tájékoztatása szerint Fülek jelentősége a török időkben, a mohácsi vész utáni évtizedekben erősödött meg látványosan, voltaképpen erre az időszakra, a XVI. század derekára tehető a vár történetének első fénykora is. Bár a település akkori nagy hatalmú földesura, Bebek Ferenc, Gömör vármegye főispánja komoly erőfeszítéseket tett a környék bányavárosait védő, ezért stratégiailag különösen fontos végvár megerősítésére és korszerűsítésére, a töröknek 1554-ben mégis sikerült elfoglalnia az erődítményt, ahonnan csaknem 40 évig sarcolta a környék településeit…
A császári csapatok bevonulását, illetve a muzulmánok kiűzését követően az 1630-as évektől újabb virágkor köszöntött be az immár „töröktől biztonságos” Fülekre, amelyet akkoriban Felvidék gyöngyének neveznek. A távolabbi, veszélyeztetett területekről betelepülő nemesi családoknak köszönhetően gazdasági, kulturális és oktatási fellendülés vette kezdetét: gimnáziumot alapítottak, fejlesztették az ipart, a mesterségeket és a kézművességet is.
Néhány viszonylag békés évtized után azonban a török újra szemet vetett a várra, amelynek sorsa 1682 augusztusában pecsételődött meg végérvényesen. A törökkel szövetséget kötő Thököly Imre kuruc fővezér ekkor támadta meg a II. Koháry István császárhű várkapitány parancsnoksága alatt álló erődítményt. A legfeljebb néhány ezer főt számláló várvédők a végkimerülésig harcolva két hétig tartottak ki a több tízezer főnyi török–kuruc túlerővel szemben, mielőtt megadták magukat. A hatalmas török véráldozatot követelő ostrom után a bosszúszomjas megszállók a vár felrobbantása mellett döntöttek, miközben a város épületei is jórészt megsemmisültek. Így ért véget a füleki vár évszázadokon át tartó kiemelt történelmi szerepe.
A török pusztítás után a várrom hosszú ideig elhagyatottan állt, a lakosság elhordta és építkezésekhez használta az erősség köveit, amit az 1840-es években még a felháborodott Petőfi Sándor is a helyiek szemére vetett.
További képek az alábbi cikkben
Felvidék gyöngye (Képgaléria!)
