A felvidéki magyar szülők mintegy 30 százaléka szlovák iskolába adja gyermekét. Csak egy elképesztő példa a sok közül. II. Rákóczi Ferenc szülőfalujában, a jelentős részben magyarok által lakott Borsiban nincsen magyar iskola. A magyar iskolahálózatot az egész Felvidéken gondok jellemzik, de Dél-Szlovákia nyugati felén még egészen jó a helyzet. A Csallóközben, a Mátyusföldön, a Vág-Garamközén és az Ipoly alsó folyásánál tömbben él a magyarság, és a gazdasági helyzet is valamivel kedvezőbb, mint a keleti vidékeken. Ám a mai Észak-Magyarországgal szomszédos területeken, a magyarság északi peremvidékén minden szempontból rosszabb a helyzet. Dél-Szlovákia keleti felében egyes régiókban a munkanélküliség elképesztően magas, egy sor településen az emberek felének nincsen munkája.

A rozsnyói régióban hivatalosan 30 százalék felett van a munkanélküliség, de ténylegesen 50 százalékról beszélhetünk. Az önkormányzatoknak alig van bevételük, miközben az új szabályozásnak megfelelően az iskolák fenntartására is áldozniuk kell. De miből?

Az szinte már közhelyszámba megy, hogy a csehszlovák időkben többnyire elhanyagolták a magyarlakta vidékeket, eképpen az infrastruktúra meglehetősen fejletlen Dél-Szlovákia nagy részén. Az elmúlt évtizedben is mostohán kezelték ezt a vidéket, nem csoda, hogy a befektetők nagy ívben elkerülték Dél-Szlovákiát, különösen a keleti tájakat. Az idegenforgalom lehetne a kitörési pont, de egyelőre nem az. Pedig gyönyörű ez a vidék, az Isten is arra teremtette, hogy turistaparadicsom legyen.

Nógrád és Gömör vármegye szebbnél szebb vidékeit végigautózva azonban falusi turizmussal csak elvétve találkoztunk. Pedig az önkormányzatoknak szükségük lenne az adóbevételekre, hiszen az új törvények szerint a gyermekek után fejkvótát kapnak az iskolák, s ha ez nem elég – és sok esetben biztos nem lesz elég –, akkor az önkormányzatoknak kell kiegészíteniük a pénzt az iskolák fenntartására, fejlesztésére.

– Az, hogy az önkormányzatokhoz kerültek az iskolák, bizonyos szempontból örvendetes, hiszen az önkormányzatiság a demokrácia egyik alkövetelménye – magyarázza Ambrus Ferenc népművelő, a Rosarium, azaz a Rozsnyói Magyar Közművelődési Intézet igazgatója. – Az viszont óriási baj, hogy a helyi közösségek nem készülhettek fel arra, hogy az iskolák fenntartását átvállalják. Az emberek nagyobbik része egzisztenciális gondokkal küzd vidékünkön, és az önkormányzatoknak is rendkívül nehéz a helyzetük. Ezért lenne nagyon fontos szerepe az oktatásban a magyar szakmai érdekképviseletnek és politikai erőnek. Ám Rozsnyón és vidékén ezek borzasztó gyenge lábakon állnak. A Magyar Koalíció Pártjának helyi szervezetei, illetve képviselői az elmúlt években nem tudták vállalni a magyar oktatásügy képviseletét. Ennek az az oka, hogy az MKP-n belül nem alakítottak ki olyan tagozatokat vagy munkacsoportokat, amelyek az oktatással szakszerűen foglalkozhatnának.

Ugyanakkor immár 10 éve létezik a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Ezt a szakmai szervezetet sok pozitív kezdeményezés jellemzi, ám helyi viszonylatban érdekvédelemmel nem tud foglalkozni. Nem képes összefogni a környékbéli pedagógusokat sem, így nem túlzás azt állítani, hogy a magyar pedagógusok szövetsége Rozsnyón és vidékén alig működik. Ez hihetetlenül nagy baj, hiszen rengeteg feladat lenne a magyar iskolákkal, a magyar oktatással kapcsolatban.

Ambrus Ferenc elmondta, hogy a rozsnyói járásban öt teljes szervezettségű, azaz kilencosztályos és tizenegy négyosztályos magyar elemi iskola működik. De nem elég, hogy a polgármesterek és az önkormányzati képviselők jelentős része felkészületlen, a pedagógusszövetség sem szervez fórumokat, szakmai továbbképzéseket, s nem jelentet meg kiadványokat sem.

– A pedagógus szövetség azt sem döntötte el, hogy érdekvédelmi vagy szakmai szervezet – folytatja Ambrus úr. – A felvidéki magyar oktatásügy helyzetéért a politika és a szakma egyaránt felelőssé tehető, miközben igazi érdekvédelemről nem beszélhetünk. Abban, hogy sok magyar gyermeket szlovák iskolába adnak a szülők, jó néhány tényező szerepet játszik. A feladat tehát az, hogy a magyar iskolát vonzóvá kell tenni. A magyar iskolában tanító magyar pedagógusnak folyamatosan tovább kell magát képeznie, be kell kapcsolódnia települése, járása közművelődési, kulturális, oktatáspolitikai és önkormányzati életébe. Ez azonban egyáltalán nem jellemző. A nem megfelelő szakmai színvonal is az oka annak, hogy nagyon sok magyar gyermek szlovák iskolába jár. Az pedig szintén nem kedvez a felvidéki magyar iskolák jelentős részének, hogy kevés az önkormányzatok pénze. Ugyanis, ha az iskolák a gyermekek után kapott fejkvótából nem tudnak talpon maradni, akkor az önkormányzatoknak kell alányúlniuk. Ez viszont a szegény településeken óriási gondot jelenthet.

– Az iskolák átmeneti helyzetben vannak, idén derül ki, hogyan tovább – veszi át a szót Fábián Edit, a Csemadok Területi Választmányának elnökségi tagja. – Egy évvel ezelőttig még tekintettel voltak arra a központi szervek, hogy mennyi költséget jelentett az iskolában a fűtés, az áram, a telefon és a többi, s mindezek alapján biztosítottak állandó költségvetési keretet az iskoláknak. Tavaly még átmeneti jelleggel ez volt az irányadó, de az idei évtől a tanulók létszáma alapján osztják el a pénzt. Tehát egy-egy gyermek után kapnak majd az iskolák egy meghatározott összeget.

Ambrus Ferenc szerint a következmények kiszámíthatatlanok, és még akár az is elképzelhető, hogy a Rozsnyó környéki kis falvakban bezárják az iskolákat, ha nem lépnek időben a helyi magyar politikai tényezők és szakmai szervezetek.

– Az sem növeli a magyar iskolák presztízsét, hogy egyes iskolákban több képesítés nélküli pedagógus oktat – ecseteli Fábián Edit. – Ez már hosszú évek óta gond. Egy közeli település iskolájában például a pedagógusok 70-80 százaléka képzetlen. Egyszerűen kevés a végzett pedagógus, aki a pályán is marad. Nagy reményekkel tekintünk a komáromi magyar egyetem elé, bár van bennünk némi bizonytalanság ezzel kapcsolatban is, egyrészt a szlovák politikai elitet, másrészt a leendő oktatói gárdát illetően. Ugyanakkor az is szerepet játszik abban, hogy sok magyar szülő szlovák iskolába adja a gyermekét, hogy – a továbbra is előítéletes közegben – a szlovák iskolában végzetteknek nagyobb esélyük van elhelyezkedni. Sokan meg azért nem adják magyar iskolába a gyermeküket, sőt sokan azért nem igényelnek magyarigazolványt, hogy nehogy elveszítsék a munkahelyüket. Ezt sajnos többször tapasztaltuk a magyarigazolványok kiadása kapcsán. Mindezek mellett az egyik legfőbb baj, hogy nincsenek magyar nyelvű szakiskolák és szaktanintézetek. A rozsnyói járásban például nincsenek a magyarországi szakmunkásképzőnek és szakközépiskolának megfelelő magyar nyelvű oktatási intézmények. Arra pedig a legtöbb szülőnek nincs pénze, hogy elküldje a gyermekét egy-két járással odébb magyar nyelvű szakiskolába. Aki viszont szlovák iskolába kerül, az néhány év alatt átformálódhat, és egyáltalán nem biztos, hogy magyar érzésű marad.

Fábián Edit szerint nagyon sok ilyen esetről lehet tudni. A szlovák iskolákat végzett fiatalok inkább kötnek vegyesházasságot, mint azok, akik magyar oktatási intézményekben tanultak. A vegyesházasságokban született gyermekek túlnyomó része pedig a helyi tapasztalatok szerint szlovák identitású lesz.

– De gond van azokban a családokban is, ahol a szülők szlovák iskolába jártak – kesereg Ambrus Ferenc. – Ezek az emberek általában szlovák iskolába adják a csemetéjüket, hiszen így tanultak ők is, és otthon csak a szlovák szaknyelven tudják segíteni a gyermeket a tanulásban.

Fábián Edit úgy véli, hogy a Magyar Koalíció Pártja helyi szervezeteinek jeleznie kellene az országos vezetőség felé, hogy milyen iskolák alapítására lenne szükség, mindemellett helyi szinten kellene megszervezni a magyar nyelvű szakiskolák és szaktanintézetek beindítását, hiszen igény van rájuk. Ám az is gondot jelent, hogy a magyar nyelvű szakiskolákban nem lenne elég pedagógus.

Ambrus Ferenc szerint megannyi oka van annak, hogy a szülők mintegy 30 százaléka szlovák iskolába adja gyermekét, s az is biztos, hogy komoly koncepcióra van szükség a felvidéki magyarság fogyatkozásának a fékezéséhez, illetve megállításához. Egy régió stratégiájáról, hovatovább a magyarság megmaradásáról van szó, ezért a magyar szervezetek képviselőinek rendszeresen kéne találkozniuk, ki kellene dolgozniuk egy cselekvési tervet, különösen az oktatásügyben. Ez azonban jórészt pénzkérdés.

– A különböző magyar szervezetek működnek ugyan, de nincs állandó költségvetésük – magyarázza Fábián Edit. – Az persze jó, ha évente lehet pályázni a szlovák kulturális minisztériumnál, de ez a rendszeres, komoly működéshez édeskevés. A szlovákiai magyarság kulturális és közművelődési szervezetei körülbelül negyedannyit kapnak, mint a hasonló szlovák szervezetek. Szlovákia lakosságának körülbelül 10 százalékát alkotják a magyarok, de a kulturális, közművelődési támogatásoknak jó, ha a 2,5 százalékát kapjuk meg.

– A Magyar Koalíció Pártja öt és fél éve van kormányon, de ezalatt nem tudta elérni, hogy bővüljön a magyar kulturális, közművelődési szervezeteknek járó keret – fejtegeti Ambrus Ferenc. – Ennek az a következménye, hogy a nehéz helyzetből nem tud kikecmeregni a felvidéki magyarság szervezeteinek túlnyomó része. Helyi szinten is megannyi kezdeményezés létezik, de egyik magyar szervezetnek sincs meg a biztos anyagi háttere ahhoz, hogy érdemben tudja végezni a kulturális, közművelődési és oktatáspolitikai munkát. Egyszerűen nincsen pénzük a magyar szervezeteknek, a tagok nagy részének pedig a mindennapi megélhetéssel kell foglalkozni. Tehát nincs pénz és idő sem arra, hogy az adott magyar szervezetek, egyesületek, intézmények például felmérjék a különböző igényeket a szlovákiai magyar oktatásügyben és kidolgozzanak egy komoly cselekvési programot. Mindez végső soron a felvidéki magyar politikai elit hibája. A következmények beláthatatlanok úgy a magyar iskolákra, mint az elvándorlásra nézvést. A szlovákiai magyarság létszámának megfelelő anyagi támogatás hiányában teljesen beszűkülnek a lehetőségeink, különösen errefelé, Dél-Szlovákia középső és keleti területein. Erdélyhez vagy a Délvidékhez képest viszonylag kevesen vándorolnak el, de munkahelyek hiányában a fiatal értelmiségiek jelentős része elmegy Nyugatra.

Ambrus Ferenc úgy gondolja, hogy erős értelmiség nélkül meg vannak számlálva az adott közösség napjai. Azért is kellene az MKP-nek mint kormánytényezőnek kiharcolni a magyar kulturális és közművelődési szervezeteknek a megfelelő támogatást, hogy azok diplomás embereket foglalkoztatva megszervezzék a helyi közösségeket, akár jogsegélyszolgálatot lássanak el, és természetesen segítsenek megtartani, sőt fejleszteni a magyar iskolákat.

– Az biztos, hogy az új helyzetben egész Dél-Szlovákiában, de különösen az Ipolyság és Kassa között fennáll a veszélye annak, hogy bezár néhány magyar iskola az anyagiak miatt – vélekedik Fábián Edit. – Magyar iskola hiányában pedig sok esetben lehet, hogy szlovák iskolába küldik majd a gyermekeket a szülők. Még az is elképzelhető, hogy egy magyar iskolában elég gyermek lesz, így normális fejkvótát kap utánuk az intézmény, de ez a pénz kevés lesz a fenntartásra, a végletesen szegény önkormányzat pedig nem tudja majd kiegészíteni a működéshez, pláne a fejlesztésekhez szükséges pénzösszeget. Arra is fel kell készülni, hogy a fejkvótarendszer miatt az iskolák megpróbálják elcsábítani a gyerekeket, illetve a szülőket. Természetes módon a szlovák nyelvű oktatási intézményeknek is az lesz az érdekük, hogy több gyerek járjon hozzájuk. A konkurenciaharc közepette magyar nyelvű szakiskolák beindítása sem lesz könnyű, pedig nagy szükség lenne rájuk, hogy megálljon, legalábbis lelassuljon az elszlovákosodás. Hamarosan minden egyes régióban kőkemény anyagi kérdésekről lesz szó. A magyarság kitartásán, összefogásán múlik, hogy mennyi iskolát tud majd életben tartani. Ez élethalálharc.

Bizonyos településeken már most látszik, hogy nagy veszélyben van a magyarság. Említettük, hogy a felső-bodrogközi Borsiban, Rákóczi szülőfalujában nincsen magyar iskola, de a Rozsnyó melletti Krasznahorkaváralján is szlovák iskolába járnak a magyar gyermekek. Bizony, az Andrássyak ősi fészke, Krasznahorka büszke vára alatt meglódult a fogyatkozás. Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy a szlovák iskolába járó magyar gyermekek jelentős része veszít az öntudatából, sokan elszlovákosodnak.

Szerencsére, vannak azért pozitív példák is. Ilyen a rozsnyói református egyházi alapiskola – vagy elemi iskola – esete. Mint Tóth Sándor igazgatóhelyettes elmondta, az iskolát hét évvel ezelőtt alapította a rozsnyói református közösség. Az intézmény kilenc évfolyamába 206 gyermek jár Rozsnyóról és közvetlen környékéről, de van olyan gyerek is, aki a 33 kilométerre fekvő Tornaljáról buszozik az iskolába – mindennap!

– A 20-30 kilométerre lakó gyerekek reggel 5 órakor kelnek, és már sötét van, amikor hazaérnek – közli Tóth Sándor. – A szülők és persze gyermekek mégis vállalják a többletterheket, a fáradságot, mert intézményünk híre igen jó. Mindazonáltal a gyermekekkel emberségesen próbálunk bánni, s figyelemmel kísérjük az életkörülményeiket is.

– A nálunk folyó oktatás színvonalát jelzi, hogy tanulóink a helyi és az országos tanulmányi versenyeken szép sikereket érnek el – folytatja Drenkó Zoltán igazgató, református lelkész. – Különösen jelentős eredménynek tartjuk, hogy a reál tantárgyakból rendezett országos versenyeken, tehát szlovákok között előkelő helyen végeznek a gyerekek. De legalább ilyen fontos, hogy az evangélium szellemében próbálunk foglalkozni a gyerekekkel. Talán nem elhanyagolható szempont az sem, hogy vallásra való tekintet nélkül vesszük fel a gyermekeket magyar tannyelvű iskolánkba.

A rozsnyói református elemi iskolát végignézvén felötlik az emberben, hogy valóban második otthona lehet a gyermekeknek. Az intézmény nagyon kellemes helyen, a város felett magasodó domb oldalában fekszik. Az iskola folyosóin nagyságos Rákóczi fejedelmünk domborműve csakúgy megörvendezteti az embert, mint nagy költőink fényképei. Az osztálytermekben pedig az oktatást segítő táblázatok, ábrák mellett a Kárpát-medence tematikus térképei is helyet kaptak. Mindenütt rend és tisztaság uralkodik, a vitrinekben pedig a vidékre jellemző tárgyak láthatók. Nem csoda hát, hogy a színvonalnak és a légkörnek köszönhetően egyre többen jelentkeznek a kilencosztályos református alapiskolába.

Már kicsinek is bizonyul az intézmény, ezért bővíteni kellene, ám az anyagi lehetőségek szűkre szabottak. Az iskola vezetői az állami támogatás mellett segítséget kapnak a magyarországi és a nyugati református egyházaktól, valamint évek óta pályáznak a különböző magyarországi alapítványoknál. A 2001–2002-es tanévben, az előző évekhez hasonlóan, még komoly támogatást kaptak a magyarországi közalapítványoktól, ám tavaly már nem találtak kedvező fogadtatásra.

Hiába, a baloldal hatalomra kerülése a Felvidéken is érezteti hatását. – A jelenlegi magyar kormánynak sokkal kevésbé fontosak a határon túli magyarok, és ezt mi érezzük – hallhatjuk Dél-Szlovákia-szerte.

Palcsó Zsóka, a Rozsnyói Városi Televízió magyar adásának szerkesztő-műsorvezetője elmondta, hogy a budapesti központú Rákóczi Szövetség évekkel ezelőtt elhatározta, hogy megpróbálja meggyőzni a felvidéki magyar szülőket, hogy magyar iskolába adják gyermeküket. A szövetség beiratkozási programjára nagy szükség volt, és ma is nagy szükség lenne, hiszen a hatéves magyar gyermekek mintegy 30 százaléka szlovák iskolában kezdi meg és folytatja tanulmányait. A szülők meggyőzése tehát kulcskérdés. Egy tanszercsomag, az utazási vagy akár az étkezési támogatás eldöntheti, hogy a gyerek magyar iskolába kerül-e. A kezdeményezésnek meg is lett az eredménye, hiszen országos átlagban rendre egy-két százalékkal több szülő adta a gyermekét magyar iskolába, mint az előző években. A Rákóczi Szövetség beiratkozási programja tehát szép reményekre jogosított fel, s ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy 2002-ig az Illyés Közalapítványtól komoly összegeket kapott e célra a szövetség.

Palcsó Zsóka egyébként három éve a beiratkozási program rozsnyói szervezője, s ilyen minőségében mondja: a program egy éve halott. Két évvel ezelőtt még nem hitték volna, hogy a magyarországi kormányváltásnak köszönhetően ilyen radikálisan csökken a keret, amely a szlovákiai magyar szülők meggyőzését lenne hivatott szolgálni. Pedig az idő sürget. A 600 ezres felvidéki magyarság létszáma az elmúlt másfél évtizedben 10-15 százalékkal csökkent: döntő részben a magyar nyelvű iskolák helyzete miatt. Medgyessynek és kormányának nem kell a Felvidék sem. Csak pezsgő legyen, fincsi koktél és román ünnep a Kempinskiben.