Felvidéki remények

– A tavaly őszi előre hozott választások nyomán Robert Fico alakíthatott koalíciós kormányt, nemrég pedig az elnökválasztást korábbi párttársa, szövetségese, Peter Pellegrini nyerte. Miként értékeli az államfőválasztást, amelyen ön is indult?

– Ami a Szövetséget illeti, az volt a legfőbb célunk, hogy megmutassuk magunkat, jelezzük, hogy itt vagyunk mi is, mint magyarok. Sikerült, mert a választás második fordulója előtt naponta szólította meg a magyarokat mindkét versenyben maradt jelölt. A későbbi vesztes, Ivan Korčok aztán az eredmény ismeretében hamar elfelejtett bennünket, egy szó nem sok, annyit sem pazarolt ránk az értékelő beszédében, és azóta sem említi meg a magyarokat. Peter Pellegrini, aki ma már Szlovákia köztársasági elnöke, megköszönte a felvidéki magyar közösségnek a támogatást, hozzátéve, hogy nem feledkezik meg az országban élő kisebbségekről, akik a lakosság 15 százalékát teszik ki. Én negyedikként végeztem a versenyben, volt minisztert, miniszterelnököt is megelőzve. Azt látjuk, hogy a szavazók alapvetően két jelöltre adták le a voksukat, ez azt mutatja, hogy egyre esősebben polarizálódik a szlovák társadalom.

– Amikor a Szövetség arra bátorította a magyarokat a második forduló előtt, hogy szavazzanak Peter Pellegrinire, hazai balliberális körökben elhangzott az is, hogy önök árulók…

– A felvidéki magyarság mindig a jó oldalon állt. Ezt most is megmutattuk. A Szövetség leült tárgyalni Peter Pellegrinivel. Ivan Korčok is megkeresett bennünket, de az élet úgy hozta, hogy Pellegrinivel előbb kerültünk asztalhoz, és akkor Korčok már nem jött el hozzánk. Persze tudtuk, ki ő, milyen lépéseket tett a magyarok ellen. Keresztbe tett a kitelepítettek emléknapjának, a kettős állampolgárság ügyét vakvágányra tolta, és ez történt a kisebbségi törvénnyel is is. Nevéhez fűződik az a négyszáz oldalas protokolláris könyv is, amelyben egyetlenegyszer említik a magyarokat, történetesen háborús bűnösökként.

– Pellegrini milyen benyomást tett önökre?

– Pozitívat. Szóba jött például a felvidéki régió fejlesztése, a Fico-kormány már tett is említésre méltó lépéseket ebben az irányban, Pellegrini ezeket megerősítette. A kettős állampolgárság ügyében viszont nem tudtunk előbbre jutni. Azt mondta, tudatosítja a kormányban, hogy a magyarokat igencsak a foglalkoztatja a probléma, tehát nem lehet lehagyni a napirendről. A beneši dekrétumokról, vagyis a kollektív bűnösség elvéről is beszéltünk, már csak azért is, mert tűrhetetlen hogy ennek jegyében kobozzanak el még ma is földterületeket magyar emberektől. Ez Pellegrini szerint is elfogadhatatlan, úgy véli, rendezni kell a kérdést. Erről már újabban is tárgyaltunk, és egy közös munkacsoport felállításában egyeztünk meg az elnök úrral. És még valami! Jelölhetünk egy tanácsadót Pellegrini mellé, aki a magyarsággal kapcsolatos kérdésekben segíti majd.

– Milyen széles a jogköre Szlovákiában a mindenkori köztársasági elnöknek?

– Korlátozott, mint a legtöbb parlamenti demokráciában, de tudni kell, hogy Pellegrini pártjának, a Hlasnak, vagyis a Hangnak hét minisztere ül a kormányban, és ez már önmagában is komoly erő. Például az oktatási, régiófejlesztési, gazdasági tárca tartozik a Hlashoz, hogy a legfontosabbakat említsem.

– Nem túl szép a menyasszony? Már ami Pellegrini ígéreteit illeti…

– Értem, mire gondol, de nekünk most épp az a feladatunk, hogy ezeket az ígéreteket valóra váltsuk, pontosabban valóra váltassuk a kormánnyal és a köztársasági elnökkel. Azt látjuk, hogy amit eddig ígért a kormány és Peter Pellegrini, azt betartotta. Harminc éve vár a felvidéki magyarság egy korrekt kisebbségi törvényre, végre sínre kell tenni ezt is, ahogy mondtam, van rá ígéret kormányzati szinten is, hát akkor rajta! Az illetékes kormánybiztos már hozzáfogott. Fontos lenne kiépíteni Komárom és Pozsony modern vasúti összeköttetését. Erre is konkrét kormányzati ígéretet kaptunk, a kabinet már rábólintott az elképzelésre. Ez két sínpárt jelent majd.

– Milyen a kapcsolat Robert Fico kormányfő és az új köztársasági elnök között? Valaha egy pártban politizáltak… Fico egyetért a Pellegrini-féle ígéretekkel?

– Az elnök úr azt mondta, mindenről tájékoztatja a koalíciós partnereket. Nyilván ezt tette a kettős állampolgárság ügyében, amelyben nem jutottunk előbbre. Ez igaz, de legalább napirenden tartjuk a kérdést, tárgyalni fogunk róla.

– Miért olyan megoldhatatlan probléma ez?

– Mert csak nekünk, magyaroknak fontos.

– Biztosan? A kettős állampolgárság tilalma szlovák embereknek is gondot jelenhet…

– Olyannyira, hogy közel ötezer ember veszítette el az állampolgárságát a tiltó törvény miatt, és ebből csak ötszáz volt magyar. A Szövetség azt mondja, hogy ez a jogszabály alkotmányellenes. Mert úgy foszt meg valakit az állampolgárságától, hogy az illető ebbe nem egyezik bele. Tehát akaratán kívül történik minden. De ahogy mondtam, igazából mi tartjuk ébren ezt a témát.

– A magyarokhoz vagy talán minden szlovákiai kisebbséghez való nyitottabb kormányzati hozzáállás az új stílusú szlovák–magyar kapcsolatoknak köszönhető? Vagy valamilyen politikai spekuláció áll mögötte?

– Többtényezős történetről van szó. Igen, jó a két állam kapcsolata, és nagyon örül ennek a felvidéki magyarság. A magyarok azt akarják, hogy Magyarország sikeres legyen, mert a nemzet részének érzik magukat, de éppígy akarják Szlovákia sikerességét is, mert itt élnek, ebben az országban. Különösen pozitív jelenségnek tekintjük, hogy jó kapcsolatot ápol a két kormányfő. És hát persze lassan mindenkiben tudatosodik, hogy egymásra van utalva a két nemzet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy lakosságát tekintve két kisebb ország. Csak közösen érhetünk el eredményeket. Itt a visegrádi szövetség kérdése. Ez a tömörülés az unió lakosságának több mint tíz százalékát teszi ki. A V4 nagyon komoly eredményekre lenne képes, ha jól működne. Nem értem például a cseh álláspontot. Igen, adott kérdésekben lehet eltérés a visegrádiak álláspontja között, de nem ezeket kellene feszegetni, hanem azt erősíteni, amiben egyetértenek. Ez nagyon sokat jelentene a térségnek. Például az ukrajnai gabonadömpinggel szembeni fellépésben, az érintett gazdatársadalmak megtartásában.

– Az ukrajnai háború ügyében viszont nagy súllyal esnek latba az álláspontbeli különbségek. Szlovákia is békepárti, bár legutóbb már úgy nyilatkozott Robert Fico, hogy nem zárkóznak el a fegyverszállítástól, de csak üzleti alapon. Előállhat olyan helyzet, hogy Szlovákiát valamivel, például energetikai nyomásgyakorlással háborúellenes álláspontja megváltoztatására kényszerítsék?

– Erre csak az állam vezetői tudnának válaszolni. Egy biztos, a köztársaságielnök-választás eredménye azt mutatja, hogy az emberek nagy többsége békét, biztonságot és nyugalmat akar. Peter Pellegrini ezért győzte le nagy fölénnyel Ivan Korčokot. A többség elutasítja a fegyverek, katonák küldését, hiszen az csak meghosszabbítja a háborút. Mi, a Szövetség ugyanígy egyértelműen a béke pártján állunk, ezt hangsúlyozzuk is az európai parlamenti választási kampányunkban.

– Lehet újra képviselője a felvidéki magyarságnak az Európai Parlamentben?

– Látjuk, hogy az őshonos kisebbségek esetében közel sem annyira következetes az unió, mint ahogy hittük a belépésünk idején. Látjuk azt is, hogy az EU nem az a szervezet, amelyről álmodoztunk a csatlakozásunk előtt. Az őshonos kisebbségek problematikája egyáltalán nem jelenik meg az unió jogrendszerében, kifejezetten eltolják maguktól. Öt évvel ezelőtt nem egészen négyszáz szavazaton múlott, hogy bekerüljünk az EP-be, úgy, hogy akkor három magyar párt is indult a választáson. Akkor összesen ötvenezer szavazatra lett volna szükségünk, most, az államfőválasztáson több mint hatvanezret kaptunk. Ezúttal csak a Szövetség van színen a magyar politikai erők közül, és azon vagyunk, hogy feltornázzuk a felvidéki magyarok részvételi arányát az EP-választáson. Ha visszaszerezzük a mandátumunkat, az az egyetemes magyarságot is erősíti.

– Hány választókorú magyar él Felvidéken, és milyen a szavazókedvük?

– Sajnos alacsonyabb, mint az országos átlag. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy eddig alapvetően két magyar párt indult a választásokon, és az emberek azt mondák, ha ti, mint politikusok, nem tudtok megegyezni, akkor miért én döntsek köztetek? Nagyjából 300 ezer szavazókorú magyar él itt, ebből kell minél több embert mozgósítanunk.

– Milyen stratégia szerint folytatják a magyar egység visszaépítését?

– Ebből a szempontból is nagyon fontos mérföldkő lesz az európai parlamenti választás, amire nálunk az anyaországi időpontnál egy nappal korábban, június 8-án kerül sor. Nagyon fontos, hogy visszaszerezzük a brüsszeli képviseletet, szerintem ez teljesíthető feladat, utána pedig, hacsak nem lesz megint előre hozott választás, két és fél évig építkezhetünk, készülve a következő parlamenti megmérettetésre. Kapcsolatokat építettünk a köztársasági elnökkel és a kormánnyal, a régiókban az önkormányzati tisztségviselőink eredményeket tudnak felmutatni, mindez alapot adhat arra, hogy végre a pozsonyi parlamentbe is visszakapaszkodjunk. Továbbra is gyűjtőpártként kell működnünk, kerülve az ideológiai megosztottságot, és rengeteg szívós terepmunkát kell elvégeznünk. A szlovák állam összlakosságának 8,5 százalékát teszik ki a magyarok, ebben kell hogy legyen annyi erő, hogy megugorjuk a parlamenti küszöböt.

– Segíthet ebben a tavaly óta Dunaszerdahelyen is működő Mathias Corvinus Collegium?

– Feltétlenül. Nagyon fontos volt a felvidéki magyar jövő tekintetében az MCC megjelenése, különösen azért, mert jelentős kapcsolódási pont lehet a fiatalokhoz. Az ő megszólításukra nekünk is különösen nagy hangsúlyt kell helyezni. Ha már itt tartunk, a nyílt párbeszéd jegyében Tomáš Drucker oktatási miniszterrel is tárgyaltam, arra hívtam fel a figyelmét, hogy sokkal több lehetőség van a komáromi Selye János Egyetemen felhalmozott szellemi tőke kiaknázása terén. A nyár végén folytatjuk a beszélgetést erről is és közoktatási ügyekről is, egyebek mellett a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatásának szükségességéről.

– Ezt a magyar kérést az egyes trianoni utódállamok többségi nemzete általában nem érti. Drucker miniszter úrban van fogadókészség a fölvetésre?

– Érdeklődés van, egyelőre így fogalmaznék. A szlovákság sem igazán érti, hogy miért fontos ez. Nemrég egy televíziós vitaműsorban fejtettem ki, hogy amikor egy gyerek otthon, a baráti körében és még az iskolában is magyarul beszél, és szlovák szót kizárólag a tanórán hall, akkor nem várható el tőle, hogy megértsen egy szlovák nyelvű szabad verset vagy tudományos jellegű szövegeket. Amikor az elsős gyerekem egyik nap hazajött az iskolából, és kérdeztem tőle, hogy mit tanultak aznap, azt mondta, hogy a kakastaréj szlovák megfelelőjét, miközben tejet, kenyeret nem tud kérni szlovákul. A nyelvi alapok hiányoznak, és ezt nem lehet felróni nekik, hiszen mi sem természetesebb, mint hogy a magyar gyerekek magyar nyelvi környezetben szocializálódjanak. A szlovák nyelv idegen nyelvként oktatásának törvényes akadálya nincs, a módszertan viszont hiányzik. Annak örülünk, hogy néhány iskolában már kezdik bevezetni ezt a megközelítést.

– Irodája falán függ a mártírsorsú gróf Esterházy János portréja. Mit jelent ő ma a felvidéki magyarságnak, és mit tud róla a szlovákság?

– Az a helyzet, hogy mi ismerjük a szlovákokat, de ők nem ismernek minket: nem ismerik a költőinket, az íróinkat, nem tanulják a közös történelmünket, nem tudnak az 1945 utáni deportálásokról, amit ők ráadásul a két ország közti megegyezés alapján történt lakosságcsereként emlegetnek. Ugyanígy nem ismerik Esterházy János munkásságát, sorsát, továbbra is megosztó személyiségnek vélik, holott épp ellenkezőleg, nincs nála jobb szimbóluma szlovákok és magyarok gyümölcsöző együttélésének. Nemcsak a felvidéki magyarok és az üldözött zsidók mellett állt ki, hanem a magyarországi szlovákok jogainak védelmében is felszólalt. Lengyel családi kapcsolataira is tekintettel az ő személye kifejezetten a visegrádi együttműködés jelképe lehetne.

– A választási adatokból kitűnik, hogy egyre több magyar szavaz szlovák pártokra, de szavaznak-e szlovákok a Szövetségre mint magyar pártra?

– Elenyésző esetben, legfeljebb nagyon közeli ismeretség, barátság esetén. Ez megváltoztatható, de idő kell hozzá. Ugyanakkor nem lehetetlen feladat megszólítani őket, az egységes Magyar Koalíció Pártja 2002-ben és 2006-ban is 11 százalék fölött teljesített a parlamenti választásokon, ami azt jelenti, hogy szlovákok is szavaztak rá, nyilvánvalóan azért, mert a déli régiókban élők érezték ennek jótékony hatásait a fejlesztési források elosztásában. Aztán kettészakították a pártot, így a források a parlamenti jelenlétünk elvesztése óta jórészt elapadtak… Ez is azt mutatja, hogy fontos a magyar jelenlét a pozsonyi parlamentben, és ha megkerülhetetlen tényezővé tudunk válni, akkor van esélyünk szlovák szavazókat is megszólítani.

– Végül is a Bugár-féle Most – Híd vegyes párt is ezzel próbálkozott…

– Az más helyzet, más megközelítés volt. Megkaptuk persze, hogy a Híd ott volt Ficóval egykori kormánykoalíciójában, mi pedig most Pellegrini mellett tettük le a voksunkat. Csakhogy van itt egy alapvető különbség! A Híd ugyanis feladta az etnikai politizálást, mi viszont ragaszkodunk hozzá, és ehhez keresünk lehetséges partnereket. A mi problémáink csak nekünk fontosak, ezért ki kell tartanunk az etnikai szerveződés mellett, ennek nincs alternatívája.