Nem mind arany, ami fénylik, tartja a népi bölcsesség. Ami viszont nem fénylik, hanem büdös, az kifejezetten gyanús. Miként a Szabad Demokraták Szövetsége. A liberális párt mindig is előszeretettel kérkedett légből kapott tisztakezűségével, olyannyira, hogy ifjú feltörekvői hat-hét esztendővel ezelőtt izgatottan loholtak a fújtatva tolvajbandázó Kuncze Gábor akkori pártelnök nyomában Lop-Stop feliratú táblákkal kezükben (merthogy páratlan szellemi képességeikhez és megkérdőjelezhetetlen üvegzsebűségükhöz ragyogó humor is társul).

Később aztán kiderült, hogy a liberálisok jobban kedvelik a minden korlátozást feloldó táblákat. Ennek megfelelően életellenes ferdültségeket felkaroló főtevékenységüket a közjavak hol törvényes, hol durván jogsértő megdézsmálásával is színesítik. Íme néhány ügy, a teljesség igénye nélkül.

A legfrissebb eset, melyről a Demokrata a múlt héten részletesen beszámolt, a főváros hetedik kerületét bolygatta fel.

Történt pedig, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség őrizetbe vette Gál György SZDSZ-es önkormányzati képviselőt, kit különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettével és más bűncselekményekkel gyanúsítanak. A nyomozó hatóság feltételezése szerint a liberális városatya, aki az SZDSZ budapesti VII. kerületi szervezetének honlapján olvasható életrajza szerint „sikeres vállalkozóként, hobbiból kapcsolódott be a politikába”, nyolc önkormányzati tulajdonú ingatlan áron aluli értékesítésében vett részt. Az általános iskolai végzettségű hobbi-politikus villanyszerelő kerületi képviselősködése nyomán szert tett egy-két nyaralóra, néhány házra és lakásra, nejét ezüst színű Mercedessel, önmagát pedig egy vadonatúj Jaguárral lepte meg, hirdetve ezzel, hogy egy virtigli liberálistól távol áll az aszketizmus. Az ingatlaneladásokat tárgyaló üléseket egyébiránt Hunvald György szocialista polgármester vezette, aki azonban fölöttébb szórakozott ember, mert nem tud semmiről, sőt erősen meglepődött, s legfőképpen nem nyilatkozik, míg az ügy le nem zárul.

Ugyancsak törvénysértéssel gyanúsítják a bűnüldöző szervek az erzsébetvárosi képviselő névrokonát, Gál Istvánt. Ő jelenleg Hajdú-Bihar megye közgyűlésének SZDSZ-frakciójában ügyködik. A megyei rendőr-főkapitányság vélelme szerint az előző választási időszakban Balmazújváros polgármestereként hűtlen kezelést követett el az SZDSZ-es politikus. A hajdúsági város 2004-ben nagyszabású szennyvízcsatorna-építésbe fogott, melyhez 1,2 milliárd forint célzott támogatást szavazott meg az Országgyűlés. A beruházás megvalósítását az Állami Számvevőszék ellenőrizte, s 2006. május 31-én kiállított jelentésében több szabálytalanságot, törvénysértést jelzett.

Az összefoglalóban egyebek mellett az olvasható, hogy olyan személyek is kaptak közműfejlesztési támogatást, akik „a rendeletben feltételként megfogalmazott kérelmet nem adtak be”. Vagyis a közismert vicc csattanóját megfordítva, járni ugyan nem járt, de annál inkább jutott némelyeknek.

Van ez így. A számvevőszéki ellenőrök viszont nem értették a viccet, s a pannonpuma-szöktetés egyik felelőseként történetesen Gál Istvánt nevezték meg. Később arra is fény derült, hogy a Balmazújvárosi Víziközmű Társulat elfelejtett átutalni néhány millió forintot a város számlájára. Mit ad isten, a vizes cég élén akkoriban éppen Gál István állott. Némi turpisság volt fölfedezhető a szennyvízberuházáshoz kapcsolódó úthelyreállítás ügyében is, ebben az esetben a valóságos értéknél pár tízmillióval nagyobb lett a végösszeg, ami kétségtelenül nem szép dolog. Tréfás mellékszál, hogy az országgyűlési képviselőségre is pályázó Gál Istvánt 2006-ban maga Kuncze Gábor ajánlotta a választók jóindulatába, imígyen: „Az Ön képviselőjelöltje hosszú évek során bebizonyította, hogy a közösség érdekeinek megbízható érvényesítője.” A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársainak azonban a jelek szerint ugyancsak nincs humoruk.

Adócsalásért és magánokirat-hamisításért egy év nyolc hónap börtönbüntetést kapott három évre felfüggesztve Rácz József, a Zala megyei Gelse SZDSZ-es polgármestere. A liberális politikus 2002 és 2004 között – tán a jóléti rendszerváltozás sajátos értelmezéseként – olyan alvállalkozói számlákat jegyzett be azóta felszámolás alá került Gihon 97 Kft. nevű cége könyvelésébe, melyek mögött nem voltak valós teljesítések. A trükkös SZDSZ-es ezek áfáját, mintegy 18 millió forintot levonta a befizetendő adóból. Rácz úr vélhetően közmegbecsülésnek örvend az SZDSZ-ben, hiszen Kuncze Gábor 2006 januárjában emlékplakettel tüntette ki azon liberális települési elöljárókkal együtt, kik akkor már tizenötödik éve boldogították lakóhelyük népét.

Kuncze, úgy látszik, vonzódik a zűrös egyénekhez. A hosszabb emlékezetűeknek földerenghet azon örök érvényű fénykép, melyen az SZDSZ volt elnöke – úgy is, mint a Horn-kormány belügyminisztere – derűsen kapaszkodik egy labdába az azóta alvilági leszámolás keretében elhalálozott Prisztás Józseffel együtt. Ami persze nem bűncselekmény, viszont e világi körülmények között értelmezhetetlenné teszi a Lop-Stop-táblákat.

S ha már Horn Gyula szóba került, Medgyessy Péter föntebb említett kőbe vésendő tőmondata akár az ő száját is elhagyhatta volna. Vagy netán erre gondolt, amikor így fakadt ki: „Ami itt van, az nem közbiztonság!”

Akárhogy is, a liberálisok ügyei végigkísérik az SZDSZ történetét. Igaz, számos esetben a betű szerinti jogszabályokat betartva jutottak támogatásokhoz, megrendelésekhez a párt politikusai, netán családtagjaik, ismerőseik. Az élelmes balliberálisok ugyanis bevezették a honi közéleti nyelvbe a „lehet, hogy nem erkölcsös, de törvényes” fogalmát, ily módon mentesítve önmagukat a tisztesség nyűge alól.

Ekként utazhatott önfeledten Demszky Gábor a közpénzből működő Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalattól piaci ár alatt bérelt terepjáróval a mesés Isztriára. E fincsi nyaralásról később maga a világvárosi főpolgármester így vélekedett: „Azt a látszatot keltettem, mintha dzsentri típusú, nagyuras allűrökkel rendelkező politikus volnék.”

Rossz hírünk van, a helyzet ennél sokkal rosszabb. Míg egyesek olcsó közterepjáróval furikáznak, mások a borászatba ártják bele magukat. Így tett Wekler Ferenc korábbi SZDSZ-es politikus, az Országgyűlés volt alelnöke is. Mint hozzáértők mondják megtermelt nedűi ismeretében, kevés sikerrel. Pedig az alkotás folyamatához minden feltétel adott számára. Családi érdekeltségű cégei ugyanis mintegy 270 millió forintra pályáztak sikeresen különböző állami forrásoknál szőlőtelepítésre, illetve gépvásárlásra.

Wekler bizony a szerencse kegyeltje, hiszen mindemellett Mórágy községet, ahol a jelenleg Mecseknádasd független polgármestereként ténykedő egykori SZDSZ-es politikus előrelátóan gondolva öreg napjaira, birtokát építgeti, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2004 nyarán rendelettel leválasztotta a tolnai borvidékről és a szekszárdihoz csatolta. 2006 májusában pedig a mobil szennyvíztisztítók kifejlesztésében is kipróbálhatta magát a Wekler-család egyik cége, miután a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács döntése alapján 23 millió forintot kapott erre. Apró petty a máskülönben idilli képen, hogy akkoriban maga a politikus is tagja volt a testületnek, sőt néhány hónappal később egészen a jeles tanácselnöki székéig vitte, melyről végül tavaly novemberben mondott le némi unszolásra.

Burokban születhetett Szalainé Kuncze Magdolna (a volt pártelnök testvére) is, kinek tankönyvkiadó cége Magyar Bálint minisztersége idején állami megrendelést teljesíthetett. Ugyancsak Magyar Bálint miniszterkedése során esett meg az a különös eset, hogy a tárca több munkatársa „kellemes és kötetlen” hétvégét töltött el Balatonkenesén az Elender Kft. vendégeként.

Illetlen egyének jellemző módon azzal hozakodtak elő akkor, hogy a cég a minisztérium által véghezvitt Sulinet-program fővállalkozója volt. További érdekesség, hogy az Elender Kft. vezetőjét 2000-ig Kóka Jánosnak hívták. Jó lehet őt ismerni, hiszen hogy, hogy nem, Kóka egy másik volt cége, a Meditcom Orvosi Informatikai és Szolgáltató Kft. az egészségügyi reformnak nevezett folyamatnak lett nyertese, e társaság értékesítette ugyanis a rövid életű vizitdíj-automaták szoftverét.

Hosszan sorolhatnánk a Lop-Stop-jeligés ügyeket, helyhiány okán azonban ezúttal itt berekesztjük a listát. Vélhetően ennyiből is világos, olyanok ők, mint egy nagy család. Időnként ugyan összevesznek, elnökválasztások idején néha csalnak, de aztán kibékülnek, s végül közösen megünneplik az SZDSZ születésnapját. Az önmagasztaló összejövetelnek egyébként a Fényes buli címet adták. Mi tagadás, az elmúlt húsz év nekik az volt.

Ágoston Balázs