Az október 11-én átadott hét műemlék jellegű lámpa megjelenésében az 1931-ben gyártott gázlámpák hű másai, azonban belsejükben a legmodernebb technológiát rejtik.

Budapesten először 1856. december 23-án gyulladtak ki a légszeszlámpák, az év végére 838 utcai gázlámpa égett a városban. A gyors ütemű fejlődésnek köszönhetően 1885-re a gázlángok száma meghaladta a százezret, míg 1902-re a háromszázezret. A közvilágítás működéséhez nem csak a vezetékek és lámpák karbantartására volt szükség, hanem mindennap meg kellett gyújtani, majd el is kellett oltani a lámpákat. Ezt a lámpagyújtogatók végezték, akik ugyanolyan jellegzetes alakjai voltak a korabeli utcaképnek mint az újságárus rikkancsok vagy a különböző árusok.

Bár hosszú ideig a gázvilágítás volt a közvilágítás fő módja, sosem vált kizárólagossá, legnagyobb vetélytársa a villamos világítás volt. Az elektromos világítás elterjedését 1881-ig korlátozta az Általános Osztrák Légszesz társulat világítási monopóliuma, de később már párhuzamosan működött a két technológia és nem csak az alternatív, hanem az együttes használat is elterjedt. A századfordulón népszerűek voltak az olyan kétkarú lámpák, amelyeken egy keresztrúdra felül két gázlámpát, alul két villanylámpát szereltek. A történelem viharai azonban a gázüzemű lámpákat sem kímélték, így napjainkra alig néhány képviselő maradt ezekből az egykor oly jellegzetes, városképet meghatározó tárgyakból.

Mint hazánk egyik legnagyobb múltra visszatekintő közmű cége, a Fővárosi Gázművek Zrt. a legújabb, leginnovatívabb földgáz alapú technológiák meghonosítása és elterjesztése mellett kiemelt figyelmet fordít a gázszolgáltatás tárgyi emlékeinek megőrzésére is.

E törekvés jegyében valósult meg az az együttműködés, amely eredményeként 2010. őszétől ismét földgázüzemű lámpák fénye alatt sétálhatnak a Fővárosi Állatkert látogatói.

A FŐGÁZ vezérigazgatója, Dr. Bakonyi Tibor és a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, Prof. dr. Persányi Miklós által átadott hét gázlámpa megjelenésében a gázvilágítás fénykorát, a 30-as évek korszakát idézi, hiszen teljesen azonosak a kőbányai Magyar Fém és Lámpagyár által 1931-ben gyártott lámpákkal, azonban belsejük a mai kor elvárásainak megfelelő legmodernebb technikát rejtik. A FŐGÁZ feladata nem ért véget a lámpák átadásával, hiszen karbantartásukról és a működésükhöz szükség földgáz biztosításáról is a társaság gondoskodik.

A most átadott hét gázlámpával a Fővárosi Állat- és Növénykert területén nyolc, míg Budapest-szerte száztizenhat gázlámpa szórja esténként fényét.

A műemléki hűségű gázlámpák az Állatkert főkapujától a Pálmaház felé vezető sétányon kerültek felállításra. Ezen az útvonalon van ugyanis a leginkább szükség az éjszakai világításra. Az Állatkert ugyan éjszaka rendszerint zárva tart, de például a nyáresti koncerteken, és számos más különleges esti rendezvényen a kertet behálózó sétányok közül éppen ezt a szakaszt használja leggyakrabban a látogató közönség. A sétaútnak a tó partján futó festői szakaszát Nadler sétánynak is nevezik, mivel mai formáját az 1930-as évek elején, Nadler Herbert igazgatóságának idején nyerte el. A tóparti sétány tehát éppen azokban az években készült el, amikor a most felállításra kerülő műemléki kandeláberek eredetijét is gyártották.