Fiatal férfiak inváziója
A tömeges migráció miatt felborulhat a nemek aránya Európában – mondja Tamási Erzsébet kriminológus.A tömeges migráció miatt felborulhat a nemek aránya Európában – mondja Tamási Erzsébet kriminológus. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának oktatója a bevándorlók agressziójának okairól, a migráció okozta frusztrációkról, és többek között a liberális svéd menekültpolitika katasztrofális következményeiről is beszélt a Magyar Demokratának.
– Verekedés, gyilkosság, terrorcselekmények, nemi erőszakok sorozata követi a migránsok útját Európa-szerte. Minek tudható be ez az európai szemmel is szokatlanul agresszív magatartás?
– Messziről kell kezdenünk. Az, hogy egy adott társadalomban milyen a férfiak és nők aránya, a megélhetés, a jólét és az együttélés minősége szempontjából is fontos tényező. Jelenleg a világon több férfi születik, mint nő – 105:100 az arány a férfiak javára – ám a várható élettartamban a férfiak rendkívül lemaradnak. Ennek oka többek között a férfiak általános kockázatvállaló életformájában keresendő. A fejlett országok többségében viszont kevesebb férfi él, mint nő. Csakhogy az elmúlt húsz évben, de különösen az utóbbi öt évben az összes európai országban fokozatosan csökken a különbség a nemek száma között. Ennek oka a bevándorlás, nem pedig az, hogy több fiúgyermek született. Svédországban például a bevándorlók miatt a férfiak és a nők egymás közötti aránya ma már jóval meghaladja a Kína és India veszélyhelyzetet mutató, hasonló arányát. A probléma az, hogy a bevándorlók között rendkívül nagy a huszonéves fiatal, nőtlen férfiak száma, akik nem tudnak megnősülni, családot alapítani. Életük ezért gyakran válik céltalanná, nincsenek lekötve sem, az energiáik valahol helyet keresnek maguknak. Ezzel együtt bekerülnek egy idegen kultúrába, ahol nem ismerik a nyelvet, a szokásokat, és ettől frusztráltak lesznek. Ennek pedig egyenes következménye az agresszív magatartás, amit – ha nincs meg a biztos megélhetés és a normális élethez szükséges lehetőségek – a műveltségük, iskolázottságuk sem ellensúlyoz. A fiatal férfiak gyakran olyan környezetből érkeznek, amelyben az agresszió napi természetességgel működik, viszont nagyon szigorú a rend. A teljesen más kultúrközegből érkező férfiak tömege más közösségi szokásoknak, más agressziós szintnek a képviselői, s ennek megfelelően fognak fellépni az új közösségben. Ennek a következménye, amit most elszórtan látunk, és nincs okunk feltételezni, hogy a folyamat megállna.
– Ahogy Svédországban sem, ahol a dolog odáig fajult, hogy „a svéd társadalomban elharapózó, súlyos iszlamofóbia” elleni fellépésért már egyes szervezetek állami támogatást is kapnak.
– Svédországban 1975 és 2014 között 1472 százalékkal nőtt a nemi erőszak előfordulása, az erőszaktevők 77,6 százaléka pedig bizonyítottan bevándorló. Míg 1975-ben 421 fő volt a nemi erőszak elkövetéséért letartóztatottak száma, 2014-ben már 6620 fő. Olyan magas nemierőszak-arány, mint amilyen Svédországban van, sehol máshol nincs a világon, és nincs a földön még egy ország, ahol ezt így elhallgatnák. Az országba egyébként 2015-ben 18 615 kamaszkorú fiú bevándorló érkezett, és 2555 hasonló korú lány. A teljes népesség arányában ugyanakkor 121 919 fiú van, és 99 079 lány ugyanabban a korosztályban. A korosztályos 123:100-as arány a fiatal fiúk javára elképesztő szám, ilyen még Kínában sincs, ott 117:100 az arány a korcsoportban. Ezért borítékolható a konfliktus, hiszen egyedülálló, csapatban érkező, családi háttér és társadalmi szabályok szigora nélkül élő gyerekek érkeznek egy olyan világba, ahol úgy látják, mindent szabad. Svédországban a tavaly óta bevándoroltak 71 százaléka férfi, 21 százaléka pedig kísérő nélküli fiatalkorú, akikről azt sem tudjuk, hány évesek, mert másnak mondják magukat, egyértelműen a számukra biztosított különleges kedvezmények miatt. Azokat a vizsgálatokat pedig, amelyekkel ki lehetne deríteni az életkorukat, különböző okokból nem engedélyezik. Pedig fontos lenne, mert a kísérő nélkülieknél megdöbbentően magas, 11:1-hez az arány a fiúk javára. Jelenleg naponta 90 kísérő nélküli fiatal férfi, és mindösszesen nyolc lány érkezik Svédországba. Hivatalos svéd jelentés szerint az elmúlt évben 11 007 főt utasítottak ki az országból bűncselekmények elkövetése miatt. Amúgy 30 000 elutasított és kiutasított menedékkérő tűnt el nyomtalanul az országban. Elgondolkodtató adat, hogy 1970-ben 500 főt utasítottak ki, 2004-ben 1074-et és 2014-ben már csak 644 embert.
– Döbbenetes. Svédország nem érzi a veszélyt?
– A svéd statisztikákban nincs olyan rubrika, hogy etnikum, ezért nehéz a dolga a tudósoknak is. Valamit azért éreznek: 2003-ban a kutatók azt jósolták, hogy 2050-re haladhatja majd meg a férfiak száma a nőkét, ami sokkal hamarabb, 2016-ra következett be. A két nem számarányának különbsége, a férfiak számának növekedése szinte valamennyi nyugat-európai országban megfigyelhető, de különösen Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában emelkedik rohamosan.
– Csakhogy ahol nem ilyen a demográfiai arány, ott is előfordul az erőszak.
– Valóban, és ennek több oka is van. Az egyik probléma a munkanélküliség. A férfiidentitás alapja ugyanis az aktív tevékenység, a munka és a pénzkeresés. A másik a házasság és apaság, a szex hiánya pedig frusztrációt okoz. A bevándorló, menekült férfiak férfiasságfelfogásának döntő eleme a bátorság, a harciasság, saját közösségük, vallásuk védelme. Ha új közösségbe kerülnek, akkor is saját szabályaik a mérvadóak számukra. Ráadásul az új rendet nem ismerik, vagy neveltetésükkel, világfogásukkal és szabályaikkal nem tudják összeegyeztetni, s ilyenkor láthatóan agresszióval vagy más önvédő magatartással reagálnak. Nem minden veszély nélküli, hogy egyszerre és nagy létszámú csoportokban érkeznek, és nem véletlen, hiszen egymás támogatására, hasonló gondolkodású társakra van szükségük.
– Ha már arányszámok. A nemek arányának tekintetében mit lehet tudni Kelet-Európáról?
– A volt Szovjetunió területén lévő országok más értelemben állnak rosszul. Oroszországban például 84 férfira 100 nő jut. A fiatal orosz lányok magasan képzettek, és keresik a férfiakat, csakhogy az elmúlt egy évszázad háborúi, valamint az elsősorban férfiakra jellemző alkoholizmus súlyosan befolyásolta a nemek arányának eltolódását a nők javára. Ez oda vezetett, hogy az orosz nők átlagosan 12 évvel élnek tovább, mint a férfiak. Ez a legnagyobb ilyen különbség az egész világon.
– Visszatérve a migrációra. Vajon lehet-e úgy szabályozni a bevándorlást, hogy a nők és férfiak aránya ne boruljon fel?
– Vannak próbálkozások. Például úgy, ahogy Kanada csinálja. A liberális Justin Trudeau kormánya a párizsi merényletek hatására alaposan mérlegelte a biztonsági kockázatokat, és úgy döntött, hogy Kanadába csak az egyedülálló nőket, női kísérettel érkező gyerekeket és a homoszexuálisokat engedi be. Egyedülálló férfiak nem számíthatnak menekültstátuszra. A kormány döntése hamar kiverte a biztosítékot a különböző jogvédő szervezeteknél. Hogy ez most jó vagy sem? Nem lehet tudni. Kényszermegoldásról van szó, mert nem lehet mindenkit befogadni.
– Egyesek szerint viszont az ide érkező fiatal férfiaknak az egyre nagyobb számban jelentkező egyedülálló európai nők örülhetnek a legjobban, akik így több férfi közül válogathatnak.
– Csakhogy a valóság mást mutat, a nők ugyanis általában „felfelé” házasodnak. Fejlett világunkban a nőknek magasabb az iskolai végzettsége, mint a férfiaknak, ebből következően a nők a magasabb iskolai végzettségű, magasabb státusú férfiakat preferálják. A menekültek döntő többségére nem ez a jellemző. De a házasság kérdése csak az egyik probléma. Egy felmérés szerint a nyugat-európai szülőképes nők 42 százalékának 40 éves koráig nincs gyereke és nem is akar vállalni. És ez nem sok jót jelent a jövőre nézve.
– Borúlátó jóslat. Mégis, ön szerint mi lesz a sorsa Európának, ha a tömeges bevándorlás folytatódik?
– A következmények valóban aggodalomra adhatnak okot. Kérdés, hogy miként és hol vezeti le felesleges energiáit az a több millió frusztrált pakisztáni, afgán, nepáli, szír férfi, aki már most itt van. Pillanatnyilag úgy tűnik, nincs megnyugtató válaszunk…
Takó Szabolcs
Fotók: Vermes Tibor/Demokrata
Demokrata, 32. szám, 2016. augusztus 10.