Hirdetés

A választási korhatár leszállításának ötlete nem új keletű nálunk sem, korábban is kampánytémája volt a Jobbiknak és az LMP-nek, újabban pedig a Momentum is szorgalmazza, hogy aki a 2022-es országgyűlési választáson már szavazhat, az ellenzéki előválasztáson is leadhassa voksát. Szilágyi György, a Jobbik ország­gyűlési képviselője szerint a mai 16 évesek már fiatal felnőttek, akik „nagyon sok információval rendelkeznek, és felelősségteljesen tudnak dönteni a világról, a hazájukról”.

Noha Dél-Amerika számos országában 16 év a korhatár, az EU tagországainak többségében jelenleg a 18 év a jellemző. Kivétel ez alól Ausztria, Skócia és néhány német tartomány, ahol már a 16 éven felüliek is szavazhatnak. Máltán és Észtországban a helyi választásokon voksolhat ez a korosztály, Görögországban pedig 17 éves kortól jár az általános választójog. A kivételek láttán joggal merül fel a kérdés: milyen konszenzus alapján húzták meg az általánossá vált 18-as határt?

Nagykorúság = választójog

A II. világháború előtt a szavazásra jogosultság korhatára szinte minden országban 21 év vagy annál magasabb volt (kirívó példa Dánia és az Olasz Királyság, ahol a XIX. század derekán 30 évre tolták ki a szavazati jogot). 1946-ban Csehszlovákia lett az első állam, amely lehozta húsz évre, hazánkban pedig az 1953. évi választójogi törvényben határozták meg a 18. életévet. Miután egyre többen érveltek amellett, hogy ha egy ennyi idős fiatal férfit háborúba lehet hívni, akkor képesnek kell lennie szavazni is; a hatvanas-hetvenes években számos, főként nyugat-európai ország csökkentette 18 évre a választási kor határát, ami az ezredfordulóra lett általános.

A szokásos gyakorlat szerint az aktív választójog korhatára megegyezik a nagykorúságéval, ez pedig az EU-ban a 18. életév, kivéve a már említett Skóciát, ahol a 16. életévét betöltött személy jogilag is cselekvőképessé, azaz felnőtté válik. A felnőttkor kezdete gyakran nem esik egybe a beleegyezési, a házasságkötési, az alkohol- és a dohányfogyasztáshoz előírt életkorral, illetőleg a motor- vagy autóvezetési korhatárral. Jó példa erre az USA, ahol a nagykorúságot államonként eltérően 18 és 21 évben szabják meg, ami viszont különbözhet a törvényes „ivókortól” (21. életév) vagy a választói életkortól (18. életév) – ezek minden államban azonosak. A beleegyezés kora, amelynek betöltésével az egyén szabad döntéssel létesíthet szexuális kapcsolatot, szintén államtól függően 16, 17 vagy 18 év. De itthon is láthatjuk, hogy míg felnőttnek hivatalosan a 18. év betöltésével számít valaki, addig a beleegyezési kor határa 14 év.

Korábban írtuk

A Jobbik, a Momentum és a választói életkor leszállításának egyéb hazai támogatói igazságtalannak tartják, hogy egy 16 éves fiatal vállalhat munkát és fizet adót, lehet jogosítványa, büntethető és felelősségre vonható, folytathat szexuális kapcsolatot és köthet házasságot, de közben mégsem szavazhat. Figyelmen kívül hagyják azonban, hogy az egyes államok jellemzően abban az életévben adják meg a választójogot, amikortól az embert már állampolgári kötelezettségek (például a honvédelmi, a közterhek viselése vagy éppen a tanúzás) is terhelik. Másik érvük, hogy ezzel a közéletet, a politikát is közelebb lehetne vinni a fiatalokhoz, illetve hogy ma a serdülők tájékozottabbak az internethasználatnak köszönhetően, mint korábban. Arról ugyanakkor nem beszélnek, hogy az orvostudomány konszenzusos megállapítása szerint a serdülők agyának a döntéshozatallal és empátiával összefüggő része még fejletlen. A serdülőkor, vagyis a 10-12-től 16-18 éves korig terjedő életszakasz közepéig-végéig fejlődik ki a tinédzsereknek az a képessége, hogy figyelembe tudják venni mások nézőpontját. A kamaszoknak tulajdonképpen ezért okoz gondot, hogy megértsék és felmérjék mások szempontjait.

Általános tendencia, hogy a pubertás napjainkra jelentősen meghosszabbodik, és huszonéves korig is elhúzódhat. Egy ausztrál szaklap 2018-as cikkének szerzői szerint érdemes lenne a korábbiakat felülvizsgálni, és helytállóbb lenne a serdülőkort definíció szerint 10-25 éves korig kitolni. Úgy tűnik, az ellenzék nem olvas szaklapokat.

Kései felnőttkor

Társadalmi szempontból a felnőttkor ismérve, hogy a személy felelősséget vállal a tetteiért. Az iskola befejezése, a főállású munkaviszony, a házasságkötés és a szülővé válás mind indikátora lehet, mikortól tekinthető valaki felnőttnek. Pszichológiai értelemben a felnőtt avagy érett személyiség jellemzően 23-25 évesen forr ki. Ismérve a biológiai és társadalmi érettség, a fejlődés befejeződése, a személyiség kiegyensúlyozottá válása, a nemi élet stabilizálódása, a családalapítás és a közösségbe való beilleszkedés.

Az újabb társadalmi folyamatok azonban mindennek ellentmondanak. A legtöbb európai országhoz hasonlóan Magyarországon is beteltek a mamahotelek, a KSH tavalyi tájékoztatója szerint a fiatalok már átlagosan 27 évesen hagyják ott a szülői házat. Ennek oka, hogy miközben száz évvel ezelőtt például a tanulás és a munka évei élesen elváltak egymástól, ma ezek sokszor párhuzamosak, az sem ritka, hogy valaki munka mellett másod- vagy harmaddiplomát szerezzen, és a teljes pályamódosítás is gyakori. Emellett a szülők és gyermekek közötti kapcsolat is átalakult. A közeliség érzete a telekommunikációs forradalom vívmányainak köszönhetően a kisebb-nagyobb földrajzi távolság mellett is megmarad, az elköltözés nem feltétlenül jelent anyagi függetlenedést, és gyakran előfordul, hogy a házasság zátonyra futása után a fiatal (az unokával) ismét a szülői házban köt ki. Mindemellett ugyanakkor a pubertás egyre korábban kezdődik, hiszen a kamaszkort a nemi éréstől számítjuk, aminek kezdőpontja szintén megváltozott. Például Németországban a XIX. század elején a lányok valamivel 16 éves koruk után menstruáltak először, a XX. század végén már átlagosan 13 évesen, ma pedig már egyre többször jelentkezik a men­zesz a 10-11 éveseknél, sőt ennél is fiatalabbaknál. A jelenség okaként a szakértők a javuló életkörülményeket szokták emlegetni, mivel a menstruáció kezdetében a testsúly is szerepet játszik. A fejlődést jól látni a férfiak átlagos testmagasságának növekedésén is. Az emberiség összességét tekintve a II. világháború óta növekvő jólétben él: béke, nyugalom, egyre jobb étrend és orvoslás.

Politikai érdekek

Világos a politikai szándék a korhatár-leszállítás szorgalmazása mögött: az identitáskeresés korszakában levő Z generáció tagjai sokkal hajlamosabbak a radikális és a liberális eszmék befogadására, mint idősebb polgártársaik. A közösségi médiát, a streamingszolgáltatókat (Netflix, HBO) vagy akár az „érzékenyítő” reklámokkal operáló „progresszív” trendek kiváltképp nagy hatással vannak a „digitális bennszülöttek” gondolkodására.

A legutóbbi európai parlamenti választások kapcsán az Europe Elects által készült elemzés mutatott rá arra, hogy a fiatalok igénylik a nagy társadalmi változásokat, ezért népszerűbbek köreikben a zöld- és a szélsőbaloldali pártok. Az utánpótlás reményében ezért az elmúlt években felerősödtek azok a hangok, amelyek a szavazati korhatár csökkenését kívánják. Tavaly nyáron a német szociál­demokraták (SPD) a Zöldekkel karöltve fel is hívták rá a figyelmet, hogy a választójogosultsági életkort minél előbb 16 évre kell leszállítani az önkormányzati, tartományi, valamint a szövetségi (Bundestag) és EP-választásokon. A „progresszív” képviselők nemcsak a jólétben született, nagyvárosi fiatalok szavazataira hajtanak, hanem a 18. életévüket még be nem töltött, migrációs hátterűekére is, akik ma már a gyerekek több mint egyharmadát teszik ki, azt pedig mondani sem kell, hogy a bevándorlók jellemzően nem a konzervatív erőket támogatják.

A politikai haszonszerzés szándéka sejlik fel az LMP ifjúsági szervezetének, a Lehet Más a Jövő honlapján írt közleménye mögül is. Mint írják: „…habár a politika szó alapvetően negatív asszociációkat kelt a fiatalokban, a közügyek iránt igenis magas az érdeklődés (gondoljunk csak a 2012–2013-as diáktüntetésekre, a kockás inges mozgalomra, a netadóra, a Lex CEU elleni kiállásra).” A fentiekből persze kiderül, hogy mindez fiziológiai okokkal is magyarázható. Amiből viszont adódik a kérdés, hogy az ellenzéket milyen mértékű felelősség terheli a pszichológiailag éretlen fiatalok kihasználásáért.