Január elején jelentette meg nagy vitát kiváltó cikkét a Magyar Nemzet, amelyben azt írták: már korábban is lehetett arról hallani, hogy a Magyar Bálint egykori SZDSZ-es oktatási miniszter által létrehozott és általa felügyelt Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatalt a szabad demokraták nem a hazai tudományos élet és a kutatások fellendítésére használták, hanem házipénztárként működtették. Az itt kezelt pénzből jól kezelt pályázatok útján a liberális holdudvart jutalmazták.

A lap a birtokába került dokumentumok alapján azt állította, olyan pályázatok nyertek összesen csaknem félmilliárd forintot a NKTH-tól, amelyeket tartalmi okok miatt el kellett volna utasítani. Témájuk ugyanis köszönő viszonyban sem volt a pályázati kiírással. 2004-ben például az NKTH pályázatot hirdetett vissza nem térítendő támogatás elnyerésére a „Nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása” témakörben. A kiírás szerint a pályázatban az uniós integrációval és a magyar versenyképességgel kapcsolatos társadalomtudományi kutatásokat kellett volna finanszírozni. Ehhez képest a nyertesek listáján szerepelt például egy „Határmezsgyék: filozófia és tudomány az ókorban” című pályamű, amelynek elkészítésére 89 millió forintot fizetettek ki.

De ezen kívül is születtek furcsa döntések. A Jedlik Ányos-program egyik alprogramjában „Technológiai változások társadalmi kihívásai” témában kellett tanulmányokat, elemzéseket készíteni. A pályázaton 70,5 millió forintot nyert egy „Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte” című tanulmány. A cím alapján nehéz elképzelni, hogy a vallások társadalmi jelenléte miként kapcsolódott a technológiai változások kihívásaihoz. De ugyanezen pályázati témakörben nem könnyű értelmezni az „Alaptalan alap: a tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában” című pályamű támogatását sem.

A cikkek alapján Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is vizsgálódni kezdett, s lapzártánkig három ügyben tett feljelentést a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Az imént említett Alaptalan alap: A tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában című tanulmány kapcsán szerinte jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, számvitel rendjének megsértése, illetve hűtlen kezelés bűntettének elkövetése is felmerülhet.

Az 53,9 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott munka elszámolása kapcsán Budai Gyula számtalan hibára hívta fel a figyelmet, így arra, hogy a külső megbízásokra és a dologi kiadásokra fordított összegek között jóval nagyobb átcsoportosítást hajtottak végre (a külsős megbízások javára), mint amire a támogatási szerződés szerint lehetőség lett volna.

Az elszámolásoknál fellelhető rendszeres tételátcsoportosítások következtében pedig nehézzé vált az igényelt előleg, az igényelt és kapott támogatás, valamint a támogatási összegek nyomon követése. Ennél nagyobb baj, hogy a Heller Ágnes vezette nyertes konzorcium külsős megbízási szerződéseket kötött olyan személyek cégeivel, akiket egyébként fizetett munkatársként is feltüntettek. Így a Kardos András és Vajda Mihály András érdekeltségébe tartozó Kardos & Társai Bt. összesen hétmillió-százhatvanötezer forintot kapott, miközben Kardos és Vajda is a konzorcium munkatársa volt, előbbi mintegy hárommillió, utóbbi kétmilliós személyi juttatásban részesült.

5,1 millió forintot kapott Rózsa Miklós cége is, pedig Rózsa szintén fizetett munkatárs volt. Budai Gyula szerint az 53,9 milliós támogatás több mint negyede, 14,13 millió forint a konzorciumi tagok gazdasági vállalkozásaiba vándorolt ki.

Még egy érdekes megállapítás a feljelentésből:

„A kutatásban részt vevő személyek egységesen 786 napot számoltak el a projekt 36 hónapos időtartamára, melyből az következik, hogy három évig minden héten öt napot dolgoztak, szabadságra nem mentek és az állami ünnepeket sem töltötték pihenéssel. Ez a teljesítmény megkérdőjelezhető, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a kutatásban részt vevő személyek döntő többsége a felsőoktatásban, tudományos kutatóhelyeken, könyvtárban dolgozik, ahol szintén igényt tartanak a szolgáltatásaira, ha nem is a hét minden napján.”

A 90 millió forintot elnyerő „Az európai szellem és a totalitarizmus” című pályázat kapcsán is gyanús körülményekre bukkant a kormánybiztos. A projektet kilenc „részfeladatra” osztották:

A totalitarizmus recepciója a magyar filozófiai gondolkodásban (8,8 millió Ft): Valastyán Tamás

Totalitarizmus, terrorizmus – felelősség és etika (15 millió Ft): Bujalos István

Totalitarizmus és holocaust 1. (12,9 millió Ft): Vajda Mihály

Totalitarizmus és holocaust 2. (13,7 millió Ft): Vajda Mihály

Totalitarizmus és holocaust 3. (6,0 millió Ft): Vajda Mihály

A test mint ideológia (10,8 millió Ft): Gulyás Gábor

Szekularizáció és európai identitás 1. (7 millió Ft): Rózsa Erzsébet

Szekularizáció és európai identitás 2. (9 millió Ft): Rózsa Erzsébet

A zsarnokság szépsége (6,8 millió Ft): Angyalosi Gergely.

Itt is találunk megkérdőjelezhető külsős szerződéseket. A három (azonos című) részfeladatot is vállaló Vajda Mihály konzorciumi elnök megállapodást kötött például az Emóció Pszichológiai és Konzultációs Bt.-vel, ahol a cég kültagja saját lánya, Vajda Júlia pszichológus és unokája, Gábor András Sámuel is. A cég ezáltal több mint 3,1 millió forinthoz jutott.

Alvállalkozói szerződést kötöttek a Vulgó Alapítvánnyal is, amelynek elnöke Gulyás Gábor, a projekt egyik vezető munkatársa volt (és ezért 10,8 millió forintban részesült). A Vulgó Alapítvány 2005. január 10. és 2006. november 20. között 4,8 millió forintot kapott.

Budai Gyula mindezeken felül hat olyan tételt is felsorolt a költségek közül, amelyek rendőrségi vizsgálata indokolt lehet. A többek között Debrecenben, Gyulán és Hajdúszoboszlón szállodát üzemeltető Civis Hotelsnek 882 ezer forintot fizettek szállásdíj címén, ugyanezen címen a Hotel Senator Ház 147 ezer, a Panoráma Tours pedig 269 ezer forintot kapott. Párizsi szállásfoglalásra további 119 ezret, vonatjegyre a francia fővárosba pedig hetvenezret számoltak el, míg az Angara Kft. adatbázis-fejlesztés, szoftver-szaktanácsadás és hardverszaktanácsadás címén 4,3 millió forintot kapott.

Nem kevésbé érdekes a 70,5 millió forintot elnyerő Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte című munka elszámolása is. A munkát az MTA Filozófiai Kutatóintézete végezte. Az intézet igazgatója, Borbély Gábor később témamenedzselés, programkoordinálási feladatokra külsős megbízási szerződést írt alá a hozzá és családtagjaihoz köthető BOGA Bt.-vel, a cég által a feladat teljesítésére kijelölt személy Borbély Gábor, vagyis önmaga volt. Mindezeken felül négy olyan vállalkozással, illetve egyéni vállalkozóval is szerződést kötöttek, akik egyébként is az intézet fizetett alkalmazottai voltak (kutatóként, számítástechnikai szakemberként, titkárnőként).

Érdekesség, hogy a külsős szerződéseket „szellemi kapacitás hiányával” indokolták, majd olyan személyekkel kötöttek szerződést, akik az intézet dolgozói voltak, s közalkalmazottként rendszeres fizetéshez jutottak.

Az ügyet leleplező cikkek, illetve Budai Gyula feljelentése éles politikai vitákat váltott ki. Az érintett körök kapcsolataikon keresztül még azt is elérték, hogy a neves német filozófus, Jürgen Habermas és Julian Nida-Rümelin volt kulturális szövetségi államminiszter, a Német Filozófiai Társaság elnöke közös levélben tiltakozzon.

„Aggódunk magyar kollégáink politikai és szakmai sorsáért. A konfliktus középpontjában Heller Ágnes, Vajda Mihály és Radnóti Sándor áll, akik Orbán miniszterelnököt a kérdéses médiatörvény bevezetése miatt nyíltan kritizálták. (…) A mostani nacionalista kormány alatt, amely a kétharmados parlamenti többségét az alkotmánnyal való visszaélésre használja, újra politikai üldöztetésnek vannak kitéve. A kormányhoz hű sajtó uszít ellenük, valamint a körülöttük csoportosuló liberális filozófusok köre ellen, miközben a liberális kifejezés ismét a hazátlan-kozmopolita beállítottságú zsidó értelmiségi jelentését hordozza” – írják Habermasék. „A hatalom által indított támadás öt projektvezető ellen irányul, akiknél állítólag szabálytalanságok merültek fel az EU által nyújtott projekttámogatásokkal kapcsolatban. Ezzel szemben a meggyanúsított kollégák megerősítik, hogy semmiféle személyes hasznot nem húztak honoráriummentes munkájukból, és hogy az anyagi javakat rendeltetésszerűen és csak a projektben részt vevő kollégák kutatásaira használták fel.”

Budai Gyula minderre annyit reagált, szeretettel látja hivatalában a levélírókat, ahol betekinthetnek a dokumentumokba. Vajon utána is tiszta lelkiismerettel állítanák, hogy Hellerék „semmiféle személyes hasznot nem húztak honoráriummentes munkájukból”?

Bándy Péter