Mi az, ami még a liberális szemléletükről ismert hollandokat is megriasztotta? Az alaptörvény megszületése előrevetíti a célt, az egységes, föderatív Európa létrehozását, amelyben az országok és azok egyes régiói lennének az unió föderatív elemei. A nemzetállami keretek tehát idővel feloldódnának. Ennek előzményeként az alkotmány szerint számos területen: külpolitika, monetáris ügyek, biztonságpolitika elveszítenék a tagországok önálló döntési jogkörüket. A kezdetben hat ország alkotta gazdasági közösségből létrejönni készül az Európai Egyesült Államok. Egy a világpolitika színpadára önálló jogi személyként fellépő szerveződés, amelynek már alaptörvénye, állandó elnöke és külügyminisztere és saját fizetőeszköze is lenne.

Az európai egyesülés nem volt zökkenőmentes és az alkotmány elfogadtatásának felemás eredménye azt mutatja, a jövőben sem lesz az. Fogadtatása ellentmondásos: „átgondolatlan, elkapkodott fércmunka, szocialista relikvia, a liberalizmus diadala a szociális vívmányok felett” egyfelől, „elengedhetetlen a kibővített unió működéséhez, az európai építkezés kiemelten fontos mérföldköve” másfelől, így jellemezték pro és kontra a születő alkotmányt a tagországokban a politikusok. A francia és a holland polgárok véleménye volt a legkeményebb, noha történtek kísérletek arra, hogy a francia és a holland népszavazás kudarcát arra vetítsék vissza, az emberek nem tudták, miről szavaznak.

Ez alig hihető, hiszen Franciaországban tavaly szeptemberben indították el a kampányt, a televíziók még a szórakoztató műsorokba is becsempészték a témát, folyamatos tájékoztatás adtak a lakosságnak a dokumentum tartalmáról, vitaestek sokaságát rendezték meg, ráadásul a könyvesboltok eladási toplistáinak élén az alkotmányelemző kiadványok szerepeltek. Az átlagpolgárok között a franciáknál aligha ismerheti bárki tüzetesebben az unió alaptörvényét.

Azt a dokumentumot, amelyből kimaradt a keresztény gyökerekre való hivatkozás. Ez még nem elég indok az elutasításra, de nyilván nem elhanyagolható, hiszen világszerte érzékelhető, hogy az emberek ismét a hit világa felé fordulnak.

A francia és holland polgárok többségének elutasító szavazatát elemzők szerint a félelem motiválta: Törökország csatlakozásától, a tömegesen érkező lengyel villanyszerelőktől, a bevándorlóktól és attól, hogy az alkotmánnyal az unió véglegesen a nemzetállamok fölé kerül. Tény, hogy az adófizető polgár számára cseppet sem mindegy, kik és hol döntenek arról, hogyan változzanak az adók, az illetékek, a közös pénz árfolyama. Az emberek úgy érezték, az EU a bővítéssel még bürokratikusabbá vált, a legfontosabb kérdések pedig általuk beláthatatlan magasságokban dőlnek el. Az országgyűlési választásokon ugyanis az állampolgár szavazatával véleményezheti a nemzeti kormány tevékenységét, a gazdasági, külpolitikai folyamatok központi irányítás alá kerülésével azonban eltörpül egy-egy ország lakosainak véleménye, hiszen már kormányváltással sem képes befolyásolni az európai folyamatok irányát.

Az EU alaptörvénye ugyanis kimondja: „…az alkotmánnyal létrejön az Európai Unió, amelyre a közös célkitűzések elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak. Az unió összehangolja az e célkitűzések megvalósítására irányuló tagállami politikákat, és a ráruházott hatásköröket közösségi módon gyakorolja.”

A tagállamok számos területen korlátlan hatáskört adnak az unió intézményeinek a döntésekben. Ilyen a kül- és biztonságpolitika, a vámunió, a belső piaci versenyszabályok megalkotása, az euróövezet országainak monetáris politikája, a közös kereskedelempolitika, a tengerek biológiai erőforrásainak felhasználása, a védelempolitika és a nemzetközi megállapodások megkötése.

A feladatok és a hatáskörök, a döntési jog felosztása látszólag demokratikus, ám van az alkotmánynak egy része, amely szerint az EU, ha úgy ítéli meg, olyan kérdésben is dönthet, amelyben eredetileg nem lenne lehetősége.

„A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a megtenni szándékozott intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az unió szintjén jobban megvalósíthatók.”

Egyértelműen rögzíti az alkotmány a monetáris kérdések rendezését. Előrevetítve ezzel egy központilag tervezett és irányított gazdasági rendszer megteremtését.

„Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét. Az unió monetáris politikájának irányítói az Európai Központi Bank, valamint azon tagállamok nemzeti központi bankjai, amelyeknek pénzneme az euró, és amelyek együttesen az eurórendszert alkotják.”

„Az Európai Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban.”

A nemzetállamok hatáskörének szűkítésében talán a legnagyobb érvágást a törvényalkotás új rendje jelenti.

„Az alkotmány, valamint az Unió intézményei által a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása körében alkotott jog a tagállamok jogával szemben elsőbbséget élvez.”

Vagyis a nemzetállamok törvényhozása csupán másodlagos lesz az alkotmány ratifikálásával. Mit jelenthet ez a gyakorlatban? Sírjunk vagy nevessünk? Az alkotmányban az unió értékeiről a következőt olvashatjuk:

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.”

Azon túl, hogy a szövegrészben olvasható „kisebbségek” sokkal inkább „másságként”, mint nemzeti kisebbségként értelmezhetők (az eredeti szövegben a kisebbségek még nem voltak megemlítve), sokkal nagyobb gond, hogy az EU-alkotmány nem tekinti értéknek az emberi életet, hiszen ez nem szerepel a felsorolásban. A magyar törvények tiltják az eutanáziát, a jog hierarchiájában efölé helyezett uniós alaptörvényből viszont hiányzik az emberi élet védelme.

Az alkotmány kétségtelenül sok jogot biztosít a tagországok lakói számára.

Az uniós polgárok többsége mégsem a jelenleg tapasztalható folyamatok miatt aggódik, hanem attól tart, hogy a további bővítés után összeomolhat a jóléti állam. Az egyes részek közötti egyenlőtlenségek csökkentése miatt a fejlettebb részek lakóira növekvő terheket ró az újabb országok felvétele az unióba. Az alkotmány által kijelölt mélységű integráció a francia és a holland polgárok visszajelzései alapján nem egy természetes fejlődés, hanem egy elsietett, felülről levezényelt szerveződés eredményének látszik. Az európai államok egységesülése azonban egyelőre megállíthatatlan. Ezért ahogy mondani szokták, folyt. köv.

* * *

 

Intézményi újítások

Az Európai Unió tagállamainak száma 12-ről 25-re emelkedett. A tagállamok időközben az unió intézményeire egyre több feladatot bíztak. Mindezt egy olyan politikai szerkezet fogadta magába, amely korántsem volt erre felkészülve. Ez idáig négy nagy szerződésre alapul az integráció: az Egységes Európai Akta és az egymást követő három alapszerződés, amelyeket aláírásuk helyéről – Maastricht, Amszterdam és Nizza – neveztek el. Az ötödik lenne az alkotmány. Az alkotmánytervezet némileg átalakítja az unió intézményeit.

Bizottság: ahhoz, hogy a Bizottság (Komisszió) továbbra is az integráció motorja és katalizátora maradhasson, a legújabb elképzelések szerint politikai legitimitását meg kell erősíteni. Ehhez kell egy megfelelő jogkörökkel ellátott elnök. Az alkotmány az elnöknek lehetőséget nyújtana a komisszárok lemondatására. A Bizottság kezdeményezési monopóliumát is erősítené az alapszerződés, amennyiben az ez alóli kivételek lehetőségét csökkenti. A konszenzusra való törekvés kötelező jellege is leépülne, ami azt jelenti, hogy egy ellenkező tagállam nem hátráltathatná a közös döntéshozatal folyamatát. Az alkotmány tehát összességében bővítené a Bizottság hatásköreit és növelné cselekvőképességét.

Minisztertanács: tagjait a tagállamok szakminiszterei alkotják, akik egyrészt európai jogi normákról döntenek, másrészt ezek megvalósulásáról gondoskodnak, illetve ezt felügyelik. Működése óta több, mint húszféle felállásban tevékenykedett. Az új felállás: általános ügyek, külügyek, mezőgazdaság, halászat, belügyek és igazságügy, gazdaság és pénzügy. Régóta váratott magára az Euró-Csoport létrehozása, amely azon tagállamokat foglalja magába, akik az eurót bevezették. A cél itt a csoport eurózónán belüli gazdaságpolitikai koordinációja. A csoport tagjai véleményezhetik egy csatlakozni kívánó tagállam belépését. A csoport első vezetője 2004 szeptemberében Jean-Claude Juncker lett.

Külügyminiszter: az unió külügyminisztere a Bizottság külügyi kapcsolataiért felelős komisszár és az unió közös kül- és biztonságpolitikájáért felelős magas szintű képviselő szerepeit és feladatait venné át. Feladatai között szerepelne a közös kül- és védelmi politika irányítása, ezek fejlesztéséhez javaslatok készítése, az unió képviselete nemzetközi konferenciákon, harmadik féllel, illetve nemzetközi szervezetekkel szemben. Tevékenységét a létrehozandó Európai Külügyi Szolgálat segítené, amely a hivatalnokait a Tanács főtitkárságától, a Bizottságtól és a tagállamok diplomáciai testületeitől kapná.

Európai Tanács: bár az Európai Tanácsról az alapszerződések nem rendelkeznek, az alkotmány ezt a szervet az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága és a Minisztertanács mellett kiemelt helyen, másodikként tárgyalja. Tagjai az állam- és kormányfők, az Európai Tanács elnöke, az Európai Unió külügyminisztere és a Bizottság elnöke, akik így együtt legalább negyedévente kell ülésezzenek. Az Európai Unió alkotmánya az eddigi uniós intézményi szentháromság helyett – Minisztertanács, Parlament és Bizottság – az Európai Tanács alapszerződésbe való foglalásával bevezetné a négy pilléren alapuló intézményi rendszert. Az Európai Tanács legfőbb tevékenységei: tervezés, szavazás, kontroll és bíráskodás. Az uniós alkotmány bevezetne egy úgynevezett vészfék-mechanizmust is: a tagállamok közvetlenül az Európai Tanácshoz fordulhatnának, ha érdekeik úgy kívánják, és egymillió uniós állampolgár kezdeményezhetné a Bizottságnál, hogy terjesszen elő egy általuk kívánt törvényjavaslatot. Ez különösen fontos a kisebbségek esetében.

Európai Parlament: ez lenne az alkotmány igazi győztese. Korábbi tevékenységi körei – jogalkotás, választás, reprezentáció és kontroll – megmaradnának, azonban az alkotmány tovább fejlesztené és kibővítené őket. Az alkotmányos alapszerződés egyébként kétkamarás rendszert hozna létre, amely a tanácsból és a parlamentből állna. A parlament és a tanács fő feladata a törvényhozásban való együttműködés, és az uniós államháztartásról való gondoskodás lenne. A parlament összetétele is megváltozna. A korábbi arányossági elven alapuló képviseletet a degresszíven felosztó képviselet váltaná fel. A legkisebb tagállam legkevesebb képviselőjének száma 6 lenne, a legtöbb pedig Németország önkéntes lemondása alapján 99 helyett 96 lenne. Ezzel az összlétszám 736-ról 750-re nőne, ami a felső határ lenne, a későbbi bővítéseket követően sem nőhetne a parlament létszáma tovább.

Bencsik Dávid