Folytatódik a közoktatás ostroma
A média segítségével ismét sikerült országos jelentőségűvé duzzasztani a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett, a tanárok mérsékelt támogatását élvező tanársztrájkot. Az érdekvédők a gördülő sztrájk folytatását, a régi és újsütetű NGO-k az október ötödikei diáktüntetés sikerén felbuzdulva további utcai megmozdulásokat ígérnek.A Demokrata hetilap október 11-én megjelent cikke.
A tanároknak, szülőknek és diákoknak fel kell készülniük rá, hogy az ősz folyamán tovább folytatódik a közoktatás ostroma. A pedagógus-szakszervezetek, a PDSZ és a PSZ a bérek emelését, az óraszámok csökkentését, a munkakörülmények javítását követeli a kormánytól, és semmi hajlandóságot nem mutat kompromisszumos végeredményt hozó tárgyalásokra. Az érdekvédők visszautasítják a beígért többszöri tízszázalékos béremelést, a köznevelési rendszer átfogó reformjáról beszélnek, miközben a sztrájkok folytatására buzdítják kollégáikat.
Nem szegi kedvüket, hogy minden erőfeszítésük ellenére tavasz óta jottányit sem javult elfogadottságuk a tanárok körében. Az őszi munkabeszüntetések, a tavasziakhoz hasonlóan, a pedagógusoknak alig tíz százalékát érintik. Ez annyit jelent, hogy a közel 170 ezres tanári karból nagyjából 17-18 ezren nem tartják meg óráikat. Nemigen változott a szakszervezetek által közzétett sztrájktérkép sem. A legtöbben a fővárosi általános és középiskolákban csatlakoztak a munkabeszüntetéshez. Vidéken többnyire azokban a nagyvárosokban vannak sztrájkok, ahol a két szakszervezetnek és az olyan NGO-knak sikerült hídfőállást kiépíteni, mint a Tanítanék Mozgalom vagy a szülői és diákhálózatok. Ám ezeknek az alföldi városokban alig van befolyásuk. A nyilvánvaló kudarcot azonban elfedik az olyan rendezvények, mint az október 5-én, a pedagógusok világnapján megtartott fővárosi diáktüntetés.
Budapesten valóban sikerült több tízezresre duzzadt, egész napos, hídfoglalással, szerenáddal, élőlánccal megspékelt tüntetést szervezni, amelyre a koronát a Kossuth téren rendezett koncertek tették fel. Az esemény szervezését ezúttal az ADOM Diákmozgalom vállalta magára, „baloldali” szülői és más diákszervezetek támogatásával. Részt vettek rajta a balliberális pártok által toborzott öregdiákok és veterán pedagógusok, és kitüntetett szerepet játszottak a programok megszervezésében az olyan harcedzett Soros-szervezetek is, mint a TASZ vagy a Helsinki Bizottság. Ám a szakszerűen hergelt tömeg, az olyan sztárok fellépése, mint Péterfy Bori vagy a Kiscsillag zenekar és a neves politikai pedofil, Molnár Áron NoÁr ordenáré rapszövegei sem tudták feledtetni, hogy a pedagógusok 80 százaléka távol tartotta magát az eseménytől.
Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szerint több oka van annak, hogy a pedagógusok elsöprő többsége távol tartja magát az ilyen akcióktól. Mint mondta, sokan úgy látják, hogy a sztrájk és a tüntetések nem hatékonyak a bérharcban vagy az oktatási rendszer megújítását illetően. Mások eleve ódzkodnak a véleménynyilvánítás e formáitól. Megint mások számosan nem értenek egyet a meghirdetett célokkal és módszerekkel. A diáktüntetés sikerét Horváth Péter abban látja, hogy sok gyerek a tanárai iránti szimpátiából vett rész az október 5-i tüntetésen, illetve az oktatás színvonalával elégedetlenek. Ám mint felhívta rá a figyelmet, a fiatalok egy része életkorukból fakadóan csak sodródott az eseményekkel, vagy éppen a meghirdetett koncertprogramok szólították meg őket.
A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke mindazonáltal sajnálja, hogy most a sztrájk és a diáktüntetések uralják az oktatással kapcsolatos közbeszédet, hiszen tagadhatatlan, hogy a pedagóguskarnak számos megoldandó problémája van, amelyekről beszélni kellene. Megoldást kell találni a bérezés, a magas óraszámok, a tananyagcsökkentés, a módszerek fejlesztésének gondjára. Ám most kevés idő, energia jut rá, hogy lefolytassák azokat a szakmai vitákat, amelyek az eredményesség és a hatékonyság javítását, végső soron a közoktatás megújítását szolgálnák.
