Saját cégébe távozott a Mentőszolgálat főigazgatója

Bekövetkezett mindaz, amitől az Országos Mentőszolgálat dolgozói régóta tartottak. Hogy nem lesz jó vége annak, ha a legnagyobb rivális, a Főnix magánmentő cégcsoport egyik tulajdonosát, Takács Zoltánt ültetik a Mentő főigazgatói székébe. A távozó vezető 1,2 milliárdos hiányt hagy maga mögött, miközben cégbirodalma, amely főigazgatói regnálása alatt tovább terjeszkedett, legutóbb egy megyei önkormányzati tulajdonban lévő tüdőszanatórium megvételére tett vételi ajánlatot…

Nincs abban semmi különös, ha egy főigazgató lemond. Még akkor sem, ha az Országos Mentőszolgálat éléről távozik az illető. Az sem különösebben meglepő, ha döntését azzal indokolja, hogy nem tudott egyetérteni a szakminiszter döntésével. Mármint a tervezett elbocsátásokkal. És az alulfinanszírozott mentésügy egyre kilátástalanabb helyzetével. „Tisztelt Bajtársak! Mint Önök előtt is ismert, 2006. augusztus 1-jén beadtam rendkívüli lemondásomat. Döntésem az elmúlt hónapok sikertelen küzdelmének eredménye, melyet az Országos Mentőszolgálat társadalmi és szakmai rangjának további elismeréséért, a megfelelő finanszírozásért folytattam. Számomra egyértelmûvé vált, hogy az a szervezeti és szakmai megújulási program, melynek megvalósítását célul tûztem ki, megtorpan.”

Ezekkel a szavakkal kezdi az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) dolgozóinak írt búcsúlevelét Takács Zoltán, a Mentőszolgálat főigazgatója. Álságosan szép szavak. Aki elolvassa, meghatódik. Ha nem ismeri az OMSZ múltját, az elmúlt két és fél év történetét, amelyet a Takács Zoltán főigazgatói tevékenysége alatt felhalmozódott hatalmas hiány és a szervezet jövőjéért aggódó mentősök mindennapos küzdelme jellemzett, még meg is könnyezhetné a távozó főnök sorait.

A távozás különben viharos gyorsasággal, huszonnégy órán belül zajlott le. Takács Zoltán azt követően nyújtotta be lemondását, hogy az egészségügyi miniszter, Molnár Lajos bejelentette, azonnali, tízszázalékos létszámleépítést kell végrehajtani a Mentőszolgálatnál, és külön kell választani a betegszállítást a mentéstől (amin kizárólag a sürgősségi ellátást értik). Takács Zoltán döntése sokakat meglepett. Pedig valójában semmi meglepő nincs az irgalmas szamaritánus szerepében tetszelgő főigazgató hirtelen lemondásában. Egyszerûen arról van szó, hogy további maradása okafogyottá vált. Ahogy mondani szokás, a mór megtette kötelességét, a mór mehet… Ami ugyanis a távozó főigazgató látszólagos nemtetszését kiváltotta, az éppen annak a koncepciónak a következménye, amit saját maga dolgozott ki…

Takács Zoltán két és fél évvel ezelőtt, Kökény Mihály minisztersége idején került az OMSZ élére. Kinevezésekor többen kifogásolták, hogy az Országos Mentőszolgálat főigazgatói székébe az egyik legnagyobb rivális magáncég, a Főnix SOS. részvénytársaság akkori elnök-vezérigazgatója került. És ez nem volt a véletlen mûve. Épp ellenkezőleg. Első lépése volt annak a folyamatnak, amelynek a végén a betegszállítási és a mentési feladatok kezdetben burkolt, később nyílt privatizációja bontakozott ki. (Demokrata 2005/44.)

Vajon mi zajlott a színfalak mögött? Hogyan mehetett végbe az Országos Mentőszolgálat elsorvasztása? Hogy nem szúrt szemet a fősodratú médiának a betegszállítási feladatok átjátszása saját cégbe és saját zsebbe?

A főigazgató első intézkedéseinek egyike a Mentőszolgálat alapító okiratának módosítása volt. Az új alapító okirat, amely 2004 nyara óta van érvényben, már nem tekinti kötelező feladatának a betegszállítást, a legalább mentőápolói szakkísérettel, legfeljebb 6 órán belül végrehajtandó betegszállítási feladatok kivételével. De ki látja el akkor ezeket a feladatokat? Természetesen a magán mentőcégek. Vannak ilyenek, szép számmal. Negyven fölé tehető Magyarországon a betegszállítási tevékenységi engedéllyel rendelkező magánmentők száma. Akadnak közöttük kisebbek (csak kis körzetekben tevékenykedők) és nagyobbak (országos akciórádiusszal rendelkező) cégek. Az egyik legnagyobb magánmentő cégcsoport a Főnix, amelyben Takács Zoltánnak komoly érdekeltsége van. Ám hogy ne érje szó a ház elejét, Takács doktor, főigazgatói kinevezésének kézhezvétele után sietve átszervezte a cégeit. Lemondott a Főnix SOS Rt. elnök-vezérigazgatói posztjáról csakúgy, mint a Betegszállítók Országos Egyesületének elnöki, valamint az OEP kapacitáslekötési bizottsági tagságáról. Ám a Főnix-csoport egyik cégében, a Főnix Mediker Kft.-ben tulajdonos maradt, és az a mai napig is… Úgy volt az OMSZ főigazgatója, hogy megtartotta érdekeltségét a legnagyobb rivális magánmentő cégben…

Ki volt akkor Takács doktor? Az OMSZ főigazgatójaként a Mentőszolgálat érdekeinek képviselője, vagy a Főnix Mediker tulajdonosaként céltudatos üzletember, aki a minél több betegszállítási feladat kiszervezésében érdekelt? A válasz ott van a számokban. Míg az Országos Mentőszolgálatnál felhalmozódott deficit Takács Zoltán saját bevallása szerint 1,2 milliárd forintra rúg, addig a Főnix SOS. fennállása óta egyik legjobb eredményét éppen ekkor érte el: 2004 végére megduplázta az előző évi adózás előtti eredményét… A Főnix-csoport eredményeiről és terveiről persze bölcsen hallgatott a főigazgató. Az OMSZ-nél a betegszállítási feladatok számának drámai csökkenése is éppen erre az időszakra, Takács Zoltán főigazgatóságának két és fél évére tehető. Ez alatt az idő alatt 17 százalékkal, 958 mentőautóról 829-re csökkent a betegszállításban részt vevő jármûvek száma. A tervek szerint ezt a számot szándékoznak most tovább csökkenteni, méghozzá úgy, hogy a betegszállító cégek első ütemben 39, már leállított mentőautót kapnának az OMSZ-től.

Ezt László Imre miniszteri biztos jelentette be, amikor tárgyalt a magán betegszállítókkal. A miniszteri biztos szerint októbertől a betegszállítás egyharmada magáncégbe kerülhet. A hivatalos indok szerint ugyanis a betegszállítás az OMSZ-nek nem éri meg… Erről azonban a mentősöknek más a véleményük.

– Csodálkozom rajta, hogy a mentőszolgálat részéről ez idáig nem hangzott el semmilyen egyértelmû és logikus, számokkal kifejezhető magyarázat arra, hogy miért lenne olcsóbb csak a mentést végezni. Nyilván azért, mert nincs ilyen. A mentőállomásokon akkor is ugyanannyit kell fûteni és világítani, ha húsz, és akkor is, ha csak nyolc dolgozó tartózkodik ott. Ezenfelül a mentés és a betegszállítás öszszehangolt működtetése kilométer-megtakarítást eredményez, mivel a járatok jobban ki vannak használva. A betegszállítás megszüntetése tehát nem megtakarítást, hanem épp ellenkezőleg, többletköltséget okoz – mondta a Demokratának egy mentőtiszt.

Felmerül a kérdés: van-e vajon összefüggés az OMSZ-nél felhalmozódott 1,2 milliárdos hiány és a betegszállítási tevékenység 17 százalékos csökkenése között? Nyilvánvalóan van. Ha ugyanakkora, vagy növekvő költségek mellett csökken az árbevétel, az rontja a gazdaságosságot.

Van ugyanakkor olyan szakmai érv, amely indokolhatja a mentési (sürgősségi) és a betegszállítási feladatok különválasztását. Erről már az Orbán-kormány idején is szó esett, Mikola István is látott fantáziát benne, azonban a volt egészségügyi miniszter úgy véli, a mentés és a betegszállítás szétválasztását több év alatt, kellő körültekintéssel, hatástanulmányokkal és megfelelő források biztosításával lehet csak végrehajtani. Vagyis ez a terv kezdetben nem eredményez megtakarítást, hanem épp ellenkezőleg. Nagyon sok pénzbe kerül. Az OMSZ-nél is egyelőre pluszok helyett súlyos mínuszok vannak. Az állam pedig nem szanálja a hatalmas hiányt.

Néhány nappal azelőtt, hogy Takács Zoltán bejelentette lemondását, egy megbeszélésen szólt először a szolgálat 1,2 milliárd forintos hiányáról, majd ismertette válságtervét, amely szerint, mivel az állam nem pótolja a deficitet, a Mentőszolgálat kivonul a betegszállítás hatmilliárd forintos piacáról. Takács Zoltán javaslata szerint az OMSZ 113 mentőegységet szüntet meg, és minden tizedik mentőst elbocsátják. Vagyis a jelenleg hadra fogható 828 mentőautó helyett csak 713 teljesítene szolgálatot. A bejelentéseit követő napon a főigazgató rendkívüli lemondással távozott az OMSZ éléről. Eltávozott, vagy éppen most ért révbe?

Nehéz elhinni, hogy Kökény Mihály kinevezettje, Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter barátja éppen Molnár Lajos szabad demokrata egészségügyi miniszter idején teszi le a lantot. Mivel úgymond nem ért egyet a mentés és a betegszállítás jövőjével kapcsolatos miniszteri döntéssel, ami mellesleg magánvállalkozása számára is, ahová most szépen visszatér, szédítő távlatokat nyit meg…

Nem sok ez egy kicsit? A miniszteri döntést Takács doktor javaslata alapozta meg. Persze azt, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt nem lehet tudni. De nem is érdekes. Másrészt tény, hogy Takács doktor közszolgálatának két és fél éve alatt egy valóságos cégbirodalmat hozott létre, összefonódások hálóját szőve jóakarókból és politikai potentátokból, akik között megtaláljuk azt a miniszteri koordinátort is, aki Takács Zoltán távozása óta a Mentőszolgálat átszervezését irányítja…

Dr. László Imréről, a Szent Imre Kórház főigazgatójáról van szó, aki néhány nappal Takács Zoltán távozását követően, augusztus 7-től látja el ezt a feladatot. Nyilván nem a véletlen mûve, hogy ugyanennek az intézménynek a sürgősségi osztályát az a Berényi Tamás vezeti, aki nem más, mint a Takács-féle cégbirodalom egyik cégének, a Főnix SOS. Zrt.-nek a felügyelőbizottsági tagja. Takács doktor tehát nem volt tétlen, amíg a Mentőt vezette, cégeket alapított és szüntetett meg. Az egyik cége, az Opinion Invest Kft. a jelenlegi formájában 2005 októberében jött létre. Ez a cég az egyik tulajdonosa a Főnix SOS. Zrt.-nek. Az Opinion Invest tulajdonosa pedig nem más, mint a Mentőszolgálat volt főigazgatója, dr. Takács…

A volt főmentős hamar túltette magát a kudarcon. A lemondását követő napokban cégcsoportja nevében vételi ajánlatot tett a Nógrád megyei önkormányzat tulajdonában lévő nógrádgárdonyi tüdőszanatóriumra, ahol magán szív- és tüdőgyógyászati intézetet hozna létre! A kastélyt és a hozzá tartozó ősparkot 165 millió forintért hirdették meg. Az egyetlen pályázó, Takács Zoltán a sajtóhírek szerint mindöszsze 112 milliót adna érte.

A Nógrád megyei közgyûlés szeptember közepén tárgyal először az ingatlan értékesítéséről. Póczi Magdolna, a nógrádgárdonyi tüdőgyógyintézet vezetője az intézmény gazdálkodásáról szólva elmondta, hogy a szanatórium az elmúlt öt évben gazdaságosan mûködött, ám tavaly novemberben öszszevonták a veszteségesen mûködő megyei kórházzal. Azóta a dolgozók közel felét elbocsátották, végül a kastély eladása mellett döntöttek. A tüdőgyógyászati szakellátás szeptember elsejétől a balassagyarmati városi kórházban mûködik tovább.

Kitûnő időzítés. Éppen most került a kormány elé az egészségügy átalakítására vonatkozó liberális javaslat… Takács doktornak óriási szerencséje van. Ha nem mond le, küszködhetne a veszteséges Mentővel, és még szanatóriumot se vehetne magának.

Hernádi Zsuzsa