Annak a jelöltnek, aki indulni akar az országgyűlési választáson, legalább 750 ajánlószelvényt kell összegyűjtenie az adott körzetben élő választópolgároktól. A rendszert még a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain találták ki, mivel akkoriban mintegy 70-80 párt jelezte, hogy indulni szeretne a választásokon, és az erősebbek az ajánlószelvények alkalmazásával azt akarták elkerülni, hogy a minimális támogatottsággal rendelkező szervezetek is jelöltet állíthassanak. Tartottak ugyanis attól, hogy sokan látnának üzletet az indulásban, mivel a kampányhoz állami támogatás jár. Az ajánlószelvények gyűjtésével azonban választásról választásra egyre több gond adódott.

2002-ben például az Új Kun-Majsa című lapban a következő hirdetés jelent meg: „Kopogtatócédulák eladók, irányár megegyezés szerint, érdeklődni a Piactér bejáratánál piacnapokon.” A hasonló esetek mellett az már nem is számított meglepő hírnek, ha valahol megfenyegettek egy aktivistát. 2006-ban azonban még ennél durvább események is történtek: az SZDSZ egyik gyűjtőjét gázpisztollyal arcon lőtték a budapesti XI. kerületben, egy vidéki fideszes aktivistát pedig úgy megvertek, hogy eltört a karja, a XVIII. kerületben pedig feltörték azt a gyűjtőládát, amelybe a helyi Fidesznek szánt ajánlószelvényeket lehetett bedobni.

2006: szaporodó botrányok

A három évvel ezelőtti országgyűlési választás bővelkedett kopogtatóbotrányokban. Bartók Tivadar például, aki a KDNP-t egykor a Centrum Pártba kormányozta, nem indulhatott el Lentiben, mivel kiderült, hogy az általa leadott ajánlószelvények között több hamis is volt. A bukás körülményei vígjátékba illőek.

A helyi választási bizottság a szelvényeket ellenőrizte, és az okmányiroda vezetője, aki maga is részt vett a munkában, meglepve tapasztalta, hogy az ajánlók között a saját neve is szerepel. Amikor tovább vizsgálták a kopogtatócédulákat, a választási bizottság egyik tagja is megtalálta a saját adatait, holott ő sem támogatta Bartókot. Az ekkor már a Kereszténydemokrata Párt – Keresztényszociális Centrum Összefogás nevű szervezetben tevékenykedő politikus ezután visszalépett a jelöltségtől. Hasonló sorsra jutott a párt egy másik jelölje is Balmazújvárosban. Az ő szelvényeinek ellenőrzése során az egyik rivális párt választási bizottsági delegáltja fedezte fel a saját nevét az ajánlók között.

Pásztón a Zöldek Pártjának jelöltje nem indulhatott, miután az általa leadott 815 darab ajánlószelvényt közül mindössze 44 volt érvényes. A vizsgálatok során az ajánlók között egyebek mellett 34 olyan személy adataira bukkantak, akik már több évvel korábban elhunytak.

Szombathelyen pedig a MIÉP és a Jobbik kényszerült magyarázkodásra, mivel közös jelöltjeik a város mindkét választókerületében fénymásolt kopogtatócédulákat adtak le. Az 1. számú választókerületben Hegedűs Tamás 1245 darab ajánlószelvényt adott le, ebből 522 volt fénymásolat, míg a másik körzetben Schmidt András 916 darab kopogtatócédulájából 478 darab nem volt eredeti.

Tömeges másolás

A mostani ferencvárosi botrányt az a Jobbik robbantotta ki, amelyik tehát három évvel korábban maga is magyarázkodni kényszerült hasonló okból. A lehetséges indulók közül elsőként az MDF-es Dézsi Mihály dőlt ki, miután az általa első körben leadott ajánlószelvények közül csupán 668 volt érvényes, 145 kopogtató pedig érvénytelen volt. Ezeken zömmel olyanok adatai szerepeltek, akik más párt jelöltjét is támogatták. A volt rendőrségi szóvivő csapata ezután újabb 188 ajánlószelvényt adott le, amelyek között ugyan újabb 101 darab érvénytelen is volt, az összes érvényes kopogtatócédula száma azonban ezzel már hárommal meghaladta a minimális, 750 darabos küszöböt.

Az igazi botrány azonban még hátra volt. A Jobbik választási bizottsági delegáltja, Novák Előd ugyanis kezdeményezte, hogy az ajánlószelvényeket nyomtató Állami Nyomda is ellenőrizze a Magyar Demokrata Fórum, a MIÉP és a Magyar Szociális Zöld Párt által leadott kopogtatócédulák eredetiségét. Novák talán megérzett valamit… Kiderült ugyanis, hogy a három párt összesen több mint kétezer-kettőszáz hamis ajánlószelvényt adott le.

Az MSZZP céduláiból 1152 volt hamis, és mindössze 13 igazi, az MDF 1015 szelvénye közül 669 volt hamis, a MIÉP 781 cédulája közül 415. Ez azt jelentette, hogy Zöld Párt által jelölt Tomcat, az MDF-es Dézsi, valamint a MIÉP-es Agárdi László kiesésével ötről kettőre csökkent a jobboldali indulók száma.

A Hír TV egy rejtett kamerás felvételének köszönhetően az SZDSZ-re is a gyanú árnyéka vetült. A felvételen Janás Ferenc helyi elnök beszélget valakivel, akinek azt mondja, csak olyan üres kopogtatócédulákkal tud kezdeni valamit, amelyek mellett ott van a választópolgár személyes adatait tartalmazó választási értesítő is.

„Ha úgy jön be, hogy behozzák így egybe az izével, az értesítővel együtt, akkor biztos lehetek… Akkor fogom, átírom, és bűnös módon aláhamisítom az aláírását” – hangzik el a filmen. Janás később azt mondta, csak azért beszélgetett az illetővel, hogy megtudja, ki küldte az SZDSZ-hez, néhány nap múlva mégis lemondott helyi választási bizottsági tagságáról.

A választási bizottság tovább vizsgálódik az ügyben, bekérték a Hír TV-től az eredeti, vágatlan felvételt, hogy közelebb jussanak a megoldáshoz. Immár azonban nemcsak a választási bizottság folytat vizsgálatot, hanem a Budapesti Rendőr-főkapitányság is, a nyomozás ismeretlen tettes ellen folyik a választás, népszavazás és népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény gyanújával.

Ennek nyomán valamennyi párt ajánlószelvényeit lefoglalták a helyi választási irodában, és a következő napokban szakértő bevonásával vizsgálják meg ezeket. Valakik ugyanis ipari méretekben gyártottak jó minőségű hamisított kopogtatócédulákat.

Hogy kik és mi célból, ma még nem tudni. Az viszont már most is látszik, hogy a botrány a szocialista pártnak és a Jobbiknak jelenthet előnyt. A szabad demokrata John Emesétől elpártolók ugyanis az MSZP-hez vándorolhatnak, míg Tomcaték és a MIÉP kiesése a Jobbikot erősítheti.

Ugyanerre utal, hogy több Jobbik-közeli hírportál a korábban kiugrott helyi Fidesz-alelnök, Farkas Dezső kifogásaira építve hetek óta a Fidesz állítólagos szabálytalanságaira hívja fel a figyelmet, kimondottan arra játszva, hogy az SZDSZ-es jelölt mellett a fideszes Bácskai Jánost is zárják ki a versenyből. Amivel lényegében egy Jobbik–MSZP-versengéssé válna az időközi választás, ami kétségtelenül jól jönne a radikálisoknak, még jobban az MSZP-nek. A helyi választási bizottság hétfőn ugyan egyhangú döntéssel elutasította Farkas valótlannak bizonyult állításai alapján benyújtott panaszát a szabálytalanság gyanúja azonban néhány héten át téma lehetett.

Bár több párt is azt állítja, a ferencvárosi eredmény az országos politikai erőviszonyok felmérésére is alkalmas lesz, ami természetesen a korábbi időközi választások tapasztalatai alapján nem igaz, de a botránysorozat kétségtelenül módosíthatja a szavazatszámokat néhány százalékkal, ami propagandának mindenképpen jó. Hétfői lapzártánkkor úgy tűnt, hogy végül hat párt, az MSZP, a Fidesz–KDNP, az SZDSZ, a Magyar Kommunista Munkáspárt, a Humanista Párt és a Jobbik maradt versenyben.

Reformokra várva

A kopogtatócédulák rendszerének eltörlése már többször felmerült az elmúlt években. 1999-ben a kisgazdapárt azt javasolta, minden jelölt helyezzen letétbe kétszáz ezer forintot, és ezt csak azok kapják vissza, akik legalább két százalékot elértek a választáson.

A dologból persze nem lett semmi. Három évvel később Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos is kifogásolta az ajánlás jelenleg is érvényben lévő rendszerét:

„Az ajánlószelvény intézménye személyes adatok, ráadásul politikai meggyőződésre vonatkozó különleges adatok tömeges kezelésével jár. Adatvédelmi szempontból teljesen indokolatlan olyan jelölési rendszer alkalmazása, amely személyes adatok ilyen nagyságrendű kezelését igényli” – állapította meg az ombudsman, de szavai süket fülekre találtak.

Legutóbb, néhány nappal karácsony előtt Szigeti Péter, az Országos Választási Bizottság elnöke vetette fel, hogy el kell gondolkodni azon, nem lehet-e felváltani a kopogtatócédulákat valami mással.

– Annak idején arra gondolt a jogalkotó, hogy ez tulajdonképpen a politikai részvételnek egy olyan formája, aktivizálása is, ahol az állampolgár kapcsolatba kerül a potenciális jelöltekkel. Akkor az állampolgárok nem zárkóztak még el ez elől a dolog elől, és valóban részt vettek ebben a folyamatban. Azóta az állampolgárok aktivitása lanyhult, kevésbé fogadták a kopogtatószelvényeket gyűjtő aktivistákat, és akkor léptek be olyan módszerek, hogy fizetnek az ajánlószelvény-gyűjtésért, és visszaélések, másolások is előfordulnak – nyilatkozta Szigeti.

A felvetések, mint a fenti példákból láthatóak, természetesen jogosak, hiszen a kopogtatócédulák számos visszaélésre adnak lehetőséget, ráadásul a szűrőfunkciójuk is kijátszható. Az Index hírportál egy 2006-os cikkében ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy pártok felesleges ajánlószelvényeik átadásával kisegíthetik az ellenfelet gyengítő kis pártokat.

Hogy mindez igaz-e, az valószínűleg soha nem derül ki, furcsa esetek mindenesetre vannak. Budapesten II. kerületében történt például a 2006-os önkormányzati választásokon, hogy a Jobbik úgy döntött a kampány folyamán, mégsem indít egyéni képviselőjelölteket. A visszaléptetett jelöltek azonban másként gondolták, és a Magyarok Világszövetsége színeiben, az ajánlószelvények leadási határideje előtti utolsó pillanatokban, csodálatos módon néhány nap alatt szinte minden körzetben összegyűjtötték a megfelelő számú kopogtatócédulát a már „letarolt” kerületben. A választáson aztán csúnyán leszerepeltek, egyikük sem kapott annyi szavazatot, mint ahány kopogtatót, volt, aki csak hét, illetve kilenc szavazattal kellett hogy beérje.

A hasonló esetek magyarázata talán könnyű, bizonyításuk annál nehezebb, mint ahogy vélhetően arra sem derül fény, hogyan keveredett most a Ferencvárosban egyszerre három párt is az ajánlószelvény-biznisz botrányába. A módszer és a hamis szelvények menniysége szervezett hátteret sejttet. Hiszen a szelvénygyűjtés – és -vásárlás! – kemény bizalmi garanciákra alapozva működik. Mert itt nagyot lehet bukni. Az a tény, hogy egyszerre három kispárt aktivistái is nagy tömegű hamisított szelvényhez „jutottak”, arra utal, valakik professzionális módon verték át őket… Mint ahogy professzionális volt lebuktatásuk is: választási bizottság tagjai közül csak a Jobbik emberének szúrt szemet a dolog, s ő tudta a megoldást is: hívják oda az Állami Nyomda szakértőit, akik aztán taroltak…

A professzionálisan – de azért kellő időben mégis leleplezhetően – hamisítható kopogtatócédulák intézménye tehát reformra szorul, mégsem valószínű, hogy a közeljövőben bármi változik. Így aztán országos léptékben is izgalmas lesz a hétvégi választás kimenetele. Nem egyszer láttuk már, hogy ami kicsiben működött, azt később nagyban is kipróbálták.

Bándy Péter