– Baloldalról úgy kommunikálják, mintha a kormány kiválóan kezelte volna a gazdasági válság okozta nehézségeket. Hátradőlhetünk?

– Még egyáltalán nem vagyunk túl a nehezén. A Valutaalaptól és az uniótól rövid lejáratú hitelt kaptunk tizenhét hónapos lejárati idővel, ráadásul nem is olcsón. Továbbá fel kell tenni a kérdést: mi lesz másfél év múlva? Hiszen az ország nemzeti összterméke jövőre minden bizonnyal zsugorodik, az adósságállomány pedig nő. Éppen ezért mondom, hogy már most kell azzal foglalkozni, mit tegyünk majd 2010 elején.

– A gazdasági növekedésünk már eddig is elég kicsi volt: tavaly és idén is két százalék alatti. A jóslatok szerint pedig ez az érték jövőre akár negatívba is fordulhat.

– Az előrejelzések zöme mínusz kettő és nulla közöttire teszi a 2009-es gazdasági növekedést. Utoljára 1993-ban fordult elő, hogy negatív volt ez az érték. Akkor azt gondoltam, hogy az azt követő húsz évben csak akkor történhet ilyesmi, ha addig valami olyan irdatlan fejlődésen megyünk keresztül, ami indokolttá tesz egy kis megpihenést. De most nem ez a helyzet. A mostani állapot azért is szomorú, mert gondoljunk bele, nem olyan régen még azon vitatkoztunk, lehetséges-e hétszázalékos gazdasági növekedés, és a pesszimistábbak mondták azt, hogy nem lehet, a maximum az öt százalék. Ma hol vagyunk már ettől?

– Más volt szocialista országok, mint például Szlovákia, bebizonyították, hogy öt százalék fölött is lehet növekedni.

– Írország, Dél-Korea, Szlovákia; vannak erre példák. Magyarországon azonban most az is nagy meglepetés lenne, ha jövőre elérnénk az egy százalékot pluszban.

– Bár két hónapja volt egy kis ijedség, de például sok kereskedő állítja, érdemben nem csökkent a forgalma, magyarul az emberek egyelőre nem érzik a saját zsebükön a válságot. Később fogják?

– Most még valóban nincs pánik. Éppen a napokban, az egyik egyetemi órámon mondtam a közgazdász hallgatóknak, hogy tegye fel a kezét, aki megérezte már a válságot. Egy fiú jelentkezett: részvényei vannak, úgyhogy ő rosszul járt. Persze, akik autót forgalmaznak, vagy lakásokat építenek, azok nyilván szintén érzik a bajt, csakúgy, mint azok, akik az elmúlt hetekben utcára kerültek. A következő vesztes réteg a közszférában dolgozóké lesz, akiknek befagyasztják a bérét. És sajnos úgy tűnik, még tízezrek válhatnak munkanélkülivé.

– A Fidesz és a kormány elképzelései gyökeresen eltérnek egymástól. Az ellenzéki párt azt mondja: adócsökkentéssel, az uniós források más felhasználásával a munkahelyteremtésre és a gazdaságélénkítésre kell helyezni a hangsúlyt. Ez reális terv?

– Az adócsökkentést nem lehet elkerülni. Egyrészt azért, mert Magyarország túl van adóztatva, másrészt pedig mert a környezetünkben is lefelé mennek az adóterhek, vagy gazdaságélénkítési céllal most tervezik az adócsökkentést. Amennyiben Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában csökkennek az adók, akkor mi sem kerülhetjük el ezt a lépést. Ha valaki szembemegy az autópályán a forgalommal, akkor nagyon könnyen ütközhet…

– A kormány el tudta fogadtatni a parlamenttel a költségvetés sarokszámait. Mi a véleménye a jövő évi büdzséről?

– Ez a költségvetés a krízis elhárításának eszköze. Ugyanakkor rögtön hozzá kell tenni, hogy nem eszköze a növekedésnek, és nem eszköze a szerkezeti átalakulásnak sem. Ami nagy hiba. Hadd mondjak erre egy futballból vett példát. Van két csapat, amelyik a bajnokságban rossz eredményeket ér el, mert a játékosai kiöregedtek. Az új bajnokságot aztán mindkét gárda ismét vereséggel kezdi. Az egyik ugyanazokkal a játékosokkal áll ki, mint egy évvel korábban, a másikban viszont már sok saját nevelésű, tapasztalatlan, fiatal focista is helyet kap. Melyik csapat szurkolói lesznek elnézőbbek? Nyilván azé, ahol fiatalok is szerephez jutottak, mert ott van jövőkép. A másik klubnál viszont, ahol ugyanazok az idős játékosok szerepelnek ugyanolyan rosszul, nagy lesz az elégedetlenség. Hasonló a baj a magyar gazdasággal is: nem látok semmi újat. Negatív gazdasági növekedést úgy is lehetne produkálni, hogy közben komoly szerkezeti átalakításokat visz véghez a kormányzat. De ilyesmiről mostanában szó sem esik. Ha valami pozitívumot kell említeni, a kormány elmondja, hogy jön Kecskemétre a Mercedes gyár. Ez persze igaz. Ám egy-két nagyberuházástól nem lehet azt várni, hogy rendbe teszi az ország gazdaságát.

– Elég negatív képet festett. Azt a kormányfő is elismerte, hogy mielőtt megkaptuk a 25 milliárd dolláros hitelkeretet, a fizetésképtelenség szélére sodródott az ország. Előállhat-e 2009-ben vagy 2010-ben hasonló helyzet?

– Bevallom, hogy megrázott Gyurcsány Ferenc bejelentése, mert nem sokkal ezelőtt a nyilatkozata előtt, a nemzeti csúcson azt mondta a miniszterelnök, hogy a kormány és a Nemzeti Bank gyors beavatkozásának köszönhetően túl vagyunk a nehezén. Aztán másfél-két hét múlva kiderült, hogy amikor ezeket a mondatokat hallottuk, az ország éppen a fizetésképtelenség határán volt. Ezek után nem tudom teljes bizonysággal azt mondani, hogy most ismerjük a pontos helyzetet. Mindenesetre azt gondolom, a megkapott 25 milliárd dolláros hitelkeret 2009-ben elég lesz ahhoz, hogy a számláinkat ki tudjuk fizetni. Kétségeim, mint említettem, azzal kapcsolatban vannak, hogy mi lesz 2010-től. Mitől kerülne egyenesbe a gazdaság, ha nem hajtanak végre szerkezeti változásokat, ha nem tesznek gazdaságélénkítő lépéseket? Szeretnék pozitív folyamatokat látni, hogy optimista lehessek.

– Ráadásul nemcsak a gazdasági növekedéssel és a szerkezeti átalakítások hiányával van probléma, de még az eddiginél is nagyobb lesz a munkanélküliség; akár több mint százezren kerülhetnek utcára néhány hónap alatt. Nekik hogyan lesz munkahelyük?

– A kormány ugyan beszél a munkahelyteremtésről, de nem tesz semmit. Munkahelyet persze nem a kormányzat teremt, hanem a vállalkozói réteg, az állam csak elősegítheti a döntéseivel ezt a folyamatot. Csakhogy egy olyan országban, ahol magasak az adók, csökken a magánfogyasztás, csökken az állami fogyasztás, nem lesznek munkahelyek, legfeljebb akkor, ha nő az export. De akármennyire szeretném, nem tudom azt mondani, hogy látok reményt arra, jobban fogják venni a magyar termékeket külföldön, mint eddig.

– Úgy tűnik, hogy azok az országok, amelyek tagjai az eurózónának, jobban vészelték át a válságot, mi azonban elég távol vagyunk ettől. 2002-ben még úgy állt a gazdaság, hogy 2008-ra reálisnak tűnt az euró bevezetése. Most miben bízzunk?

– Való igaz, hogy az euró ilyen tekintetben bevált. Nem csupán azért, mert ez a forintnál biztosabb pénznem, hanem azért is, mert az euró bevezetésének szigorú kritériumai vannak. Egy egészségügyi példával élve: aki sportszerűen él, meghalhat ugyan fiatalon infarktusban, de ennek sokkal kisebb a valószínűsége, mint annál, aki iszik és dohányzik. Magyarország tehát nem elsősorban azért élte, éli meg rosszul a válságot, mert most éppen még nincs eurónk, hanem azért, mert gazdasági értelemben sportszerűtlen, önpusztító életmódon folytat egy ideje. Ezért állunk rosszul az euró átvételéhez szükséges gazdasági mutatókkal. Hogy akkor mégis mikor lehet eurónk? Leghamarabb 2012–2013-ban, de ehhez elszántság és szerencse is kell. De főleg elszántság.

– A Gyurcsány-kormány láthatóan egyik napról a másikra él, nem várhatunk tőle határozott intézkedéseket. Amennyiben 2010-ben új kormány kerülne hatalomra, milyen fontos lépéseket kellene tennie?

– Van néhány muszáj-feladat, ilyen például az adó- és járulékreform. Azt talán lassan mindenki megérti, hogy ha máshol 15 százalék az adókulcs, akkor nálunk nem lehet 25. Az adócsökkentést meg kell tenni, mint ahogy a foglalkoztatási rendszerrel is kezdeni kell valamit. Szociális reformra is szükség van, ebbe véleményem szerint az önkormányzatokat is be kell vonni. A valóban szegényeket ugyanis el kell választani azoktól, akik a rendszer lazaságát kihasználva papíron szegények, igazából azonban nem élnek rosszul. Mert a valóban szegényekre kell pénzt találni, de nem költhetünk azokra, akik visszaélnek a kiskapukkal. Erre a feladatra pedig az önkormányzatok a legalkalmasabbak. Összességében azt gondolom, a reformokhoz nem csupán azért kell új kormány, mert a jelenlegi láthatóan nem rendelkezik hosszú távú tervekkel, hanem azért is, mert ennek a kabinetnek már nincs hitele, nem tudja elfogadtatni az intézkedéseit a társadalommal. Olyan kormány kell tehát, amelynek van társadalmi felhatalmazása a változtatásokra.

Bándy Péter

BOD PÉTER ÁKOS

1951-ben született Szigetváron.

1975-ben végzett a Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1977-ben szerzett doktorátust, 1985-ben kapta meg a Ph.D fokozatot, 1997-ben tett professzori habilitációt.

1975-től 1990-ig az Országos Tervhivatal kutatóintézetének tudományos munkatársa.

Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, az első szabad választáson bejutott az Országgyűlésbe az MDF színeiben.

1990-től 1991-ig ipari és kereskedelmi miniszter.

1991-től 1994-ig a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

1995-től 1998-ig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatótanácsi tagja.

1998 óta a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2000 óta Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.