Formához tartalom

–  Gyorsan fogy a felvidéki magyarság, a közösség politikailag megosztott. Milyen esélyekkel indulnak harcba a februári parlamenti választáson?

–  A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 458 ezren élünk magyarok a Felvidéken. Azaz közel 110 ezerrel kevesebben, mint 1991-ben. És a korfánk is rosszul fest. A születő magyar gyerekek aránya alatta marad az országos átlagnak. A közösség valóban megosztott, de van remény arra, hogy változtassunk ezen.

–  Mi a recept?

–  A felvidéki magyar politikai mezőny nemzedékváltás előtt áll. Az MKP-ban ez már el is kezdődött, sok fiatal polgármesterünk van, új megyei képviselőink léptek színre. Májusban mindössze 400 szavazattal maradtunk le arról, hogy a felvidéki magyarságnak újra legyen képviselete Brüsszelben. Ezért is született elnökségi döntés még májusban arról, hogy rendezzük sorainkat, és kezdeményezzük az összefogást annak érdekében, hogy 2020. február 29-én újra legyen magyar politikus a pozsonyi parlamentben. Azzal együtt, hogy 2010 óta nem vagyunk ott, mindig is az MKP volt a meghatározó erő a magyarlakta vidékeken. Számos polgármesterünk, helyi képviselőnk van, de megyei szinten is erőteljes a jelenlétünk.

–  Miért nem működik együtt az MKP és a Bugár Béla-féle Híd–Most?

–  Mi választási koalíciót szerettünk volna, de a megbeszélések a tárgyalópartner által támasztott irreális feltételek miatt eredménytelenül zárultak. Ráadásul az MKP, a Híd–Most, a Magyar Fórum, a Hídhoz köthető Magyar Kereszténydemokrata Szövetség mellett friss erőként színre lépett és gyorsan kiépült az Összefogás Mozgalom. Ősszel újrakezdtük a tárgyalásokat, akkor már választási párt létrehozásáról beszéltünk, ötpárti alapon. Ebből a tárgyalássorozatból a Híd–Most kilépett, és kész helyzet elé állítva mindenkit meghirdette saját önálló választási listáját.

–  Tehát elment a hajó?

–  Az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás által létrehozott Magyar Közösségi Összefogás indul közösen a februári választáson. Ennek elvi oka is van. Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezleten azt mondta ugyanis, hogy az etnikai vegyes párt mindig zsákutcát jelent. A Felvidéken ez sajnos hatásos módja annak, hogy a magyar embert megtanítsuk szlovák pártokra szavazni. Persze, a szlovák erők rájöttek, hogy az egyébként is ingatag magyar egységet tovább lehet bontani. Nem véletlen, hogy a liberális Progresszív Szlovákia nevű párt magyar platformot szervezett.

– Ennek kampányolva mondta azt a magyarországi Momentum egyik európai képviselője, Donáth Anna, hogy lehet valaki úgy felvidéki magyar, hogy közben büszke szlovák is. De a szlovák média is fölfedezte magának a kis magyar pártokat.

–  Nem véletlenül. Ján Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolásának a választás előtt egy héttel lesz az évfordulója. Ezzel is mozgósítani szeretnék a jobboldali pártokat a Smer-kormány leváltásra. A jobboldali térfél azonban felaprózott, pártjai képtelenek koalícióra lépni. A média igyekszik ösztökélni őket, és ebbe beleférnek a kisebb magyar erők is. Várhatóan egyik politikai oldalnak sem lesz többsége jövő februárban. Egy erős magyar parlamenti képviselet lehetne a mérleg nyelve. A sikeres választási szereplés az abban részt vevő magyar pártok fúzióját is előmozdíthatná, a széttagoltság ugyanis rendkívül lehangoló a közösségünk számára. Donáth Annának köszönjük, hogy megmutatta a Progresszív Szlovákia magyar tagozatának valódi arcát céljával, a magyarok elszlovákosításával együtt. A szlovák pártok magyar képviselői soha semmit sem értek el eddig. Ők nem fognak érezni és vérezni sem értünk.

–  A megmaradáshoz a politikai egység mellett gazdasági erő is kell. Hogy állnak e tekintetben?

–  Korábban erős volt az ország déli része, de az EU-csatlakozással, a mezőgazdaság ellehetetlenítésével és az északra telepített autógyárakkal ez megfordult. Fogyás, elszegényedés, ez a magyarok sorsa. És ehhez jönnek még olyan jelenségek, mint a gömöri roma populáció dinamikus növekedése.

–  Növelni kellene Magyarország északi térségeinek gazdasági erejét, a határra telepített új beruházások munkát adhatnának a felvidéki magyaroknak. Beszéltek erről a MÁÉRT-on?

–  Már vannak olyan térségek, például Kisvárda körzete, ahol ez működik. Sőt, ez Gömörben is így van, igaz, szerényebb változatban. A munkaerő mozgása most nyugat felé irányul, az igencsak erőssé vált Pozsony jelenti a vonzerőt. Gyorsan emelkedik az ideköltözők száma, ennek következtében Felső-Csallóközben például már fel is borult a lakosság korábbi etnikai összetétele. A jövevények kérik, követelik a szlovák óvodát, szlovák iskolát, és amikor az idős magyarok háza üresen marad, akkor azt a család nem egy falubeli fiatal párnak adja el, hanem egy távolról érkezett szlovák vevőnek. Mert az tízezer euróval többet fizet érte.

–  Az Orbán-kormány által indított gazdaságfejlesztési program milyen hatással van a felvidéki magyarságra?

–  Nagyon fontos ez a segítség a gyakorlatban, de az üzenetek szintjén is. Érezzük, hogy az anyaország nem engedte el a kezünket. A Baross-terv első ütemében 1521 felvidéki magyar pályázat nyert. És nagyon pozitív üzenet volt a 160 felvidéki magyar óvoda felújítása is. Hiába lépett be a kormánykoalícióba a Híd–Most, e téren sem tudott tenni semmit sem. Afféle kvázi kormánytagság volt ez csupán. Külön úton járunk, ebből kell kihoznunk a maximumot.

–  A Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezést indított az őshonos nemzeti közösségek jogainak biztosításáért. Jövő májusig egymillió aláírást kell összegyűjteni. Közreműködik ebben az MKP? Ha igen, akkor milyen hatása lesz ennek a választási mozgósításra?

–  Abszolút jó hatása, ezt már korábban, hasonló akciók kapcsán is bizonyította a felvidéki magyarság. Mozdulnak az itteni magyarok, bár sokszor közömbösséggel vádolják őket. Kitűnő kezdeményezés ez, mert a helyhez, nyelvhez, szülőföldhöz való kötődéssel megállítható az asszimiláció. Kell, hogy legyen gazdája az ügynek Magyarországon is!

–  Miként befolyásolja a felvidéki magyarok sorsát a V4 erősödése?

–  Egyrészt nyugalomban élhetünk. Másrészt viszont senkinek sem kedvez az állóvíz. Egykori diákom, Zsák-Malina Hedvig ügye például lezáratlan maradt. De nem került terítékre a kettős állampolgárság kérdése sem. Valójában olyan garanciákat kellene beépíteni a szlovák alkotmányba a felvidéki magyarság kapcsán, amelyeket megkapott a magyarországi szlovák kisebbség az ottani alaptörvényben.

–  A magyar iskolák ügyében azért történt előrelépés.

–  Egyre több felvidéki szülő veszi a bátorságot, és magyar iskolába íratja a gyerekét. Kicsi növekedésről beszélhetünk persze, tehát van még tennivalónk. Olyan tendencia is érzékelhető, hogy először szlovák óvodába viszik a gyereket, majd onnan magyar iskolába íratják. Ezt károsnak tartom. Az iskoláinkban egyébként kevés a diák, ez befolyásolja az állami támogatásuk mértékét, külön elbánásra, azaz pozitív diszkriminációra lenne szükségük. A kisebb települések ugyanis gyorsan bezárhatják ráfizetéses iskoláikat. Márpedig amint kiveszünk a közösségből egy általános iskolát, tragédia történik. Hiszen az iskola a nyelv, a kultúra, a történelmi emlékezet megtartója is egy településen, és az intézmény szervezi a különféle közösségi rendezvényeket is.

–  Betölthető valaha is az űr, ami egy iskola megszűnésével keletkezik?

–  Soha! Nem mondtam az előbb, de az iskola egy település fiatal, produktív nemzedékének találkahelye, közösségi tere is. Életet ad a falvainknak, a kisvárosainknak.

–  A fejlődésnek, még ha kicsi is, az óvodafejlesztés volt az előszobája?

–  Persze. Készítettünk egy gazdasági állapotfelmérést, és valami hasonlót szeretnénk az óvodák körében is. Pontosan tudnunk kell, mennyire vonzó a magyar szülők számára egy felújított vagy vadonatúj, mindennel felszerelt óvoda jó pedagógusokkal. Mert a formát a magyar államtól kaptuk, a tartalmat viszont nekünk kell beletölteni.

–  Miként befolyásolja például Gömörben a cigány lakosság nagy aránya a magyar iskolák, óvodák működését? Mert megeshet, hogy épp a kulturális különbségek miatt viszik inkább szlovák intézményekbe a szülők a gyereküket…

–  Kevesen mondják ki, de hálásak lehetünk a gömöri romáknak, mert sokszor az ő gyerekeik révén tudtuk megtartani a magyar iskolákat. A másik oldalon persze ott van az is, amit a kulturális különbségekről említenek. Ezzel szembe kell néznünk. Nem könnyű a helyzet, de ne ítélkezzünk, és ne mondjunk le az ott élő magyar nyelvű romákról. Ez az álláspontom. Munkalehetőséget kell adnunk nekik, ez a fő feladat. A munka, a jövedelem, sok mindent megold. Nem véletlen, hogy az újkori magyar nemzetpolitika a gazdasági erősödésre épít. Ez a jó irány!