Fosztogatás Beneš szellemében

– Milyen hatással van a szlovákokra és a felvidéki magyarokra a szomszédban zajló háború?

– Az események megosztják a szlovákiai társadalmat, de a felvidéki magyarságot is. Azzal mindenki egyetérthet, hogy az orosz támadás agresszió, Moszkva háborút robbantott ki, de a háború sohasem old meg semmit, csak mérhetetlen veszteségeket okoz. Ugyanakkor nemzettársaink élnek Kárpátalján, azaz Ukrajnában. Nemrég szerettem volna meglátogatni őket, de az ukrán hatóságok nem engedtek be az országba

– Mivel indokolták?

– Hivatalos választ nem kaptam. A nem hivatalos üzenet pedig úgy szólt, nézzem meg, mit írtam egy évvel korábban az interneten. Úgy tűnik, valakiknek nem tetszett, amikor arra buzdítottam a kárpátaljai magyarokat, hogy szavazzanak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségre. Ezért lettem nemkívánatos személy az ukrán állam területén.

– Miként lehet az, hogy egy uniós tagságra törekvő ország, amely most meg is fogalmazta ez irányú kérelmét, ilyen diktatórikus lépést tesz?

– Ezt nem tudom, de egyszerűen zajlott minden. Elvitték az útlevelemet a katonák a határállomáson, majd tíz perc múlva visszahozták azzal, hogy nem léphetek be az országba. Semmilyen magyarázatot sem voltak hajlandóak adni. Nem tudtam, hogy kitiltottak Ukrajnából, ha tudom, nem is indulok. Semmilyen előzetes értesítést sem kaptam.

– A jelenlegi kárpátaljai viszonyokat illetően sokatmondó, hogy Munkács polgármestere, maga is ukrán ember, azt üzente a keleti végekről érkező menekülőknek, hogy viselkedjenek emberi módon, különben le lesz törve a pökhendiségük…

– Folyamatos kapcsolatban állunk a KMKSZ elnökével, Brenzovics Lászlóval. Ők arra rendezkednek be, hogy hosszú ideig tart majd ez a válsághelyzet. A Szövetség pénzadományokat és egyéb fontos dolgokat, mindenekelőtt tartós élelmiszert, higiéniai cikkeket, vízforralókat és egyebeket gyűjt és juttat el a határ térségébe. Várjuk azok jelentkezését is, akik még itt, Felvidéken raktározni tudnak, és azokat is, akik fuvart, vagyis szállítási feladatot vállalnának valamilyen erre alkalmas gépkocsival a szlovák–ukrán határ felvidéki térségébe. Úgy érzékeljük, hogy kaotikus állapotok uralkodnak ott, a szlovák kormány elégtelenül szervezte meg a menekültek fogadását. Elszegényedett térség ez, az ország elfeledett végvidéke, ahol együttérzéssel fogadják a falvak a menekülőket, de anyagi értelemben ez komoly megterhelést jelent nekik. Vannak itt magyar települések, de szlovákok is.

– Beszéltünk a társadalom megosztottságáról. Szlovákia nemrég védelmi együttműködési szerződést írt alá az Egyesült Államokkal. Ez vihart kavart a szlovák társadalomban, de a politikai elit köreiben is. Lezárult a vita?

– A probléma a magyar közösséget is megosztotta. Én csak annyit mondanék, hogy nagyon rosszkor találta meg Szlovákiát ez a szerződéskötés, az egész ugyanis az ukrán–orosz feszültség kiéleződésével egy időben történt. Máskülönben nem lett volna belőle ilyen nagy, társadalmat megosztó perpatvar. Magyarország is kötött ilyen egyezséget Washingtonnal 2019-ben, de ettől még nincsenek ott amerikai támaszpontok vagy amerikai rakéták. A dolog politikai pikantériája, hogy az ez elleni referendumhoz szükséges aláírásgyűjtést épp az a Robert Fico kezdeményezi, akinek a kormánya ezeket a kétoldalú tárgyalásokat tulajdonképpen megnyitotta. Végül elült az akció, ebben nyilván a közben kitört háború is szerepet játszik.

– Nem egészen fél éve jött létre hivatalosan az egységes magyar párt, a Szövetség. Gördülékeny az egyes platformok együttműködése?

– A Szövetséget megalapító korábbi három párt közötti ideológiai különbségek továbbra is megvannak. Nem mindent lát egyformán a konzervatív és a liberálisabb szárny. A felvidéki magyarság Szlovákia lakosságának 7,5 százalékát teszi ki, a parlamenti küszöb öt százalék, tehát meg kell tudnunk szólítani a közösségünk 80 százalékát. Ez ideológiai alapon nem megy. Úgy látom, mindenki megértette, hogy az erős magyar érdekképviselet előfeltétele a világnézeti ellentéteken felül­emelkedő együttműködés. Ha azt akarjuk, hogy a magyarok által lakott vidék ne elfeledett régió legyen, akkor fel kell tudnunk lépni konkrét ügyekben. Zselíz környékén például 22 településen nincs csatornahálózat, sem vezetékes ivóvíz, ötre még a gázt sem vezették be. Az ilyen helyekről elmennek az emberek. A mi feladatunk, hogy végre megkezdődhessen a felzárkózás.

– Lehet ebben szerepe az anyaországi beruházásoknak?

– Természetesen, sőt már eddig is voltak ilyenek, például számos óvoda- és templomfelújításban vettek részt, ami a felvidéki vállalkozásoknak is előnyös, és munkahelyet is teremtenek. Az anyaországi gazdaságélénkítő csomag is segített több ezer kisvállalkozónak és néhány tucat nagyobb cégnek is.

– Április 3-án ez is kockán forog.

– A mi érdekünk egyértelműen az, hogy a 2010 óta folyó nemzetpolitika folytatódjék. Soha senki nem segített annyit az elszakított magyarságnak, mint a Fidesz-kormányzás.

– Szlovákiában is választás lesz 2024-ben, de a pozsonyi kormánykoalíció állandó belső vitáit nézve talán még előbb…

– A mostani szlovák kormány megalakulásától kezdve az a kérdés, hogy kibírja-e a négy évet. Úgy tűnik, hogy csak az uniós helyreállítási alap tartja egyben a koalíciót. Nekünk minden eshetőségre fel kell készülni, akárcsak az idei helyhatósági és megyei választásra. Megyei szinten a Szövetség elődpártjai közül kettő erős volt eddig is, sok polgármesterünk, még több helyi képviselőnk van, még megyei alelnökeink is. A régiók elsődleges problémája, és ez a szlovákokat is érinti, hogy elöregednek a közösségek, így fontos célunk a családtámogatások megerősítése és kiterjesztése, a vállalkozások megtámogatása és a környezet fokozottabb védelme, többek között a csatornázás kiépítésével. Programot kell tudnunk adni az embereknek, megértetni velük, hogy miért érdemes bennünket támogatni. A Szövetség nemcsak a pártok szövetségét jelenti, hanem elsősorban a polgárokkal kell szövetségben lennünk.

– Szlovákia napjainkban még mindig a magyarokat és a németeket kollektíven bűnösnek bélyegző és ezzel az ürüggyel jogaiktól megfosztó beneši dekrétumok alapján jár el bizonyos, elsősorban földkisajátítási kérdésekben. A dekrétumokat a szlovák állam 2007. szeptember 21-én megerősítette, mondván, nem lesznek hatással a mindennapokra. Ma mégis a beneši dekrétumokra hivatkozik bizonyos elkobzások jogalapjaként a szlovák állam. Hogy lehetséges ez?

– Sok szlovák kormánypárti politikus is azzal nyugtatgat bennünket, hogy a dekrétumok a múlt homályába merülő történelmi emlékek csupán, de sajnos ez nem igaz. Már korábban, például 2019-ben, de az idén is koboztak el ezek jegyében földterületeket, ingatlanokat felvidéki magyaroktól. Arra hivatkoznak, hogy ezek az ügyek még olyan, az 1940-es években indított eljárások folytatásai, amelyeket akkor valamilyen okból, például adminisztratív hanyagságból nem vittek végig. Sarkítok: van, aki úgy fekszik le este aludni, hogy egy szépen megművelt földterület tulajdonosa, hajnalban pedig arra ébred, hogy a birtok már nem az övé. Ez elfogadhatatlan. Ezt az élő problémát jogászokkal és történészekkel is megvizsgáltatjuk. Amíg nem rendeződik a kérdés, addig kiváló terepe marad a szélsőséges pártok retorikai hadjáratainak.

– Hány felvidéki magyart érintenek a kisajátítások?

– Zajlik a felmérés, várjuk, hogy jelentkezzenek, akiket sérelem ért az elmúlt években, illetve a jelenben a beneši dekrétumok következtében. Már többen reagáltak, elmondták vagy leírták a történetüket. A Szövetség jogászai természetesen igyekeznek segíteni nekik, egyébként érezzük és látjuk, hogy amíg nincs parlamenti képviselete a felvidéki magyarságnak, addig ez a kérdés sajnos nem fog megoldódni. A mostani szlovák kormány nem mutat hajlandóságot a rendezésre, pedig összesen több száz hektárról van szó.

– Mit szól a jogállamiságra olyan kényes Európai Unió, amely jóval szerényebb ügyek és vélt sérelmek kapcsán azonnal nekirohan például Magyarországnak?

– A Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai parlamenti képviselője, Vincze Lóránt segítségével az EP elé tártuk a problémát. Történt némi előrelépés, de nagyon távolinak tűnik még az igazi megoldás.

– Találhatnak ez ügyben szlovák politikai szövetségeseket a felvidéki magyarok?

– Létezik néhány ilyen személy, de kisebbségben vannak a szlovák politikai elit köreiben. A Szövetség mindent megtesz a rendezés érdekében, ezen belül természetesen keresi a lehetséges partnereket is. Hogy jöjjenek és meghallgassanak bennünket, ahhoz persze erősebbnek is kell lennünk.

– Csak a Pozsony környéki autópálya-körgyűrű építéséhez kapcsolódó földeket sajátítják ki a dekrétumokra hivatkozva?

– A legtöbb gondot a körgyűrű miatti telekelkobzások jelentik, illetve itt vált igazán hangos üggyé ez az anomália, de volt olyan északkelet-felvidéki erdőtulajdonos, akitől 35 hektár erdőt vettek el.

– Mi történik ilyenkor a földdel? 

– A földalaphoz kerül a terület, az aztán vagy eladja, vagy állami hasznosításba utalja. Egy fillért sem kap érte az államtól az eredeti tulajdonosa. És éppen a beneši dekrétumok hatalmazzák fel erre az önkényre a szlovák államot.