Rég ismert tény, hogy megfelelő marketinggel bármilyen termék eladható. Emlékezetes az a világsajtót megjárt történet, mikor egy idős férfi csalódottan vitte vissza a frissen megvásárolt a Microsoft Windows 95 programját, mondván, a reklámban azt hallotta, hogy a program forradalmasítja a mindennapokat, de azt nem tudta, hogy annak használatához számítógép is szükséges.

Az amerikai Apple különösen érti a dolgát, ha termékei propagálásáról van szó. A cégalapító tulajdonos Steve Jobs pályafutása számos marketinggel foglalkozó felsőoktatási intézményben tananyag. Ráadásul az Apple – szemben az éppen fent említett Microsofttal – általában valóban megkérdőjelezhetetlen minőségű termékeket dob piacra, a termékek útját menetrendszerűen kísérő (leginkább a konkurencia vagy az Apple hátszelét meglovagló, olvasottságra vágyó hírportálok, bloggerek által keltett) botrányok mindeddig egyetlen karcolást sem hagytak a cégen.

Kitűnő példája ennek az iPhone, melynek iPhone4 néven éppen a hetekben jött ki a harmadik generációs modellje, s amiről megjelenése napján híresztelni kezdték, hogy konstrukciós hiba miatt szinte használhatatlan. Az iPhone4-et azóta természetesen milliók használják problémamentesen.

A telefon régebbi verziói igen fényes pályát futottak be. A ChangeWave 2010 májusi felmérése szerint az okostelefonok használói közül 77 százalékkal messze az iPhone-t használók a legelégedettebbek készülékükkel. A dobogó második fokán a Motorola, a harmadikon pedig a HTC készülékei végeztek. Mint ahogy az Apple-termékeknél lenni szokott, az iPhone esetében nemcsak a minőséget és dizájnt, de az exkluzív klubhoz való tartozás érzetét is meg kell fizetni. Az Apple ugyanis sok tekintetben a vásárlók birtoklásvágyára, kiválasztott-életérzésére épít, a termékei valójában egy komplett életérzést hivatottak nyújtani. Ezért hát a busás ár, mely szolgáltatói konstrukciótól függően 199 és 699 dollár között mozog. Az iSuppli nevű internetes portál szétszedett egy 4-es készüléket és alkatrészenként nézte meg, hogy mennyibe kerül annak gyártása. Az eredmény 188 dollár, azaz 45 ezer forint volt. A szolgáltató természetesen mint mindig, a költséget itt is hosszú lefutású hűségnyilatkozat aláírásával vasalja be a felhasználón, amit azzal fejelnek meg, hogy számos országban bizonyos szolgáltatók monopóliumot kapnak a készülék forgalmazására. Az Egyesült Államokban például csak az AT&T, Magyarországon pedig egyelőre csak a T-Mobile forgalmazza a készüléket. Mint azonban az ábra mutatja, egy iPhone nem lehet sem elég drága, és a szolgáltatófüggés sem zavarja a vásárlókat: a legutóbbi modell debütálást követő négy napban 1,7 millió készüléket adtak el.

Az iPhone minden tekintetben a modern kor gyermekeinek szól. A The Nielsen Company globális információs és médiavállalat felmérése szerint legalábbis az átlagos európai iPhone-tulajdonos 35 évesnél fiatalabb, egyedülálló férfi. Az Apple telefonja esetében a felhasználók 73 százaléka férfi, míg a szokványos mobiloknál ez az arány csak 51 százalék.

Ami az életkort illeti, kétharmad jut a 35 évesnél fiatalabbakra, míg a többi mobilnál az arány épp ennek fele. A felhasználók 40 százaléka egyedülálló, illetve még nem volt házas. Az egyébként jól hangzó kutatás arra persze nem tér ki, hogy az egyedülállóság okozója vagy okozata a telefon birtoklásának, mint ahogy arra sem, hogy esetleg a felhasználók fiatal korából adódik-e. Egy másik felmérés arra enged következtetni, hogy mindhárom tényező szerepet játszhat. A Stanford Egyetem 2010 márciusában készített statisztikát az iPhone-tulajdonosok szokásairól. A megkérdezett diákoknak közel 85 százaléka nem bír ki úgy egy órát, hogy ne babráljon telefonjával. 75 százalékuk elismerte, hogy iPhone-jukat az ágyba is magukkal viszik. Nem csoda, hogy így szoros kapcsolat alakul ki gép és ember közt. A megkérdezetteknek 10 százaléka teljes mértékben függő, 34 százalékuk elengedhetetlennek érzi életéhez az iPhone-t, miközben csupán hat százalékuk állította azt, hogy egyáltalán nem rabja a készüléknek.

A kutatás azt is bebizonyította, hogy az iPhone az elektronikai eszközök hierarchiájában magasan a csúcson van. Gazdáik – ahogy az autók esetében is előfordul – gyakran élőlényként tekintenek kedvencükre és személyiséget társítanak hozzá.

Három százalékuk kifejezetten féltékeny: nem tűri, hogy más is megérintse készülékét. Ugyancsak ennyien saját nevet adnak a telefonnak, a tulajdonosok kilenc százaléka elismerte azt is, hogy megsimogatta már kedvességből készülékét. Nyolc százalék pedig bevallotta, hogy eszébe jutott már az, hogy az iPodja (az Apple szintén nagysikerű zenelejátszója, amely technológia, dizájn és persze marketing tekintetében a telefon előhangjának tekinthető) esetleg féltékeny az iPhone-jára.

Az telefonfüggőség az emberi kapcsolatoknak is árthat: a felmérés kissé bulvárízű adata szerint a megkérdezetteknek hét százaléka ismerte be, hogy baráti vagy egyéb kapcsolata szakadt meg azért, mert túl sok időt tölt el az iPhone-nal.

Brian Fung a Foreign Policy nevű tekintélyes amerikai külpolitikai folyóirat legutóbbi számában publikált tanulmánya azonban messze túlmutat a szokásos tömeghisztéria és a marketinggépezet által felkorbácsolt érdeklődés társadalmi hatásain.

Az új iPhone útja – csakúgy, mint a többi modern telefoné – sötét bányák mélyén kezdődik. Az újabb elektronikai eszközök áramkörének tervezésében elengedhetetlen fontosságú ugyanis a koltán nevű érc, amely tantál-kondenzátorokba építve optimális szigetelőanyag, melynek köszönhetően jócskán meghosszabbodik az akkumulátor kapacitása. Az elektronikai eszközök felvevőpiacának dinamikus növekedése miatt a nem is oly távoli jövőben a koltán az aranyhoz vagy lítiumhoz hasonlóan stratégiai fontosságú ásványkinccsé válhat.

Bár a legtöbb ilyen ércet jelenleg Ausztráliában bányásszák, az eddig felfedezett koltánkincsek 80 százaléka a Kongói Demokratikus Köztársaság területén található. Ez akár jó hír is lehetne a kongóiaknak, azonban mint Afrikában lenni szokott, a helyiek nem sokat profi tálnak a kincsből. A bányák feletti uralomért milíciák vívják véres harcaikat, melyek nyomán az elmúlt évtizedben négymillió ember vesztette életét. Az Apple mindenesetre homályosan fogalmaz, ha a készülékeiben felhasznált koltán eredetéről faggatják őket. Noha saját honlapja szerint a vállalat „társadalmilag és környezetvédelmileg felelős eljárást” vár el beszállítóitól, beismeri, hogy a beszerzési lánc hosszú és bonyolult. Az Apple termékeit a tajvani Foxconn tulajdonában lévő kínai gyárban állítják össze. A négyszázezer (!) embert foglalkoztató üzemváros neve ez év májusáig szinte ismeretlen volt a nagyközönség előtt. Két hónapja azonban tíz dolgozó követett el öngyilkosságot. Egyikük, a 25 éves Sun Dayong éppen a miatt vetette le magát a tizenkettedik emeletről, mert főnökei egy iPhone 4G prototípus ellopásával gyanúsították meg. A szerencsétlen ügy az új telefon premierjét megelőző felfokozott várakozások miatt megjárta a világsajtót. Bár a végletekig kizsákmányolt dolgozók öngyilkossága évtizedek óta szokványos a kínai üzemekben, Dayong történe a médiavisszhang következtében megtette hatását: felhívta a nagyközönség figyelmét a kínai gyárakban uralkodó állapotokra. A Foxconn, hogy megőrizze jó hírnevét, sebtiben szó nélkül megduplázta dolgozóinak fizetését. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy mennyi lehetett az a fizetés, melynek hirtelen megkétszerezése nem okozott problémát egy ekkora embertömeget alkalmazó vállalatnak.

A másik, napjainkban fontos kérdés a környezetvédelem. Az Apple bevallása szerint egy iPhone teljes élettartama alatt 55 kilogramm széndioxidot termel. Egy hónap alatt 8,75 millió készüléket adnak el, ami így több mint félmillió tonna hulladékot jelent. Bár az Apple saját alapelvei szerint fokozottan odafigyel termékeinek környezetbarát anyagokból való előállítására, a Greenpeace 2010-es felmérésében megszabott kritériumok szerint a telefonok közt az iPhone csak a középmezőnybe tartozik környezetbarátság tekintetében. A versenyben e tekintetben kiütéses győzelemmel a Nokia és a Sony Ericsson nyer, a legrosszabb értékelést a Toshiba kapta. „Mi kitaláljuk, hogy nekünk mire van szükségünk. Szerintem remekül ráérzünk arra, hogy azt a bizonyos dolgot sokan mások is szeretnék majd maguknak. Minket ezért fizetnek” – foglalta egyszer össze az Apple stratégiáját Steve Jobs.

Az iPhone azonban nem csak az egyszerű felhasználók fantáziáját mozgatta meg. A mikrohullámú sütő, a GPS és más technikai szerkentyűk kapcsán megszokhattuk hogy a haditechnika bizonyos vívmányai gyakran utat találnak a civil szférába. Az iPhone azonban megfordította ezt az eddig szinte egyirányú folyamatot. Míg hosszú időn át a Raytheon és a Knight’s Armament uralta az amerikai hadsereg által használt mobilok piacát, könnyű kezelhetőségével azonban az iPhone könnyen kiütheti a nyeregből két riválisát. A Pentagon technológiai tagozata a DARPA már katonai AppStore (az Apple online áruháza, ahonnan a legkülönfélébb programok százezrei vásárolhatók meg, tölthetők le és telepíthetők percek alatt) megnyitását tervezi, ami reményeik szerint forradalmasíthatná a harctereket. Irakban és Afganisztánban már így is számos területen használják a katonák az Apple készülékét, amelynek elterjedt civil alkalmazásai (többek közt az rendkívül gyors széles sávú hang- és videofeltöltés, azonnali fényképmegosztás, precíz helymeghatározás akár GPS-koordináták, akár mobilszolgáltatói cellainformációk alapján, fejlett szótár- és fordítóprogramok) is komoly segítséget jelentenek a katonáknak. Ráadásul iPhonenal irányítható, pofonegyszerűen kezelhető giroszkópos, kamerával felszerelt négymotoros kishelikopter, vagy éppen mesterlövészeknek szánt ballisztikai segédprogram már civil forgalomban is kapható, ezek katonai célú változatai komoly lehetőségeket rejtenek magukban.

A tervek szerint a hadsereg számára készülő fejlesztések között a GPS-alapú célpontmegjelölő, hangfelismerő, járműveket vagy kisebb fegyverrendszereket vezérlő távirányító kommunikátor mellett olyan szoftver is lesz, mely arab, kurd és két afganisztáni nyelvre fordítja le az írott és szóbeli szöveget.

Sayfo Omar