Évi 60-65 millió forint kellene a balatoni vízimentés biztonságához

A balatoni vízimentők csapata fanatikus, elkötelezett emberekből áll. Mintha éppen ezzel élne vissza az állam akkor, amikor egyetlen forintnyi támogatást sem ad ennek a szervezetnek, amely egyébként országos kiterjedésűvé vált napjainkra. A kormány épp olyan mostohán bánik velük, mint a legtöbb civil szervezettel. Az egyesület számos ember életét menti meg minden balatoni szezonban, maga azonban évről évre a megsemmisülés határára sodródik. Az elmúlt napokban is hallani lehetett a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának keserves segélykiáltásait…

Elmúltak a fekete évek, amikor évenként 40-50 ember fulladt a Balaton vizébe. Még 1994-ben is 45 áldozatot szedett a magyar tenger. Az idén jobb a statisztika, eddig 12 ember fulladt a tó vízébe. Azonban a vízimentők az idén 175 olyan esetet regisztráltak, amelyben közvetlen életveszélybe került egy-egy fürdőző, de a szolgálat gyors és szakszerű beavatkozásával megmentette őket. A számokból is látszik, mekkora szükség van a Balatonon a mentőszervezetre.

A vízimentők közhasznú társaság formájában működnek. Szedlák Péter, a szolgálat elnökségi tagja szerint balatoni vizesemberek álltak össze, s alakították meg a testületet, tudva, hogy ebből az égvilágon semmilyen anyagi vagy egyéb előnyük sem származik. Jelenleg tíz motoros mentőcsónakkal dolgoznak. Ebből öt a szakszolgálaté, a másik öt pedig azoké a helyi mentő- és vitorlásegyesületeké, amelyek egy-egy Balaton-parti településhez kötődnek: Vonyarcvashegyhez, Balatongyörökhöz, Tihanyhoz, Alsóőrshöz, Zamárdihoz. Együttműködési szerződést kötött velük a szakszolgálat, amelynek Ábrahámhegyen, Zánkán, Csopakon és Almádiban van bázisa, illetve az irányító központja is Zánkán, az egykori úttörőváros kikötőjében található.

Feltűnő, hogy a bázisok a – Zamárdi kivételével – a tó északi partján helyezkednek el. Mintha délen nem is lenne mentés… Szedlák Péter elmondta, szó sincs erről, a déli part a rendőrségé. A szakszolgálat folyamatos kapcsolatban áll velük, együttműködésük összehangolt, és ma már magától értetődő. Olyan, mint a polgárőrség és a rendőrség együttműködése a közbiztonság terén.

Bár nincs a világon az a dolog, amit ne lehetne még tovább fejleszteni és tökéletesíteni, Szedlák Péter szerint ez a szervezet így egészében és összességében megbízhatóan el tudja látni a balatoni mentési feladatokat. A baj csak az, hogy ehhez ezt a rendszert fenn is kellene tartani…

Amikor Zánkán jártunk, épp a csopaki hajó volt az általános beszédtéma a vízimentők között. Előző este ugyanis egy bevetésen egyszerűen eltörött a motorcsónak. A tapasztaltabb mentők nem csodálkoznak rajta, a hajó 1500 mentési órát teljesített már, főként nehéz körülmények között, azaz viharos időben. Ennyi az élettartama. Ha egyáltalán meg lehet javítani, az is több millió forintba kerül. Legjobb lenne kicserélni, egy új hajóért viszont 15 millió forintot kérnek a piacon. Most a mobiltelefonoké a főszerep a zánkai központban, a mentők folyamatosan hívogatják a lehetséges szponzorokat és az állami segítőket. Mivel a remény hal meg utoljára…

Miközben a hajó 15 millióba kerül, a szakszolgálat 56 millió forintból gazdálkodott tavaly. Szedlák Péter elmondta, az úgynevezett állami szervezetek közül csak a Balatoni Fejlesztési Tanács támogatta őket 3,5 millió forinttal, a katasztrófavédelem rádiós szakszolgálata (RSOE) pedig segített kiépíteni és működtetni az úgynevezett digitális kommunikációs rendszert, ami létfontosságú a riasztásban és a hajók mozgásának összehangolásában. A pénzszűkében lévő rendőrség viszont már csak szakmai tanácsokat tudott adni. Nem mintha az nem lenne szintén nagyon fontos…

De hát miből él akkor a szervezet? A szakszolgálat 56 milliós költségvetéséből 50 millió forintot saját maga keresett meg. Különböző versenyeket, vízirendezvényeket biztosított, valamint strandőröket bocsátott balatoni települések részére, kérés alapján. Hozzájárult a bevételekhez a szolgálat búvárrészlege is, amely különféle roncsokat, elsüllyedt vitorlásokat hozott felszínre. A fennmaradó közel 6 millió forint pedig a Fejlesztési Tanács pénze mellett szponzorok támogatásából jött össze. Jutott egy kevés a személyi jövedelemadók felajánlható 1 százalékából is. De tényleg csak nagyon kevés… Ezen a téren ördögi körbe került a szolgálat. Hiszen arra már végképp nincs pénze, hogy az állatvédőkhöz vagy más civil szervezetekhez hasonlóan hirdetésekben kérje az egy százalékot az emberektől.

Nemrég, amikor meglátogattuk a szolgálatot, a vezetők drámai bejelentést tettek: már csak egy-másfél heti működésre van pénzük. Ahhoz, hogy folytatni tudják, 10-12 millió forintra lenne szükség. A legtöbb pénzt a hajók karbantartása viszi el, de drága a riasztás is. Egyetlen úgynevezett mélyvízi bevetés 100-200 ezer forintba kerül. Ez a 175 esettel szorozva 17 és 34 millió forint közötti költség. Mindjárt érthetővé válik, miért ürült ki a szolgálat kasszája. A riasztások nagy számát a rendkívüli meleg, a különleges időjárás, a hirtelen jövő szélviharok indokolják. A sokkal kiegyensúlyozottabb tavalyi nyáron csak 118 életmentő bevetésre kellett kivonulniuk. Zánkán most, július végén is zajlik a mentők képzése. Jóllehet, nemsokára véget ér a szezon. Támogatások híján sajnos csak igen későn kezdődhettek meg az egyhetes kurzusok. Ez a képzés persze pénzbe kerül, nem is kevésbe. Körülbelül hetvennyolcezer forintba fejenként. A jelentkező fiatalokból viszont felkészült vízimentők lesznek, ez egyébként ma már bejegyzett szakma. A szolgálat leszorította a befizetendő összeget bruttó 48 ezer forintra.

Mennyit lehet keresni ezen a pályán? A szakszolgálat 2600 forintot fizet naponta kiközvetített strandőreinek. A partizánok, vagyis azok az idegenek, akiket feketén alkalmaz egyik-másik strand, akár 7-8 ezer forintot is kereshetnek.

Bármi történjék, a vízimentők nem adják fel, fogadkozott Szedlák Péter. Tavaly is olyan helyzetbe kerültek anyagilag, hogy az is kérdéses volt, el tudják-e kezdeni egyáltalán a szezont. De nemcsak megmaradni akarnak, hanem fejlődni is. És az egyik fejlesztési terep éppen a strandok ügye. A Balatonon körülbelül 250 fürdésre alkalmas hely van, ebből most 38 strandon dolgozik egy-egy őrrel s egy-egy mentőcsónakkal a szakszolgálat. A szervezet mind a 250 partszakaszon szeretne ott lenni, de legalábbis elérni mind a 156 kijelölt balatoni fürdőterületre.

Aztán szükség lenne legalább két, svéd gyártmányú nagyobb mentőhajóra. Ezek 45-50 millió forintba kerülnek darabonként, de a jelenlegi hajók 60 kilométeres sebességével szemben 120-as tempóval hasítják a vizet, felszerelésüket tekintve pedig olyanok, mint egy úszó rohamkocsi. A szakszolgálat hajóin most is vannak életmentő felszerelések, például automata defibrillátor és oxigén. De vérkatéterezéshez, intubáláshoz szükséges berendezésekkel nem rendelkeznek, sőt olyan képzettségű ember sincs a motorosokon, aki ezeket a beavatkozásokat elvégezhetné. Éppen ezért szeretné elérni a szakszolgálat, hogy minden hajóján legyen egy újraélesztésre is kiképzett mentőtiszt az Országos Mentőszolgálattól.

Most csak a zamárdi vízimentők hajóját kíséri el egy-egy orvos. Mielőtt tevékenykedni kezdett ez az egyesület, hat ember fulladt a Balatonba évenként a település hosszú strandszakaszán. Az elmúlt 13 évben viszont összesen egy. Két hajóval rendelkeznek a zamárdiak, a kisebbik dolgozik, a nagy egy part menti kertben pihen. Annak ellenére, hogy defibrillátor, oxigén- és EKG-készülék is van a fedélzetén. És kerülne rá orvos is. Csakhogy nincs pénz a hajó üzemeltetésére. A zamárdi önkormányzat ebben az évben már nem kötött szerződést a szervezettel. Sokallta az általa kért 1,5 millió forintos támogatást, noha a zamárdi vízimentők eddig is ennyit kaptak évente. Az önkormányzat azonban most inkább egy másik, kevésbé felszerelt csoporttal szerződött, 800 ezerért.

Nánási Tamás, a zamárdi egyesület vezetője szerint ez az eset is bizonyítja, hogy állami felelősségvállalás és központi támogatás nélkül a balatoni vízimentést nem lehet fenntartani.

Lasztovicza Jenő, a Fidesz parlamenti képviselője, a Veszprém megyei önkormányzat elnöke is úgy vélte, a vízimentők anyagi támogatása állami feladat. Az ország 3 milliárd euróhoz, azaz 1200 milliárd forinthoz jut évente idegenforgalmi bevételeiből. Ehhez képest az a 60-65 millió forint, amit a vízimentők fenntartása jelentene évente, csupán olyan, mint bolha lábán a pattanás. És alig több annál a 40 milliónál, amit a miniszterelnök új, páncélozott autójára szeretne költeni a kormány. Megdöbbentő, hogy egy 10-12 milliós gyorssegélyért is a kormánynál és annak fejénél kell könyörögniük a vízimentőknek, tette hozzá az elnök. Elvileg ezt az összeget a Balatoni Fejlesztési Tanács is előteremthetné, hiszen a strandok biztonsága fontos idegenforgalmi kérdés. Csakhogy amíg 2002-ben még 6 milliárd forint fölött rendelkezett a BFT, addig napjainkra 300 millióra faragta a kormány a költségvetését. Üresek a Balaton-parti önkormányzatok kasszái is, noha az állam legszívesebben hozzájuk rendelné a vízimentést. Mondván, tartsák fenn az idegenforgalmukból. Ám a központi elvonások következtében bevételeiknek csupán 15-20 százaléka marad az önkormányzatoknál. Ez pedig elmegy a köteles feladatokra. A megyék is üres kasszákat vettek át a tavalyi önkormányzati választásokon, Lasztovicza Jenő ennek ellenére egyeztetéseket kezdeményezett Somogy és Zala megye vezetőivel a vízimentők támogatására.

Kormányzati szinten szavakban elismerik a szakszolgálatot, hiszen 1999 óta közel ezer ember életét mentette meg. Friss hír, hogy az állam a szakszolgálat sürgető leveleinek hatására rendkívüli gyorssegélyként megadta a kért 12 millió forintot. De mi lesz jövőre?

Sinkovics Ferenc