Fürjes Balázs: Magyarország vagy szabad, vagy nem létezik

„Ha magányos nemzetként (.) nem sajátunk az önálló, szabad, független Magyarország, akkor egész egyszerűen elveszünk” – tette hozzá. Majd úgy folytatta: „Szabadnak lenni azt jelenti, hogy önmagunk lehetünk, hogy a saját életünket éljük, hogy vagyunk, akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk, hogy nem mások elvárásainak kell megfelelnünk, hogy saját életünk dolgairól mi magunk döntünk”.

„Demokratikus körülmények között a magyarok szabad akaratukból, választáson hatalmazzák fel a nemzeti kormányt, hogy képviselje a szabadság és jólét programját. Mi erre kaptunk felhatalmazást. (.) Nekünk, akárcsak ’56 szabadsághőseinek, Magyarország és az egész magyar nemzet az első, mert magyarul éljük az életet, magyarul nézzük a világot, magyar nézőpontból mérünk meg mindent. Ha kiállunk önállóságunkért, szuverenitásunkért, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük. Ha kiállunk jogos jussunkért Brüsszelben, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük. Ha nemet mondunk hazánk, szokásaink és kultúránk erőszakos megváltoztatására, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük” – hangoztatta Fürjes Balázs. Rámutatott, hogy Magyarország számíthat a kormányra, amely meg fogja védeni a magyarok békéjét, biztonságát, szabadságát és összetartozását határon innen és túl.

„De ehhez az is kell, hogy a maga helyén mindenki tegye a maga dolgát” – hangsúlyozta.

1956 a nemzet példátlan összefogása, egysége és egyetértése volt – magyarázta Fürjes Balázs, aki arra is kitért, hogy a nagy dolgok csak nemzeti egységben tudnak megtörténni.

„Az egység, az egyetértés erőt ad, és cselekvőképessé tesz. (.) Minél egységesebbek vagyunk a nemzeti ügyekben, annál nagyobb eséllyel visszük sikerre őket. Ez az egység és egyetértés teszi lehetővé a határokon átívelő nemzetegyesítés politikáját is” – részletezte. Kitért arra is, hogy ez az egység adja a talapzatot a magyarok önazonosságának és szuverenitásának a védelméhez, illetve ez alapján tudja a kormány érvényesíteni a nemzeti érdekeket a brüsszeli bürokratákkal szemben is.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében kijelentette: „Közösségi erőnk abban mérhető, hogy mennyi vérveszteséget vagyunk képesek elviselni úgy, hogy nem adjuk fel, hanem megőrzünk mindent, ami a magyarságunk számára fontos”.

Hozzátette: „Megtartjuk az otthont a szülőföldünkön, hogy azoknak, akik megtapasztalták a nyugati szabadság jelenlegi állapotát és megnyilvánulásait, legyen hova hazajönniük”. 1956 is megmutatta, hogy a magyarok képesek erre – szögezte le.

„Akik maradnak, azoknak ki kell bírni. Hinni kell, összeszorított foggal dolgozni, őrizni azok hiányát, akik elmentek, mert csak így tarthatjuk meg a nemzetet és a közösséget. Sokszor elmondtam: el fog érkezni annak az ideje, amikor megfordul a trend, sokan, egyre többen azok közül, akik másutt keresték a boldogulást, vissza fognak jönni, (.) ez a folyamat elindult” – húzta alá a politikus.

Pásztor István idézett egy tanulmányt, amely arról szólt, hogy ha 1956-ban nem hagyta volna el 176 ezer ember Magyarországot, akkor mennyivel lenne magasabb az ország népességszáma. A VMSZ elnöke úgy fogalmazott: „Az idézett tanulmány egyik megállapítása az volt, hogy mennyivel több magyar lett volna (.), ha nincs ’56, de ha nincs ’56, akkor bizony ma nemzet sincs”.

„1956 ugyanis a nemzetként való megmaradás egyetlen módja volt minden vérveszteségével, áldozatával egyetemben. Egy egész ország a hiányból építkezve tartotta meg önmagát: a család fogalmának erejét széttépett, tönkretett családok mentették át a magyar fejekben, az önkényuralmi jelképpel meggyalázott nemzeti zászló, amelynek a közepéből eltávolították a kommunista jelképet, megcsonkítottságával nemzedékről nemzedékre mentette át annak élményét, hogy az önrendelkezés és szuverenitás nem feladható” – folytatta.

A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke szerint a nemzet ünnepei az emlékezésen kívül arra is lehetőséget adnak, hogy az ember átgondolja, jól értelmezi-e a jelen történéseit. Emlékeztetett arra, hogy, mint mondta, „újra háború zajlik Európában azok támogatásával, akik egyébként Szerbiát kettős mércével mérik, és akik a szankciókat akkor is kiváló megoldásnak tartották, amikor annak a következményeit úgy megtanultuk, hogy doktori fokozatot szerezhettünk volna belőle”. A benzinhiány, az áramszünetek, a hideg tantermek és gyárcsarnokok, illetve a hiperinfláció mindenki számára ismerős a Vajdaságban – magyarázta, majd hozzátette: „Nem úgy vettük észre, hogy ettől megroppant volna a rezsim”.

„Akkoriban még értetlenül kérdezgettük egymást, mi végre a szankciók, ha nem hoznak eredményt? Manapság, több mint húsz év elteltével már sejtjük, hogy a rezsim megbuktatása másodlagos volt. Elsődleges cél a szabadság eszményének paravánja mögé bújva a válsághelyzet fenntartása, és egy legatyásított ország teljes gazdasági kizsákmányolása volt. A most zajló válság, amelynek egynémely elemei kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amelyek ezt a térséget legyalulták, komoly változásokat fognak hozni a mi életünkben is. Ám nekem meggyőződésem, hogy ha ebben a térségben a józan ész politikája mentén intéződnek a dolgok, ezek között a változások között pozitívak is lesznek” – hangoztatta Pásztor István.

A politikusok az ünnepség előtt megkoszorúzták az 1956-os emlékművet a Szabadka melletti Palicson.