Magyar mérnökök álmodták meg a XX. század egyik legnépszerűbb autóját
Galamb József és a legendás Bádog Böske
1908 és 1927 között több mint 15 millió darabot adtak el a század legendás autójából, a Ford T-modellből, amelynek előállítása forradalmasította a futószalagon történő tömeggyártást. A Bádog Böskét olyan tervezőcsapat álmodta meg, amelynek két meghatározó tagja is magyar szakember volt. Egyikük, a Magyar Örökség díjas Galamb József 144 évvel ezelőtt, február 3-án született Makón, ahol személyét napjainkban is kiemelt tisztelet övezi.
A XIX–XX. század fordulóján még luxuscikknek számító személyautóból csak nagyon kevés futott a világ nagyvárosaiban, a tömeggyártás abban az időben még illúziónak, távoli vágyálomnak tűnt, a nagyvárosok főutcáit leszámítva jóformán még a szilárd útburkolat is ritkaságszámba ment.
A tömeggyártás forradalmasítása jórészt egy amerikai üzletember, Henry Ford nevéhez kötődik, akinek vállalata az elsők között gyártott a középosztály számára is megfizethető gépjárművet, hozzájárulva az amerikai álom beteljesüléséhez.
A Bádog Böskét (Tin Lizzie), hivatalos nevén a Ford T-modell márkajelzésű autót folyamatos fejlesztések mellett 1908 és 1927 között készítette a detroiti Ford Motor Company.
Bár az autó műszakilag nem volt tökéletes, mégis legendássá vált. Hatalmas népszerűsége leginkább abban rejlett, hogy a rendkívül strapabíró, egyszerű karosszériájú és belső elrendezésű jármű árát viszonylag alacsonyan lehetett tartani.
A négyhengeres, húsz lóerős, 64-72 km/h végsebességre képes túraautókért eleinte 825 dollárt kértek.
1914-re a Ford-gyárat olyan mértékben modernizálták, hogy az autók eredetileg 12,5 órás összeszerelési ideje 93 percre csökkent. Az I. világháború kitörésének évében Ford egymaga már több autót gyártott, mint a világ összes konkurens cége együttvéve…
A „népautóból” két évtized alatt több mint 15 millió darab gördült le a futószalagokról, köszönhetően Galamb Józsefnek és munkatársának, a káldi (Vas vármegye) születésű Farkas Jenőnek, a tervezői csapat meghatározó tagjainak.
A szegény parasztcsaládba született – de időközben magyar gépészmérnöki diplomát szerzett és tudását Nyugat-Európában is fejlesztő – Galambnak minden vágya az volt, hogy részt vehessen az 1904-es, St. Louisban rendezett autó-világkiállításon, ezért 1903-ban az Atlanti-óceán túlpartjára hajózott.
Eredeti tervei szerint a világkiállítást követően haladéktalanul visszatért volna Európába, ám az Újvilágban meggondolta magát. Akkor még nem sejtette, hogy döntése egy páratlan világkarriert indít majd útjára.
Baráti látogatás során szeretett bele az autógyártás amerikai központjába, így Detroitban telepedett le, ahol hamarosan a Ford Motor Company konstruktőre, főmérnöke, majd igazgatója lett. Tengerentúli sikereinek nyomán Makón élő testvérei Ford-járműveket kaptak, illetve Ford-lerakatot alapítottak a dél-magyarországi városban.
Az USA-ból Galamb József többször is hazalátogatott, támogatta Magyarországon élő családtagjait, ösztöndíjat alapított a szegény sorsú diákoknak.
Az egykori makói parasztfiú 1955-ben dúsgazdag mérnök-feltalálóként halt meg Detroitban, 74 éves korában. Szülővárosában 2000-ben posztumusz díszpolgári címet adományoztak neki, nevét középiskola viseli és a belvárosban szobrot is állítottak a tiszteletére.
