Gazdák az akadálypályán

Torkig vannak az európai gazdák Brüsszellel. Belgiumtól Lengyelországig, Bulgáriától Franciaországig, Spanyolországtól Romániáig, Olaszországtól Görögországig, Németországtól Magyarországig eltérő hőfokú indulatokkal, de utcára vonultak traktoraikkal, hogy világgá kiáltsák: a brüsszeli ámokfutás kivégzi az európai mezőgazdaságot.

Az ukrán dömping réme

Két tőről fakadnak a gazdatiltakozások. A megmozdulások egyik oka a bezúduló ukrajnai termény- és élelmiszerdömping, amely megbénította az európai piacokat, elsősorban a gabonáét. Cseh Tibor, a Magosz főtitkára szerint ma egyetlen zsáknyi unióban termelt búzát vagy kukoricát sem lehet eladni emiatt az európai piacokon.

A tiltakozások másik oka az Európai Bizottság (EB) egyre irreálisabb és képtelenebb zöldpolitikája, amely extrém elvárásokat támaszt a gazdálkodókkal szemben. Ilyen a hagyományos állattenyésztés fokozatos leépítése, az öntözési lehetőségek szűkítése vagy például a növényvédő szerek majdnem teljes kivezetése az évtized végéig. A termelők minden országban megfogalmazták azt a követelésüket, hogy kormányuk sürgősen lépjen ki a méregzöld tébolyból, vagyis a brüsszeli „green dealből”. Jellemző, hogy a tiltakozók – igaz, az utakat, a fővárosokat lezáró többtonnás traktoraik árnyékában – szakmai érveket hangoztattak, az Európai Bizottság pedig ideológiai tézisekkel válaszolt. Mire aztán a lengyel parasztok szintet léptek, és immár nem az ukrajnai terményekről és termékekről beszélnek, de nemrég összecsaptak a rendőrökkel is, amikor egy hatalmas varsói tüntetésen a Tusk-kormány lemondását követelték. Ez már harc, ami Európa sorsáról szól.

A két általános probléma mellett megjelentek az úgynevezett helyi specialitások is, hiszen a huszonhét tagország kormánya közül csak a magyar kabinet áll ki saját termelői mellett. A többiek ingerülten reagáltak az eseményekre. A román rendőrség utasítást kapott, hogy kerítse kézre a tiltakozások hangadóit. A bolgár miniszterelnök korábban terroristáknak, a cseh kormányfő oroszbarátnak, a német vezetés szélsőjobbosoknak, Donald Tusk lengyel miniszterelnök hazaárulóknak nevezte a tiltakozókat, Emmanuel Macron pedig olyan rendbontóknak, akik félelmet keltenek Párizs, illetve a francia nagyvárosok lakóiban. A spanyol, a belga, de korábban a francia rendőrség is gumibottal és könnygázzal támadt a gazdákra, ahogy a lengyel vezetés is azt ígéri, hogy erővel számolja fel az ukrán határátkelőket megbénító útlezárásokat. Itt külön érdekesség, hogy a keresztbe álló traktorok miatt nem tudnak bizonyos nyugati hadi szállítmányok, katonai járművek átjutni az ukrán hadsereghez.

Az Amerikát és Soros Györgyöt képviselő Brüsszel egy évvel meg akarja hosszabbítani az Ukrajnából érkező dömping vám- és kvótamentességét, és továbbra is mellőzné mindennemű élelmiszer-biztonsági vizsgálatát. Friss, de kidolgozott brüsszeli terv az unió GMO-tilalmának feloldása is. Ha már Amerika nem tudta behozni Európába ezt a pusztító technológiát nyugati irányból, akkor most behozná kelet felől, Ukrajnában megszerzett 17 millió hektáros latinfundiumairól. Újabb gyöngyszem az ukrán mezőgazdaság különutasságáról: a kormány engedélyezte a marihuána termesztését és orvosi felhasználását. Mint kiderült, a kannabiszt elsősorban a háborús traumát elszenvedő katonák pszichés gyógyítására használná.

Száztíz százalék

Az Amerikából sugalmazott brüsszeli kezdeményezések szinte teljesen leépíthetik az európai agráriumot. Cseh Tibor szerint a szankciók és a zöldpolitikai ámokfutás már így is odavezetett, hogy a nyugati családi gazdaságok 40 százaléka befejezte a tevékenységét. A termelők most az életükért harcolnak. Jól jellemzi az EB álságos voltát, hogy most úgy tesz, mintha megértően visszakozna bizonyos területeken. Ezek azonban csak ígéretek. Brüsszel időt húz, arra vár, hogy eljöjjön a tavaszi munkák ideje, mert ott van a föld népének génjeiben a föld iránt érzett kötelességtudat. És ez majd felülírja a tiltakozások dühét is.

Az EU-ban szinte egyetlenként a magyar állam a gazdák oldalán áll. Ezzel együtt idehaza is számos gond keseríti a termelők életét. Az agráriumban dolgozók munkáját nehezítő bürokráciát és a kormányhivataloknak a gazdákkal szembeni túlbuzgóságát éles hangvételű cikkben kritizálta lapunkban egy gazdálkodó, Felföldi Zoltán. A kétrészes cikk (Ebből még baj lehet…, Demokrata, 2023/48 és 49) veleje, hogy a mezőgazdasági tevékenységet szabályozó regulák nemritkán életszerűtlenek, a gazdálkodás valóságának nem ismeretéről tanúskodnak, az illetékes hivatalok pedig túlteljesítik a szerző által is alapvetően brüsszeli eredetűnek elismert előírásokat. Felföldi Zoltán állításaira az agrárminiszter év eleji nagyinterjúnkban reagált (A mezőgazdaság helytállt a viharban, Demokrata, 2024/2). Nagy István úgy fogalmazott: „…ha nem tartanánk és tartatnánk be ezeket a szabályokat, egyszerűen nem fizethetnénk ki az uniós támogatásokat a gazdálkodóknak, ezt pedig senki sem akarhatja. E szabályok alkalmazása terén is sok vitánk van Brüsszellel, ezeket gyakran uniós bírósági fórumokig visszük.”

Ezt elismerve, de a Demokrata jó néhány visszajelzést kapott olyan gazdálkodóktól is, akik ha diplomatikusabb hangvételben, de szintén sérelmeznek bizonyos jelenségeket. A segítő figyelemfelhívás alapállásából számos történetet hallgattuk meg; voltak, akik nem kívánták arccal és névvel elmondani sérelmeiket. A felmerült problémák alapvetően két csoportba sorolhatók: egyrészt a brüsszeli ihletésű szabályok jelentős része életidegen a gazdák szerint, másrészt, mint egyikük fogalmazott, a kormányhivatalok száztíz százalékos buzgósággal tartatják be őket, késedelem nélkül érkeznek az aránytalannak érzett, adott esetben sokmilliós büntetések olyankor is, amikor esetleg egy figyelmeztetés is elegendő volna a tévedés vagy a mulasztás kiigazítására. Mintha nem a magyar kormányt, hanem Brüsszelt képviselnék a termelők rovására – mondta egy gazda. A felszínre került észrevételekből igyekeztünk olyan mozaikot kirakni, amely megmutatja, hol lehet szükség korrekcióra annak érdekében, hogy e vészterhes időkben a vidéki gazdatársadalom és a nemzeti kormány szövetsége még szorosabbá váljon.

Megtorlás helyett

Egy neve nyilvánosságra hozatala nélkül nyilatkozó somogyi gazdálkodó több példával érzékeltette a helyzet nehézségeit. Mint elmondta, ha valakinek van 50 hektárja, és figyelmetlenségből akár csak 5-6 méter széles sávban a szomszéd azonos növénykultúrát nevelő területének vagy a gyepűnek egy részét is felszántja, akkor azt úgynevezett egybeművelésnek tekintik, és a figyelmetlen földművest a teljes 50 hektárra vonatkozóan kizárják a támogatásból. Ez a brüsszeli előírás tipikus példája az életidegen szabályoknak, hiszen a valós életben gyakran nehezen húzható meg mérnöki pontossággal két terület határa.

A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotnak nevezett feltételrendszer nem kevésbé életidegen. Ez egyebek mellett azt írja elő, hogy 12 százalékosnál nagyobb lejtésű területen úgynevezett kapás növényeket (például kukoricát, krumplit) tilos vetni, csak sűrű sorközű növények, főleg gabonafélék termeszthetők, és csak a lejtőre merőlegesen szabad művelni. Ennek oka a talaj vízmegtartásának elősegítése, ami elméletben helyes, csakhogy a valóságban vannak olyan területek, amelyeknek töredéke haladja meg a 12 százalékos lejtést, mégis csak az egész területnél drágábban, nehezebben művelhető kultúrát lehet oda telepíteni. És a domborzat még ebben az esetben sem mindig teszi lehetővé, hogy a 12 százaléknál nagyobb lejtésű terület egészén a lejtőre merőlegesen fussanak a sorok. Márpedig ha fikarcnyi hiba is esik, az illetőt azonnal kizárják a támogatásból a teljes földterület egészére vonatkozóan.

A kötelezően ugaroltatott földek körül is akad bonyodalom. A részletekkel nem untatjuk az olvasót, a lényeg, hogy többféle támogatási lehetőség van annak függvényében, hogy milyen feltételek teljesítését vállalja a gazda. Bizonyos feltételcsoport esetében évente kétszer kell kaszálni az ugart, más feltételcsoportnál ellenben július 31-ig kifejezetten tilos kaszálni. Csakhogy akkor már bőven virágzik a parlagfű, amit viszont kötelező lekaszálni. Tehát az egyik rendelkezés ellentmond a másiknak, és bármelyiket tartja be a termelő, mindenképpen büntetés a vége – akár tízmillió forintot meghaladó összegben. Pedig az azonnali és drákói megtorlás helyett inkább segíthetnének az ellentmondásos szabályok helyes értelmezésében.

Jogász a pályán

Kujáni László 1979 óta a növényvédelem területén dolgozik, növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási szakmérnök. Miként fogalmaz, a majdnem-rendszerváltáskor fogott magángazdálkodásba. 1999-ben vette a tanyáját a Lajosmizse és Kecskemét közötti Talfája-dűlőben. Egész családja az agráriumban tevékenykedik. Meggyet, kajszit, szőlőt termesztenek, összesen 40 hektáron gazdálkodnak. Ivólét és lekvárt készítenek, emellett növényvédelmi szaktanácsadással és képzéssel foglalkoznak.

Ez ma már adminisztratív szaktanácsadást is jelent. Sok a bonyodalom ugyanis.

– Előre jelenteni kell sok munkafolyamatot: mikor lesz talajlazítás, mennyi trágya keletkezik majd a jószágoktól és így tovább. És ha nem stimmel valami, azonnal jön a büntetés. Hibajavítási lehetőség nincs – mondja Kujáni László. Ezt másoktól is hallani. A gazdák a javítás lehetőség hiányát és az azonnali büntetést ellenséges lépésnek, uniós szellemű hozzáállásnak tekintik, miközben az Ukrajnából származó élelmiszer eredetét, termesztési, termelési körülményeit nem vizsgálja senki. Ezért jó, hogy a magyar állam minden kockázatot vállalva, saját jogon betiltotta 23 ukrajnai termény és termék behozatalát. Ezt minden gazda elismeri.

Ami egyébként a bürokráciát illeti, Kujáni László érdekes körülményre hívja fel a figyelmet.

– Az elektronikus gazdálkodási napló nem kötelező érvényű brüsszeli előírás. Magyarország mégis elfogadta, egyedül az unióban, hogy ne kelljen még bonyolultabb dolgokat vállalnia. Ez rendben is volna, de az e-napló vezetésének szabályai életszerűtlenek. A valóságban ugyanis nem lehet mindig azonnal, másodperc késedelem nélkül rögzíteni egy adott tevékenységet. De ha késlekedünk, jön a büntetés. Mintha nem lenne teljesen mindegy, hogy a búzát kedden vagy szerdán veti-e el valaki – mondja Kujáni László.

A gazda szerint ugyanazok az információk mennek be a hivatalba, mint a papíralapú kimutatások során, csak tekervényesebben. Nincsenek biztos pontok, a termelőknek olyan érzésük van, mint annak a futballcsapatnak, amely azt látja, hogy a bíró meccs közben találja ki a szabályokat. Elbújni nem lehet, a műholdas ellenőrzés mindent megmutat.

És erre jöttek még az ukrajnai háború által jelentősen befolyásolt piaci folyamatok, amelyek ugyancsak sok fejfájást okoznak minden gazdálkodónak.

– Az Oroszország elleni szankciók bevezetése óta nincs ára a gyümölcsnek, a hazai piacot a multik importtermékei uralják. Az embargó előtt 600-650 forintért lehetett eladni a kézzel szedett meggy kilóját, 2021-ben mindössze 150 forintért, de tavaly is csak legfeljebb 200 forintot adtak érte. Ráadásul a termelők kiszolgáltatottak a gyakran külföldi érdekeltségű feldolgozóknak. Odajutottunk, hogy a gazdák tömegével vágják ki a gyümölcsösöket – magyarázza Kujáni László, megjegyezve, hogy sokkal több magyar feldolgozóüzemre volna szükség.

Nagyon nem szereti a kommunistákat, felmenői sokat szenvedtek tőlük, figyelmeztet Kujáni László, de az egykori ÁFÉSZ és a Zöldért felvásárlási modellje olajozottan működött. Ma is szükség volna hasonlóra. Már csak az importdömping, például a marokkói behozatal megfékezésére is. Nagy multinacionális cégek fektettek be ott, élvezve a vegyszerszabadságot, az olcsó munkaerőt, a környezet- és élelmiszer-biztonsági előírások majdnem teljes hiányát. Nem jobb a helyzet Egyiptomban vagy Jordániában sem. Kujáni László egy alkalommal bevizsgáltatott egy adag jordániai paprikát, amit az egyik multinál vásárolt. Megdöbbent az eredményen: 16 olyan növényvédőszer-maradvány volt a zöldségben, amelyet üldöznek az uniós szabályok, többek között a hazánkban 1990-ben betiltott, súlyosan mérgező szerves foszfort tartalmazó monokrotofoszt. Olyan is előfordult, hogy egy marokkói paprikaszállítmányban a halálos adag tízszeresét mutatta ki a laborvizsgálat a Chemotox rovarölő egyik hatóanyagából, a deltametrinből. A gazda szigorú állami beavatkozást sürget e téren, mondván, nem lenne szabad az importot rögtön az áruházakba szállítani, előbb kerüljön hűtőházba, és ott vizsgálják is be.

Laborok híján

Igen ám, de a Gyurcsány-kormány bezárt számos növényvédelmi állomáson működő labort, csak a hódmezővásárhelyit, a szolnokit és a velenceit hagyta meg. És mára megszűntek a szakigazgatási és az állategészségügyi hivatalok, valamint a növényvédelmi állomások is. Mind a kormányhivatalokhoz került.

– Csakhogy a kormányhivatalokban nem szakmabeliek, hanem frissen végzett fiatal jogászok dolgoznak, akiknek fogalmuk sincs a gazdálkodás valóságáról – mutat rá egy kulcsproblémára Kujáni László, hozzátéve, hogy ez túlnyúlik az Agrárminisztérium hatáskörén.

Az államnak a kereskedés terén is volna dolga, trükkök hadával kellene szembenéznie. Egy arab kereskedő például húsz kilogramm (!) afrikai paprikát íratott a szállítólevelére, miközben 18 tonnát hozott be az országba. Bevizsgálás nélkül. Más példa: a felvásárló akár egyetlen kukacos meggy miatt is leminősít és így mélyen ár alatt vesz meg egy kamionnyi szállítmányt a termelőtől. És egyéb gondok is vannak.

– A magas áfa nagyon hátrányos a magyar vidéknek, nagyban fellendítette az olcsó importot – állítja Kujáni László. Mint mondja, a nagykereskedők gyakran ötször-hatszor is továbbszámlázzák egymásnak a külföldi termékeket, visszaigénylik az áfát, majd a láncolat végén az áfatörvényben foglaltak szerint különleges rendszerben adózó, úgynevezett kompenzációs felár érvényesítésére jogosult mikrogazdaságnak adják el az árut, amely így nem 27 százalék áfával, hanem – növényi termék esetén – a nettó ár hét százalékával megtoldott áron veheti meg, és ezt a hét százalékot előzetesen levont adóként érvényesítheti. Tehát olcsóbban jut hozzá, vagyis nagyobb a haszonkulcsa.

(folytatjuk)