Gettópolitika helyett munka és összefogás

– Többször úgy nyilatkozott, hogy a 2010 előtti évtizedekben a cigánypolitika valójában gettópolitika volt, amely passzivitásra kényszerítette a mélyszegénységben élő roma népességet, és a szegénység újratermelődésével járt nemzedékről nemzedékre. Mi változott meg?

– A gyökeres változást a Fidesz–KDNP-
kormány 2010-es megalakulása és a munkaalapú társadalom meghirdetése hozta el. Az azt megelőző évtizedekben kizárólag etnikai alapú cigányügyről beszélt a politika, és ezt a kérdést elkülönítve kezelte. Élen járt ebben a balliberális elit, amely úgy vélte, hogy pusztán segélyezési programokkal meg lehet oldani a mélyszegénységben élők problémáit. Ezzel szemben én úgy látom, hogy a helyzetet nem szabad pusztán etnikai kérdésként kezelni. Nem azért kell segítenünk valakit, mert cigány. Támogatni kell mindenkit, akinek olyan az élethelyzete, hogy rászorul a segítségre. Nagyon sokan voltak a segítségre szorulók, hiszen 2010-ig folyamatosan nőtt a mélyszegénységben élők száma. Köztük valóban sokan voltak a romák, talán a legnagyobb vesztesei a rendszerváltozásnak, mivel gyakorlatilag kiszorultak a munkaerőpiacról, és ezzel akaratukon kívül a társadalom perifériájára sodródtak. Ezt a problémát pusztán segélyezéssel vagy az emberi jogi aktivisták néhány hónapos programjaival nem lehetett megoldani.

– Az uniós statisztikai adatok szerint a jobboldali kormányoknak sikerült radikálisan, 40 százalékkal csökkenteni a szegénységben élők számát az utóbbi tíz évben. Ez érintette a cigányságot is?

– Igen. Hadd mondják más adatokat is. Ma már a roma férfiak 81 százaléka dolgozik, ez az arány az Európai Unióban mindössze 58 százalék. Tehát ezen a területen az elsők vagyunk az unióban. A roma nők foglalkoztatása 44 százalékos, szemben az uniós 28 százalékos aránnyal. Csak Olaszország előz meg minket, ott a roma nők 45 százaléka végez valamilyen pénzkereső munkát. Ám a gyökeres változás nem pusztán az állami beavatkozásnak vagy a szakpolitikai intézkedéseknek köszönhető. 2010-ben Magyarország, hogy úgy mondjam, feltűrte az ingujját, és nekiállt rendet teremteni. A romákat és a nem romákat az a cél vezérelte, hogy a családjukat munkából és ne segélyekből tartsák el; hogy egy békés országban élhessenek együtt, és nem egymással szemben. Ebből az országos összefogásból nagyon sok szereplő kivette a részét. Vitathatatlan érdemeik vannak az egyházaknak, amelyek kezdettől fogva kiemelkedő munkát végeznek a társadalmi felzárkózási folyamatok segítésében. Sokat tettek a változásért a szakmai munkára koncentráló, terepen dolgozó civil szervezetek, és beszélni kell a települési és a cigány önkormányzatok erőfeszítéseiről is. A közös munka és partnerségi viszony a különböző, egymásra épülő, komplex szakpolitikai intézkedésekkel együtt tette lehetővé, hogy mára elmondhassuk: a cigányság elsöprő többségének sikerült kitörni a gettópolitika által teremtett helyzetből, és megindult a polgárosodás ebben a társadalmi csoportban is.

– Egymásra épülő, komplex programokról beszél. Ez mit jelent?

– A szegénységben élők élethelyzetét akkor tudjuk megváltoztatni, ha elsősorban gazdasági kérdésként kezeljük a problémáikat. Vagyis az e társadalmi csoporthoz tartozó emberek képzettségének növelésével megteremtjük a lehetőséget számukra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, és a kezdeti segítség után már önálló keresetből éljenek a segítő programok nélkül is. Mondok példát. Amikor településfejlesztésbe kezdünk, nem elég kizárólag a romák lakhatási problémáit megoldanunk. Hiszen az új körülményeket fenn is kell tudni tartani. Ehhez megfelelő munkahely, jövedelem is kell, amihez pedig elengedhetetlen az iskolai végzettség, a képzettségi szint növelése. A valós igényekre figyelve építjük egymásra a programokat, és az valódi segítséget, kiutat jelent.

– A sokat becsmérelt közfoglalkoztatás és a sikeres munkahelyteremtési politika szintén megnyitotta az utat a romák előtt. A gazdaság mely területeire sikerült betörniük?

– A képzettség javulásának köszönhetően gyakorlatilag a gazdaság minden területén megtalálhatjuk a roma munkavállalókat. Egyebek mellett az építőiparban, a feldolgozó- és gépiparban, a mezőgazdaságban, egészségügyben és sorolhatnám tovább. Fontos tudni, hogy jelentősen emelkedett a határozatlan időre szóló munkaszerződések aránya a határozott idejűek rovására. Ez azt jelenti, hogy radikálisan nőtt a társadalmi bizalom a roma munkavállalók iránt.

– A majdani integrációt szolgálják azok az egymásra épülő, a gyerekeket érintő programok is, mint például a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák vagy az ösztöndíjprogramok?

– Ezek nagyon fontos projektek, mert a születés pillanatától segítenek, és a megelőzésre építenek. De tudni kell, hogy nem csak a gyerekeket érintik. A gyerekházakban dolgozó szociális munkásoknak vagy a tanodákat működtető pedagógusoknak az egész családdal foglalkozniuk kell, hogy valóban átütő eredményt hozzon a munkájuk. Nem lehet pusztán egy-egy korosztályt vagy csoportot megcélozni, mert az nem vezet valódi, maradandó eredményre.

– Ezeknek az intézmények mára komoly országos hálózata épült ki. Vagyis a cél érdekében százak, sőt ezrek dolgoznak. Számíthatnak a cigány értelmiségre is ebben a munkában?

– A polgárosodási folyamatok megszilárdításában, folytatásában kulcsszerepük van az értelmiségi fiataloknak. Éppen a roma értelmiségi réteg megteremtését szolgálja a Roma Szakkollégiumi Hálózat kiépítése, amit az egyházakkal közösen indított útjára a kormányzat. A roma szakkollégiumok és hallgatóik száma dinamikusan emelkedik: már 11 szakkollégiumban 328 hallgató folytat tanulmányokat. A fiatalok nem csak anyagi támogatásban részesülnek. Az ösztöndíj és a lakhatás mellett a mentorálás is a szolgáltatások között van. Segítséget kapnak a tanuláshoz, a nyelvtanuláshoz, valamint identitásuk ápolásához. A roma szakkollégisták már most bekapcsolódnak a segítő folyamatokba, az ösztöndíjuk feltételhez van kötve, és a mértékébe náluk nemcsak a tanulmányi eredmény, hanem rászorulókkal végzett társadalmi munka is beleszámít. Ezt a szemléletet viszik tovább végzettként is. A hallgatók között vannak pedagógus- és orvosjelöltek, zenészek, leendő mérnökök, szociális munkások, kutató matematikusok, de még űrkutatással foglalkozó hallgató is.

– A szakpolitikák között kiemelkedő szerep jut a roma nők munkába állását szolgáló Nő az esély programnak. Miért?

– A mi értékrendünk szerint a nők az otthon megtestesítői, ami komoly munkát, sok feladatot ró rájuk, hiszen óriási szerepük van a család összetartásában. Ezt nagyon meg kell becsülnünk. Ugyanakkor az is látszik, hogy a megélhetéshez, a boldoguláshoz elengedhetetlen a kétkeresős családmodell. A munkaerőpiac sem tud lemondani a roma nők munkába állásáról. Mára kialakultak olyan foglalkoztatási formák, amelyek lehetőséget adnak rá, hogy pénzt keressenek, karriert építsenek anélkül, hogy az a családi élet rovására menne.

– A cigány családokban azonban nem nézik jó szemmel, ha az asszony dolgozni jár. Ezt az ellentmondást hogyan lehet feloldani?

– Az embernek különböző életszakaszaik vannak függetlenül attól, hogy cigány vagy nem cigány családról beszélünk-e. A tanulási időszakot követi a családalapításé, majd a karrierépítés ideje. Persze ezeket az életszakaszokat fel lehet cserélni, a cigány családokban a családalapítás az elsődleges, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy rossz szemmel néznék, ha egy anya dolgozni megy. Olyan munkához kell hozzásegíteni, ami mellett a családot is el tudja látni. Ezért indítottuk el a Nő az esély programot, amihez többségében olyan nők csatlakoztak, akik még soha életükben nem voltak állásban. Akad közöttük, aki már felnevelt három gyönyörű gyermeket, elvégezte a képzést, és ma szociális területen csoportvezetőként dolgozik. Rászorulóból olyan ember lett, aki immár másokon segít.

– A hagyományokat megtartva új képességeket szerezni?

– A cigányság polgárosodása nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk az alapértékeinket. Nem kell csorbulnia a hitéletnek, a család tiszteletének, a többgenerációs családmodellnek. Nem kell választanunk ezen értékek között. Sőt: a nemzeti kormány szemléletének köszönhetően nem kell választanunk az egyes identitásaink között sem. Egyszerre lehetünk büszke cigányok és magyarok, büszkék lehetünk a kettős kötődésünkre. Én azt szoktam mondani, hogy bennünket a Jóisten nagyon szerethet, hiszen nekünk két identitást adott. Igaz, ezeket csak a társadalmi bizalom légkörében lehet megélni. Az elkövetkező nehéz időszakban az lesz a legnagyobb feladatunk, hogy bízzunk és higgyünk abban, hogy romák és nem romák képesek leszünk együtt dolgozni mindannyiunk gyarapodásáért, az ország javára.

Roma felzárkózás című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.