– A kibontakozó ellenállás ismét ráirányította a figyelmet az egészségügy válságos pénzügyi helyzetére. Amikor két éve be akarták vezetni a több-biztosítós modellt s bevezették a teljesítményvolumen-korlátot, amikor bezártak országos intézményeket, azt gondoltuk, nincs lejjebb. Mégis van?

– Beszorult az ágazat az utolsó három hónapra, még akkor is, ha a megígért decemberi, illetve januári többletfinanszírozás átmenetileg megmentheti a kórházakat az idei csődtől. A kormány javaslata szerint a 2009-es év utolsó három hónapjában reálértékben az előző évinél 20-30 százalékkal kevesebb lett volna az egészségügy forrása. Mindez amellett, hogy az ágazatból 2009 végére már eleve 90-100 milliárd forintnyi összeg hiányzik. Pedig ha a merev költségvetési hiányt, a 3,8 százalékot csak egytized százalékkal megnövelték volna és a hiánycélt 3,8-ról 3,9 százalékra módosítják, ez önmagában 25 milliárd forintot tett volna ki. Annyit, amennyi az ágazat idei túléléséhez kell. A harc ezért a 25,5 milliárdért, más szóval, a túlélésért bontakozott ki, hogy valahogy átvészelje az ágazat ezt az esztendőt. Beigazolódott, hogy nincs elég pénz, egy-egy nagyobb kórházban a havi bevételek csökkenése miatt a gyógyításra már nem marad forrás. A kórházak válságterveket készítettek, amelyekben a betegellátás súlyos visszafogását, műtők bezárását, dolgozók elbocsátását tervezték, tevékenységüket szinte kizárólag a sürgősségi ellátásra korlátozva.

– Az utolsó pillanatban az intézmények nyomására mégis megszületett a megállapodás. Megmenekültek a kórházak?

– A mai napig csak arról született megállapodás, hogy lesz megállapodás. Konkrétumok még nincsenek. Az utóbbi években annyi ígérgetést, annyi trükközést és annyi hazugságot láttunk, hogy már nehezen hiszünk a kormánynak. Teljesítést várunk.

– Egyre többet hallani elbocsátásokról, orvosokat, szakdolgozókat küldenek el, mert nem tudják az intézmények a béreket és a működtetés alapfeltételeit kigazdálkodni.

– Ez azért tragikus, mert az elbocsátott orvost, nővért, a szétzúzott orvoscsapatokat csak generációs távlatokban, évtizedes dimenzióban lehet helyreállítani. Ezek a károk visszafordíthatatlanok. A sor végén a beteg van, ő húzza a rövidebbet. Ha valakinek csípőprotézisműtétre van szüksége és eddig is hónapokat várt, mit él át vajon akkor, amikor azt hallja, hogy további hónapokra ismét várólistára kerül? Kínlódás így élni, ez egy elviselhetetlen állapot.

– Hogyan tudnak még egyáltalán működni az intézmények?

– A kórházak egyre nagyobb hányada elavult műszerekkel, egyre romló technológiai feltételek mellett dolgozik, egyre gyengébb minőségű szolgáltatást nyújtva: olcsó, szakadó kesztyűket vásárolnak, leállítják a drága varrógépeket, gyengébb minőségű fonalat használnak, olcsóbb gyógyszereket adnak, a betegnek pedig mindent be kell vinnie magával, a WC-papírtól kezdve az ételekig. Műtőket zárnak be, műtéteket halasztanak el, csökkentik a dolgozói létszámot. Ez az állapot tarthatatlan: az intézmények most egységesen, politikai hovatartozástól függetlenül léptek fel az újabb megszorítás ellen. Nem valószínű, hogy az ellenzék úgynevezett hisztériakeltéséről lenne szó, például a szocialista vezetésű Ózdon is kitűzték a zöld szalagot.

– A tiltakozás során elsősorban a kórházak hallatták a hangjukat, mert őket sújtotta volna a leginkább az újsütetű fix finanszírozás. Jobb vajon a helyzet az ellátás más területein?

– A járóbeteg-szakellátás terén is súlyos a helyzet. Egy teljesítményegységért, azaz egy pontért 1 forint 60 fillért kellene fizetnie az egészségbiztosítónak, de van, ahol mára ez csupán 1-2 fillérre apadt. Itt is meghosszabbodtak a várólisták, ami azért tragikus, mert sok vizsgálatot csak a szakorvos rendelhet meg. Így azután a beteg kivizsgálása, a diagnózis felállítása akár hónapokig is eltarthat, mivel az egyes vizsgálatokra újabb és újabb időpontokat kell kérni, és újabb heteket kell várni. Közben a beteg állapota súlyosbodhat, megfelelő kezelés hiányában szövődmények alakulhatnak ki, ahelyett hogy még idejében felismerték és kezelték volna a betegséget.

– A pénzhiány oda vezetett, hogy a magyar egészségügyet már régóta a beszállítók finanszírozzák. Tudnak még a cégek tovább hitelezni?

– Az egészségügy és a gyógyszeripar együttvéve világméretekben a legnagyobb piac, nagyobb, mint a fegyvereké. Az egészségügy intézményeinek óriási beszállítói vannak, akik abból élnek, hogy a megrendelő intézmények kifizetik nekik a készítmények, termékek ellenérté két. Ha az ágazat nem tud fizetni, akkor a beszállítók először fizetési haladékot adnak, hiteleznek, más szóval finanszírozzák az ágazatot. Ez már két-három éve így megy. De végül ők is bejelentik, hogy nem hajlandók több gyógyszert szállítani, mert már nincsenek bevételeik. Így járt el például a magyar tulajdonban lévő Hungaropharma, amikor közölte, hogy a jövőben csak készpénzfizetés esetén tud gyógyszert szállítani. Gyógyszer nélkül azonban nem lehet gyógyítani a kórházakban. A beszállítók pénze és türelme is elfogyott, mert őket is pénzintézetek finanszírozzák, és nem tudnak a végtelenségig hitelezni. Ahol pedig a kórház már gazdasági társaság formájában működik – ilyen például a Veszprémi Kórház –, ott joggal tart attól az igazgató, hogy esetleg fedezetlen kiadásokra vállal kötelezettséget. Ez a helyzet a gazdálkodók büntetőjogi felelősségét is felveti. Az egészségügy a gazdaság egyik húzóágazata, amely ha válságba kerül, a beszállítókat is könnyen magával ránthatja. Nem valószínű, hogy az országnak hitelt nyújtó pénzügyi alapok ezzel ne lennének tisztában.

– Ha hinni lehet a tervezetnek, az egészségbiztosító jövő évi, 1407 milliárd forintos költségvetési terve csak 20 milliárddal több az ideinél, amelyet decemberben, illetve januárban el is visz a mostani ígéret, lévén hogy a kormány az idei elvonást a jövő évi költségvetésből pótolná ki. Mire lesz így elég ez a forrás?

– Ha ebben a formában fogadja el az Országgyűlés a 2010. évi költségvetést, akkor az ágazat további reálértékvesztést szenved el. Ha az idei pénzügyi kötelezettségét a kormány a következő évre tolja át, akkor a jövő év második felében már alig marad pénz a kórházak működtetésére. Ez felelőtlen politika. Birkózzon meg a csőddel a következő kormány…

– Szükség lesz új költségvetésre?

– Most úgy látom, igen. Az újabb megszorítások, a már-már fiskális terror nagyon nehéz helyzetbe sodorja az embereket, a közösségeket, a családokat.

– Mik lesznek az egészségügy legfontosabb feladatai?

– Ami az egészségügyet illeti, a legfontosabb a szétdúlt ellátórendszer, a torz struktúra rendezése. Ezt az országon belüli népegészségügyi helyzethez kell igazítani. A finanszírozásban kiszámítható viszonyokat kell teremteni. A szakemberek megtartására, az egészségügyi munka presztízsének helyreállítására határozott intézkedéseket kell hozni. Rengeteg a teendő, gigászokra van szükség. Bízom benne, hogy lesznek.

Hernádi Zsuzsa