Globális hazugság

– A Kinsey-skála szerint a szexuális orientáció nem csak egyértelműen hetero- vagy homoszexuális lehet, hanem a kettő között még öt köztes fok található. Alfred Kinsey arra jutott, hogy többen vannak a két szélső érték között, mint akik tisztán hetero- vagy homoszexuálisak. Könnyen tudja befolyásolni a gendermozgalom azokat, akik mindkét nemhez vonzódnak?

– A legtöbb embernél előfordulnak homoerotikus gondolatok, álmok, a tudattalanból néha feltörnek ilyen fantáziák, de ebből nem következik az, hogy az illető így is szeretne élni. Kevesen vannak a kizárólag heteroszexuális irányultságúak, akiknek soha nem voltak homoerotikus gondolataik, és azok is, akiknek csak ilyen gondolataik vannak. Ezek sokszor nem feltétlenül jelentenek többet, mint szeretetet, vonzódást, kapcsolódást. Emiatt sokan még mindig szégyenkeznek, pánikba esnek. A fiatalok ugyanakkor gyakran tevőlegesen ki is próbálják az azonos neműek szerelmét. A trendek és a genderideológia egyre inkább azt suly­kolják, hogy ha valakinél már megjelent a homoszexuális gondolat, akkor azt cselekvésnek is követnie kell. Ez azonban hibás érvelés, és hogy ki milyen életmódot kövessen, azt nem a médiából kellene megtanulni.

– Hány százaléka lép a fiataloknak a cselekvés útjára?

– Statisztikák szerint a fiatalok akár ötven százaléka is cselekvéssé formálhatja ezen gondolatokat. Nyilván kevés adatunk van éppen azért, mert az előző évtizedek statisztikái azt is mutatják, hogy azon fia­talok nyolcvanöt százaléka, akik kipróbálták a nem heteroszexuális cselekményt vagy életmódot, fiatal felnőtt korukra visszatérnek a heteroszexuális életmódhoz. Mindez egyrészt bizonyíték a Kinsey-féle skála alaptézisére, valamint arra a nyomásra, amely most akarva-akaratlanul éri a fiatalokat. Az akaratlanul szón van a hangsúly, és ez a legnagyobb gond. Fontos leszögezni, hogy a szexuális orientáció egyik megnyilvánulása sem betegség, de a tudomány jelenlegi állása szerint sem a szexuális orientációnak, sem a nemi identitásnak nincs meg a genetikai háttere. Azok a főleg Amerikából érkező álhírek, médiatartalmak, amelyeket éveken át sulykoltak belénk, nem igazak. Sem a hetero-, sem a homoszexualitásnak nincs genetikai oka. A tudomány erre egyelőre nem talált bizonyítékot. Annyit jelenthetünk ki, hogy nem tudjuk.

– Ha nem a biológia, akkor mi okozza azt a trendszerű emelkedést, amelyre az LMBTQ-mozgalom is hivatkozik?

– Bizonyos országokban a nemiszerep-diszfóriával küzdő fiatalok száma négyezer százalékkal növekedett. Ők azok, akik nem tudják eldönteni, melyik nemhez tartoznak vagy vonzódnak. Ez gyakran a viselkedésben is megnyilvánul, nem csak érzetben. Vannak eleve olyan temperamentumtípusok, amelyek nőknél is előfordulnak, mégis kifejezetten maszkulin vonásokkal járnak. Ezekre viszont találni genetikai bizonyítékot, azért nevezzük őket temperamentumnak. Nem egyetlen ilyen kombinációt ismerünk. A nemiszerep-diszfória, az LMBTQ-populáció gyakorisági növekedése olyan mértékű, hogy kijelenthetjük, társadalmi átalakulás történik. Amerika mellett Új-Zélandon, Svédországban, Norvégiá­ban, Németországban és Angliában is történt jelentős a számbeli emelkedés, a németeknél különösen a fiatal lányok körében. Ezzel párhuzamosan nemi átalakító műtétekből is jóval többet végeznek. A tanulmányok szerint létezik egy úgynevezett előbújási hatás amiatt, hogy toleránsabb lett a világ a nem heteroszexuális orientációjúakkal szemben, ám az ebből fakadó számszerű növekedés elenyésző, semmiképpen sem indokolja ezt az ütemet. Egyes tanulmányok a kortárs befolyásra hivatkoznak. A serdülők nemcsak a szüleik bosszantására vetnek be minden lehető eszközt, hanem azért is, hogy megéljék önmagukat, és a legmenőbbek legyenek a kortárs közösségükben. Itt viszont már a nem heteroszexuális életmódot propagáló influenszerek erőteljes jelenlétét érdemes kiemelni, valamint a média által sugallt, valóságtól elrugaszkodott képet. Összességében kijelenthető, hogy sem genetikai mutáció, sem az előbújás nem magyarázza az előbbiekben említett növekedési arányt és annak gyorsaságát az elmúlt tíz-tizenöt évben.

– Hanem akkor mi?

– Sokkal inkább komplex szocializációs folyamattal lehet mindezt leírni. A tolerancia persze mindemellett üdvözlendő, senkit nem érhet stigma nemi identitása vagy szexuális orientációja okán. A gondot azon érzékenyítőprogramok okozzák, amelyek a nemi identitást célozzák, az a globális hazugság, hogy bárkivé válhatunk, mert ez ember voltunk kereteinek elmosása. Szerepe van a folyamatban a digitalizációnak, a felgyorsult világnak. Ha innen nézzük, a gyerekek és fiatalok lelki megrontását láthatjuk, amelynek ütemét fizetett aktivisták és nagytőkés szervezetek tudományt nélkülöző, az ember pszichológiai-biológiai felépítését nem ismerő üzeneteikkel határozzák meg.

– Menőnek számít ma a fiatalok körében nem heteroszexuálisnak lenni?

– Tíz-húsz évvel ezelőtt a metálos vagy a rapper tűnt ki a fiatalok közül, most egy fiú azzal tudja felhívni magára a figyelmet, ha rózsaszínre festi a haját és kijelenti, hogy képtelen eldönteni, melyik nemhez tartozik. Egy magyar iskolában történt, hogy tanítás alatt két fiú egymás ölébe ült, simogatták egymást, majd amikor rájuk szóltak, kirekesztéssel vádolták meg a tanárt. Viccelni akartak, de szimbóluma lett ez a jelenet a világrend és a gondolkodás megváltozásának. Ahogyan annak a tanárnak a feljelentése is, aki biológiai nemüknek megfelelően szólította meg a diákokat. A nemet jelölő tényezők eltávolítása egyes nyelvekből szintén errefelé mutat.

– Milyen jelekre figyeljen a szülő?

– A tranzíció, azaz a két nem közötti átmenet folyamata minden esetben szociális tranzícióval kezdődik. A gyermek először a nemétől eltérő ruhákat kezd hordani, és olyan attitűdöket vesz fel, amelyeket a másik biológiai nemnek tulajdonítunk. A ruha persze csak egy dolog, a szociális tranzíció egyik első megnyilvánulási formája. Ám mindez mára odáig fajult, hogy már nem feltétlenül csak nemekben gondolkodunk: valaki lámpabúrával házasodik össze, valaki sárkánnyá operáltatja magát, vagy kutyaként él. Ezek súlyos tranzíciók, például van, hogy láncon vezet valakit a gazdája. Ez egyébként bántalmazás akkor is, ha valaki beleegyezik. Az identitás nemcsak nemi identitásból áll, annál sokkal komplexebb. A „ki vagyok én?” kérdésre nem csupán olyan válasz adható, hogy milyen nemű vagyok! Az identitás a személyiség magva, és a genderideológia azért veszélyes, mert pont ezt veszi célba.

– Civil szervezetek azért tiltakoztak a pedofiltörvény ellen, mert megtiltja az iskolákban a homoszexualitást vagy a nemváltást népszerűsítő foglalkozásokat. Valóban lehet a szexuális orientációt befolyásolni ilyen tanórákkal?

– Hívjuk ezt gyermekvédelmi törvénycsomagnak! Nem akarjuk megmondani, ki hogyan éljen, abba viszont szeretnénk beleszólni, hogy a gyermekeinket hogyan neveljük, illetve neveljék azok, akikre rábízzuk őket. A politikai téren vita folyik erről, de a pszichológiában konkrétan fogalmazunk: szocializációval és neveléssel befolyásolni lehet a személyiség bizonyos elemeit, mint például a szexuális orientáció vagy a nemi identitás. Ez a tudomány egyértelmű állítása, és a statisztikák is ezt bizonyítják. Érthetetlen számomra a kérdés feltevése is. Vegyük például azt az esetet, amikor a Barbie baba arányos méreteit meg kellett változtatni, hiszen nő még nem született ilyen adottságokkal. Évtizedeken át fiatalok tömegei akartak hozzá hasonlítani, hatott az önértékelésükre, a testképükre, szorongást okozott, hatott a sze­xua­litásukra is. Az emberi jogok fejlődnek és a nyugati világban, különösen a gyermeki jogok terén történt nagy előrelépés. Probléma viszont, amikor a jog és az élet védelme ugyanazon a szinten jelenik meg.

– Ebből a szempontból hátrány a jog fejlődése?

– Értékeink hierarchiába rendeződnek, elemi adottság, támpont és egyben szorongást csökkentő tényező, hogy van fontossági sorrend. Ez az értékorientáció. Az értéksemlegesség pedig az, amikor például „az én testem az én döntésem” elve egy gyermek életével azonos szintre kerül. Az egyik legfontosabb értéknek az élet védelmét tartom, amelybe nem fér bele, hogy emberek döntsenek életről és halálról. Az abortuszok számának ilyen mértékű növekedése nem kizárólag egzisztenciális, szociális vagy pszichológiai probléma. Sokakhoz nem jut el a pszichológiai segítség, pedig az abortuszok száma bőségesen csökkenthető lenne. A globalista liberális világkép az individuumot helyezi a középpontba, ugyanakkor viszont tény, hogy abortusz esetében egy gyermek életéről van szó. Nagyon nagy baj, hogy a tolerancia értékét az életvédelemmel egy szintre emelték. Másik probléma az értéksemlegesség, amikor bizonyos értékek egy síkra kerülnek, holott nem tartoznak egy síkra. Az evolúció és az ösztönkésztetéseink sem ezt bizonyítják, mégis ideológiai alapon megcáfolják a tudományt, ami emberéletek kioltásához vezet. Svédországban már mentális probléma miatt is végeztek el eutanáziát. Ez felháborító, hiszen a depresszióra van gyógyszer és egyéb kezelési eljárás. Az élet védelmének tehát minden korosztályban, a fiatalok lelki védelmében is meg kell nyilvánulnia.

– Miben látja a genderideológia legnagyobb veszélyét?

– Van a fejlődésnek egy normatív útja, ami nem azt jelenti, hogy ne lehetne erről letérni, mégis vannak kényes periódusok. Abban minden szerző megegyezik, hogy a fejlődés szakaszos. A szakaszok egymásra épülve követik egymást, ez a normatív út. Ha az arra még nem érett személy mondjuk pornót néz, az mesterséges beavatkozás ebbe a folyamatba. Ahogyan a korai, korhoz, mentális érettséghez tartalmilag nem illeszkedő érzékenyítés is az. A szót egyébként sokkal tágabban, eredetileg az empá­tia és az érzelmi intelligencia fejlesztésére alkalmazták, ami ott teljesen helyénvaló. Tévhit, hogy az érzékenyítés útja a néninek öltözött bácsik óvodai szerepeltetése volna. A genderideológia legnagyobb veszélye az, hogy az identitásba, a mélylélektani struktúrákba turkál bele, amelyeket pedig hagyni kellene a maguk normatív, megküzdésekkel és krízisekkel teli útján kifejlődni, hogy erőteljes, krízisekkel megküzdeni tudó személlyé váljon valaki serdülőkorára és azon túl. A gyermeket küzdésre kell nevelni, nem tálcán kínálni neki, hogy az lehetsz, aki csak akarsz. Ez ugyanis egyben szorongást is okoz. A genderideológia az identitást torpedózza meg, alattomosabban, mint eddig bármikor. Manipulatív technikái hasonlóak a kommunizmuséihoz, csak alattomosabban és gyorsabban terjednek, a digitalizációnak és a technikai fejlődésnek köszönhetően pedig nagyobb változást érnek el a fiatalok életében.

– Mennyire osztja meg a pszichológusokat a genderideológia?

– Nagyon, de már sokat léptünk előre. Nagyjából két éve tart a szakmai vita, kemény küzdelmeken vagyunk túl. 2022 januárjában a Magyar Pszichiátriai és Pszichológiai Társaság kiadott egy állásfoglalást, amely több helyen ellentmondott a tudományos tényeknek, illetve az alapvető tudományos tényállást nem transzparensen közvetítette.

– Mi volt a baj?

– Leginkább azt kifogásoltam, hogy az állásfoglalás szerint a nemi identitást és a szexuális orientációt főleg biológiai tényezők határozzák meg, ami nem felel meg a valóságnak. Nagy szakmai vita kezdődött, de mára lecsillapodott, mert az alapértékekben és tényállásokban sikerült megegyeznünk. Azóta végre nem érzelmekről vitázunk, hanem tudományos érvek alapján igyekszünk előrehaladni. Abban reménykedem, hogy történik még egy szemléletbeli fordulat. Terjedőben van ugyanis az úgynevezett affirmatív szemlélet, miszerint szélsőséges esetben már csak bólogatni, helyeselni szabad a kliensnek, megerősíteni az egyébként tünetcsoportot fenntartó, szenvedést okozó alapproblémát. Ez részben ellentmond a pszichoanalízis felfogásának, ahol a konfliktusokkal intenzíven dolgozunk. A segítő sokszor tükörtartással is segít. Szélsőséges példát említettem, a fentebbi szemlélet egyik hibás megvalósulási módját. A szakmai protokollokat illetően tehát még közös nevezőre kell jutnunk a fiatalok jövője érdekében.

– Hogyan?

– Egyetlen titka van: a szakmának el kell határolódnia a sok esetben külföldi megrendelésre dolgozó aktivistáktól. A gyerekek védelmében azonban az alapjaink tiszták, a hazai szakemberek kiemelkedő minőségű oktatást kapnak, szaktekintélyekben bővelkedünk. Ma mindenki, aki kér, kap segítséget Magyarországon. Ennek ellenére nagyon sok még a teendőnk a leghatékonyabb ellátás érdekében, hozzánk is eljutott a változó világ és a krízisek kora. Háborús retorikámat sok kritika éri, azonban a vészharangok kongatásának idején túl vagyunk. Ott tartunk, hogy a cél érdekében a segítőknek hadba kell vonulniuk, mert máskülönben manipulálható, emberséget nélkülöző, gondolkodásra képtelen, szorongásaiban elvesző nemzedéket nevelünk fel. Ehhez a küzdelemhez két eszközünk adott: a hit és a tudomány.