Sokan fapados Dakarként emlegetik, de tény, hogy a magyar ötletből született Budapest-Bamako rali tavaly a harmadik legizgalmasabb kaland helyét szerezte meg a brit The Guardian folyóirat toplistáján.

Bamako, Mali fővárosának neve többeknek ismerősen csenghet, hiszen e nyugat-afrikai város már másodszorra végcélja a fapados Dakarként emlegetett Budapest-Bamako afrikai futamnak. A nagy testvér 1978-as indulása óta sokat változott, így a nyolcvanas évek végére már nem kizárólag a sportteljesítményen volt a hangsúly, hanem egyre inkább az autógyárak által szponzorált versenyistállók és a média kerültek a középpontba. Az eredendő idea immár háttérbe szorult, maradt a kőkemény üzlet és a show. A Párizs-Dakar ma is sok emberben kelti fel a kalandvágyat, hiszen ki mondana nemet egy ilyen lehetőségre, ám a rettenetes részvételi költségek a kevesek kiváltságává teszik a rajthoz állást. A Budapest-Bamako ötletgazdáját, szervezőjét, Szabó Gál Andrást – művésznevén Villám Géza – is ez a gondolat motiválhatta, hiszen így definiálja a versenyt: – Akárcsak az olimpia, a Dakar Rally is a jól pénzelt profi sportolók versenye lett. A Budapest-Bamako a Dakar teljes élményét nyújtja az anyagi megpróbáltatások és Jean Paul Belmondo elmeháborodott fia nélkül… A tavalyi futamon negyvenkét autó vett részt, ez a szám idén százötre emelkedett. A hazaiakon kívül még szlovák, ír, skót csapatok is neveztek, de vannak indulók Indiából is. A Budapest-Bamako nem nevezhető hagyományos versenynek, leginkább egy nehéz terepen megtett karitatív élménytúraként irható le. A szervezéskor az egyik elsődleges cél a részvételi díjak minél alacsonyabban tartása volt, így a kéthetes verseny átlagosan másfél-két millió forintból megoldható, ami ma nagyjából egy-két versenyhétvégére elegendő valamelyik ismertebb hazai sorozatban. A nem szokványos versenyszabályokat mi sem jellemzi jobban, mint hogy aki nyerni akar, annak a teljes versenytáv több mint hétezer kilométere egyes etapjait nem elég csak időben megtenni, hanem különböző tájékozódási feladatokat is teljesítenie kell, megkeresve a pályán elrejtett „kincseket”, ezzel is gyarapítva a nap folyamán elért pontjainak számát. A rendezvény elsődleges célja, hogy a résztvevők pozitív élményekkel térjenek haza, ám a környezet nem teljesen veszélytelen, hiszen aki a sivatagban eltéved, az szinte csak magára számíthat, előfordulhat, hogy problémát okoznak a helyi hivatalos szervek, vagy éppen egy milíciával gyűlik meg az ember baja. A napi start és cél között nincsen előre meghatározott útvonal. Aki a napi penzumot nem teljesíti időre, azt a nagy versenyekkel ellentétben itt nem zárják ki. Büntetése mindössze annyi, hogy aznap nem kap pontot. Fontos azt is megemlíteni, hogy az adott távot nem a járműnek, hanem a nevezőknek kell teljesíteniük, így menetközben akár járművet is lehet cserélni. A futam tavaly szeptemberben az angol The Guardian hasábjain a harmadik helyre került a világ legizgalmasabb kalandjainak listáján, ennek köszönhetően a szigetországból több csapat is indult, közülük a Mad Dogs And Englishmen nemcsak a verseny fődíját szeretné magáénak, hanem a Budapest-Bamako Legviccesebb Csapata címére is törnek. Ennek érdekében a verseny teljes távját öreg nénikének öltözve kívánják megtenni, valamint krikettezni tanítják majd az afrikai gyerekeket. A Budapest-Bamako másik kiemelendő erénye a segíteni akarás. Mali a világ ötödik legszegényebb országa, ám a helyzet Mauritániában sem sokkal biztatóbb, az ország a lista hatodik helyét tudhatja magénak. A falvakban, amelyekbe a verseny ellátogat, az európai értelemben vett szegénységhez képest is kiábrándítóan élnek, sok helyen az alapvető táplálkozáshoz sincsenek meg a feltételek. Számos gyerek már nyolc-kilenc éves korától fogva napszámosként kénytelen dolgozni, mert családjuknak még az ellátásukhoz sincsen elegendő jövedelme, tanulásra pedig még kevesebbnek van lehetősége, hiszen sok helyen a napi kétszeri étkezés biztosítása is gondot okoz. Ugyan a versenyen való részvételnek nem feltétele, de lehetősége van minden egyes csapatnak örökbe fogadni egy-egy mauritán vagy mali települést, így segítve az ott élőket valamilyen számukra hasznos dologgal, lehet az játék, ruha, írószer vagy akár gyógyszer. Az idén örökbe fogadható falvak listájára hatvan közösség került fel, ami a több mint száz induló között hamar támogatókra talált. A szervezők ezen kívül a verseny résztvevőinek nevében közösen támogatják Bamako Kalabankoro negyedének jótékonysági alapokon működő iskoláját, és annak rendelőjét. Ide elsősorban az oktatáshoz szükséges felszereléseket, számítógépeket és gyógyszert fognak eljuttatni. Judi Judi-Niki Judi