Gróf Tisza Istvánra emlékeztek Debrecenben

Az 1918. október 31-én meggyilkolt gróf Tisza István egykori miniszterelnökre emlékeztek hétfőn Debrecenben.

Jogos, méltányos, időszerű és igazságos, hogy ma konferenciával és szoboravatással emlékezünk Tisza Istvánra – mondta Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója a Tisza István és a Debreceni Egyetem című konferencia megnyitóján.
    
Örömmel nyugtázta, hogy Tisza Istvánnak „megindult a visszavétele a magyar történelmi emlékezetbe”.
    
Bár Tiszának a saját korában is sok ellensége volt, „kiemelkedő, szoboravatásra méltó politikusa volt az akkori Magyarországnak” – tette hozzá Fodor Pál, megjegyezve: Tisza István nem azok közé tartozott, akik – Bethlen István szavaival – „elvesztették a nemzetközi horizontot”.
    
„Mi magyarok méltó módon adjuk meg a tiszteletet ennek a nagy embernek” – jegyezte meg a történettudományi intézet igazgatója a debreceni konferenciára és szoboravatásra utalva. 
    
Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszteri biztosa, az Oktatási Hivatal, és a Tisza István Baráti Társaság elnöke szerint az elmúlt másfél évtized változásait jelzi, hogy míg 2000-ben az egyetemi épületek mellett „egy kiszögellésben” kaphatott helyet a szobor, a tudományos konferenciát követően most az egyetem főépülete előtt avatják újra.
    
Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szoboravató beszédében azt fejtegette, hogy az a nemzet, amelyik többet élt diktatúrában, elnyomásban, mint szabadságban, nehezen szabadul ettől, és folyamatosan keresi önazonosságát, azokat a sarokpontokat, amelyek mentén szeretné újrafogalmazni önmagát.
    
A politikus szerint a magyar nemzet a mohácsi vésztől „kevésszer volt önmaga ura”, megszenvedte az idegen hatalmak elnyomását, s még negyedszázaddal az utolsó diktatúra után „sem úgy gondoljuk” a történéseket, mint kellene.
    
Szavai alátámasztására példaként említette: „mélyen elítéljük a náci rendszert”, és az azt kiszolgáló náci propaganda napilapot, de a másik totális diktatúrát, a kommunizmust kiszolgáló, a magyarországi ’56-os forradalom vérbefojtásából szárba szökött MSZMP központi lapját, a Népszabadságot sokan másként ítélik meg. 
    
Kósa Lajos kifogásolta azt is hogy nincs a nemzetnek panteonja, amely azoknak a magyaroknak és nem magyaroknak – akik lehet, hogy nem születtek magyarnak, de az „éljen a magyar szabadsággal a szájukon” haltak meg például Aradon – állítana emléket, akik sokat tettek a magyar nemzetért, a magyar szabadságért.
    
Ezzel szemben a magyar temetőkben munkásmozgalmi panteonok sokasága található – jegyezte meg a frakcióvezető sürgetve, hogy kegyeletsértés nélkül, de ezen változtatni kell.
    
A hányattatott sorsú Tisza István szoborra utalva Kósa Lajos örömének adott hangot, hogy végre odakerült, ahova mindig is szánták: a Debreceni Egyetem (DE) központi épülete elé. „Hirdesse Tisza István emberi és politikusi nagyságát” – fűzte hozzá.
    
Szilvássy Zoltán, a DE rektora beszédében a debreceni egyetemalapító Tisza Istvánra emlékezett. A református miniszterelnök közbenjárását méltatva úgy fogalmazott: „a református magyar és a katolikus Habsburg akarata találkozott abban, hogy Debrecenben egyetem lett”.
    
Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora hálát adott azért, hogy a szobor hányattatásával ellentétben a Tisza Istvánt ábrázoló festmény a debreceni Református Kollégium falán ugyanazon a helyen van megalkotása óta. „A reformáció világnapján, a mártír miniszterelnök halálának napján méltó, végeleges helyére került Tisza István szobra Debrecenben” – tette hozzá a volt tiszántúli református püspök.
    
Körösparti Péter, az egyetemi hallgatói önkormányzat korábbi elnöke, a szobor áthelyezésének egyik kezdeményezője elmondta: Tisza István szobrát 1945-ben akkori egyetemi hallgatók döntötték le, most pedig a hallgatók kezdeményezésére állították újra az egyetemi főépület előtt.
    
Tisza István szobrát először 1926. október 17-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatta fel a debreceni klinika főépülete előtti téren Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter.
    
A Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette egész alakos szobor különlegessége a tekintete. A szem helye ugyanis üres, tulajdonképpen egy lyuk. A szobor magassága, elhelyezése, és a fényviszonyok miatt azonban nem érzékelhető az üresség. Kisfaludi Strobl Zsigmond a szemtestet nem munkálta meg, hanem hüvelykujját mélyen a puha anyagba nyomva határozta meg a tekintet erejét és irányát.
    
A szobrot 1945-ben ledöntötték, pincékben elrejtve őrizték, majd 2000. október 31-én Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel, az akkor az egyetem kerítése mellé helyezett alkotást, amely most végső, központi helyére került. 

(MTI)