„Az egy nem várt, és nem is nagyon remélt sikere volt a magyar labdarúgásnak. A mérkőzés képe és a kialakult eredmény miatt nemcsak egy boldog napot eredményezett, hanem a magyar futball világszínvonalra emelkedését is – nyilatkozta az MTI-nek az Évszázad mérkőzésének hétfői megemlékezésén a 85 éves legendás kapus. – Nem nagyon merem kimondani, mert nem az én feladatom, de tulajdonképpen a magyar labdarúgás ennek a mérkőzésnek a hatására és tapasztalata alapján jutott az élre. Akkor néhány esztendőn keresztül azt mondták, a magyar labdarúgás a világ legjobbja. Éppen ezért ebben a csapatban szerepelni nemcsak dicsőség volt, hanem megtiszteltetés is.”

A 86-szoros válogatott Grosics hozzátette, csak azt sajnálja, hogy az utóbbi esztendőkben egyre kevesebben tudnak megjelenni a megemlékezéseken:

„Már csak ketten vagyunk Buzánszky Jenővel, a többiek távoztak az élők sorából. Én csak abban reménykedem, hogy valahol csak összejön majd a csapat…” – mondta Grosics, aki Dorogon kezdte pályafutását, a MATEOSZ, majd a Honvéd, végül pedig a Tatabánya kapusa volt.

A hálóőr a Ferencvárosban szeretett volna játszani, ám az 1962-es chilei világbajnokságon a Csehszlovákia elleni negyeddöntőt követően hivatalos iratban arról értesítették, hogy az akkori Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve az OTSH nem járul hozzá az átigazoláshoz. Grosics ekkor dühében le is mondta a válogatottságot, igaz, az osztrákok, illetve a jugoszlávok elleni barátságos mérkőzéseken még pályára lépett.

Grosics szerint nincs kizárva, hogy a magyar futball hamarosan ismét felemelkedik:

„Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani. Az egyik, hogy nem a játékosok tisztelik meg a nézőket, hogy kimennek a pályára, hanem pont fordítva. Az utolsó évben valami megmozdult a magyar labdarúgásban, és ennek nem az az oka elsősorban, hogy a játékosok egyéni képességei felülmúlják az egy évvel ezelőtti játékosok képességeit, hanem az az igazolt tényező, hogy ez a csapat a pályán sokkal lelkesebben játszik, mint az egy évvel ezelőtti.”

Az élő legenda kitért az elmúlt időszak bundabotrányaira is:

„Meg vagyok döbbenve, napjainkban olvasom, hogy bundázó játékosokat visznek be a rendőrségre, ez borzasztó dolog, mert én az utóbbi években meg voltam győződve arról, hogy megszűntek az előre lejátszott mérkőzések, ez pedig rákfenéje egy ország labdarúgásának.”

Grosics szerint a legfontosabb tényező ugyanakkor a küzdeni tudás:

„A játékos, amikor felveszi a várost képviselő szerelést, olyan különleges helyzetbe kerül, amiben tudatosan nem szabad hibázni. Amikor pedig az ország színeit jelképező mezt veszi fel, akkor meg kell szakadni a pályán.”

(MTI)