Gulyás Gergely: Nemcsak elfeledni nem szabad, meg is kell nevezni a gyilkosokat

Gulyás Gergely kiemelte: akiket a vészkorszak idején üldöztek, megkínoztak és meggyilkoltak zsidóságuk miatt, „hozzánk tartoztak, a magyar nemzet részei voltak” és nagyon sokat tettek hozzá Magyarország életéhez.

Gyilkosaik pedig nem csupán parancsra, de „kéjjel öltek” – mondta.

A miniszter hangsúlyozta: az emberek között nincs kollektív bűnösség, mert ha mindenki bűnös, akkor valójában senki nem az; az államnak azonban van felelőssége.

Hozzátette: Magyarország a rendszerváltoztatás óta mindig világossá tette, hogy a magyar állam a vészkorszakban saját polgárait nem tudta, sok esetben nem akarta megvédeni, a magyar közigazgatás pedig közreműködött abban, hogy a német megszállást követően több százezer magyar zsidó embert hurcoltak el az országból.

Gulyás Gergely szólt arról: nem szabad elfeledni a hősöket sem, akik nem néztek félre, akik kockáztatták vagy akár fel is áldozták életüket. És a mai napig „vannak tanúink” is. „Becsüljük meg mindazokat, akik megjárták a halál árnyékának völgyét”, akik „tanúságot tesznek a borzalmakról, és példájukkal mutatják meg az élet mindent legyőző erejét” – fogalmazott a miniszter.

Kitért arra: ma Magyarország a zsidó közösség számára Európa egyik legbiztonságosabb helyének számít. A kormány nemzetközi színtéren is kiáll az antiszemitizmus valamennyi megjelenési formája ellen, fontosnak tartja az emlékezést és a lelkiismereti szabadság védelmét, melynek része a zsidó vallásgyakorlat szabadsága is.

Gulyás Gergely meglátása szerint a mai kor „lényegesen könnyebb”, mégis vannak veszélyek. Európa ősi zsidó-keresztény gyökereinek és kultúrájának feladása „mindannyiunk számára veszélyt jelent”. A migráció, ha nem jár együtt integrációval, éppen a zsidóságot fenyegeti a legjobban – mondta.

Emellett nemcsak a szélsőjobboldal, hanem a baloldal és szélsőbaloldal is megfogalmaz olyan antiszemita téziseket, eltűr olyan antiszemitákat sorai között, „akik ellen korábban még közösen tiltakoztunk akár a jelenlévőkkel is” – tette hozzá Gulyás Gergely.

Fontosnak nevezte, hogy „évről évre emlékezzünk mindarra, ami a XX. században történt”, úgy, mint az emberiség egyetemes tragédiájára, de úgy is, mint a magyarság egészének tragédiájára és mint nagyon sok család máig ható személyes tragédiájára. A kormány ennek jegyében hajt fejet az áldozatok előtt – zárta beszédét a miniszter.

Kovács Tamás, a HDK igazgatója köszöntőjében arról beszélt: Auschwitz ma már szimbólum, de „nekünk, magyaroknak különösen fáj”, hiszen az ott elpusztított 1,1-1,3 millió ember egyharmadát a korabeli Magyarországról deportálták. Több mint 75 év telt el a tábor felszabadítása óta és egyre kevesebb közöttünk az egykori túlélő – mondta, arra kérve őket, hogy „beszéljenek”, mondják el, hova vezet a kirekesztés, az antiszemitizmus.

Azt is kérte a túlélőktől, hogy mutassanak példát a háború után születetteknek, hogyan kell felállni, hogyan kell újrakezdeni az életet, akár azzal a tudattal, hogy a családjukat elpusztították, és hogyan kell felépíteni egy vagy éppen két országot – hangoztatta a HDK igazgatója.

Pascale Andréani, Franciaország budapesti nagykövete hangsúlyozta: a holokauszt az emberiség történetében elkövetett legnagyobb bűntett.

Hatmillió embert irtottak ki csak azért, mert zsidók voltak, az európai zsidóság háromnegyedét, a világ zsidó lakosságának több mint egyharmadát.

A nagykövet a francia történészt, Ernest Renant idézte, aki szerint „a történelem az emlékezés és a felejtés keveréke”, majd arra kérte a túlélőket, emlékeztessenek rá, hogy „ellen kell állnunk a felejtés kísértésének”.

Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete azt mondta: a zsidóság számára a shoá nem csak egy történet, hanem a népük, a közösségük története. Azoknak a családtagoknak a története, akikkel sosem volt lehetőségük találkozni. Ártatlan embereké, akik teljes és boldog életet élhettek volna, és akik talán feltalálók, tanárok, jogászok vagy mérnökök lehettek volna.

Ez az „elveszett életek” az „elveszett zsidó nép története”. Hetvenhét évvel később még mindig „hárommillióval kevesebben vagyunk”, mint a világháború kitörésekor, és ez visszafordíthatatlan, személyes veszteség, olyan gyász, amely „mindörökké velünk marad” – mondta a nagykövet.

Jevgenyij Sztanyiszlavov, Oroszország nagykövete arról beszélt: lehetetlen és felfoghatatlan, hogy emberek képesek voltak a holokauszt kegyetlenségeire. De ugyanilyen lehetetlen és felfoghatatlan látni a modern Európa egyes országainak utcáin a nácik tiszteletére rendezett felvonulásokat. Ez az áldozatok emlékének nyílt meggyalázása – értékelt.

Hozzátette: ezért is fontos megőrizni az igazságot, hogy tanulságként és figyelmeztetésként „velünk maradjon”.

Grósz Andor, a Holocaust Közalapítvány kuratóriumi elnöke ismertette: a HDK az emlékek, tárgyak, dokumentumok megőrzésével küzd a holokauszt-tagadás és a holokauszt történetének egyre gyakoribb torzítása, valamint az antiszemitizmus, a kirekesztés ellen.

E célt szolgálja a dokumentációs központban csütörtök este megnyíló, a vidéki gettósítást bemutató időszaki kiállítás is – mondta.

A megemlékezés végén a résztvevők mécseseket helyeztek el az áldozatok emlékfalánál.

Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává az ENSZ-közgyűlés.