Guruló történelem – 140 járműből álló autó-motor múzeum Dörgicsén
Világviszonylatban is rendkívül jelentős, 140 járműből álló autó-motor múzeumot rendezett be Kaáli Nagy Géza a Balaton-felvidéki Dörgicsén. A folyamatosan gyarapodó kiállítás azért is különleges a magyar látogatónak, mert bemutatja a hazai motorgyártás teljes típuspalettáját, egy önálló épületben szocialista autók gyűjteményét is láthatjuk, valamint kitekintést kapunk a világ nagy gyárainak magyar fejlesztéseire is. Az alapító-tulajdonos egyik új büszkesége a „póni emblémás” Mustang-alkatrészekből mintázott nagy szobor, amely a legendás logó szintén magyar alkotója előtt tiszteleg.
Egyszerre csap meg a hetvenes évek Amerikájának és a nyugat-európai jóléti társadalomnak az életérzése az utánuk kullogó keleti blokk igyekezetével és sóvárgásával, amikor végigjárjuk a Kaáli Múzeum tereit és épületeit. A Minden lében két kanál sorozatot vagy a James Bond-filmeket idéző csodálatos sportautók, a rock and roll korszak hatméteres Cadillace mellett látható itt a Fülöp herceg által használt elegáns királyi Alvis egyik példánya, amiből mindössze három van a világon, motoros önjáró hintó 1914-ből és persze számos békebeli autó a két világháború közötti időszakból.
A 45-50 évesnél idősebb látogatóban pedig fapados-nosztalgikus emlékeket ébreszt a külön épületben elhelyezett KGST-gyűjtemény a Merkur-telepek hangulatát idéző csillogó Zsigulival, a hamar ritkasággá vált, lekerekített formájú 500-as Trabanttal vagy az ötvenes-hatvanas évek benzinzabáló taxijával, a tankalvázra szerelt Warszawával. A szintén külön teret elfoglaló motorkiállítás technikatörténeti szempontból is egyedülálló, ugyanis bemutatja a magyar motorgyártás teljes típusválasztékát.
Családi gyökerek
Kaáli Nagy Géza három évvel ezelőtt nyitotta meg autó-motor múzeumát, amely azóta is folyamatosan bővül, az idén öt autó érkezett. A legendás Kaáli Intézetek tulajdonos-alapítója abból alapozta meg az ország legnagyobb gyűjteményét, ami pénzt az intézmény államosításakor kapott. Sokszor maga vezeti a csoportokat, és mint mondja, a látogatók a találkozásnál gyakran megemlítik, hogy a meddőségi centrumaiban kapott kezelések eredményeként tulajdonképpen neki is köszönhetik az életüket.
A sokáig Amerikában élő professzor két évtizeddel ezelőtt vásárolt egy nyaralót a Balaton fölé magasodó, több épületében is középkori hangulatot idéző kis faluban, Dörgicsén, ahol édesapja autóinak megfelelő típusokból egy tizenöt autós garázst is berendezett. Ez lett a gyűjtemény magja, ami hat szomszédos telek felvásárlásával napjainkra kétezer négyzetméteresre bővült. Az autós különlegességek iránt érdeklődő közösségben gyorsan szárnyra kapott a múzeum híre, tavaly már 25 ezer látogatót fogadtak.
– Szeretem a vendégekkel tölteni az időt, barátságos emberek, akiket kizökkent a hétköznapokból a gyűjtemény, és felidézik fiatal éveiket – mondja a ma is láthatóan aktív, szálfaegyenes tartású professzor. Akinek nemcsak a csoportok vezetése ad nyolcvanéves korára is elfoglaltságot, de gyakran a környező településekre is levezet valamelyik roadsterrel, hiszen a múzeum összes példányát kitűnő műszaki állapotban tartják. Nem mellesleg: rengeteg időt és energiát kíván a megvásárolni kívánt gépkocsik felkutatása és a felújítások intézése.
A családi vonatkozású járműveket különösen szívesen mutatja Kaáli doktor. Például az 1949-ben gyártott fekete Vauxhall Veloxot, amihez hasonló volt a család első autója, és amit még Németh Imre kalapácsvető olimpiai bajnoktól vásárolt édesapja. Bár egykor ezt a brit típust az ÁVO is használta, mindössze 80 darab érkezett belőle az országba, így különösen nehéz volt találni egyetlen példányt is. Végül hosszas rábeszéléssel sikerült idős tulajdonosát rávenni, hogy a fia emlékére megőrzött járműnek méltó helye lesz a múzeumban, azzal az ígérettel is megfejelve, hogy bármikor eljöhet és vezetheti. De itt látható a Kaáli család hatvanas években használt Opel Olympiája, a Volkswagen bogár, az immár professzor Kaáli Nagy Géza első autója vagy egy mindössze néhány ezer kilométert futott Harley Davidson motor is a nyolcvanas évekből. A járművek környezetében családi fotók idézik a régmúlt időket, a fiatalság boldog pillanatait, egy másik kor hangulatát…
Feléled a múlt
A magyar motorgyártás legteljesebb áttekintését adja a nyugati álomautók fölötti szinten berendezett kétkerekű-kiállítócsarnok: a motorok darabszáma jócskán meghaladja a Közlekedési Múzeum birtokában levő példányokéit. Itt is megfigyelhető a családi vonal: az édesapa első szocialista motorja, a Csepel 125 az ötvenes évek elejéről – ennek Balaton körüli útjára családi fénykép is emlékezik a falon a Kaáli gyerekekkel –, a második és harmadik motornak számító Pannonia TL, majd Pannonia T1, és az édesapa világháború előtti motorját idéző DKW Luxus, amit hosszú kutakodás után egy hamburgi gyűjtőtől vásároltak meg.
A hazai sorozat legrégibb darabja azonban még a DKW-nél is korosabb, igaz csak egyetlen évvel, 1928-ban készült. Ahogy a professzor mondja, a Méray a legrégebbi magyar motor, a márkát a névadó még egy pinceműhelyben alapította, de ebbe a példányba már 998 köbcentiméteres motort épített. Mellette a hazai motorkerékpár-gyártás további fejezetei, a Weiss Manfréd (WM) motorok különböző márkái, az SHG, a BMG, a versenyeken különösen sikeres Mátra, majd a világháború utáni időszakból a Csepel és különösen a Pannonia számos típusa, kiegészülve olyan ritkaságokkal, mint a Dongó, a Danuvia, a Berva, a Tünde, a Panni, amelyek egytől egyig hazai fejlesztésben, hazai alkatrészekből készültek – összesen 34 magyar gyártmányú motormatuzsálem, a legfiatalabb Pannonia 1975-ből.
– Minden itt van, amit valaha gyártottak, hol máshol is lehetne bemutatni a magyar motorgyártás történetét, mint egy magyarországi múzeumban? – utal a gyűjtemény missziós jellegére Kaáli Nagy Géza.
A professzor a magyar motortörténelem mellett még több kétkerekűt sorakoztatott fel a világ többi részéről, az I. világháború előtti brit motoroktól kezdve a két világégés közötti időszak számos amerikai és német típusát, az ötvenes évektől kiegészülve a nálunk is népszerű Simsonnal, MZ-vel, Jawával.
Szintén a hazai emlékek miatt lehet kedves a Retro Garázs névre keresztelt épület, amely a KGST típusait foglalja magába. Az autók itt úgy csillognak, mint utcai életük során talán sohasem. Itt is minden működőképes, bár ezek az ötvenes, hatvanas, hetvenes években készült járművek sem méretben, sem sebességben, sem kényelemben nem vehetnék fel a versenyt még néhány évtizeddel régebbi konkurenseikkel sem a másik teremből. Azért akad egy-két kivétel: a Škoda Octavia a nagy múltú cseh autógyártás termékeként a keleti blokkban mindig is magasabb technikai és esztétikai szintet képviselt; a Wartburg 311 szép kerekített formáival pedig Nyugat-Európában is népszerű lett. A gyűjtemény legfrissebb darabja, az állambiztonság által is előszeretettel használt Volga Ukrajnából érkezett, mérete közelíti a nagy amerikai cirkálókét, ám 1400 kilogrammos súlya nehézkessé tette a vezetését, különösen hogy még késői példányaiba sem szereltek szervokormányt.
Bár Kaáli professzor ezeket az autókat inkább csak utólag ismerte meg, mivel utcai jelenlétük időszakában ő már Amerikában élt, a nosztalgikus hatást számos remekül eltalált kísérőtárgy erősíti: Áfor-benzinkút töltőtartálya, régimódi taxióra, Szokol rádió, korabeli vastag szódásüvegek…
A teljesítmény szimbóluma
Szintén egyfajta nemzeti misszióként értelmezhető a múzeum egyik legfrissebb büszkesége, a Ford Mustang legendás póni emblémáját másoló másfél méteres szobor, amelyet kizárólag Mustang-alkatrészekből készített Barta János szobrászművész. Az állat szívét dugattyú, az ízületet kuplungtárcsák formázzák, megformálója 400 órás munkával közel ezer alkatrészt dolgozott be a különleges ábrázolásba. Kaáli Nagy Géza a szoborral Keresztes Károly előtt tiszteleg, a magyar tervező alkotta ugyanis meg hat évtizeddel ezelőtt a legendás márka háromdimenziós emblémáját, ami az erő és teljesítmény amerikai szimbólumává vált. A szobor egyedülálló a világon, felavatásáról az amerikai Ford-gyárat is értesítették.
Az alkotást egy forgó talapzat teszi még látványosabbá, amelyet szintén Mustang-alkatrészekből épített Nagy Péter, a múzeum restaurátora. Bár a Kaáli professzor által vásárolt járművek jellemzően jó műszaki állapotúak, a szükséges felújításokért, alkatrészpótlásokért, a tökéletes külső megjelenésért szintén ő felel. A típusok sokszínűsége rég nem hozza zavarba, mint mondja, ezek az autók mechanikus alkatrészekből állnak, sokkal egyszerűbbek, mint napjaink elektronikus szerkezetei, kiismerésükhöz elegendő a logika. A pótlásokhoz szükséges alkatrészekről némelyik gyártó a mai napig gondoskodik, de persze több olyan is akad, amit le kell gyártatni, erre már szintén megvannak a kiépített kapcsolataik.
A múzeum a nyári időszakban gyakorlatilag telt házzal működik, a zsúfoltság elkerülése érdekében naponta csak 200 vendéget fogad, előjegyzés alapján. A látogatás egybe van kötve vezetéssel, vagyis az érdeklődők nemcsak látványt, de ismereteket is kapnak a kiállított járművekről, érdekességeikről, a kor hangulatáról. Mert ahogy Kaáli Nagy Géza mondja: minden autóban benne van a történelem.
