Harrach Péter szerint egy sokszínű pártszövetség a megoldás

A balliberális oldal az emberben csak az individuumot látja. Ez nekünk is fontos, de mi azt is hozzátesszük, hogy az ember közösségi lény is. Fontos számára a családja, az egyháza, a lakóközössége, a nemzete. Erre épül a társadalom. Az, amit ma tapasztalunk – például az emberek elmagányosodása, a családi élet fontosságának csökkenése, a nemzet fontosságának csökkenése -, távol van attól az élhető, derűs társadalomtól, amelyben boldogok lehetnének a magyar emberek. Egy kiszáradt társadalom, amelyben nem fontosak sem a gyökerek, sem a jövő, csak a jelen, nem lehet boldog és nem lehet sikeres sem. Sokszor elvitatkoznak azon, hogy miben más egy nemzeti radikális, egy keresztény-szociális, esetleg egy „jobbközépen” álló ember gondolkodásmódja. Észre kéne venni, hogy az igazi eltérés nem ezen az oldalon van, hanem a két eszmeiség, az értékőrzők és az értékközömbösök között – mondta a Demokratának Harrach Péter, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke.

– Néhány héttel ezelőtt tüntetést rendeztek az egyházi oktatási intézmények érdekében, amivel kapcsolatban olyan reakció érkezett a kormány részéről, hogy okafogyott volt a tiltakozás. Ön kinek ad igazat?

– A tüntetés indokolt és jogos volt. Az a kormányzati ellenvetés, hogy a gyerekek nem tüntethetnek, kétségbe vonja a gyerekek jogait és nincs figyelemmel arra, hogy ezekben az intézményekben éppen a gyermekek érdekében tevékenykednek. Nem állja meg a helyét az a vád sem, hogy ez a demonstráció politikai jellegű volt. Ez egy érdekérvényesítést szolgáló megmozdulás volt. A kormányzat kezdetektől fogva megtévesztette a közvéleményt, hiszen állításukkal ellentétben nem kaptak többet az egyházi iskolák, mint az önkormányzatiak. A ravaszság az volt, hogy bevezették az „átlaggyerek” fogalmát.

– Az mit jelent?

– Megpróbálom megmagyarázni. Minden oktatási intézmény kap a működtetéshez állami támogatást az odajáró gyermekek számának arányában. Legtöbbet a gimnazisták, kevesebbet az általános iskolások és a legkevesebbet az óvodások után. Az állami és egyházi intézményhálózat azonban más-más összetételű. Az egyháziban arányaiban jóval több középiskola és jóval kevesebb óvoda van, mint az államiban. Így érthető, hogy az „átlaggyerekre” eső támogatás is különböző, holott egyébként, ha külön-külön nézzük, az egyházi középiskola, az általános iskola és az óvoda ugyanannyi költségvetési támogatást kap, mint az állami. Emellett pedig az igazsághoz tartozik az is, hogy az államtól még mindig nem érkezett meg az úgynevezett kiegészítő támogatás egy része, így már milliárdos összeggel tartoznak – nem az egyházaknak, nem is az intézményeknek, hanem az oda járó gyermekek családjainak.

– Egyre többször hangzik el, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynál még a sokat szidott Horn-kabinet is jobb volt.

– A Horn-kormány valóban korrektebb volt az egyházakkal. Elég, ha arra gondolunk, hogy akkor kötötték meg a vatikáni egyezményt. Persze az is igaz, hogy míg a Horn-kormány kényszerből, politikai érdekekből volt korrekt, a következő kabinet, az Orbán-kormány átérezte az egyházak társadalmi tevékenységének fontosságát. Mindezek után jött a Medgyessy-, majd pedig a Gyurcsány-kormány, ezek pedig egyre inkább magukévá tették az SZDSZ-re jellemző egyházellenes ideológiai megközelítést. Különösen a Magyar Bálint és Göncz Kinga vezette minisztériumok próbálják visszaszorítani az egyházakat. Gyurcsány Ferenc pedig mindenkit le akar győzni, akiben autonómiát és erőt érez – az egyházakat is…

– Ha már említette az Orbán-kormányt – az úgynevezett radikális jobboldaliak meg szokták kérdőjelezni a Fidesz őszinteségét. Rendre visszautalnak a liberális gyökerekre. Önnel kapcsolatban azonban még politikai ellenfelei sem kérdőjelezték meg, hogy valóban keresztény politikus. Miért ül a Fideszben?

– Ezzel kapcsolatban két megjegyzésem lenne. Az egyik: a gyökereiben, elveiben és gyakorlatában is konzervatív politika a rendszerváltoztatás után egyértelműen a Fidesznek köszönhetően lett tartósan sikeres. Ha pedig végignézünk a politikai palettán, azt látjuk, hogy nincs még egy számottevő párt, amelyik képviselni tudná ezt az értékrendet. A teljes konzervatív-nemzeti oldalt lefedni csak egy sokszínű pártszövetséggel lehet. A Fidesz a saját szövetségi rendszerén belül ugyanúgy lehetőséget biztosít a keresztény-konzervatív vagy a nemzeti radikális gondolatú embereknek, mint például a nemzeti liberálisoknak. A másik megjegyzésem pedig az, hogy a Fidesz maga valóban nagyon sokat változott 15 év alatt. Ugyanakkor fontos tudni, hogy ugyan változott a Fidesz, de ez egy egyenes vonalú fejlődés volt, szemben más pártokkal, amelyek politikai érdekek miatt saját korábbi alapelveikkel fordultak szembe.

– Néhány héttel ezelőtt megjelent egy interjú önnel, s ennek alapján egyesek megpróbáltak ellentétet szítani az ön által vezetett MKDSZ és a Semjén Zsolt vezette KDNP között. Milyen a viszonyuk egymással?

– Ugyanannak a kereszténydemokrata mozgalomnak a két szervezetéről van szó. Együttműködés és feladatmegosztás van közöttünk, ellentét semmiképpen. A KDNP vállalta, hogy keresztényi alapokon nyugvó, de radikálisabb hangnemet használva képviseli azokat, akiknek a Fidesz összességében véve nem elég kemény. Az MKDSZ pedig a keresztény-szociális gondolkodásmód mentén a társadalom problémái felé való nyitottságot, az emberek iránti empatikus gondolkodást és a hagyományos keresztény értékek megjelenítését képviseli. A kettő egymást kiegészíti, és mindkét szervezetnek, gondolatnak van létjogosultsága.

– Akkor nem is várható, hogy a két szervezet egyesül? – A választások előtt erről felesleges beszélni, később pedig az lesz, amit a helyzet szükségessé tesz. De nem is az a fontos, milyen keretek között látjuk el a feladatunkat, hanem az, hogy az általunk vallott értékeket eredményesen, sikeresen képviseljük. Erre pedig pillanatnyilag a mostani a legjobb megoldás.

– Mennyire nehéz ma a keresztény értékrend képviselete?

– Olyan világban élünk, amelyben két domináns eszmeiség uralkodik. Az egyik az értékőrző, a másik az értéksemleges. Ez utóbbit én úgy nevezném, hogy értékközömbös. És ez a döntő. Gondoljunk bele, hogyan vélekedik az emberről az egyik és a másik oldal. A balliberális oldal az emberben csak az individuumot látja. Ez nekünk is fontos, de mi azt is hozzátesszük, hogy az ember közösségi lény is. Fontos számára a családja, az egyháza, a lakóközössége, a nemzete. Erre épül a társadalom. Az, amit ma tapasztalunk – például az emberek elmagányosodása, a családi élet fontosságának csökkenése, a nemzet fontosságának csökkenése -, távol van attól az élhető, derűs társadalomtól, amelyben boldogok lehetnének a magyar emberek. Egy kiszáradt társadalom, amelyben nem fontosak sem a gyökerek, sem a jövő, csak a jelen, nem lehet boldog és nem lehet sikeres sem. Sokszor elvitatkoznak azon, hogy miben más egy nemzeti radikális, egy keresztény-szociális, esetleg egy „jobbközépen” álló ember gondolkodásmódja. Észre kéne venni, hogy az igazi eltérés nem ezen az oldalon van, hanem a két eszmeiség, az értékőrzők és az értékközömbösök között.

– Közelednek a választások és nincs már messze a Fidesz programjának a nyilvánosságra hozatala sem. Az MKDSZ ennek összeállításában mely területeken volt a Szövetség segítségére? – Ahogy említettem, a közösségek fontosak számomra. Így a családpolitika – a családok anyagi és erkölcsi megerősítése, a családbarát környezet kialakítása, a gyermekvállalási kedv növelése. Továbbá az egyházpolitika – az egyházak szabadságának, társadalmi szolgálatának megerősítése. A család és az egyházak mellett a társadalom egésze, annak helyzete is fontos, mivel mint említettem, alapelveinkből következően nyitottak vagyunk a szociálpolitikai kérdések iránt.

– Az önök szemére vetik olykor, hogy mindent erkölcsi oldalról közelítenek meg.

– Valóban fontos számunkra az erkölcs, de az emberek hétköznapi problémái legalább ennyire azok. Mindezt röviden úgy fogalmaznám meg, hogy a napi problémákra szabott, de a keresztény értékrend diktálta megoldásokat kell megkeresni. Mi erre törekszünk.

Bándy Péter