Minden ország sorsa saját erejében rejlik, ahogy a nemzeté is. A magyar nép nem erőtlen, csupán energiáit nem a megfelelő célokra fordítja. Pontosabban erőit folyamatosan megosztják, ezáltal szétporlad. Szétporlad és képtelen védekezni a rombolással szemben. Ez történt december 5-én a népszavazáson is. Lehetőség nyílt 85 év után a magyarság határon átívelő újraegyesítésére a kettős állampolgárság megadásával. Ezzel a gesztussal Magyarország védettséget nyújthatott volna az elcsatolt területeken élő nemzetrészek számára az atrocitásokkal szemben. A Gyurcsány-kormány megakadályozta, hogy a polgárok sorsfordító döntést hozzanak, riogató kampányba kezdett, azt állította, hogy a kettős állampolgárság megadásával az itt élőknek csökken a nyugdíja, kiszorulhatnak az egészségügyi ellátásból, elveszítik a munkájukat. Az egységben hatalmas erő rejlik. A decemberi délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak megsegítésére hazánkban 350 millió forint gyűlt össze. Megmutatta a magyar nemzet az erejét. Ritka pillanat…

A hétköznapokra nem ez a jellemző. A politikai elit tudatosan megosztja a társadalmat és fenntartja az állandó feszült légkört a közéletben, ez a helyzet a közvélemény közönyét váltotta ki. A polgárok kivonultak a közéletből, átadva a terepet a rombolásnak.

Az oktatási rendszer átalakítása és a többszintű érettségi bevezetése ellen szakmai szervezetek, diákok, szülők tiltakoztak. Mindhiába. A kormány elhatározta, hogy tűzön-vízen át keresztülviszi akaratát. Az ellenzék hiába érvelt, lesöpörték a kifogásait, sőt pánikkeltéssel vádolták meg. A közvélemény mostanra belefáradt a parlamenti szereplők marakodásába és sárdobálásába. A többség mára egykedvűen szemléli az eseményeket. Ez a közöny mindaddig tart, amíg közvetlenül nem válik érintetté egy-egy ügyben, ekkor azonban már késő. Ezt igazolta az érettségi körüli botrány. Az oktatás szétverése a liberális eszmékre hivatkozva csak egyetlen eleme a pusztításnak. Sorra rogynak össze az ország tartópillérei a szocialista „reformok” hatására: a gazdaság, a családtámogatás, otthonteremtés, jogbiztonság, honvédelem, nemzetbiztonság.

A kormányváltás óta 3500 milliárdnyi kölcsönt vett fel a szocialista kormány, az elhibázott gazdaságpolitika miatt Magyarország ma az adósságteher világranglistáján 170 ország közül az ötödik helyen áll. Az egyik gazdasági napilap számításai szerint tavaly az összes exportbevétel 42 százalékát az államadósság hiteleinek és törlesztőrészleteinek kifizetésére kellett fordítani. Az ország egyre kiszolgáltatottabbá válik hitelezőinek. A gazdasági fejlődés megtorpant, a vállalkozásösztönző Széchenyi Tervet megszüntették. Nyílt támadás indult a Nemzeti Bank elnöke ellen, aki ellenállt a forint gyengítését célzó kormányzati akaratnak. A végrehajtó hatalom az Európai Unió és az Európai Központi Bank tiltakozása ellenére módosította a jegybanktörvényt, növelve ezáltal a mindenkori miniszterelnök befolyását a pénzintézet döntéseire. A Monetáris Tanács létszámát a korábbi kilencről legfeljebb tizenegyre növelték, a MNB elnöke és alelnökei mellett négy személyt a bank első embere, míg a többi tagok a kormányfő jelölheti. Vagyis a mindenkori politikai többség felfogása, saját érdeke szerint dől el többek között az, hogy gyenge vagy erős legyen a forint, s hogy ezáltal mennyit érjen a nyugdíj, a fizetés, mekkora legyen a banki alapkamat. Köztudott, a szocialisták az „ócsított” fizetőeszköz és a régi reflexek miatt a kézivezérelt intézmények hívei.

A független intézmények elleni támadások eklatáns példája a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) korábbi elnökének esete. Szász Károly és munkatársai fedték fel a K&H bankár-bróker-botrányt kirobbantó részvénypanamát. A több tízmilliárdos sikkasztás eddigi egyetlen vádlottjának, Kulcsár Attilának vallomása szerint több szocialista politikus tudott a történtekről. Szász Károlyt az ügy nyilvánosságra hozatala előtt brutálisan összeverték, majd a kormányzat törvénymódosítással eltávolította posztjáról, sőt jelenleg egy másik ügy miatt vádlottként kell a bíróság előtt állnia. A K&H-ügyben folyik a nyomozás, Kulcsár telefonbeszélgetéseinek jegyzőkönyveit mégis megsemmisítették. Tóth András, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő politikai államtitkár szerint ezek nem tartalmaztak érdemi információkat. Korábban a lehallgatási jegyzőkönyvek egy része nyilvánosságra került, ezekben Kulcsár Attila és Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. korábbi vezérigazgatója „Gyurcsányitól” várt segítséget. Immár két éve nem tudjuk, ki Gyurcsányi. A lehallgatási dokumentumokat a K&H-ügy politikai szálait vizsgáló parlamenti bizottság is szerette volna megnézni, Tóth András megtiltotta. A testület mandátuma lejárt, a jegyzőkönyveket pedig bedarálták. Ahogy megsemmisítették újraszámlálás nélkül a 2002-es országgyűlési választások első fordulójának szavazatait is, annak ellenére, hogy számos bejelentés érkezett a választási szervekhez a voksoláson tapasztalt törvénytelenségek miatt. Ezek egyike volt a választás napján a szocialista szimpatizánsok szervezett mozgósítása. Az Országos Választási Bizottság (OVB) törvénysértőnek nyilvánította a szervezett szavaztatást, ám az erről szóló határozatot nem hozták nyilvánosságra csak a történtek után másfél évvel. Vizsgálat, felelősségre vonás nem volt a választási bizottságnál, senki nem firtatta, hogy az OVB működését felügyelő belügyminiszter követett-e el mulasztást. Magyarországon tehát nem biztosított az állampolgárok demokratikus alapjoga: a szabad, törvényes választás. Ez nemcsak az országgyűlési választásokra igaz, hanem az önkormányzatira is. A szavazócédulákon három éve Lamperth Mónika az Alkotmánybíróság szerint az alaptörvénnyel ellentétes módon, önkényesen szabályozta a pártlogók méretét, az ellenzék kárára.

Némán szemlélte a magyar társadalom a 2002 júliusában lezajlott nagy adatrablást is. László Csaba akkori pénzügyminiszter arra utasította az APEH, az Államháztartási Hivatal, a Magyar Államkincstár, a Szerencsejáték Felügyelet, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának vezetőit, hogy a náluk tárolt adatokat másolják le és adják át a Pénzügyminisztériumnak. Az adóhatóság első embere megtagadta az adatmentést, a többi állami hivatal nem. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos szerint jogellenesen továbbították az információkat a Pénzügyminisztériumba, és törvénysértő volt László Csaba azon utasítása is, hogy mentsék le az APEH-ben – ahol minden magánszemély, vállalkozás, állami vállalat pénzügyeit nyilvántartják – tárolt adatokat. A mai napig nem tisztázták megnyugtatóan, hogy a nagy adatrablás során hány példányban és kikhez kerülhettek ki az információk. Az érettségi tételek idő előtti nyilvánosságra kerülése után elgondolkodtató mindez. A pénzügyi adatsorok birtokában ugyanis tönkretehetik egymást a rivális cégek a piacért vívott küzdelemben, az állami vállalatok adatainak illetéktelen kezekbe kerülése – például külföldi titkosszolgálat – egy sor nemzetbiztonsági aggályt vet fel. Annál is inkább, mert a szocialista kormányzat az elmúlt években megnyirbálta a katonai titkosszolgálatok költségvetését, ami jelentős létszámleépítést vont maga után. Szakemberek szerint ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy számos országban nincsenek jelen a hazai szolgálatok emberei, az elbocsátott szakemberek egy része pedig vélhetően a civil és a gazdasági szférában értékesíti szaktudását és kapcsolatait.

A titkosszolgálatok leépítése egyébként ellentétes a nemzetközi gyakorlattal, főleg mióta az USA vezetésével háború indult a terrorizmus ellen. Azzal, hogy az iraki háború idején befogadta Taszárra azokat a később villanyszerelővé, közigazgatási szakemberré képzett emigránsokat, akiket az Egyesült Államok nem engedett be területére nemzetbiztonsági okokból, a szocialista kormány is bekapcsolódott ebbe a küzdelembe. A Gyurcsány-kormány eközben az Irakban és Afganisztánban megfelelő felszerelés nélkül kivezényelt magyar alakulatokkal akarja elfedni a NATO vezetése és a magyar lakosság elől az igazságot, hogy szétverte a Magyar Honvédséget és képtelen szövetségesi kötelezettségeit teljesíteni. A Juhász Ferenc vezette Honvédelmi Minisztérium felszámolta a hagyományos területvédelmi egységeket, és nem teljesítette a NATO felé azt a vállalását, hogy a bruttó hazai termék összegéből a saját védelmének korszerűsítésére fordítandó összeget évente növeli. A katonai szövetség tagállamai közül a legkevesebbet költi határainak védelmére Izland után – utóbbiban ugyanis nincs hadsereg. Az Észak-Atlanti Szövetség alapokmánya arra kötelezi hazánkat, hogy egyéni védelmi képességét fenn kell tartania. A szocialista kormányzat nem ezt teszi. Pedig minden ország sorsa saját erejében rejlik.

S. Cs.