Gyermektelen világ

Napjainkban az emberiség 70 százaléka olyan országban él, ahol a termékenység nem éri el a reprodukciós szintet – állítja a film készítője a demográfiai adatokat összegezve. Ez az 1970-es évek óta egyre növekvő probléma, Európa és Amerika ipari régiói mellett olyan országokat is érint, mint Kína vagy India. A filmben megszólaló japán tudós megfogalmazása szerint: az emberiség történetében először fordul elő, hogy virágzó és békés időszakban csökkenjen a születések száma. Ráadásul az eddigi tapasztalatok alapján kimondható: eddig nem volt olyan ország, amely ezt a lefelé tartó spirált képes lett volna megfordítani.

Nem tervezett gyermektelenség

Stephen J. Shaw az adatok elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a gyermeket vállaló családok körében nem változott azok aránya, akik egy vagy kettő, esetleg három-négy gyermeket nevelnek fel felnőtt életükben. A drámai változás azért következett be, mert folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik egyetlen gyermeket sem hoznak a világra. Vannak országok, például Dél-Korea, amelyekben a nőknek akár a 60 százaléka is belekerülhet ebbe a körbe.

Az adatok arra is rávilágítanak, hogy ebben a társadalmi csoportban elenyésző azoknak a száma, akik tudatosan választották a gyermektelen életformát. Az elsöprő többség addig halogatja a gyermekvállalást, amíg biológiai okokból el nem veszíti a szülővé válás lehetőségét. Az adatelemző ezt a jelenséget nem tervezett gyermektelenségként határozza meg. Az okok között említi, hogy az ipari társadalmakban a fiatalok nem veszik figyelembe, hogy a biológiai óra gyorsabban ketyeg, mint ahogyan ők gondolták. Hamar elmúlnak a gyermekvállalásra leginkább alkalmas húszas éveik, harmincöt vagy akár negyvenéves életkor fölött pedig egyre növekszik a meddőség veszélye. Az első gyermek megszületésének elodázását sokaknál tanulási, karrierépítési szempontok befolyásolják. Mások egyszerűen kicsúsznak abból az életkorból, amikor párt találhattak volna maguknak.

A dokumentumfilmes számos interjút készített világszerte, amelyek azt mutatják: az embereket nem aggasztja ez a demográfiai helyzet. Nem is gondolkodnak arról, milyen következményei lehetnek, hogy nem születnek meg azok a gyermekek sem, akikre a fiatalok felnőtt életük elején vágytak volna.

Mint Stephen J. Shaw a Demokratának elmondta, ebben komoly szerepe van az évtizedek óta a fiatalokra nehezedő komoly nyomásnak. Kezdetben a világ túlnépesedésére hivatkozva igyekeztek lebeszélni a nőket a gyermekszülésről. Később ezt az érvrendszert kiegészítették a zöld szempontokkal. Akár az újszülöttek ökológiai lábnyomára hivatkozva próbálták meggyőzni a párokat, hogy vállaljanak kevesebb gyermeket. Napjainkban pedig azzal is érvelnek, hogy a gyermekvállalást kizárólag a férfiak kényszerítették a nőkre, ezzel is konzerválva a patriarchális társadalom uralmi viszonyait.

– A filmkészítés során nagyon szomorú volt látni a megtört szívű embereket – állítja Shaw –, akik azzal szembesültek: nem igaz, hogy 30-35 éves kor után is könnyű gyermeket vállalni. E pároknál egyforma szenvedést okoz férfinak és nőnek az, hogy a vágyott gyermekekről biológiai okokból örökre le kell mondaniuk.

Válságos idők

A már magyar felirattal is látható filmből kiderül, hogy az emberek rendkívül érzékenyen reagálnak a gazdasági és egyéb válságokra. Európában a hetvenes évek olajárrobbanása azzal a következménnyel járt, hogy a fiatalok igyekeztek elodázni az első gyerekek megszülését. Amerikában valamivel később ütötte fel a fejét a jelenség, a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság és az azt követő infláció hozta el a fordulópontot a termékenységi ráta alakulásában. A problémát az jelenti – szögezi le Shaw –, hogy a halogató életvezetés egyfajta normává vált. Napjainkban elsősorban ez befolyásolja a közhangulatot, nem az azóta tapasztalható kríziseknek van döntő szerepük abban, hogy nem születik meg az első gyerek a családokban.

A film felhívja a figyelmet a gyermektelen világ jövőjére. Mint a filmben megszólaló tudósok bebizonyítják, a társadalmak végletes elöregedésének akár húsz éven belül a gazdaság, a munkaerőpiac, az egészségügyi és szociális ellátó rendszerek összeomlása lehet a következménye. Végső soron a globális, szüntelen növekedésre épülő civilizáció bukásával kell számolni.

Stephen J. Shaw szerint erre a helyzetre nem kínál megoldást a bevándorlás sem. Az adatok ugyanis azt mutatják, hogy az erősen iparosodott régiókba költöző bevándorlók rövid idő alatt átveszik az adott terület gyermekvállalási szokásait. Halogatni kezdik az első gyerek világra hozatalát, és később sem vállalnak annyit, ahányat eredeti hazájukban vállaltak volna. Így megöregedve a mai bevándorlók ellátása szintén a befogadó államok egészségügyi és szociális rendszereit terheli majd, ami csak felgyorsítja ezeknek a rendszereknek az összeomlását.

A magyar példa

Egy ideig úgy tűnt, hogy Magyarországnak sikerül a lehetetlen: a termékenységi rátát a 2011-ben mért 1,23-os értékről tíz év alatt sikerült feltornázni 1,6 közelébe. Az emelkedés azonban a Covid-járvány idején megtört, sőt tavaly némi csökkenés mutatkozott. A népszámlálási adatok azt mutatták, nálunk is terjed a nem tervezett gyermektelenség.

– A 2022-es népszámlálás napvilágra hozta – mondja Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnöke –, hogy a 40 és 50 év közötti nők körében 2011-hez képest közel megduplázódott a gyermektelenek száma, a gyermektelen férfiaké pedig másfélszeresére nőtt. A negyvenes éveikben járó nők 17,5, míg a férfiak 28 százalékának nincs gyermeke, ez összesen 135 ezer nőt és 225 ezer férfit jelent. Arra egyelőre sajnos nincs adat, hogy közülük hányan ténylegesen szinglik, azaz egyedülállók, egyedül élő gyermektelenek és nem meddőséggel küzdő párok tagjai. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a gyermektelenek és a szinglik körében is – a korábbi években és most is – több a férfi, mint a nő.

Fűrész Tünde is úgy látja, hogy bár Magyarországon is egyre többen maradnak gyermek nélkül, az esetek többségében nem tudatos gyermektelenségről van szó. A KINCS friss felmérése alapján az emberek döntő többsége szerint a legalább kétgyermekes családmodell volna a kívánatos. Csupán egy százalék azoknak az aránya, akik szerint a gyermektelen életmód az ideális. A fiatalok többsége tehát szeretne gyermeket vállalni és családot alapítani. Bizakodásra ad okot, hogy 2011 és 2022 között a 30 év alatti korosztályban kissé csökkent a gyermektelenek száma és részaránya, bár így is a huszonéves nők közül csak minden ötödiknek, a férfiak közül pedig minden tizediknek van gyermeke. A gyermektelenek száma a 15–39 éves korosztályban ebben az időszakban 12 százalékkal csökkent ugyan, de tíz 15–39 évesből hétnek ennek ellenére sincs gyermeke.

– A KINCS felmérése rávilágít arra is, hogy Magyarországon is hasonló okok állnak annak hátterében, hogy nő a gyermektelenek száma, a gyermektelenség legfőbb oka az emberek szerint a stabil párkapcsolat hiánya. Emellett a meddőség, a karrierépítés és az anyagi helyzet miatti halogatás szintén gyermektelenséghez vezethet. Jelenleg az a közvélekedés – emeli ki a KINCS elnöke –, hogy nem kell elsietni sem a párválasztást, sem a gyermekvállalást, miközben az időtényező a legfontosabb, ami miatt valaki végül gyermek nélkül marad. Ha sikerülne ezen a hozzáálláson változtatni, növelni a fiatalok ismereteit, fejleszteni pszichoszociális érettségük szintjét, akkor nagyobb esélye lenne annak, hogy időben elköteleződnek, és így megszületnek az első, majd a további gyermekeik. A meddőségi ellátások további fejlesztése és az ehhez kapcsolódó, megelőzésre irányuló felvilágosítás is javíthatna a helyzeten, ahogy természetesen azok az anyagi jellegű támogatások is, amelyek a fiatalon gyermeket vállalókat segítik, például a csok plusz, a babaváró, a 30 év alatti anyák szja-mentessége vagy a diákhitelük elengedése.

A kifulladni látszó demográfiai felfutás ellenére Stephen J. Shaw állítja: a világ sokat tanulhat abból, ahogyan Magyarország kezeli a demográfiai helyzetet, ahogyan sikerült kimozdítani a termékenységi rátát a holtpontról, és emelni a születések számát. Véleménye szerint ez teljesen egyedülálló. Az adatelemző szerint sikerünk kulcsa valószínűleg abban keresendő, hogy a magyar társadalom a kormány családpolitikája mellé állt.

Stephen J. Shaw optimizmusát érdemes mindenkinek megszívlelni és felidézni minden alkalommal, mielőtt arról igyekeznénk meggyőzni gyerekeinket és ifjabb rokonunkat, barátunkat, hogy ráér a családalapítással 30–35 éves koráig. A biológiai óra mindenkinél ketyeg. A meg nem született gyerekek hiányát pedig sem a karrier, sem egy újabb diploma, sem a felhabzsolt élmények nem képesek kitölteni.

(A Születési szakadék – Gyermektelen világ című dokumentumfilm magyar felirattal itt tekinthető meg.)