Van-e ok arra, hogy ne higgyünk a szemünknek? Első ránézésre nincs sok. Másodikra sem. Bencze József magabiztosan jelentette ki, hogy cáfolhatatlan bizonyítékok állnak a rendelkezésükre, és megfejtették az ügyet. Az országos rendőrfőkapitány beszámolt arról is, hogy „a mestermunka, a bizonyítás azonban most következik”. A köztársasági elnök, a kormányfő, a cigány szervezetek vezetői is gratuláltak már. Ismert: a Nemzeti Nyomozó Iroda a terrorelhárító szolgálat segítségével augusztus 21-én, péntekre virradóra Debrecenben fogott el négy férfi t. Két nappal később helyezték őket előzetes letartóztatásba, a gyanú szerint ők követték el az elmúlt egy év romák elleni támadásait, amelyekben összesen hatan haltak meg.

Saját siker?

A rendőrség visszavonta a 100 millió forintos nyomravezetői díjat, és a sikert a saját munkájának tulajdonítja. Igaz, ez nem zárja ki, hogy egy vagy több informátor, védett tanú közreműködött a nyomozásban, hiszen azt nem hozhatják nyilvánosságra. A bizonyítékok látszólag önmagukért beszélnek.

Két gyanúsított DNS-mintáját is megtalálták a helyszínen. A házkutatások során találtak egy térképet, melyen a kilenc eddigi helyszín mellett további települések is szerepeltek bejelölve lehetséges célpontokként. Több lőfegyver és több mint 140 különböző lőszer került elő, ezek közül 6 lőfegyver kaliberük alapján azonosságot mutat a bűncselekmény-sorozatban használt lőfegyverekkel. A nyomozók lefoglaltak egyéb tárgyakat, ruhákat, technikai eszközöket és három személygépkocsit, amelyek összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel. Találtak célzást segítő eszközöket, Molotov-koktélok készítéséhez alkalmas anyagokat is.

Úgy tűnik, meglett az eredménye a 4,5 millió hívás ellenőrzésének, ezt a számot a rendőrség többször is hangsúlyosan említette. Többször szó esett arról, hogy milyen hibákat követhetnek el az elkövetők, és könnyen elképzelhető, hogy a szinte mindent tudó (híváskezdeményezés vagy -fogadás nélkül is bemérhető, utólag is ellenőrizhető) mobiltelefonok használata közben túl könnyelműek voltak. Bencze József utalt arra, hogy a telefonból származó adatok segítségével, teljesen hagyományos módszerrel tudták a bűnügyi nyilvántartásban nem szereplő gyanúsítottakat megtalálni. Végül, a rendőrség által emlegetett rasszista motivációt a gyanúsítottak testén található horogkeresztes tetoválások legalábbis nem cáfolják.

Kétkedő hangok

Elhamarkodott és korai lenne azonban az ügyet máris lezártnak tekinteni. Nem azoknak a véleményére, az összeesküvés-elméleteket gyártókéra gondolunk persze, akik akkor sem hinnének a rendőrségnek, ha a gyilkosságokról videofelvételekkel, a gyilkosoktól pedig beismerő vallomásokkal rendelkeznének. Ők, miként egyesek az amerikai holdraszállást, valószínűleg hamisítványoknak, stúdióban felvettnek gondolnák ezeket. Jó pár nyitva hagyott kérdés (lásd mellékletünket), a tapasztalat és egy frissen előkerült dokumentum azonban óvatosságra int. Nagy port felvert gyilkossági ügyekben már többször tévútra futott a nyomozás, sokszor az előítéletek, a közvélemény és a média, illetve a rendőrség eredményfelmutatási kényszere miatt. Márpedig ezek a tényezők most is fennállnak.

2002 márciusában a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Burka Ferencet és fiát ítélte 15, illetve 13 év fegyházra. A két cigány férfit azzal vádolták, hogy nyereségvágyból megöltek egy embert. A Debreceni Ítélőtábla négy évvel később, 2006-ban bizonyítékok híján felmentette őket. Összesen 45 millió forint kárpótlást kaptak.

A 2002-ben elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás után három évvel Kaiser Edét a Fővárosi Ítélőtábla találta (mint utólag kiderült, itt is tévesen) bűnösnek és tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.

Balla Irmát, a debreceni fideszes önkormányzati képviselőt két éve gyilkolták meg, és a rendőrség egyelőre nem tudja eldönteni, hogy a fia ölte meg, vagy mint újabban felmerült, a háza melletti építkezésen dolgozó (tettét beismerő, majd a vallomását visszavonó) segédmunkás.

A romák elleni sorozatgyilkosság ügyében azt a tényt egyre kevesebben tagadják, hogy a valódi elkövetőket fogták el. Pontosabban, hogy a négy elfogott között van olyan is, akinek köze van a gyilkosságokhoz.

A kétkedők azonban a felelősséget továbbra is a kormányra és a rendvédelmi szervekre hárítanák. Nem ok nélkül. A fő kérdések elsősorban akörül forognak: hibáztak-e a rendőrök, és ha igen, hol? Elfogtak-e minden elkövetőt, és nem lehetséges-e, hogy ártatlanokat is letartóztattak? Elképzelhető-e, hogy az értelmi kitervelők, vagy a bűncselekmények költségeit fedezők szabadlábon vannak, vagy esetleg a nemzetbiztonságnál, a kormánynál kell keresni őket? Ezek a kérdések persze sok bűneset kapcsán felmerülnek, és már csak a rendőrség fent bemutatott kudarcai miatt is kötelező feltenni őket.

Ami a legutolsó kérdést illeti, azt az összeesküvés-elméletek közé sorolhatnánk, ha augusztus 29-én nem került volna nyilvánosságra az Index internetes portál fórumán néhány oldal, amit láthatólag a Nemzetbiztonsági Hivatal belső adataihoz hozzáférő személy töltött fel. Az NBH-nál belső vizsgálatot rendeltek el az ügyben.

A Magyar Televízió Híradója már korábban hírül adta, hogy értesülésük szerint az egyik letartóztatottat 2004-től figyelték, telefonbeszélgetéseit lehallgatták, de megfigyelését két hónappal az első romatámadás előtt befejezték. A gyanút látszik megerősíteni a friss dokumentum is, amely szerint K. István ellenőrzését annak ellenére szüntették meg, hogy a férfi lőfegyverek és lőszer beszerzését tervezte.

Az irat szerint a szintén a gyanúsítottak között lévő Cs. Istvánt a Katonai Biztonsági Hivatal szervezte be és leszereléséig „titkos kapcsolatként foglalkoztatta”. A feljegyzés kiemeli, „a gyilkosság gyanúsítottjaiként őrizetbe vett személyek valamennyien szerény anyagi körülmények között éltek. Több esetben még az is nehézséget jelentett számukra, hogy elutazzanak, jegyet vegyenek a szélsőséges zenekarok koncertjeire. Ismertté vált szellemi képességeik nem teszik őket arra alkalmassá, hogy önállóan előkészítsenek, megszervezzenek majd végrehajtsanak egy kvalifikáltságot feltételező gyilkosságsorozatot, melyhez alapos, feltűnés nélküli helyszíni felderítésre és pontos végrehajtásra volt szükség.”

Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága következő ülésén foglalkozni fog az üggyel. Lázár János, a honvédelmi és rendészeti bizottság fideszes elnöke nyilatkozatában érzékeltette, elképzelhetőnek tartja, hogy a Hivatal megakadályozhatta volna a gyilkosságsorozatot.

Az, aminek látszik

A nyomozás jelenlegi adatai a rendőri vezetők szerint cáfolják, hogy az elkövetők külső forrást vettek volna igénybe. Úgy tűnik, egyelőre legalábbis meg kell barátkozni a gondolattal, hogy sok minden van, amiről nem tudunk, és soha nem is fogunk tudni.

Cs. István beszervezése akár rutinfeladat is lehetett, ugyanakkor az ügy szempontjából kulcskérdés is lehet, hogy korábban miért szervezték be, milyen intenzitású volt a kapcsolat és milyen célra használták azt, és miért engedték el éppen akkor, amikor szervezkedni kezdett.

Bár számos, a nyomozás sikerére vonatkozó kétség tulajdonképpen a józan ész segítségével is eloszlatható, tekintve, hogy jelenleg is folynak a szakértői vizsgálatok (keréknyomok, fegyverek, további DNS-vizsgálatok), nyilvánvalóan nem várható el, hogy mindenki minden apró részletet firtató kérdésére választ kapjon. Papp Péter, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója tipikus magyar jelenségnek tartja, hogy az emberek ebben az esetben, miként a kiskunlacházi gyermekgyilkosság ügyében is, kételkednek a nyomozás eredményeiben, és már a napnál is világosabb dolgokat sem hiszik el. Bencze József leszögezte, lemond, ha kiderül, hogy mégsem a gyilkosokat kapták el. A kételyek azonban ma nem a feltételezett gyilkosok személyét illetően merülnek fel, hiszen a nyilvánosságra jutó információk alapján eléggé valószínűnek látszik, hogy valóban őket fogták el. A társadalmi méretű kétely tárgya a homályos háttér. Ha úgy tetszik, a gyilkos háttér, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a valójában nagyon is amatőr mikrokommandó nagyon is profi hadművelet-sorozatot hajtott végre.

Monostori Tibor

A LETARTÓZTATOTTAK

K. Árpád (42 éves), a debreceni Replika együttes alapító tagja és egykori dobosa. A hírek szerint az utóbbi időben hangtechnikus volt, de korábban Izraelben egy kibucban is dolgozott. A Replika tagjaként rendszeresen hordott antirasszista pólót.

K. István (36), K. Árpád testvére, cukrász végzettséggel rendelkezik. Ismerősei szerint korábban többször megvert romákat (más források szerint fiatalkorúként követett el bűncselekményeket, de azok nem voltak erőszakos jellegűek). K. István azok között lehetett, akik (a szélsőjobboldali Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség tagjaiként) 1995-ben felgyújtották a debreceni zsinagóga tóratekercseket őrző szekrényét, de ellene bizonyítékok hiányában a bírósági szakasz előtt megszüntették az eljárást. A testvérpár valamennyi bűncselekmény helyszínén jelen lehetett.

P. Zsolt (30). A Galgagyörkön történt támadás miatt több emberen elkövetett emberölési kísérlettel gyanúsítják.

Cs. István (28), fazekas és hidegburkoló, szakképzett gépkocsivezető. A debreceni Bocskai István Lövészdandárnál teljesített szerződéses katonai szolgálatot, majd Koszovóban szolgált gépkocsivezetőként. 2008-ban szerelt le a honvédségtől. Állítólag gyermekkora óta gyűlöli a cigányokat, bőrfejűként egy csoport tagjaként vert meg romákat. Elképzelhető, hogy ő volt a négyfős csoport fegyverszakértője és beszerzője. Egyes hírek szerint ő volt az, aki a támadások előtt motorral felderítette a terepet. A rendőrség azzal gyanúsítja, hogy a tiszalöki gyilkosságnál ő vitte a helyszín közelébe a K. testvéreket. Internetes fórumokon Csontrabló néven buzdított romák megölésére.

TÍZ ÁLLÍTÁS ÉS A LEHETSÉGES MAGYARÁZATOK

1. Három gyanúsított tagadta, hogy köze lenne a bűncselekményekhez, egyikük hallgatásba burkolózik. Ez nem jelent semmit, az ellenük felhozott bizonyítékokat még nem ismerik.

2. Cs. István szoros kapcsolatban állt sógorával, egy aktív, hajdúhadházi rendőrrel. Az illető Cs. István gyesen lévő testvérének férje, egy kis kapitányság ügyeletes tisztje. A rendőrség ellenőrizte őket, és egyiküknek sincs köze a gyanúsítottak által elkövetett bűncselekményekhez.

3. A Népszabadság információi szerint még három, már azonosított embert keresnek a gyilkosságokkal összefüggésben. Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője szerint egyelőre nem keres további gyanúsítottakat a rendőrség.

4. A tarnabodi lövöldözés után a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezett három roma fiatalt, akiket a debreceni rajtaütés után szabadon engedtek (bár az eljárás velük szemben továbbra sem szűnt meg). Nem ők voltak azok, akik Molotov-koktélokat dobtak és rálőttek a (nem romák lakta) házakra. A gyanú velük kapcsolatban a rendőrség állítása szerint nem a bűncselekmény elkövetése volt, hanem az, hogy a bűncselekményekhez használt fegyverekkel vagy az elkövetőkkel kapcsolatba kerültek.

5. A rendőrség az első hírek szerint három, a gyanúsítottak tulajdonában lévő terepjárót is lefoglalt, amelyeket a támadások helyszínein a helybeliek láttak. Az újabb híradások ezt nem erősítették meg. A rendőrség egyelőre nem számolt be arról, hogy megtalálták volna az egy vagy több keresett terepjárót.

6. A négy férfi közül kettőt nyolc bűncselekmény elkövetésével, míg a másik kettőt egy-egy támadással gyanúsítják. A rendőrség korábban még azt közölte, hogy két gyanúsítottat kilenc bűncselekménnyel gyanúsítanak. Nem lehet tudni, hogy melyik a hiányzó eset (a tarnabodi vagy másik).

7. Egy későbbi gyanúsítottat (Cs. Istvánt) a rendőrök elengedtek a debreceni szórakozóhelyről, majd utána az egyik alkalmazottal telefonon hívatták vissza. Nincs rá magyarázat. Elképzelhető, hogy a nyomozók hibáztak.

8. A Pest megyei rendőrök a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság helyszínén végzett nyomrögzítéskor súlyos hibákat követtek el. Papp Péter, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója szerint ezeket helyrehozták, és később az ott talált nyomok a vélhető tettesek elfogását nagyban segítették. Fegyelmi vizsgálatokat követően a hibát ejtő rendőrök anyagi következményekkel is járó fenyítést kaptak.

9. Valószínűleg mind a négy gyanúsított (K. Árpád is) szélsőjobboldali eszméket vall, de sem a környezetükben, sem családtagjaikban nem merült fel a gyanú, hogy közük lehet a sorozatgyilkossághoz. Mivel valamennyi helyszínen valószínűleg csak a testvérpár vett részt, ezért csak az ő családtagjaik, baráti körük vizsgálandó. Több olyan eset is elképzelhető (akár éjszakai munkavégzés, akár a cinkosság), amely azt eredményezte, hogy a környezetük vagy nem tudott a gyilkosságokról, vagy nem beszélt róluk.

10. Képzettségük, ismert életkörülményeik, anyagi helyzetük valószerűtlenné teszik, hogy nagy értékű terepjárókat, fegyvereket, lőszereket birtokoltak volna. Tényleges jövedelmükről, vagyonukról nincs nyilvános adat.