Maffiamódszerekkel folyik a harc a betegszállítás piacáért

Miközben közel 150 mentős dolgozót már elbocsátottak az Országos Mentőszolgálattól és további 306 dolgozó menesztéséről is megállapodás született, a média a Takács Zoltán volt főigazgató ellen egy állítólag még 2003-ban eltervezett merénylettől hangos. Az OMSZ idén augusztusban rendkívüli lemondással távozó főigazgatóját a hírek szerint meg akarták öletni. A feltételezett merényletterv híre viharos sebességgel és meglepően összehangoltan követelt helyet magának a közszolgálati médiumok főműsoridejében és a lapok címoldalán.

„Hová jutott a világ? Magas rangú politikusok és az alvilág urai után már akár egy mentőorvos is a profi gyilkosok célkeresztjébe kerülhet!” – csodálkozik a Blikk. A Független Hírügynökség kétsoros tájékoztatása néhány óra elteltével médiaszenzációvá duzzadt, a közszolgálati televízióban már kész is volt a műsor: a Kékfény hosszasan foglalkozott az üggyel. A titkosszolgálati módszerekkel előkészített és a megfelelő időben és módon tálalt történet mögött azonban vélhetően nem egy elmaradt leszámolás, hanem egy tervbe vett milliárdos üzlet állhat.

A Mentőszolgálatnál ugyanis javában folyik a mentés és a betegszállítás szétválasztása. Az úgynevezett reform egyik koordinátora László Imre, a Szent Imre Kórház főigazgatója, aki valójában Takács Zoltán korábbi mentős főigazgató reformelképzeléseit hajtja végre. Noha Takács helyére Molnár Lajos egészségügyi miniszter Gorove Lászlót nevezte ki, László Imrét is megbízta a reform folytatásával. Így lett László Imre a mentőhöz kinevezett miniszteri koordinátor, akinek intézménye a Takács Zoltán résztulajdonában álló Főnix S. O. S. partnere. Az sem véletlen, hogy a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályát az a Berényi Tamás vezeti, aki egyben a Főnix S. O. S. Zrt. felügyelő-bizottsági tagja… (Demokrata, X. évf., 36. szám). Takács tehát távozott, szellemisége azonban megmaradt a mentőknél.

Nézzük az indítékokat. Az Országos Mentőszolgálat 2004 júliusában Takács Zoltán vezetése alatt az egészségügyi kormányzat jóváhagyásával módosította a mentő alapító okiratát. A betegszállítást a „kötelezettség nélkül ellátható, az alapfeladatot (mentést) kiegészítő” tevékenységek közé sorolta. Így kezdődött. Ma, ha valaki a 104-es hívószámot tárcsázva mentőt kér, könnyen megeshet, hogy végül valamelyik alternatív magánmentő autója érkezik. A hívást ugyan az OMSZ fogadja, de egy belső utasítás alapján a feladatot azonnal átadja valamelyik, erre a tevékenységre szintén jogosítvánnyal rendelkező magánmentő cégnek. A belső utasítás célja a piac felmérése, amelyet a közeljövőben annak újraelosztása követ.

A kormány még nem tárgyalta a 2007-es költségvetést, így nem ismertek annak számai. Azt azonban mindenki érzi, sok jót nem hoz a jövő. Különösen szűk esztendő várhat az egészségügyi dolgozókra. Ám erről kevés szó esik. A szakmai fórumokon elhangzó prognózisok, a megfontolásra alkalmas, értékes gondolatok mintha blokkolva lennének: el sem jutnak a közvéleményhez. A piac liberalizációjáról sem esik szó, amely nyilvánvalóan teret enged tőkeerős külföldi érdekcsoportoknak, multinacionális cégóriásoknak, akik már egyre türelmetlenebbül követelik a részüket. A mentésből és a betegszállításból is… És ekkor robban a hír: a főmentőst le akarták lőni. Nem most. Három évvel ezelőtt.

A jámbor közvéleményt a hároméves késéshez képest meglepő agresszivitással rohanja le a média, mintegy karmesteri beintésre. Lelőni egy mentőorvost? Ráadásul akik a merényletet eltervezték, azok is mentősök? A bűnös konkurencia? Esküjüket megszegve nem az emberi életet védik, hanem életet oltanának ki? Azért, mert a jóságos főigazgató korszerűsített? Azért akartak gyilkolni a pimasz maszekok?

A média harsog. A közvélemény háborog. Így aztán nincs ideje elgondolkodni azon a különös ellentmondáson, hogy mi a hír egy olyan állítólagos merényletben, amiről csak egy dolog tudható, hogy három éve sem történt meg. Másfelől miért akarnának megölni valakit egy olyan tevékenység megkaparintása végett, amit – ha igazat mond a volt mentős főigazgató – azért műtenek le az állami mentőszolgálatról, mert ráfizetéses. Ki az az őrült, aki még ölni is képes azért, hogy veszítsen egy üzleten? Eddig folyton azt hallottuk, hogy nem üzlet a betegszállítás, nem üzlet a mentés… Nem üzlet az állami mentőnek és a magántulajdonú Főnixnek sem. Takács Zoltán, a feltételezett merénylet célpontja épp a közelmúltban fejtette ki, hogy ezentúl nem kíván sem mentéssel, sem betegszállítással foglalkozni. Itt valami nem stimmel.

A bérgyilkosnak a rendőrség szerint húszmillió forintot ajánlott a gyilkosságért több magán-mentőszolgálat vezetője… Ebből nincs túl sok. Takács Zoltánnak van egy, a Főnix S. O. S, az aligha jöhet szóba, így marad még kettő…

2003-ban Takács Zoltán volt az elnöke a Mentők és Betegszállítók Országos Egyesületének. Az egyesület a magán-betegszállítókat fogta össze, komoly befolyással rendelkezett a kapacitáselosztás területén. Ekkor Takács a Főnix S. O. S. magánmentő cég tulajdonos-vezérigazgatója volt, és nem az OMSZ főigazgatója. Arra a posztra csak 2004 márciusában nevezte ki Kökény Mihály akkori egészségügyi miniszter. A gyilkos összeesküvők láttak a jövőbe?

A Takács Zoltánt eddig védelmező Expol Kft. vezetője, Doszpot Péter egykori gyilkossági nyomozó, majd szocialista képviselő szerint egyértelműen Takács Zoltán főigazgatói ténykedése szúrta a merénylet kitervelőinek a szemét, de amikor lemondott, megszűnt a fenyegetettsége. Doszpot Péter arra nem adott magyarázatot, hogy 2003-ban, a merénylet kitervelésének feltételezett időpontjában, amikor Takács még nem volt főigazgató, ugyan ki tört volna az életére és miért?

A történet egyre hiteltelenebb. Takács Zoltánt ma már nem védik. A már felfüggesztett páncélautós védelem a hírek szerint idén tavasszal, az állítólagos fenyegetés után körülbelül két és fél évvel kezdődött. Nem kapkodták el a dolgot… Meglepő az is, hogy Takács, a közszolgáltató mentő vezetőjeként nem vett igénybe rendőrségi védelmet, hanem egy magáncég szolgáltatásait – vélhetően közpénzen.

De vissza a szörnyű merénylethez! A Magyar Hírlap értesülései szerint egy őrizetben lévő bűnöző hónapokkal ezelőtt arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy két magánmentő-szolgálat vezetője merényletet készül végrehajtatni Takács Zoltán ellen. A nyomozók értesítették Takácsot a tervezett bűncselekményről.

„A vallomást tévő férfit feltehetően – egy vádalku erejéig – érdekeltté tették abban, hogy egy ilyen súlyú bűncselekményt feltárjon. A nyomozók a napokban elegendő bizonyítékot gyűjtöttek az állítás alátámasztására, így már nem ismeretlen tettesek, hanem konkrét gyanúsítottak ellen indítottak nyomozást” – közli a Magyar Hírlap. Ez már nem tréfa.

A gyanúsítottak nevét a médiumok világgá kürtölik: a Samaritánus Mentőszolgálat és az Európa Mentőszolgálat kerül képbe.

Minich Károly, a Samaritánus és ma már az Európa Mentőszolgálat többségi tulajdonosa lapunknak elmondta, értetlenül állnak az előtt is, hogy ilyen szokatlan gyorsasággal értesült a média az eseményekről. A kihallgatás végétől számított harminc percen belül már jelentkeztek az újságírók, ami felveti azt a lehetőséget, hogy egy szervezett lejárató akcióról van szó.

Minich Károly hozzátette, betegeik körében azonnal érezhetővé vált a bizalomvesztés, ami az elmúlt napokban egyre fokozódott. Ezért a Samaritánus és az Európa Mentőszolgálat úgy döntött, hogy mivel az eddig megjelent hírek bizonyítottság nélkül, önmagukban alkalmasak a mentőszolgálatok lejáratására, minden lehetséges és szükséges jogi lépést megtesznek, akár bűncselekmény, akár polgári jogi felelősség lehetősége merül fel az üggyel kapcsolatban.

Elmondták, hogy a sajtóban megjelenő spekulatív feltételezések, amelyek szerint az OMSZ főigazgatója és az alternatív betegszállítók közötti üzleti ellentét miatt került volna sor a feltételezett cselekményre, már csak azért is nélkülöznek minden alapot, mert a gyanúsításban szereplő feltételezett időpontban Takács Zoltán még nem volt az Országos Mentőszolgálat főigazgatója. Minich Károly hozzátette, hogy az érintettek a vizsgálat során együttműködnek a hatóságokkal. Mindketten önkéntesen vetették alá magukat a hazugságvizsgáló berendezéssel történő kihallgatásnak.

– Remélem, hogy mielőbb vége lesz ennek a rémtörténetnek és kiderül végre az igazság – mondta a Demokratának Minich Károly, akit a napokban gyanúsítottként hallgatott ki a rendőrség.

De miért éppen most robbant ez a gyilkos história? Miért nem mondjuk idén tavasszal, amikor az egykori szocialista képviselő, Doszpot Péter védelmébe vette Takácsot? Mi az, ami három év után hirtelen érdekessé vált? Ha egy vádalkut kötő bűnöző most dobta fel az állítólag gyilkosságra felbujtókat, akkor honnan tudta Takács Zoltán idén tavaszszal, hogy személyes védelemre van szüksége? Ha meg tudott a fenyegetésről, akkor mire jó ez a mostani cirkusz? Mitől indult be most a rendőrség? Mi van most?

Hazugságvizsgáló? Néven nevezett gyilkosságra bujtogatók? Miféle érdek lappang a háttérben? Közismert vállalkozókat gyilkosság szándékával gyanúsítanak? Vajon milyen szándék állhat az ügy hátterében? Lehet, hogy ekkora üzlet volna mégis a betegszállítás?

De hisz az nem üzlet… Az OMSZ még Takács idejében lemondott róla. Állítólag a Főnix sem érdekelt benne. Az Európa és a Samaritánus ugyan folytatná, de a botrány miatt gyorsuló sebességgel veszíthetik el betegeik bizalmát, ami érthető. Ön, kedves olvasó, példának okáért beülne egy olyan mentőautóba, amit bérgyilkosok vezetnek?

Ám ha a botrány miatt tönkremegy a Samaritánus és az Európa – az OMSZ és a Főnix pedig nem vállalja a szolgáltatást -, akkor önt, kedves olvasó, ugyan ki viszi el az orvoshoz? Bár van számos kisebb, helyi igényt kielégítő magánmentő-társaság, kapacitás hiányában rájuk aligha lehetne bízni a teljes magyarországi sürgősségi ellátást, mentést és betegszállítást.

Íme a botrány különös hatása: óriási légüres tér keletkezik. Ezt a légüres teret mielőbb be kell tölteni. Valakinek át kell vennie a nehéz feladatot. Méghozzá lehetőleg egyben, mivel úgy gazdaságosabb…

Lehet, hogy ez volt a cél? Lehet. Sőt az az igazság, hogy az egész elképesztően hamisan csengő botrányra nincs más logikus magyarázat, mint az, hogy egy feltehetően külföldi nagybefektető egyben akarja elvinni a teljes betegszállító-mentő piacot, amit a számára valakik megdolgoztak egy kicsit.

Ki lehet a vevő? Csak találgatni tudunk. A Falck nevű dán cég példának okáért Dániában főtevékenységként végez mentést és betegszállítást. Évekkel korábban – micsoda véletlen – társtulajdonosa volt Takács Zoltán vállalkozásának és már akkoriban is érdeklődött a magyarországi mentés és betegszállítás iránt. Csak akkor nem rúghatott labdába, mivel ez a tevékenység akkor még állami feladatként az OMSZ hatáskörébe tartozott.

Lehet, hogy a Falck cégnek jól jött, hogy Takács Zoltán a Mentő élén úgy látta, a betegszállítás, az bizony nagyon rossz üzlet, amit le kell építeni? És szerencsés véletlen csupán, hogy a rendőrség beindított egy gusztustalan médiakampányt egy enyhén szólva kétes hitelességű rémtörténet feltálalásával, ami kellő nyilvánosságot kapott ahhoz, hogy a betegszállításban érdekelt két nagy hazai vállalkozást alaposan lejárassa és esetleg versenyképtelenné tegye?

Ezek csak kérdések. Amelyek nem ok nélkül vetődnek fel. De lehet, hogy valaki más áll a háttérben. Valamelyik logisztikai mamutcég talán? Ha nem dán, akkor német, brit vagy francia? Mennyi megválaszolatlan kérdés!

De a legnagyobb kérdés nem ez. És még csak nem is az, hogy miért akarna valaki embert öletni egy olyan piac megszerzéséért, amire – ha igaz, amit eddig tudunk – csak ráfizetni lehet. Az sem, hogy végül ki lesz a szerencsés nyertes, aki elviszi a hazai középvállalkozások elől a betegszállítás többmilliárdos piacát. A legnagyobb kérdés így hangzik: mi a szerepe ebben a ronda történetben a magyar rendőrségnek?

Hernádi Zsuzsa