„…én most, Nyári Zsolt, felelősségem teljes tudatában a nyilvánosság előtt kijelentem, ha Orbán Viktort, mint miniszterelnököt beiktatják, minden erőmmel azon leszek, hogy sikeres merényletet hajtsak végre ellene, mert mind a nemzet, mind a haza, mind pedig Magyarország érdeke ezt kívánja” – írta 2010. május 9-én a Demokratának küldött levelében egy bizonyos Nyári Zsolt. Feljelentésünk akkor érdemi eredmény nélkül maradt, miután az ügyészség zaklatásnak minősítette az esetet, ami azonban kizárólag a sértett, ez esetben Orbán Viktor magánindítványa alapján lett volna büntethető.

Nemrég ugyanez a Nyári Zsolt Gyurcsány Ferenc egyik lelkes híve, Dániel Péter Facebook-oldalán jelentkezett önként Orbán Viktor meggyilkolására. Kérdés, az ismételt fenyegetés után szabad-e legyinteni?

A kaszinótojásos anticeleb

De előbb nézzük meg, ki is az a Dániel Péter, akinek publicisztikája olyannyira elnyerte Nyári Zsolt tetszését, hogy az internet nyilvánossága előtt vállalta fel gyilkos hajlamait.

Az ügyvéd közéleti pályafutása nem ma kezdődött. 2008-ban ő képviselte a bíróság előtt azokat a szervezeteket, amelyek a Magyar Gárda feloszlatását kezdeményezték, az annak idején nagy médiavisszhangot kiváltó per azonban nem hozta meg számára a várva várt ismertséget. Tavaly aztán ellenálló partizánként az akkor még önálló Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán kaszinótojással mázolta be a parlamenti többség által tavaly határozatként elfogadott együttműködési nyilatkozatot, immár országos hírnévre téve ezzel szert az alacsonyabban kvalifikált baloldali körökben. Volt, aki tapsolt („jól megmutattad ezeknek!”), volt, aki röhögött. Jóval komikusabbra sikerült egy következő szereplése: az ügyvéd épp az ATV Vidám vasárnapját idéző átszellemültséggel, párás szemmel méltatta Gyurcsány Ferenc karizmatikus voltát a Mandiner tévének nyilatkozva, amikor a felmagasztalt személyt vadul filmező sajtósok egyike a nagy loholásban fejbe kólintotta mikrofonjával Dániel ügyvédet, majd Gyurcsány Ferenc kísérete szó szerint elsodorta őt.

Mindeközben persze politikai pályafutásról is álmodozott: a Magyarországi Kisebbségek Pártja listavezetője szeretett volna lenni a 2009-es európai parlamenti választáson, de a formáció érdektelenség okán nem tudott elindulni. Dániel Péter így végül jobb híján baloldali Facebook-megmondóember lett.

Nemrég dühöngő hangvételű bejegyzést tett közzé a közösségi portálon, ahol tavaly mozgalmat indított a kormány szerinte antidemokratikus lépéseinek „kulturált bírálata” céljából. A kulturált bírálat így sikerült neki (helyesírási hibák az eredeti szövegben – a szerk.): „Vitéz nagy-felcsúti Vileda Viktor veszett kutyái, avagy nyílt levelem Bayer »bunkó-nyilas« Zsolthoz. Igen, így már jobb. Mióta felmosták szegény Vityával fél Brüsszelt, csak így nevezem ezt a rosszul sikerült Horthy-reinkarnációt. (…) …ő honosította meg ezt a gyalázatos stílust, ezt a fajta gyűlölet-politizálást, a politikai ellenfelek démonizálását és a minden áron való lejáratásukat. (Ahogyan azt teszik folyamatosan Gyurcsány Ferenccel vagy teszik éppen Heller Ágnessel is.) Persze Vileda Viktor is puskázott csak. Egyik kedvenc és általa sokat idézett olvasmányából. A Mein Kampf c. »műből«, melyet egy hozzá hasonló, pszichopata, megszállott és gátlástalan diktátor vetett papírra. Igaz, az legalább papír nélkül beszélt. (…) Láncos, veszett kutyái pedig lelkesen ugatják ezt a politikai stílust, a TF-nél mondott beszéde óta. Leghangosabban talán Bayer Zsolt, aki egyfajta morális és intellektuális fekete lyukat képez a hazai médiavilág viharos égboltján. (…) Daniel Cohn-Bendit egy európai, liberális politikus, aki teljes joggal szedte le a keresztvizet a diktátor-jelölt gazdidról, azaz az »európai Chavez«-ről. Jól tette. (…) Hiszen a gazdád és ti, láncos, veszett kutyák is csak ebből értetek már. Az erőből, a kemény hangból. Melynek hallatán tán visszaosontok a helyetekre. A hazai politika, a »magyar ugar« pöcegödrébe, ahonnét elősompolyogtatok. (…) Orbán »Vileda« Viktorral, a »legkisebb Magyar«-ral együtt mentek hamarosan a helyetekre. A történelem szemétdombjára. (…) Esetleg mehettek majd konvojban, Köteles Lacival, Lézer Jancsival, Papp »pedofi-nácil« Dániellel és Lovas »zsiráfozó« Istvánnal együtt. Lovas Pityu pedig akár zsiráf háton is mehet – persze veletek együtt Zsoltikám – abba a sunyi, bunkó, új-nyilas, szalonzsidózó, kurva anyátokba.” (Dániel Péter: Orbán Viktor láncos kutyái, avagy nyílt levelem Bayer Zsolthoz, Facebook, 2011. április 11.)

A lélektan tudománya ezt nevezi projekciónak, vagyis a saját benső másokra való kivetítésének. Dániel ügyvéd azonban vélhetően inkább azzal van tisztában, milyen büntető törvénykönyvi tényállásokat merített ki ezen epeömlésével, s így milyen következményekkel kell számolnia.

Hasonló nézeteket valló elvbarátai (akik közt gyakorta feltűnik a parlamenti trágárságáról is ismert MSZP-s politikus, Szabó Zoltán) tapsolva „lájkoltak”, igazi országos hírnevet azonban egy komment szerzett: Nyári Zsolté. „Ha fegyvert kell fogni, tudod, hogy rám számíthatsz. :)) ha valaki biztosítaná gyermekem jövőjét, biz isten kilőném ezeket a tetveket, vityával az élen…” – írta.

A poszt viharos gyorsasággal bejárta a sajtót, s még maga az idol, Gyurcsány Ferenc is elhatárolódni kényszerült, ami azonban különösen hangzik attól a személytől, akit 2006 őszén lenyűgözött a békés tüntetők közé lövő karhatalom „szakszerűsége”.

A botrány kirobbanása után a kommentek eltűntek, a posztoló ügyvéd állítja: minden egyes leírt sorát vállalja, azt azonban nem tűri el, hogy jogellenes tartalom megjelenjen a kommentek között, ezért törölte ki azokat. A nagy nyilvánosság előtti megjelenésen azonban már ez sem változtat, sajtóinformációk szerint az életveszélyes fenyegetés miatt a rendőrség és a Terrorelhárítási Központ lépéseket tett.

Szamuely szelleme

De honnan ered ez a feneketlen, akár a fizikai megsemmisítésig fajuló gyűlölet? Amióta valamikor a XVII. században belépett a történelembe, a különös anyagból gyúrt baloldali embertípus mindig akkor érezte jól magát, ha vérfürdőt rendezhetett.

„Nem adhatok mást, csak mi lényegem”, mondja Lucifer az Ember tragédiájában, és ők ezt komolyan vették. Ezért uszította így híveit a francia jakobinus diktatúra egyik legsötétebb tömeggyilkosa, Antoine Saint-Just 1793-ban: „Nemcsak az árulókat, de a közömböseket is büntetnetek kell – mindenkit, aki passzív, és semmit nem tesz a Köztársaságért.”

Az 1919-es magyarországi kommunista terror egyik főhóhéra, Szamuely Tibor ezt mondta: „A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommün világához elvezet minket. (…). Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát. (…) A halál csak akkor borzalmas, akkor megdöbbentő, midőn oktalan célokat, idegenek aljas érdekeit szolgálja. De ölni, gyilkolni az apáink, a testvéreink, a gyermekeink, az önmagunk érdekeinek védelmében; feláldozni életünket önmagunkért, egy szebb-dicsőbb, boldogabb életért: van-e ennél szentebb, lelkesítőbb, fölmagasztalóbb?” (Idézi: Salamon Konrád: Proletárdiktatúra és terror, Rubicon, 2011. február.)

A második világháborúban Ilja Ehrenburg ekként buzdította a Vörös Hadsereg katonáit hírhedt Gyilkolj! című röpiratában: „Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények (…) ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett. (…) Ölj! Ha megöltél egy németet, akkor ölj meg még egyet – nincs szórakoztatóbb számunkra, mint látni egy rakás német hullát.”

No, hát ilyenek ezek. A „társadalom mérnökei”, az „élcsapat” nem tűr ellentmondást; annál inkább, hiszen az eszmék már csak olyanok, hogy azokhoz előbb-utóbb pénz és hatalom, szóval kényelmes egzisztencia is társul. Ezt pedig az említett embertípus nagyon nem szereti kezéből kiengedni. Márai Sándor idejekorán figyelmeztetett bennünket: „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistától nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” (Napló, 1958–1967)

Ebből táplálkozik az a szinte agyvérzésig turbózott gyűlölet, ami 1945 óta szünet nélkül zúdul a jobboldali magyar közéleti szereplőkre. Miként Kádár János a szovjet hadsereget 1956-ban, úgy hívta be nemrég az egyre inkább a megsemmisült Szabad Demokraták Szövetsége nyomdokaiba lépő Lehet Más a Politika Magyarországra az Európa-szerte hírhedt szélsőbaloldali bajkeverőt, a pedofíliától sem idegenkedő, egykor utcai rendbontásokban aktívan részt vevő Daniel Cohn-Benditet, a bukott rendszer ávós és munkásőr lelkületű Gyurcsány-rajongói pedig a világhálón kérkednek gyilkos indulataikkal: „kilőném ezeket a tetveket, Vityával az élen.”

Frei Tamás kikacsint

Több mint tíz évvel ezelőtt, 2001. március 13-án jelent meg az akkor még szélsőliberális magyarellenességet okádó Magyar Hírlapban egy bizonyos Sz. Nagy Csaba nevű szerzőtől azon okfejtés, mely szerint „ma senki sem akar – sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót – likvidálni, bármennyire javára válna is nemzetünknek.”

Alig néhány héttel később az RTL Klubon akkoriban futó A riporter: Frei Tamás című műsor 2001. április 23-i adásában a névadó televíziós megkérdezte egy bérgyilkosként bemutatott személytől, mennyiért ölné meg Orbán Viktort.

Az illetőről ugyan később kiderült, hogy valójában bolti eladó, Frei Tamás pedig vagy csaló, vagy csúnyán felültették, de ez nem változtat a tényen: ő volt az, aki nyilvánosan árajánlatot kért a hivatalban lévő magyar miniszterelnök meggyilkolására.

A jobboldali közéleti szereplők elleni legújabbkori gyűlöletkeltés már az 1990-es évek elején tapasztalható volt. E megnyilvánulások sorába illeszkedik a Demokrata által többször idézett, de megunhatatlan, a szerző által a jobboldalnak címzett gondolat Kornis Mihály SZDSZ-es írótól: „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” (Beszélő, 1993. december 21.)

Az 1990-es évek közepén már a gyilkosságra való uszítás is felbukkant. A Rap és punk a fasizmus ellen című kazettán a Hétköznapi Csalódások nevű kommunista érzelmű együttes egyik dalának refrénje így hangzott: „Kössük a Csurkát fel!” A zenekar ellen eljárás indult, ám végül nem marasztalták el őket.

Nyíltan hirdette az erőszakot az időközben egyre kétségbeejtőbb állapotba kerülő Tamás Gáspár Miklós is: „Matricát kell ragasztani azokra az újságosbódékra, melyek a Magyar Fórumot, az Antidemokratát, a Hunniát, a Pannon Frontot és a többi mocsadékot árulják. (…) Még az is előfordulhat, hogy egy kis polgári engedetlenség keretében fölborogatjuk azokat a standokat, ahol a rasszista trágya bűzlik.” (Tamás Gáspár Miklós: Gyakorlati republikanizmus, Magyar Narancs, 1996. április 18.)

Jött aztán 2003-ban az akkoriban a Tilos Rádió műsorvezetőjeként is működő, Sickratman művésznéven is futó Paizs Miklós, aki Balra át! című számában programot adott: „Orbán Viktort élve megnyúzni, Lovas István kiherélni, kibelezni, Kövér Lászlót lámpavasra kötni, Csurka Istvánt jégcsákánnyal ütni, Bencsik Andrást késhegyre szúrni, az összes Magyar Nemzetest fejbe rúgni.”

Íme, a balliberális politikai-művészikulturális univerzum Szamuelyéktől eredő világnézeti folyamatossága. Nem tudhatjuk, meddig hergelik magukat ezen operett-Szamuelyk. A különös anyagból gyúrt társaság ma inkább bohózatba illik, mint drámába, az ördög sosem alszik. Nyári Zsolt tavaly májusi fenyegetése nem járt következményekkel.

Most, az ismételten kinyilvánított gyilkossági szándékra lehet, hogy ideje lenne komolyan odafigyelni.

Ágoston Balázs

Tavaly megúszta

Részlet a Nyári Zsolt fenyegető levele miatt tett feljelentést elutasító ügyészségi határozatból:

„…a Nyári Zsolt győri lakos által elektronikus levélben tett kijelentés egyértelműen Dr. Orbán Viktor várható miniszterelnöki tevékenységével volt kapcsolatos, mely közjogi tisztséget azonban a bűncselekmény elkövetésének idején még nem töltötte be. Így a cselekmény a sértettet (Orbán Viktort – a szerk.), mint magánszemélyt érintette, ezért az eljárás lefolytatására a gyanúsítható személy lakóhelye szerint illetékes Győri Városi Ügyészség került kijelölésre. (…) A Btk. 138 paragrafusának (1) bekezdése szerint a zaklatás vétség elkövetője kizárólag magánindítványra büntethető, ezért a feljelentés kiegészítés keretében beszerzésre került a sértett magánindítvánnyal kapcsolatos nyilatkozata. Eszerint Dr. Orbán Viktor nem kívánt élni ezzel a jogával. Tekintettel a fentiekre határoztam a rendelkező részben foglaltak szerint a feljelentés elutasításáról.”