Gyorsuló világ

Péntek délelőtt indulunk el Budapestről a Balatonra. Nem azért, hogy csobbanjunk egyet a vízben, hanem hogy teszteljük, mekkora az átlagsebesség az ország legforgalmasabb autópályáján. Nem sokáig élvezzük azonban az utat, már a városból kivezető szakaszon is konfliktusba keveredünk az egyik mögöttünk haladó autóssal, aki sérelmezi, hogy csupán a megengedett 100 km/órás sebességgel haladunk. Igyekszünk kitérni az ideges sofőr útjából, ám ez igencsak nehézkes, a középső és a külső sávban ugyanis mindössze 70-80 körüli tempóval araszolnak a feltorlódott gépjárművek, köztük több tucat kamion és teherautó. Nincs más választásunk, mint lassítani és besorolni közéjük, hevesebb vérmérsékletű útitársunk ugyanis már villog ránk, és mutogat is nekünk. Miután sikerül a manőver, bő gázzal kilő mellőlünk, majd, hogy pontot tegyen a történet végére, kilógatja az ablakon ökölbe szorított kezét és égbe meredő középső ujját. Hogy 130-as tempónál már nem zavarunk majd senkit, naiv gondolatnak bizonyul, a korlátozás feloldása után, a megengedett maximális sebességre kapcsolva is úgy tapadnak ránk hátulról, mint a pióca. Persze ezúttal a kíváncsiság hajtott minket az autópályára, így néhány percre mi is megszegjük a szabályokat, a gázpedálra taposva megpróbáljuk felmérni, mennyivel halad a többség. Az eredmény megdöbbentő: 160 km/óránál áll meg a mutatónk, ám még így is van, aki úgy süvít el mellettünk, mintha egy helyben állnánk.

Értelmetlen száguldás

A társadalom életszínvonalának folyamatos emelkedése és a kedvező hitelkonstrukciók következtében ma már a magyar családok közel felének van saját autója. Nemcsak a használt, hanem az új gépkocsik iránti kereslet is megnőtt az utóbbi években, ezért a gyártók között komoly verseny zajlik a potenciális vásárlók kegyeiért, a műszaki fejlődés következtében egyre nagyobb teljesítményű járművekkel rukkolnak elő. Noha az új autók jóval biztonságosabbak, mint elődeik, adottságaik révén számos sofőrt késztetnek arra, hogy átlépjék a sebességhatárokat, ez pedig kétségkívül balesetveszélyes. Bár sokan azt hiszik, időt nyerhetnek, ha a megengedettnél gyorsabban hajtanak, számos kísérlet során bebizonyosodott már, hogy száz kilométeren mindössze negyedórát spórol, aki az autópályán megengedett 130 km/óra helyett 180-nal repeszt. A kockázat ezzel szemben igen nagy: a közúti balesetek döntő többsége még mindig gyorshajtás miatt következik be. Tavaly ugyan – vélhetően a koronajárvány miatti kijárási korlátozás következtében – történelmi mértékben csökkent a karambolok száma, a 2020-at megelőző években viszont folyamatos emelkedés mutatható ki a sebességtúllépéssel kapcsolatos jogsértések számában. Míg 2016-ban alig 300 ezer, 2019-ben már több mint 650 ezer ilyen eset történt. Magyarországon öt éve üzemel a VÉDA szupertraffipax-hálózat, ma már közel 400 telepített és 160 mobil kamerával. Ennek ellenére évente csaknem hétszázezren követnek el szabálytalanságot: csak 2019-ben naponta közel 65 millió forint bírságot szabtak ki közutakon elkövetett vétségért. Magyarországon 2011-től közlekedési büntetőpontrendszer is működik. A jelenlegi szabályozás értelmében 18 pont után visszavonhatják a sofőrök jogosítványát, a gyorshajtásért 6-8 pont és több tízezer forintos pénzbírság jár. A rendőrség tehát minden eszközt megragad, hogy elvegye a kedvet a gyors­hajtástól, az autósok azonban épp ennyi energiát fektetnek abba, hogy kijátsszák a hatóságokat.

Szélmalomharc

A közlekedés ellenőrzését megakadályozni, megzavarni Magyarországon nem szabad, a lézerblokkoló használata ebből kifolyólag büntetést von maga után, a sebességmérő eszközöket jelző berendezések alkalmazását ugyanakkor nem tiltja a törvény. A radardetektorok a traffipaxok által kibocsátott rádióhullámokat vagy lézersugarakat érzékelik, és hang-, illetve fényjelzést adnak a jármű vezetőjének, így az le tud lassítani, ha „veszélyt” érzékel. Ma már se szeri, se száma az erre alkalmas, interneten is beszerezhető eszközöknek, amelyekből egy olcsóbb alig 30 ezer forintba kerül. Persze aki vásárlásra adja fejét, általában több pénzt áldoz erre a célra, minél drágább ugyanis a berendezés, annál megbízhatóbban figyelmeztet.

A telepített kamerák jelzéséhez nincs szükség ilyesmire, hollétükről egyszerű okostelefon-applikációkkal is tudomást lehet szerezni. Kérdés persze, hogy etikus-e élni ezzel a lehetőséggel. Akinek ugyanis az a célja, hogy elkerülje a büntetést, általában csak a traffipax közvetlen közelében lassít le, annak észlelése előtt és után is olyan sebességgel közlekedik, amellyel másokat veszélyeztet. Nem véletlen, hogy egyes országokban még az olyan navigációs eszközök használata sem engedélyezett, amelyek képesek lokalizálni a sebességmérő kamerákat.

Életet vagy kényelmet?

Németország kivételével Európa-szerte léteznek sebességkorlátok, ám bármennyire hihetetlenül hangzik is, néhány évtizeddel ezelőtt még nem ez volt a jellemző. Egy időben a sofőröknek gépkocsijuk gyorsaságát saját képességeikhez és az útviszonyokhoz kellett igazítaniuk, vagyis szubjektív mérce alapján határozhatták meg, mennyivel haladnak. Az Egyesült Államokban a 70-es évek végén vezettek be valódi korlátozásokat, de nem biztonsági okokból, hanem mert beköszöntött az olajválság, a benzin hiánycikké vált, és azért limitálták az autók sebességét, hogy csökkenjen a fogyasztásuk.

Magyarországon ebben az időben 100 km/órában szabták meg az autópályán való haladás maximális sebességét, ez az érték azonban később többször is változott. 1987-ben 120, 2001-ben pedig 130 km/órára növelték. Miután a technika azóta is rohamosan fejlődik, egyre indokoltabbá válik a sebességhatárok újbóli felemelése, ennek azonban épp annyi támogatója van, mint ellenzője.

2019-ben a becslések szerint 22 800 halálos kimenetelű közúti balesetet regisztráltak az EU 27 tagállamában. Ez azt jelenti, hogy 2010-hez képest csaknem 7000-rel kevesebb ember veszítette életét az utakon, ami 23 százalékos csökkenésnek felel meg. Bár a statisztikák továbbra is javuló tendenciát mutatnak, ennek üteme a legtöbb országban 2013 óta lassul. Szomorú tény, hogy még a közúti balesetek szempontjából csöndes és nyugodt 2020-as év adataival sem tudtuk teljesíteni azt az uniós célt, hogy tíz év alatt megfeleződjön az utakon elhunytak száma. Nem árt tehát komolyan elgondolkozni azon, vajon az életünket vagy a kényelmünket érdemes-e inkább kockára tenni.