Semjén Zsolt bojkottot hirdetett a Nap-kelte ellen

Sárosak, és mivel nem tudják kimosni magukat, ezért megpróbálják az elmúlt tizenhat évet is besározni. Gyurcsány Ferenc már nem hazudhatja azt, hogy nem hazudott, ezért most azt hazudja, hogy mindenki hazudik – mondta a Demokratának Semjén Zsolt a KDNP elnöke, aki bejelentette, a Szövetség többé nem szólal meg a Nap-keltében.

– Miért pont most?

– Mert mostanra telt be a pohár. Régóta érik ez a döntés, de most már olyan fokúvá lett a Nap-kelte bizonyos figuráinak politikai manipulációja, amihez nem szabad asszisztálni.

– Igen, de gyakran hangzik el az az érv is, hogy ha nem mennek be a tévébe a jobboldali politikusok, akkor csak szűkebb körben ismeri meg a közvélemény a nézeteiket…

– Ebben van igazság. De azt is meg kell fontolni, hogy annak ellenére, hogy egy tévévitában az érveink megállják a helyüket, a szerkesztők és műsorvezetők kommunikációs manipulációja miatt csak rosszul jöhetünk ki ezekből a szereplésekből. Ez a politikai megfontolás. Az erkölcsi pedig az, hogy nem statisztálhatunk az emberek megtévesztéséhez. És arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy Nap-kelte a magát közszolgálatinak nevező tévében kerül képernyőre. Bár, hogy ez a közszolgálatiság mit jelent a Rudi Zoltán-féle tévében, arra illusztráció lehetett Gyurcsány reklámfilmjének sugárzása. Ez már nem hogy nem közszolgálati, nem is állami, hanem inkább kormánytévének tűnik számomra.

– Érdekes, hogy éppen Ön tette meg a bojkottal kapcsolatos bejelentést. Hiszen éppen Semjén Zsolt az, akinek a vitakészségével és érveivel még a legdörzsöltebb baloldali műsorvezetők sem tudtak és tudnak mit kezdeni…

– Nekem valóban fekszik a kard ki kard szituáció. De sok olyan kiváló jobboldali politikus van, akinek nem ilyen a habitusa. Beléjük fojtják a szót, kiforgatják az érveiket, kérdésnek álcázott állításokkal zavarják össze őket, a manipulációnak ezer trükkje van… Ezért döntöttünk úgy, hogy nem megyünk be a NAP TV műsoraiba. Orosz József és Aczél Endre nyugodtan adja elő agit-prop mutatványát, mi ebben nem akarjuk zavarni őket. A néző számára meg legyen világos, hogy amit látnak, az nem egy adott kérdés megvitatása, hanem az MSZP-SZDSZ brosúrája. Ön a széles körű közlés lehetőségét említette. Én pedig azt mondom erre, hogy valóban vannak pro és kontra érvek, de minden pragmatikus meggondolásnál fontosabb az erkölcsi üzenet, hogy van, amihez nem szabad asszisztálni. Nyilván támadni fognak, mert találva érzik magukat, de itt volt az ideje annak, hogy a médiának ezt a részét annak nevezzük, ami: lakájmédia.

– Milyen szerepe van ma a közéletben a médiának? Valóban a média kezében van a valódi hatalom?

– Megpróbálom ezt egy példával megvilágítani: ha bemegyek mondjuk egy kínai étterembe és elém tesznek egy étlapot, amin az van, hogy választhatok a hutulu és a kutulu között, akkor valójában nincs szabad választásom, mert fogalmam sincs, hogy mi az egyik és mi a másik. Ha magyarul is odaírják, hogy az egyik rántott pontyot, a másik pedig sült kacsát jelent, akkor a szó igazi értelmében választhatok. Nos a média hutulut és kutulut kínál az embereknek. A parlamentáris demokrácia egész konstrukciója a szabad választások eszméjén nyugszik. Igen ám, de egyre nyilvánvalóbb, hogy miközben a hatalmi ágak elválasztása aprólékosan kidolgozott, addig a választásokat – és ezzel végeredményben az egész államszervezetet – eldöntő média valójában nem áll alkotmányos kontroll alatt, hanem bizonyos pénzügyi-ideológiai érdekcsoportok kezében van. És ezért van az, hogy az egész világon szembetűnők a parlamentáris demokrácia válságjelenségei. Csökken a választási részvétel, elfordulnak a közélettől az emberek. Ezért állítom azt, hogy a parlamentáris demokrácia a választások valóban szabad voltától függ, ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy ne lehessenek választási csalások, mint például a kékcédulák 1947-ben, hanem arra is igazi garancia kell, hogy bizonyos érdekcsoportok a médiahatalmukkal ne manipulálhassák a közvéleményt és így a választásokat.

– Itt egyébként egy egész hazugságkonszern működik. Október 23-án például biztosan elmondja Gyurcsány Ferenc az állami megemlékezésen, hogy az MSZP azoknak a reformkommunistáknak az utódpártja, akik kirobbantották az 1956-os forradalmat.

– Évtizedekig ki akarták retusálni a magyar történelemből, de miután ez nem sikerült, most igyekeznek kisajátítani 1956 örökségét, és Gyurcsány Nagy Imre politikai örököseként próbálja beállítani magát. A „te Imre, hogy csinálnád?” szemtelensége sem valami elszólás volt, hanem ennek a saját előképmítosz-csinálásnak egy fejezete. A vértanúság mindenre felmentés, és Nagy Imre ott van a magyar pantheonban. De Nagy Imre nem vezette, hanem követte a forradalmat. Nagy dolog, ha valaki a történelem egy nagy pillanatában szembe tud fordulni korábbi önmagával. De volt olyan, akinek a múltjából nem kellett megtagadnia semmit, nem kellett a jó oldalra állnia, mert mindig ott volt. Anélkül, hogy kisebbítenénk Nagy Imrét, nem szabad hagynunk, hogy a reformkommunista mítoszépítés árnyékba szorítsa Mindszenty Józsefet vagy Bibó Istvánt!

– A forradalom emlékét Nagy Imre és a baloldali szereplők emlékére szűkítik?

– Gyurcsány Ferenc az MSZP színházában akarja eljátszani Nagy Imre szerepét. Óriási ellentmondás azonban, hogy Nagy Imre forradalomban – és utána – vállalt szerepében nem a politikai tettek, hanem az erkölcsi tartása volt a döntő és maradandó. Azonkívül rá kell mutatnom még egy döntő különbségre, amiből látható, hogy milyen hazug és abszurd ez a kisajátító erőlködés. Nagy Imre elsősorban magyar, azután valóban szocialista volt. Az egy másik kérdés, hogy ez az „emberarcú” szocializmus, amiben ő hitt, történelmi tévedésnek bizonyult. Ez azonban nem változtat azon, hogy Nagy Imre valóban szocialista volt. Az MSZP legnagyobb blöffje pedig éppen az, hogy szocialistának mondja magát, holott immár minden, csak nem szociális, valójában neoliberális, a multinacionális nagytőke strómanja lett. Nagy Imre forog a sírjában.

– Hazudnak abban is, mintha a tizenhat év politikai erőinek közös vétsége lenne a napjainkra kialakult válság.

– Sárosak, és mivel nem tudják kimosni magukat, ezért megpróbálják az elmúlt tizenhat évet is besározni. Gyurcsány Ferenc már nem hazudhatja azt, hogy nem hazudott, ezért most azt hazudja, hogy mindenki hazudik. A parlamentben – miután a bizalmi szavazásnál eljátszotta a bűnbánó szerepet is – azt mondtam neki, hogy négy feltétele van a bűnbocsánatnak, és reméltem, hogy tudja követni a teológiai reflexiómat, hiszen ő maga nyilatkozta, hogy rendszeresen szokott bérmálkozni… Tehát a négy feltétel: a bűnbánat, a bűnbevallás, a jóvátétel és a penitencia elfogadása. Csakhogy a bűnbánat nem azonos egy színházi mutatvánnyal, a bűnbevallás nem azonos a lebukással, a jóvátétel tekintetében pedig a bibliai vámos történetét idéztem neki, javasolva, hogy tegyen valamit vissza a költségvetésbe, a penitenciának pedig van egy nagyon egyszerű módja: mondjon le.

– Gyurcsány Ferenc ingerültsége és arroganciája ma már a hatalom egész szerkezetét áthatja. Mi lesz ennek a vége?

– Nem véletlen, hogy legutóbb éppen egy budapesti börtönben tartottuk a parlament emberi jogi bizottságának ülését, amit a szocialisták persze obstruáltak, ahogy tudtak. Nem kizárólag az ártatlanul meghurcolt, megalázott, megvert békés tüntetők mellett emeltük fel a szavunkat, hanem azon rendőrök mellet is, akiket a politikai hatalom a maga manipulációs céljai miatt veszélyeztetett. Felkészítés nélküli, vidéki rendőrlányt állított például a tévészékház elé, amíg a készenléti ezred kiképzett és felszerelt egységeit – noha négyszer kérték – nem engedték oda a laktanyából… Vajon miért? Kettős provokáció történt, aminek célja először a társadalom manipulálása, azután pedig a megfélemlítése volt.

– A hatalmi arrogancia további jele az is, hogy a jelenlegi kormány a tervezeteit nem egyezteti az érintettekkel. Legutóbb éppen a pedagógusok tüntettek ezért.

– Nemcsak a szakmai szervezetekkel, a társadalommal nem egyeztetnek, de saját frakciójukkal, saját pártjukkal sem. Épp ezért mondtam a kormányprogram parlamenti vitájában, hogy ez nem egy kormány, hanem egy holding felépítésére emlékeztet. Az uniós pénzek elosztása például Bajnai Gordon kezében van. Csakhogy Bajnai nem kormánytag, ő és társulata kizárólag Gyurcsány Ferenc kreációja, amire a parlamentnek, sőt a kormánynak sincs nemhogy irányítása és ellenőrzése, de valójában rálátása sem. Például nem is interpellálható. Gyurcsány Bajnaival valójában a közjogi struktúrán kívülre akarja helyezni az uniós pénzek elosztását… Nagy szerencséje az országnak, hogy október elsején a nemzet az ellenzék kezébe tette a megyei és települési önkormányzatok nagy többségének irányítását, áthúzva ezzel a nagy lenyúlás számításait.

– Kirúgják Gyurcsányt?

– A szocialistáknak is fel kell ismerniük, hogy csak a szakértői kormány jelenti ebben a pillanatban az egyetlen reális megoldást, kiutat a válságból az ország számára. Különben a mostani krízis újra és újra meg fog ismétlődni, de egyre súlyosabb formában. Alapvetően rossz irány, ami a gazdaság növekedése ellen hat. A munkát sújtó terhek például azt eredményezik, hogy nő a munkanélküliség, tehát egyre kevesebb ember fizet be a költségvetésbe. A magyar cégek vagy csődbe mennek, vagy átmennek adózni Szlovákiába, illetve a feketegazdaságba menekülnek, a vége ugyanaz: kevesebb lesz a költségvetési bevétel. A múlt századi neoliberális dogma miatt azt erőltetik, hogy a pénzügyi egyensúly áll mindenek felett! Megjegyzem, ha ez így lenne, akkor Szomália lenne a világ legjobb országa, hiszen nulla kiadás, nulla bevétel – vitathatatlan az egyensúly. Mi azt mondjuk, hogy az államháztartási egyensúly valóban fontos – ezt nem kellett volna az MSZP-SZDSZ kormánynak pártcélok miatt felborítania -, de nem az egyetlen szempont. Ennek az oltárán nem áldozható fel a gazdasági növekedés, sem a társadalompolitika szempontjai. A magyar társadalom nagy többsége nem bír ki további drasztikus elvonásokat, további terheket. Egy szociális robbanásnak beláthatatlanok a következményei! Ezért is mondom hónapok óta, hogy az államnak rá kell kényszerítenie ennek az időszaknak a nyerteseit és haszonélvezőit, a bankokat és a multikat, hogy ők is vállaljanak arányos részt a terhekből.

– A kormány az államadósságra hivatkozik, amit minden más elé helyez, és ezzel indokolja a még megmaradt állami vagyon privatizációját is. Legutóbb Ceausescu tett így, még a panelházakban is kukoricacsutkával fűtöttek Romániában…

– Először is az államadósság a Gyurcsány-kormány idején szabadult el végletesen és végzetesen, miközben elherdálták az állami vagyont. Azóta sincs válasz arra, hogy hova lett ez a tengernyi pénz. Vérlázító, hogy miközben a magyar nép elszegényedett, addig azok, akik személy szerint felelősök ezért a válságért: Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János, ők milliárdosok lettek. Az államadósság és a privatizáció tekintetében pedig szeretném felhívni a figyelmet egy eddig elhallgatott szempontra, ami nekünk kereszténydemokratáknak különösen fontos. Természetesen tisztában vagyunk a politikai realitásokkal, és azzal, hogy szűk a gazdasági mozgástér, de az erkölcsi szempont nem tehető zárójelbe. Tehát arról van szó, hogy a szocializmus idején a szocialista állam elvette a dolgozók munkabérének nagy részét, azzal, hogy ezért az állam garantálja az ingyenes egészségügyi ellátást és a tisztes megélhetést biztosító nyugdíjat. Ezt törvényekben és az alkotmányban is rögzítették. Tehát nem kizárólag euró-milliárdokban kifejezhető adósság van külföldi befektetők felé, hanem adósság van a magyar emberek milliói felé is, akiknek ki nem fizetett munkabére a még meglévő állami vagyonban testesül meg. Ezért az adósság és privatizáció kérdésében a KDNP álláspontja az, hogy a természetjog alapján a magyar államnak erősebb kötelezettsége van a megélhetésükért küzdő magyar emberek felé, mint az Óperencián túli befektetők profitja irányában.

– Mondhatjuk-e, hogy Gyurcsány Ferenc hazugsága kettétörte a magyar parlamenti demokráciát?

– A társadalmi szerződés lényege, hagy a pártok a választási programjukkal mintegy szerződési ajánlatot tesznek a választópolgároknak, amit azok azzal, hogy megválasztják azt a pártot, elfogadnak. Így létrejön a szerződés az adott párt és a nép között, a választási program megvalósítására. Gyurcsány kormányon a szöges ellentétét csinálta annak, mint amit a választási programjában ígért, ezzel megszegte a társadalmi szerződést, ami ezért morális és politikai értelemben semmis, Gyurcsány és társulata pedig illegitim. Másodszor azért illegitim, mert az MSZP és az SZDSZ képviselői a bizalmi szavazáson nem menthetik föl a választási hazugság/csalás alól, mert ők is annak köszönhetik a mandátumukat, hogy részesei – mondhatnám bűntársai – voltak a szervezett hazugságnak, amivel megnyerték a választást. Harmadszor pedig azért illegitim, mert az kéri a felhatalmazást arra, hogy kivezesse a válságból az országot, aki oda juttatta. Elméletileg van több millió ember, akiről elképzelhető, hogy ki tudná vezetni az országot a válságból… Reálisan lehet több száz, akiről ténylegesen hihető, hogy képes lenne rá. Gyurcsánytól viszont fehéren feketén bebizonyosodott, hogy alkalmatlan erre.

Sinkovics Ferenc